Orlai Petrics Soma Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című elbeszélő költeményét feldolgozó képsorozata köré szerveződik a PIM nemrégiben megnyílt, új kiállítása (melynek megnyitójáról a PIMBlog egyik korábbi bejegyzésében bővebben is lehet olvasni). A kompozíció keletkezéstörténetéről, a Vörösmarty-mű és a festménysorozat lehetséges értelmezéseiről, valamint a tárlatban is helyet kapó, kortárs képzőművészeti reflexiókról Dr. Mészáros Zsolt, a Művészeti, Relikvia- és Fotótár muzeológusa ír legújabb bejegyzésünkben.

Orlai Petrics Soma 1858 és 1866 között megvalósuló alkotói vállalkozása Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című, 1833-ban keletkezett elbeszélő költeményét dolgozza fel. A nyolc darabból álló olajképegyüttes (témájánál és megvalósításánál fogva) kuriózum a hazai irodalom- és a művészettörténet számára. Finom szimbolikával átszőtt, kiérlelt festői programja szép példáját nyújtja az irodalom és a képzőművészet, a költő és a festő találkozásának, valamint Orlai Petrics Soma ama bevallott alkotói törekvésének, hogy az irodalmi téma feldolgozásakor az események lelkét adja vissza. A Petőfi Irodalmi Múzeum új kiállításának fókuszában ez a sorozat áll, amelyre mai alkotások felelnek.

Az események lelke, kiállításenteriőr (fotó: PIM, Birtalan Zsolt)

Orlai Petrics Soma (1822–1880) képzőművészeti tanulmányait Pesten, Bécsben és Münchenben végezte. A magyar történelmi festészet meghatározó képviselőjének tekintik. Ugyanakkor az irodalom mint ihletforrás és téma végig fontos maradt számára. Legismertebb művei közé tartoznak közeli barátjáról és másodunokatestvéréről, Petőfi Sándorról készített portréi (több darab a PIM gyűjteményét gazdagítja). Továbbá Petőfi két művéhez, a János vitézhez és a Bolond Istókhoz rajzolt illusztrációkat. Orlai Petrics Somát fiatalkora óta inspirálta Vörösmarty munkássága.

Barabás Miklós: Vörösmarty Mihály (1836), akvarell (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Valószínűleg a költő Orlay (1837) című történeti elbeszélésének hatására vette fel a festő családi neve mellé az Orlai előtagot. Vörösmartyról portrét is készített, 1854-ben (Ennek olajváltozata a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményében található).

 Marastoni József: Orlai Petrics Soma (1861), litográfia (Magyar Nemzeti Múzeum)

Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című műve az Aurora című irodalmi zsebkönyv 1834-es kötetében jelent meg először nyomtatásban.

Maga a szerző is szerette ezt a költeményét, nagyobbik lányát a címszereplő után nevezte el. Az uralkodó által elcsábított lány témája egyébként több alakváltozatban létezett a 19. századi európai és magyar irodalomban (lásd Margócsy István tanulmányát). Ezt példázza Victor Hugo A király mulat című drámája vagy Arany János Pázmán lovag című vígballadája. 

Orlainak ez a képsorozata közel 150 évig az azt megrendelő Peterdi család tulajdonában volt. A családi hagyomány szerint az egyik ős Vörösmarty barátja volt, és ő mesélt a költőnek Szép Ilonka történetéről. Így Orlai művében kereszteződik a családi múlt, a nemzeti történelem és irodalom.

A képsorozatot 1959-ben már felajánlották a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, akkor a vásárlás anyagi forrás hiányában nem jött létre. 2016-ban a Kieselbach Galéria téli aukcióján bukkant fel. Végül a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja jóvoltából, letétként került a Petőfi Irodalmi Múzeumba, 2018 őszén.

 Nyomolvasás: a Szép Ilonka-ciklus motívumairól

Orlai témaválasztásaiban meghatározó szerepet játszottak a történelmi, irodalmi, mitológiai női hősök. Megörökítette többek között a mohácsi csata halottait összeszedő Perényinét, Zách Klárát vagy az antik költőt, Szapphót. A Vörösmarty-műben szintén a nőalak ragadta meg, legalábbis így vallott szempontjairól:

„csak azokat vettem fel tárgyul, amelyekben Szép Ilonka sorsa, mint főszemélyé tűnik fel”.

A festménysorozat darabjai a költemény egy-egy jelenetéhez kötődnek, mely kapcsolatot megerősítenek a keret tetején olvasható idézetek. Egyedül a harmadik kompozíciónak nincs szövegpárja, amit Orlai a következőképpen indokolt meg:

Orlai Petrics Soma: Szép Ilonka – III. Beköszönés, olaj, vászon (PIM – a Magyar Nemzeti Bank letétje)

A kritikusok Szép Ilonka alakjában sokáig az eszményi nőtípust ünnepelték. Az ártatlanság, a szendeség és hűség példájának tekintették. Ugyanakkor megjelent olyan más értelmezés is, mint például Szabó Magda Színképelemzés című esszéje, amely a történetben rejlő csábítást, testi-lelki kiszolgáltatottságot tárta fel. Maga a festménysorozat – komponálásmódja, motívumkezelése révén – szintén érzékelteti ezt a súlyosabb jelentésréteget. 

Orlai Petrics Soma: Szép Ilonka – I. A les, olaj, vászon (PIM – a Magyar Nemzeti Bank letétje)

A vers nyitójelenete és a festményegyüttes első két darabja kettős vadászatként ábrázolja a találkozást: a pillangót Szép Ilonka űzi, őutána a vadászruhás Mátyás király kap.

Barabás Miklós: Mátyás király fája (1857), litográfia (Magyar Nemzeti Múzeum)

A szöveg nemcsak „királyi vadként”, hanem virágként is („erdők szép virága”) jellemzi a női főhőst. Megfestett alakjához hozzákapcsolódik a csokor motívuma, amely visszatérő elemként más-más jelentést hordoz a képsorozatban. Az első két kompozíción a kötényben összefogott, majd a földre hulló virágszálak (a kor szimbolikája szerint) az ártatlanságra és annak elvesztésére utalnak. A hatodik, Felismerés című képen a bal alsó sarokban ülő kofa kosarában a főszereplőt kísérő virágcsokor motívuma egyrészt a város-természet ellentétet, másrészt a kiszolgáltatottságot, a portékává válás veszélyét fejezi ki. Ilyen módon a virág a lány és a fiú kapcsolatának egyes állomásait is jelöli.

Orlai Petrics Soma: Szép Ilonka – VI. Felismerés, olaj, vászon (PIM – a Magyar Nemzeti Bank letétje)

Orlai figurái a biedermeier ízlés jegyeit viselik magukon: kecsesen formáltak, szépek. Ugyanakkor komponálásuk feszültséget, nyugtalanságot hordoz. A fénnyel való tudatos játék hol sejtelmességet, hol intimitást, hol rideg világosságot teremt. Érdemes tanulmányozni a mozdulatokat, amelyek finom tartózkodásuk dacára roppant kifejezők. A nagyapa és az unoka egymásrautaltsága, szoros szövetsége figyelhető meg a Felköszöntés jelenetben: összekapaszkodó gesztusuk, illetve a párosuk és Mátyás közötti távolság diszharmóniát, lappangó veszélyt, inkább szorongást, mint rokonszenvet közvetít. 

Orlai Petrics Soma: Zách Felicián (1860), olaj, vászon (MNG)

A budai jelenetben pedig a fiatal lány és az őt testével védelmező, idős férfi kettőse visszaköszön a Zách Klára-téma feldolgozásánál.

Orlai Petrics Soma: Szép Ilonka – IV. Felköszöntés, olaj, vászon (PIM – a Magyar Nemzeti Bank letétje)

A Szép Ilonka-sorozat hetedik, Búsongás című darabja jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum Költő lenni vagy nem lenni című, Petőfi Sándor életművét bemutató kiállításán tekinthető meg. A festmény jobb felső részén elhelyezkedő nyitott ablak és kitárt ajtajú kalitka a halál, a kiröppenő lélek jelképe. A költő Szép Ilonka csendes elsorvadását lehanyatló virághoz hasonlította. Orlai vásznán a feldőlt cserép, a fehér ruha, a gyengülő test a vers híres sorát idézi meg: „Hervadása líliomhullás volt”.

Orlai Petrics Soma: Szép Ilonka – VII. Búsongás, olaj, vászon (PIM – a Magyar Nemzeti Bank letétje)

Orlai sorozata esetében különös jelentőséggel bír a természeti környezet. Az aprólékosan megrajzolt növényzet, a sűrű lombú fák látványa erős atmoszférát sugároznak. Az erdő hol háttere, hol megfigyelője, hol szereplője a jeleneteknek. Az utolsó festményen Mátyás király visszatér a már lakatlan, romos Peterdi házba, és szembesül a lány és nagyapja sírjával. A kompozíció a Beköszönés és a Búcsú képekre utal vissza. Ezáltal a cselekmény idősíkjai, a szereplők érzelmi állapotai egymásba játszanak, miközben dolgoznak az emberfeletti erők, és az erdő lassan bekebelezi a helyszínt.

Orlai Petrics Soma: Szép Ilonka – V. Búcsú, olaj, vászon (PIM – a Magyar Nemzeti Bank letétje)

Orlait ebben a művében is, mint a többi munkájánál, az emberi indulat megragadása és a morális kérdések feszegetése érdekelte. Festészeti eszközeit tekintve a Szép Ilonka-ciklusban tiszta szerkezet és árnyalt jellemrajzolás érvényesült.

Közelítések a jelenből

A festménysorozat négy fő motívuma (vadászat, virág, ablak, természet) kapcsolódási pontokat kínál a mai befogadónak a képekhez és a vershez. A sorozat mellé választott kortárs munkák is rajtuk keresztül lépnek párbeszédbe a Szép Ilonka-történet belső mozzanataival, tétjeivel, felvetéseivel.

Uray-Szépfalvi Ágnes Vadászat (2008) című festménye, amellett, hogy a festő eddigi életművének egyik ikonikus darabja, jól kapcsolódik a Szép Ilonka-sorozat első két képéhez (A les, A meglepetés). Kompozíciója – a háttér faunjaival és nimfáival, valamint az előtér mai nőalakjával – a csábítás, vágy, erőszak ábrázolási mintájának mitologikus, képzőművészeti hagyományát idézi meg és fogalmazza újra, kritikai módon.

Uray-Szépfalvi Ágnes: Vadászat, 2008, olaj, vászon (a művész jóvoltából)

Körei Sándor installációi a csendélet klasszikus festészeti műfaját gondolják tovább a szobrászat formanyelvével. Itt látható, élő liliomokat felhasználó munkája nem mozdulatlan, hanem a kiállítás ideje alatt folyamatosan alakul. A romlás üvegbe foglalt látványossága a mulandóság és a szépség változó fogalmaival, szempontjaival, állapotaival szembesít. A szobrász a Szép Ilonka-sorozatra reagálva új, helyspecifikus munkát készített.

Körei Sándor: Liliom fehér üvegvázával, 2023 vegyes technika (a művész jóvoltából)

Orlai festménysorozatának hetedik, Búsongás című festménye helyére Bondor Csilla munkája került, amely az ablak motívumból kiindulva játszik a perspektívával, a tükröződéssel, a zártság-nyitottság kettősségével. A művész alkotásai egyszerű, hétköznapi tárgyak formáit lényegítik át, miközben személyes és transzcendens tartalmakat mozgatnak. Egyszerre nyitnak a valóságra és a valóságon túli dimenzióra.

Bondor Csilla: Meditáció, 2023, olaj, deszka (a művész jóvoltából)

Birtalan Zsolt fekete-fehér fényképei a természet, az épített környezet és az emberi viszonylatok találkozásait, egymásba csúszó mintázatait ragadják meg. Felvételein szemlélődő, elmélyült alkotói figyelem tükröződik, amely a hétköznapi látványban az adott pillanatban feltáruló titkot és csendet fürkészi. Kiválasztott fotója a Szép Ilonka-sorozat záródarabjával, a Gyász című képpel lép párbeszédbe.

Birtalan Zsolt: Cím nélkül, 2023, digitális eredeti, giclée nyomat (a művész jóvoltából)

A kiállításban több művészeti ág (irodalom, festészet, szobrászat, fotográfia, zene), illetve több alkotónemzedék szólítja meg egymást a Szép Ilonka-történeten, valamint a kép-szöveg kölcsönhatásán keresztül. Beszélgetésükbe a látogatót is bevonják, hogy mindannyiunkat együttgondolkodásra, újraolvasásra, felfedezésre serkentsenek.

Mészáros Zsolt