Sulyok Bernadett újabb írásában a Petőfi Sándor születésének 100. évfordulójára készült (s azóta sajnos eltűnt) Petőfi című film keletkezési körülményeiről és korabeli fogadtatásáról tudhatunk meg többet (szinte napra pontosan a műalkotás bemutatója után száz évvel), számos fontos, izgalmas dokumentummal és néhány fennmaradt filmjelenet-képpel gazdagon illusztrált bejegyzésünkben.

A szabadságharc költőjének életútja, poézise és tragikus eltűnése, halála eleve magában hordozza a köréje szövődött kultusz lehetőségét. A Habsburgok által, orosz katonai segítséggel levert magyar szabadságharc után az osztrák titkosrendőrség körözést adott ki ellene, műveit betiltották, köteteit bezúzták. Ez a drasztikus elhallgattatás, a törekvés alakjának kitörlésére a történelmi emlékezetből nem engedte meg emléke nyílt ápolását, csak áttételesen, allegorikus utalások révén – ami búvópatakként mégis létezett a kiegyezés, az Osztrák–Magyar Monarchia létrejötte előtt.

Jelenet a Petőfi című filmből, 1922 (Színházi Élet, 1922/52. – Arcanum Digitális Tudománytár)

A dualizmus kori Magyarországon már számtalan irodalmi és képzőművészeti alkotás idézte meg Petőfit, tetteit, költeményeit. Hamarosan elkezdődött irodalmi és tárgyi emlékeinek összegyűjtése, melyeket az 1876-ban, az Írók és Művészek Társasága keretén belül megalakult Petőfi Társaság szedett lajstromba. Elnöknek a költő egykori barátját, egy időben lakótársát, a kor legnépszerűbb regényíróját, Jókai Mórt kérték fel. A Petőfi Társaság a költő műveinek, leveleinek kéziratai mellett a kortársak visszaemlékezéseit is összegyűjtötte, rendszeresen megjelenő folyóiratában, a Koszorúban közreadta Petőfi hazai és külföldi recepcióját, életrajzi tényeinek minél teljesebb feltárását az általuk szerkesztett Petőfi-könyvtár köteteiben tárták az olvasók elé. 

Petőfi születésének 100. évfordulóját a kulturális közélet az első világháború utáni, Trianon traumáját éppen elszenvedő ország sajátos szociokulturális közegében ünnepelte. Mondhatni az összes vármegye, város és község megemlékezett a haza nagy vátesze születésének e kerek jubileumáról, mindenhol bizottságok, egyesületek, társadalmi szervezetek készültek ünnepi műsorokkal, szobrok és emléktáblák avatásával. A korabeli kulturális identitást a revizionista szemlélet, az elszakított területeken a magyarság értékeinek őrzése, a megmaradás zálogának tartott anyanyelv és irodalom ápolása határozta meg. Petőfi rövid életének huszonhat esztendeje alatt a magyar Alföldön kívül a Felvidéken és Erdélyben rengeteg helyen megfordult, ezért kultuszának ilyen szándékú ébren tartása alkalmas volt e cél szolgálatára.

A következő levelek és dokumentumok a Petőfi Társaság irattárában maradtak fenn, amely egyesület a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének megalapozója. Ezekből jól rekonstruálható az 1922-ben forgatott Petőfi című játékfilm keletkezésének története, amely azóta sajnos elveszett műként van nyilvántartva a Nemzeti Filmintézet archívumában. A Petőfi életét bemutató némafilm elkészítését Szávay Gyula főtitkár, Sas Ede és Hevesi Sándor rendes tagok előterjesztése indítványozta, amit 1922 februárjában nyújtottak be a tagságnak.

Szávay Gyula főtitkár, Sas Ede titkár és Hevesi Sándor rendes tag előterjesztésének részlete a Petőfi Társaságnak, melyben egy centenáriumi Petőfi-film megvalósítását kezdeményezik, 1922. február (PIM Kézirattár)

Az alkotással szemben két fő elvárást támasztottak:

„a Petőfi Sándorról szóló filmdarab megalkotásánál két fő szempont kell hogy irányadó legyen előttünk: az egyik a mű lehető legnagyobb művészi értéke, másik a mozgókép természetéhez alkalmazkodó érdekessége, – már csak azért is, hogy ezáltal a mű belső becsét a közönség legszélesebb rétegei számára annál vonzóbbá tegyük, Petőfi kultúrértékeit lelkünkbe annál jobban átplántáljuk. […] De nem csak Petőfi életét kell e filmdarabban visszaadni, de a költő lelkét, költészetét is, amire Petőfi ismét a legalkalmasabb, szinte önként kínálkozó téma: hiszen a költő élete és költészete voltaképpen egy; alig van életének oly jelentékenyebb mozzanata, ami költészetében kifejezésre ne jutna, úgy, hogy a mi Petőfink e tekintetben az egész világirodalomban páratlan jelenség; az ő történetét szinte minden más adat nélkül, költeményeiből is meg lehetne írni.”

Az esztétikai érzék fejlesztése mellett a szórakoztató látványosságra is hangsúlyt fektettek. Megközelítésmódjuk alkotáslélektani szempontú: Petőfi életútját párhuzamba állítják, sőt azonosítják a verseivel és más műfajú, nagyobb lélegzetű műveivel.

Az előterjesztésből az is kiderül, hogy a film megvalósítására a Társaságnak nincs pénze, ezért felkérik a hazai filmgyártó és filmforgalmazó cégeket, hogy készítsenek egy világszínvonalú, akár a külföldi közönség érdeklődésére is számot tartó Petőfi-filmet, az ő iránymutatásaik szerint.

„Hogy Társaságunk nincs abban a helyzetben, hogy e tekintetben anyagi eszközökkel támogassa e vállalkozást: azt sajnosan tudjuk, de viszont azt hisszük, hogy Társaságunk ebből semmi anyagi előnyt a maga részére nem kíván: büszke lesz arra, ha e kezdeményezésével az erkölcsi sikert elérheti. Nem remélhetjük az előállítás terén az állam támogatását sem, noha szerintünk az érdek, ami e filmhez fűződik, nemzetünkre nézve annyira fontos, hogy az állami támogatást nagyon is megérdemelné. Csakis a magánvállalkozásra gondolhatunk tehát, meg kell tehát vizsgálnunk, hogy a magánvállalkozás a maga részére megfelelőnek tarthatja-e ennek a nagy és gyönyörű tervnek kivitelét?”

A fennmaradt levelekből tudjuk, hogy három filmkészítő vállalat – a Korona Filmkereskedelmi Részvénytársaság, a Projectograph Mozgófénykép és Gépgyár Rt., a Star Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. – elutasítja a felkérést. Az Orion Filmgyár és Forgalmi Részvénytársaság is csak arra mutat hajlandóságot, hogy a szükséges tőke előteremtése után elkészíti.

Filmkészítő vállalatok válaszlevelei a Petőfi Társaság felkérésére, 1922. (PIM Kézirattár)

Végül a Schwarzenberg és Társa Mozgófényképgyár és Kereskedelmi Részvénytársaság kötélnek áll. A Petőfi Társaság elnökségének címzett levelükben vállalják, hogy elkészítik a filmet a társaság követelményei szerint, saját költségen, a társaság megbízott tagjai, Hevesi Sándor és Sas Ede szcenáriuma alapján. A forgatással kapcsolatban azt kérik, hogy a társaság biztosítsa a filmfelvételek során szükséges jelmezekhez és bútorokhoz való hozzáférést a múzeumokból és színházakból; egyeztessen a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal, hogy a film bemutatása az ország összes mozijában kötelező legyen, és gondoskodjék a hatóságok jóindulatáról. A gépirat a levélíró cégjelzéses levélpapírján, az elnök-igazgató, Körmendy-Ékes Lajos aláírásával maradt fenn a Petőfi Társaság gyűjteményében. Körmendy-Ékes Lajos univerzális érdeklődését mutatja, hogy századosi rangja és hadbíró hivatala mellett filmszakíró volt, sőt filmkészítéssel is foglalkozott.

A Schwarzenberg és Társa Mozgófényképgyár és Kereskedelmi Rt. levele a Petőfi Társaság elnökségének, aláíró az elnök-igazgató Körmendy-Ékes Lajos, 1922. július 17. előtt (PIM Kézirattár)

A kultuszminisztérium filmügyi előadójának leveléből megtudhatjuk, milyen feltételeknek kellett megfelelni, hogy a Petőfi a kötelező lejátszású filmek közé vétessék. Először is két formai követelménynek: négy önálló részből kellett állnia, és az egyes részek nem lehettek hosszabbak 450 méternél. A tartalom alapján a végső döntést a Magyar Országos Mozgóképügyi Tanács elnöksége hozta meg.

Az elkészült mű teljes címe: Petőfi, a nagy költő élete, szerelmei és dicsőséges halála; készítője és forgalmazója az Olympia Filmgyár, Petőfi Filmvállalat. Az Olympia Filmgyár és Filmlaboratóriumot 1921-ben vette meg a Schwarzenberg és Társa Rt. A cégnek több tulajdonosa volt, évente 2-3 filmet forgatott, rengeteg külföldi filmet hozott az országba. A többi, laboratóriummal nem rendelkező filmkölcsönző vállalat munkálatait is elvállalta. Igazgatója a vállalat egyik társtulajdonosa, Guttmann Manó fia, Guttmann Károly lett. A Petőfi Filmvállalat kifejezetten a film elkészítésére és forgalmazására jött létre, élén Szende Ferenc altábornagy állt. A nitrocellulóz filmtekercs hossza 2692 méter volt.

A Petőfi Társaság irattárában megtalálható a Petőfi Filmvállalat Szávay Gyula főtitkárnak szóló levele (Budapest, 1922. december 5.), amelyben a díszbemutatóra küldendő meghívók miatt kérik a társaság tagjainak névsorát. A jeles alkalmon részt vett Horthy Miklós kormányzó, Albert főherceg, Izabella főhercegasszony, Apponyi Albert, Lorenzo Schioppa pápai nuncius, Ravasz László és Raffay Sándor püspökök, Szende Ferenc altábornagy, a Petőfi és a Kisfaludy Társaság tagjai, továbbá az írói és művészi világ számos képviselője. A konferáló Várady Antal, a Petőfi Társaság tagja volt. A filmet elsőként a Corso, a Kamara, az Omnia és a Royal Apolló filmszínházakban vetítették.

A Petőfi Filmvállalat levele Szávay Gyula főtitkárnak, melyben a díszbemutatóra küldendő meghívókhoz kérik a társaság tagjainak névsorát, 1922. december 5. (PIM Kézirattár)

Az intézményünkben fennmaradt dokumentáción kívül a korabeli sajtóból és a hangosfilm.hu honlap szócikkéből felfejthető a film keletkezéstörténete és szociokulturális kontextusa. A forgatókönyvet a Petőfi Társaság két tagja, a fentebb említett előterjesztést benyújtó Hevesi Sándor – a Nemzeti Színház akkori igazgatója – és Sas Ede írták, felhasználva a társaság alelnöke, Ferenczi Zoltán irodalomtörténész kutatásait. A társaságnak lehetősége nyílt, hogy bemutathassa a megalakulása óta összegyűjtött kollekciója értékes darabjait, ugyanis a film díszletében, a berendezési tárgyak között Petőfi-relikviák és Petőfi verseinek eredeti kéziratai is láthatók voltak. A szcenárium írói a külső felvételek színhelyéül a Tatai-tó környékét, Debrecent, a Hortobágyot, a budai várat és a híres segesvári csatateret adták meg; a jeleneteket részben az eredeti helyszíneken (Aszód, Debrecen, a Nemzeti Múzeum), részben hasonló terepen (pl. Hűvösvölgy) vették fel.

A Petőfi című film plakátja (Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteménye)

Gyűjteményünkben fellelhető a Képes Mozivilág egy Szávay Gyula főtitkárnak címzett levele (Budapest, 1922. december 10.). Ebben cikket kérnek a Petőfi-különszámba, amely a hetilap 1922. karácsonyi számának melléklete volt. A levél aláírója az egyik első filmes újságíró, Lenkei Zsigmond. A Képes Mozivilágot – mely 1918 és 1928 között jelent meg – azzal a céllal alapította, hogy a filmvilág aktuális hírei, szenzációi a nagyközönséghez is eljussanak.

A Képes Mozivilág levele Szávay Gyula főtitkárnak, aláíró Lenkei Zsigmond szerkesztő, 1922. december 10. (PIM Kézirattár)

A korszak legismertebb színházi és filmes hetilapja a Színházi Élet, amely 1910 és 1938 között jelent meg, heti rendszerességgel. Az alapító-főszerkesztő Incze Sándor hírlapíró, aki Harsányi Zsolt író- és színikritikussal, a Petőfi Társaság tagjával közösen irányította működését. Incze szerkesztési elvei szerint az ő feladatuk, hogy kedvet csináljanak a darabok megtekintéséhez, nem pedig az, hogy erőteljes kritikákkal esetleg elriasszák a közönséget. Ez a lap a színházi és filmszakmai élet bemutatása mellett a társasági eseményekről közölt beszámolók, az egyedülálló fotóanyag miatt is különleges kordokumentum.

Hevesi Sándor a lap hasábjain ismertette a készülő film szerkezeti felépítését:

„Úgyszólván Petőfi egész élete lepereg a vásznon, de nem laza jelenetekben, hanem erős kapcsolásban, négy felvonásban [így nevezték a némafilmek egyes részeit, melyeket időnként külön is vetítettek – S. B.], négy asszony köré csoportosítva. Az első az édesanya (akit Petőfi annyira imádott és oly csodaszépen énekelt meg), a második Csapó Etelka (a költő ábrándja), a harmadik Szendrey Júlia (a költő szerelme), a negyedik Hungária (a költő ideálja), amelyért vérét és életét áldozza. A film felírásai majdnem egytől-egyig Petőfi verseiből valók. Óriási munkánkat roppantul megkönnyítette Voinovich Géza Petőfi-kiadása, amely az összes verseket időrendben hozza s minden versnek létrejöttét gyönyörűen megvilágítja. Nagy hasznát vettük Ferenczi Zoltán Petőfi-életrajzának is, amelynek a film sok kedves epizódját köszönhetjük.” (Színházi Élet, 1922/36.)

 Sas Ede a felhasznált Petőfi-versek kiválasztási szempontjairól így nyilatkozott:

„Petőfi életregényét kellett mennél hívebben, tömörebben, plasztikusabban a világot jelentő vászonra vinnünk, de be kellett mutatnunk Petőfi költészetét is, ezt a dúsgazdag kincsesházat, amely drágaságaival nemcsak nemzetét, de az egész világot elkápráztatja. Munkánknak ez volt a nehezebb, de szebbik része is, éppen az anyag példátlan bősége folytán, mert hiszen ki kellett válogatnunk Petőfi remekeiből azokat, amelyek nemcsak írói arcképére jellemzők, de életének egy-egy nevezetes eseményével függenek össze, életének e nevezetes eseményeiből születtek.” (Színházi Élet, 1922/36.)

Deésy Alfréd színművész, rendező, forgatókönyvíró, Angelo (Funk Pál) felvétele a Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon – Visszaemlékezések című kiadványban (Magyar Filmintézet–Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest, 1992)

A film rendezője Deésy Alfréd, aki az 1890-es évek végén színészként kezdte pályáját, játszott Kolozsvárott, Nagyváradon és Debrecenben, majd Budapesten a Városligeti és a Budai Színkörben. Hamar felfedezte a filmekben rejlő lehetőségeket, és 1911-ben Debrecenben Apollo néven filmszínházat nyitott. Filmszerepeket is vállalt, majd egy ideig a Star filmgyár főrendezője lett. Az 1920-as években többször dolgozott hol Bécsben, hol Budapesten, a rendezés mellett forgatókönyvírással is foglalkozott. Petőfi születésének 100. évfordulójára Deésy nemcsak a nagyszabású életrajzi filmet készítette el, hanem a költő Bolond Istók című elbeszélő költeménye filmváltozatát is, amelyet 1922. március 15-én mutattak be a Corvin és Tivoli mozikban.

A Színházi Élet 1922. évi 52. számában a Petőfi-film megvalósításának körülményeiről és a színészek játékáról is elismeréssel írtak:

„De a legnagyobb megértés fogadta a készülő filmet a kormány részéről is. […] mindenkor készségesen álltak rendelkezésre, hogy az ilyen nagy munka elé természetszerűleg gördülő akadályokat, tőlük telhetőleg elhárítsák. Így vált lehetségessé például a hatalmas és élethű csatajeleneteknek a felvétele, melyekhez a csendőrség emberei vonultak ki. Az Opera és a Nemzeti Színház pedig a korhű jelmezeket bocsájtották rendelkezésre. Ha megnézzük a Petőfi-film szereplőinek névsorát, első pillantásra nyilvánvaló lesz, hogy a vállalkozó gyár csakugyan a nagy költő emlékéhez méltó, művészi értékű munkát akart produkálni. Mert ebben a névsorban szinte mindenki benne van, aki ma filmjátszó művészetünk büszkesége és erőssége. Így mindenekelőtt a címszerepet játszó Uray Tivadar és a Szendrey Júliát megszemélyesítő Bajor Gizi. Külön öröm és gyönyörűség nézni, hogy mint hozzák magukkal a magyar géniusz fényét és levegőjét. […] Ez a film a magyar történet hőskorszakának a filmje, a legendás negyvennyolcas időké, amely millió mozaik szemecskében szikráztatta föl a nemzeti létért és szellemért való élet-halál küzdelem dacos és vakmerő szépségeit. A szerzők szerencsés és avatott kézzel szőtték bele e nagy idők történetét Petőfi élettörténetébe…”

Fehér Gyula, Uray Tivadar és Bajor Gizi a Petőfi című filmben, 1922 (Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet)

Lássuk, hogyan vélekedett Petőfiről megformálója, Uray Tivadar:

„Ez a szerep különben is kedves nekem, mert egyéniségemnek megfelelőnek találom Petőfi temperamentumát. Érzésvilágát élethíven adták vissza szerepemben a szcenárium írói. Szív és tettvágy, e két karakterisztikum adja meg Petőfi szerepét és én, aki mindig rajongtam Petőfiért, nagy ambícióval, őszinte kedvvel játszom el szerepemet”. (Film-Ujság – Képes heti kiadás, 1922/242.)

Uray Tivadar ekkor hat éve végzett az Országos Színészegyesület színésziskolájában, elegáns fellépése és tiszta beszéde révén szívesen foglalkoztatták, a szerelmes hősöktől a komédiákon keresztül a tragikus szerepekig terjedt repertoárja, mindegyik karaktert hitelesen formálta meg.

Jelenet a Petőfi című filmből (Színházi Élet, 1922/52. – Arcanum Digitális Tudománytár)

Bajor Gizi, a Nemzeti Színház művésznője is szívesen fogadta a felkérést:

„Nagyon szeretek filmen játszani s ezért érthető, hogy a legnagyobb örömmel vállaltam el a Petőfi-filmen Szendrey Júlia szerepének eljátszását. Több mint egy éve nem játszottam filmen, de sajnos, erre nem is lett volna alkalmam mostanában, mert hisz' a filmgyártás tudvalevőleg nálunk még mindig szünetel.” (Film-Ujság – Képes heti kiadás, 1922/242.)

Bajor Gizi ekkor a Nemzeti Színház fiatal tehetsége, Urayhoz hasonlóan sokszínű színészi repertoárral bíró, elismert színpadi tragika és komika. Budai villájában nagyon hamar, tragikus halála után egy évvel, 1952-ben megnyílt – Gobbi Hilda színésznő kezdeményezésére – a Bajor Gizi Színészmúzeum, napjainkban az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítóhelye.

Jelenet a Petőfi című filmből (Színházi Élet, 1922/52. – Arcanum Digitális Tudománytár)

A film inzertjeinek (a némafilmek képkockák közé illesztett felirata) többsége Petőfi verseiből származó idézet, bizonyos jelenetekben pedig egy-egy ismert verse elevenedett meg, például az Egy gondolat bánt engemet, a Szeptember végén, valamint néhány róla készült ábrázolás, például Révész Imre Petőfi a csárdában című grafikája vagy Orlai Petrics Soma Petőfi Debrecenben című akvarellje. Nemcsak a költő életének legizgalmasabb epizódjait mutatta be, hanem a magyar reformkor számos kiváló és érdekes emberét vonultatta fel a filmvásznon: felbukkant Kossuth, Széchenyi, Bem tábornok, Arany János, Vörösmarty Mihály, Vahot Imre, Petőfi szülei és szerelmei: Csapó Etelka, Prielle Kornélia és Szendrey Júlia.

Jelenet a Petőfi című filmből, 1922, (Színházi Élet, 1922/52. – Arcanum Digitális Tudománytár)

Ennyi korabeli dokumentum és hírlapi cikk megismerése után csak sajnálhatjuk, hogy a filmtekercs elveszett és nem szerezhetünk személyes benyomást napjainkban, a bicentenáriumhoz közeledve e száz évvel ezelőtti vállalkozásról. Hátha egyszer előkerül legalább kópiája a világ valamelyik filmarchívumának mélyéről vagy talán egy lelkes magángyűjtőtől.

Sulyok Bernadett