Fodor József Péter két részből álló blogbejegyzésében Márai Sándor Keresztkérdés című hangjátékával foglalkozik, amely a PIM-ben letétbe helyezett hagyatékban három kéziratváltozatban is megtalálható: kettő 1966-ból, a harmadik 1978-ból származik. A hangjáték végül soha nem jelent meg az író életében, s az utolsó pillanatban maradt ki a Jób …és a könyve című 1982-es gyűjteményes válogatáskötetéből. Hogy miért, arra Márai levelezése és Fodor kutatói munkája adja meg a választ.

A Keresztkérdés mint az ember évezredes történelmén átívelő kegyetlenség ábrázolása megírását követően elsősorban társadalmi okokból nem került publikálásra. Bizonyosra vehető a hangjáték szereplőinek jelleme és a Hannah Arendt Adolf Eichmannról írt jellemzése (The New Yorker) közötti tartalmi kapcsolat. A per öt évvel a hangjáték megírása előtt zajlott (1961. április 11. – 1961. december 15.), Márai az év elején két bejegyzést szentelt a témának, amelyekben előrevetítette, megjósolta azt az ellenszenvet, amit a filozófusnak meg kellett tapasztalnia. Eichmann kivégzésének napján kelt további gondolataiban a magyar szerző a náci tiszt védekezését hamisnak tartva értett egyet az ítélettel.

‒ olvasható ismételt véleménye a világpolitikáról. A hangjáték tehát egy XX. századi párhuzamra is utal, ami a nézők, tehát a szereplők képzelőerejének és egyben empatikus készségének, összességében kritikus attitűdjének hiányán alapul. Csak Jézus kérdezett rá a dehumanizáció okára; Márai pedig a gonosz természetét bemutatva ösztönözte kérdésfeltevésre az olvasót is.

Márai Sándor és nevelt fiával, Babócsay Jánossal, 1986 körül (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Az író rádiós műfajból való kiábrándulásának kezdeti jelei a hatvanas évek elején már érzékelhetők. Mégis közel tíz éven át bízott a párbeszédes műfaj financiális lehetőségeiben, bár látta annak gyors fogyasztása miatt kevésbé maradandó társadalmi-művészeti hatását:

Kötetben 2001-ben jelent meg a ʼ78-as szövegváltozat, de akkor sem a Helikon Kiadó szerkesztése által – ahogy az életmű többi, ekkor napvilágot látott darabjai ‒, hanem Szigeti Jenő Márai-hagyatékkal foglalkozó könyvecskéjében. Folyóiratban 1996-ban, éppen harminc évvel az eredeti mű születése után, szintén Szigeti Jenőnek az ultima manus szövegkiadói elvét követő közlése által volt olvasható legelőször. Mindkét megjelenés az 1978-as évet jelölte meg a Keresztkérdés keletkezési idejének, viszont a hagyatékban – az 1978-as (posillipói) átiraton kívül – két közel megegyező (feltehetően indigóval másolt), a publikáltnál bővebb kéziratpéldányon a naplók bejegyzéseit alátámasztó autográf bejegyzés szerepel: „Manhattan, 1966”.

Márai többször tervezte kiadni a hangjátékokat egy kötetben, más-más összetétellel, Hang és játék cím alatt. A Vörösváry Kiadóval a hetvenes évek elején levelezett öt egyfelvonásos és három hangjáték kiadásáról, de végül ezt azért vetette el, mert az előkészületben lévő Hajónapló megjelentetését fontosabbnak érezte. A számos összetételben tervezett, csonkított kiadásoknak valószínűsíthetően anyagi okai lehettek, hasonlóan a naplók szigorú válogatásához, amire Fried István több esetben is utalt.

Újváry Sándor egy 1981 augusztusában kelt levelében dicsérte Márai rádiós és televíziós darabjait, miután az író hat művet küldött neki véleményezésre. A gyűjteményes kötet kiadásáról végül 1981 decemberében állapodott meg a kiadóval (Jób …és a könyve). Márai egyidőben a Harminc ezüstpénz című regénye újrafogalmazásának befejezésével e kötetből az utolsó pillanatban, szinte a nyomdából visszakérve töröltette a Keresztkérdést. Újváry két esetben is arra kérte Márait, hogy erősítse meg az előzőleg telefonban mondottakat, miszerint a Keresztkérdés kimarad a kötetből. Az egyik ilyen témájú levélhez (1982. február 17.) tartozik a Keresztkérdéshez csatolni tervezett, publikálatlan írói Jegyzet. Ezek a mű végi szerzői gondolatok felfedezhetők korabeli regényeiben is. Márai itt megindokolta az alkotás létrejöttét, társadalmi szerepét, az írás ösztönzőit, és történelmi, irodalmi forrásait. A Keresztkérdésről azt jegyezte le, hogy első vázlatait évtizedekkel korábban írta, amikor még azt hitte, hogy az emberiség a második világháború után önvizsgálatot tart majd. Úgy vélte, hogy a társadalom tagjaiban megmarad a kollektív bűnösség miatti önvád amiatt, hogy félrenéztek a nyílt gyilkosságok időszakában. Márai bevallotta, hogy bár voltak ilyen hangok a vészkorszak után, de hamar elhalkultak, mert a kisember inkább másról beszél, nem arról a kérdésről, amit Jézus kiáltott a kereszten. Ez a kérdés viszont sosem halkul az időben, mert nem a Golgotán hangzott el először, és nem a XX. századi német és szovjet munkatáborokban utoljára. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az ezekre adott széles körű társadalmi reakció leginkább a közöny. Márai emiatt érezte úgy, hogy időnként fel kell eleveníteni azt, hogy mit is mondtak valójában Jézus keresztjének tövében a kortársak, mert láthatóan kétezer év elteltével is hasonlóan beszélnek.

A szerző Jézus-ábrázolással operáló társadalomkritikájának első látványos megjelenése a Mennyből az angyal (1956) volt. Márai magára nézve kötelezőnek érezte kinyilatkoztatni ítéletét a világpolitika közönyével szemben, hiszen a SZER munkatársaként ő is azok között volt, akik hitték és hitet adtak, hogy a „szabad világ” segíteni fog a felkelőknek Magyarországon. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő budapesti közállapotok miatt elsősorban a nyugati álszent kormányokat, mint a szovjet által megszállt országok árulóit vádolta.

Márai 1981. február 22-én kelt levele szerint hosszú ideje foglalkoztatta ez a vallási téma. Március 11-én írt levelében pedig az olvasható, hogy prózai formában megírta már a Keresztkérdést. Ennek ismeretében Újváry kitartóan ösztönözte az írót a Harminc ezüstpénz nyomdai előkészítésére, így viszont a hangjáték mindkét kézirata, az 1966-os és az 1978-as is visszakerült a hajóládába.

E szövegváltozatokról az utolsó bejegyzés 1987 nyarán kelt:

Fodor József Péter