Nehéz a dolga a filológusnak, amikor Ady egy-egy versének keletkezéstörténetét kutatja, mivel a költő nem vezetett rendszeresen naplót, sőt életéről sem készült kronológia. Az Elbocsátó, szép üzenet születése azonban azért is olyan érdekes, mert sok írásos dokumentum kapcsolódik hozzá a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből.

Ady Endre 1912. február 15. körül bevonult a Városmajor-szanatóriumba (ma: Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika), ahol július közepéig kezeltette magát. „Körülbelül 4 hétig teljes és komoly kúrát tartott itten: fürdőket vett, pakolást kapott, dietán élt s ha nem is tartott teljes abstinenciát, mindenesetre minimálisra mérsékelte az alkoholt és nikotint […]” – emlékezett erre az időszakra a költő öccse, Ady Lajos. Februárban és márciusban nem is jelent meg Ady-vers a Nyugatban, majd május 10. körül a következő levelet írta Osvát Ernőnek:

Édes Ernőm,

talán többet szerettem és tudtam volna írni Jásziról. Mint mindig, körmömre hagytam égni s félek a lekéséstől. Mert az a legfontosabb, hogy az első írás legyen a Nyugatban. Ám a verseket pláne meg akarom még e számra írni, de a dátumadásban légy a legliberálisabb. Még azt tudatom veled, hogy én öcsémen, a Nyugaton s a szanatóriumon kívül mindenki számára ismeretlen helyre utaztam. Telefonálj Dél körül.

Ölel szerető

Adyd

Az Osvát Ernőnek címzett levél kézirata (Forrás: PIM Kézirattár)

Az autográf ceruzaírású levél datálását a Jászi-utalás és a szanatórium említése segítette. A Nyugat május 16-i számát indította Ady Jászi Oszkár könyve című cikkével, amelyben a költő Jászi Oszkár A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés című könyvét ismertette. Az recenzió kéziratának érdekessége Osvát Ernő nyomdai utasítása és rájegyzése: „Garmond Kétszer! vissza Nagyon sürgős!! Levonat ma délben küldendő a Városmajor Szanatóriumba!! O. E.” 

Ady Endre: Jászi Oszkár könyve (Forrás: PIM Kézirattár)

Osvát Ernő rájegyzése Ady cikkének kéziratára (Forrás: PIM Kézirattár)

A kéziratot küldő levélből (is) kiderül, hogy Ady írásait a Nyugat megjelenésére (minden hónap 1-je és 16-a) időzítette; kéziratait Osvát sokszor már a nyomdában várta. A levél versekre is utal, amelyeket Ady szintén az 1912. május 16-i számában kívánt megjelentetni.

S valóban, két vers is megjelent akkor, az Elbocsátó, szép üzenet, és A veszélyek istene. Ady levelének „Még azt tudatom veled, hogy én öcsémen, a Nyugat-on s a szanatóriumon kívül mindenki számára ismeretlen helyre utaztam.” mondata rendkívül érdekes. Kosztolánczy Tibor és Nemeskéri Erika mutatott rá, hogy Ady titkolni szerette volna, hogy szanatóriumban van, de májusra több ismerőse is tudomást szerzett erről, ami már a munkában is gátolta, ezért ment Ady Lajosék Lövőház utcai lakására.

Ady Lajosné úgy emlékezett, hogy az Elbocsátó, szép üzenet című verset Ady az ő Lövőház utcai lakásukon írta. Ady Lajos úgy fogalmazott, hogy a vers „nem pillanatnyi, expulsiv hangulat terméke volt, […] hanem hosszú napok tépődő és töprengő munkája.” 

A vers megszületésének folyamatát Ady Lajosné írta le. 

Hordozta magában egy ideig, és mikor úgy érezte, megérett benne, most már meg kell írnia, kijött a szanatóriumból, s hozzánk egyenesen, új budai lakásunkba. A Lövőház-utca 13. szám alá költöztünk, s volt ott egy be nem rendezett szobánk, mely arra várt, hogy Endre rendezze be magának […] Betoppant, hallgatag volt, dehogyis beszélt volna szándékáról vagy akár az asszonyról.  Bement a szobájába, lefeküdt az ágyra, ott hevert mozdulatlanul, szótlanul, csak éppen nem zárkózott be. Így ment ez napokig. Néha átjött hozzánk a nappaliba, s ott feküdt le a díványra. Még csak azt se mondta olyankor, hagyjuk magára. Dehogy mondta volna, hiszen azért jött szobájából, hogy ott legyen közöttünk. Viszont mintha se látott-hallott volna, egészen magába süppedt, s befelé fordult minden figyelmével. Néha lopva rápillantottam arcára, mi van vele. Azon csak rosszkedv és szomorúság látszott. Ha felült valamiért, egyszer-másszor megkérdeztük, mi lelte, ő csak annyit mondott, beteg – de nem kell sem orvos, sem segítség.

Beteg is volt, valóban, a megírandó versnek – a szakítás végrehajtásának –, döbbenetesen beteg, a szó szoros értelmében. Egy egész héten át jóformán semmit sem evett, mint a fakírok, kiket pénzért mutogatnak. Csak ivott. Fröccsöt, mint egyébként is, de fokozott mennyiségben.

Egyheti ilyenforma testi-lelki állapot után elkezdte írni versét, és három-négy napig írta. Nehezen ment, ami szokatlan volt nála. Minden szót megfontolt, mindent latra tett – és újból és újból javított. De amint elkészült vele, nyomban elküldte a Nyugatnak, s amint az rövidesen visszakerült hozzá, kiszedve, nyomtatásban – valósággal fel volt villanyozva, örült, hogy túlesett rajta, örült, hogy megvolt a bátorsága.

1912. május 6-án aztán megjelent a Nyugatban a vers. Az Elbocsátó, szép üzenet azon kevés versek egyike, amelyeknek kétféle kézirata maradt fenn: a fogalmazvány és a tisztázat. Ez azért különleges, mert Ady a fogalmazványokat rendszerint megsemmisítette. A fogalmazvány az MTA Kézirattárában található, a tisztázat a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona. A fogalmazványt tehát Ady épp úgy, mint a hozzá intézett fontos leveleit, hazavitte Érmindszentre, ahol az úgynevezett Mindszenti levelesládában édesanyja gyűjtötte. 

A sok javításon kívül különbség még a két Elbocsátó, szép üzenet-kézirat között, hogy a fogalmazvány nem tartalmazza azt a mottót, amely a tisztázaton már rajta van. A tisztázat egyébiránt Reichard Piroska egy ismerősétől került a PIM tulajdonába. Reichard Osvát Ernő bizalmasa volt, így feltételezhető, hogy magától a legendás szerkesztőtől kapta valószínűleg 1929 őszén, amikor a szerkesztő barátainak emléktárgyakat adott ajándékba. A tisztázaton is látható Osvát nyomdai jelzése.

Ady Endre: Elbocsátó szép üzenet (Forrás: PIM Kézirattár)

A verset Ady a következő levéllel küldte el Osvát Ernőnek:

Édes Ernőm,

Itt vagyok 2 ½, kettő és fél verssel. Gyönyörűek, sőt inkább szenzációsak. Légy nyugodt, megírom, befejezem ma estig. Hasznos is volna. Légy kegyes, telefonálj a titkolt címre (88-99) dél táján.

P. S. Bizonyisten, gyönyörű versek sorsáról van szó. Mindegy. Ölel, szeret

Adyd.

A másik vers a Nyugat 1912. május 16-i számában, mint már említettem A veszélyek istene volt, a fél vers pedig minden valószínűség szerint a Kérdés kék szemekhöz, amelynek címzettje Bisztriczky Józsefné Csutak Valéria Mária Anna, akit Ady Adának nevezett el. A költemény végül a Nyugat következő számában jelent meg. Az asszonyt a költő a Városmajor Szanatóriumban ismerte meg, megismerkedésük minden bizonnyal katalizátora volt az Elbocsátó, szép üzenet megírásának. 

Ada március elején érkezett a szanatóriumba, s maga az igazgató-főorvos, Kozmutza Béla mutatta be neki Adyt „[…] azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a szép, művelt, intelligens, halk szavú fiatalasszony jó hatással lesz a költő hangulatára.” A Kérdés kék szemekhöz című versen is látható Osvát jellegzetes nyomdai utasítása, valamint rájegyzése: „Nagyon sürgős. Én corrigálom OE.”

Hogyan került a vers a PIM gyűjteményébe?

A vers, ahogy az Ady által Osvátnak írott két 1912. májusi levél is, Osvát Ernő hagyatékából, kisebb kitérővel került a PIM gyűjteményébe. Nemeskéri Erika kutatásaiból tudjuk, hogy Szalay József, szegedi rendőrfőkapitány és műgyűjtő, az Osvát-hagyatékból Elek Artúrtól, Hoffmann Edit közvetítésével vásárolt Ady-kéziratokat már 1930-ban. Szalay korábban magával Adyval is levelezett és később is vásárolhatott az Osvát-hagyatékból, hiszen 1958-tól az 1960-as évek elejéig 93 darab értékes, sokszor Osvát-rájegyzéseket is tartalmazó Ady-kézirat került a hagyatékából PIM kézirattárába. Így Osvát Ernő-hagyatékából először Szalay József gyűjteményéből kerültek dokumentumok közgyűjteménybe. Osvát Ernő Elek Artúréval összekeveredett hagyatékának megmaradt része 1978-ban az OSZK Kézirattárába, 2018-ban pedig egy addig lappangó kisebb anyag a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárába került.

Ady Endre kéziratos hagyatékának hányattatott sorsa

Ady Endre kéziratos hagyatéka sajnos jelentős mértékben szóródott, három nagy (OSZK Kézirattára, MTA Könyvtára Kézirattára, PIM Kézirattára) és három kisebb közgyűjtemény (FSZEK Budapest gyűjtemény, debreceni Irodalmi Múzeum, nagyváradi Ady-Múzeum) a gazdája. S mivel Ady Lőrincné, Ady Lajos és Boncza Berta halála után az örökösök rendszerint a magasabb árat kínálóknak adták el a dokumentumokat, így többször összetartozó részek, sőt egyes kéziratok is elszakadtak egymástól. Például Ady párizsi noteszének egyik része a PIM, másik része a MTA Kézirattárának tulajdona, de összetartozó levél és borítékja is került más-más közgyűjteménybe.

Borbás Andrea