A PIM Esti Extra sorozatának 2023. március 29-i alkalmával a Költő lenni vagy nem lenni kiállítás Kötelék termében hallgathatták az érdeklődők dr. Borbás Andrea, a PIM Kézirattárának főmuzeológusa és dr. Gyimesi Emese, történész interaktív tárlatvezetését.

PIM Esti Extra Gyimesi Emesével és Borbás Andreával (Fotó: Gál Csaba, PIM)

Mint már rögtön a bevezetés során megtudhattuk, Petőfinek több mint 300 emberi kapcsolata volt rövid életútja folyamán, így a kapcsolatiháló-elemzés „utóbbi időkben kifejezetten divattá vált” tudományterületére terelődött a szó ennek kapcsán. Mint kiderült, Karinthy Frigyest (e téren is) korát megelőzve foglalkoztatta az emberi kapcsolatok feltérképezésének kérdésköre (konkrétan a hat lépés távolság elmélete). Ennek illusztrálására a jelenlévők a Láncszemek című, 1929-es novella részletét hallgathatták meg.

A kiállítás Kötelék termének központi eleméről, Petőfi Sándor egóhálójának vizualizációjáról és annak készüléstörténetéről hallhattak a következőkben a jelenlévők: a háttérmunkálatok magukban foglalták Petőfi összes levelének, versének, naplóinak és útinaplóinak elolvasását és minden egyes bennük szereplő személy feljegyzését. Az adatgyűjtés azonban Petőfi kapcsolatainak változó, viharos jellege miatt nem lehetett teljes. Ezt példázza Tompa Mihály esete, aki miután összeveszett költőtársával, megsemmisítette Petőfitől kapott leveleit – így csak az ismeretség, barátság, majd ellenséges viszony ténye ismerhető, azonban levelezésük tartalma már hozzáférhetetlen.

Barabás Miklós: Tompa Mihály portréja, 1847, litográfia (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Az adatvizualizációs felület koncentrikus körei az 1835 és 1849 közötti éveket jelölik, a rajta látható gömbök pedig egy-egy említett személyt színkategóriák szerint: múzsa, barát, segítő stb. Az évek során vissza-visszatérő kapcsolatokat is jelöli a felület: a gömböket ilyen eseteknél egy-egy vonal köti össze, míg adott emberi kapcsolatok erősségét a gömbök nagysága jelzi. Az adatok értelmezése alapján Petőfi Sándor 1835 és 1842 között nem folytatott kiterjedt társasági életet, a kapcsolatiháló-elmélet zsargonja által minősítve: „gyenge” kapcsolat volt ezek zöme – mint Borbás elárulta, kapcsolatainknak általában is csupán 20%-a szokott erős lenni. Az előadó hozzáfűzte, hogy korántsem alábecsülendők azonban e gyenge kapcsolatok; a modern hálózatkutatás álláspontja szerint ugyanis éppen ezek felelősek hálózataink stabilizálásáért. Azt is megtudhatta a közönség, hogy a terem mennyezetén található kis lámpák fénye csillagokat jelképez, melyek Petőfi kapcsolatainak metaforáját jelenítik meg.

PIM Esti Extra Gyimesi Emesével és Borbás Andreával (Fotó: Gál Csaba, PIM)

Ezen a ponton vette át a szót Gyimesi Emese, Szendrey Júlia kutatója, aki először arra a kérdésre válaszolt, hogy miképp ismerkedett meg Petőfi és későbbi neje, „köztük hány lépés távolság volt”? Nem sok, csupán egy, mint Gyimesi elárulta, lévén a párnak megismerkedésük előtt is voltak közös, szatmári ismerőseik. Közülük Pap Endre és Riskó Ignác voltak a legfontosabbak. Velük utazott a költő Pestről Szatmár megyébe, és utóbbi mutatta be egymásnak a leendő szerelmeseket a megyebálon. Legelső találkozásuk azonban, ahogyan Petőfi az Úti levelek Kerényi Frigyesnek lapjain rögzíti, pár órával a bál kezdete előttre tehető, egy akácfa alatt sétálva pillantotta meg első ízben Júliát. Gyimesi részletgazdag ismertetéséből Szendrey és Petőfi ismerkedésének közvetlen és közvetett előzményeiről (mindkettejük szempontjából) is bőséges tudással gazdagodhatott a közönség.

Bár a visszaemlékezések szerint elsőre kívülről nem feltétlenül látszott, hogy a fiatalok rögtön szerelembe estek volna, Petőfi rögtön a megyebál után papírra vetette Júliához című szerelmes költeményét. A nő részéről valamivel hosszabb folyamat volt, míg a költőkről a korban kialakult sztereotip képen felülemelkedve valóban bízni kezdett Petőfi Sándor érzéseinek komolyságában. Mint a történész előadásából kiderült, először olvasva Petőfi verseit Szendrey Júliának azok nem nyerték el a tetszését – szigorú neveltetése miatt ugyanis túlontúl illetlennek találta őket, különösen a Hortobágyi kocsmárosné… című darabot.

PIM Esti Extra Gyimesi Emesével és Borbás Andreával (Fotó: Gál Csaba, PIM)

Gyimesi elárulta, hogy a fiatalok szerelme kibontakozásának elején ugyancsak a pár közös ismerőseinek jutott kulcsszerep kapcsolatuk alakulásában: a korábban említett Pap Endre és Riskó Ignác társaságában tehetett látogatást Petőfi először az endrődi várban Júliánál. Petőfi a kezdetben tervezett rövid, szatmári látogatása során (mely a Júlia iránt fellobbant szerelem miatt nyúlt két hónaposra) végig Pap Endrééknél lakott – mint megtudhattuk, Pap neje, Kovács Jozefa nem különösebb örömére. Gyimesi Emese elmesélésében érzékletesen átélhetővé vált a fiatal szerelmesek érzelmeinek alakulása, ezek kapcsán esett szó Petőfi Költői ábránd volt, mit eddig érzék… című költeményéről is, melyben a szerző sodró lendülettel írva különbözteti meg Júlia iránti szerelmét korábbi romantikus érzelmeitől. Megtudhattuk, hogy az elterjedt, kultikus Petőfi-kép dacára

A szerelmesek (különösen Júlia) egymás iránti korai kétségei, vívódásai kapcsán a történész árnyaló célzattal megjegyezte: fontos emlékeznünk rá, hogy Szendrey ekkoriban mindösszesen tizenhét éves volt, választottja pedig mind társadalmi helyzetében, mind pedig az édesapja, Szendrey Ignác által ambicionált férjjelölt képével összevetve is igen távolt állt tőle.

Szendrey Ignác portréja, Simonyi Antal felvétele, 1850-es évek (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

„Inkább az a meglepő, hogy hogyan gondolkodhatott ennyire fejlett pszichológiai érzékkel önmagáról, az érzelmeiről meg a jövőjéről”,

hívta fel a figyelmet a fiatal lány érettségére a kutató. A fiatalok kapcsolatának korai időszaka sem volt (elsősorban rosszakarók híresztelései, pletykái okán) félreértésektől, féltékenységtől mentes. Petőfi így 1847. március 2-án részben e viszontagságok, sértettségek miatt (melyeket részéről még Prielle Kornélia színésznő kezének megkérése is tetézett), részben pedig, mivel összes költeményeinek kiadásán dolgozott, nem jelent meg Júliával előzetesen megbeszélt szatmári találkozójukon. A civódások feloldásában kulcsszerep jutott a nézeteltéréseit tisztázni segítő barátnőnek, Térey Máriának. A szerelmesek boldogságának utolsó érdemi akadálya Szendrey Ignác beletörődésével, az atyai tiltás, ellenzés végetértével hárult el.

PIM Esti Extra Gyimesi Emesével és Borbás Andreával (Fotó: Gál Csaba, PIM)

A házaspár mézesheteire, nászútjuk helyszínének, a koltói kastélynak jelentőségére (s maga a nászút intézményének szokatlanságára) is kitért előadásában Gyimesi. Ebben az időszakban kezdődött Szendrey „írónői imázsának” kialakulása is: Petőfi ugyanis Júlia naplójának bizonyos szakaszait lemásolta és elküldte ezeket két szerkesztőismerősének (Jókai Mórnak és Kovács Pálnak). A kortársi közvéleményt megosztották Szendrey ezen publikációi (Gyulai Pál például felháborodott magánlevelekben fejezte ki a „piacra vitt” „magándokumentumokkal” szembeni ellenérzéseit).

A házaspár életében a már említett Jókai és Egressy Gábor színész alakjait emelte ki Gyimesi Emese további fontos kapcsolatokként: utóbbi szerzett nekik albérletet (Petőfi kritériumai alapján), előbbi pedig nejével lakótársukká szegődött, így megoztoztak az anyagi terheken. „A zongora mint státuszszimbólum” híján teljes mértékig polgári lakásban és közegben élt a pár.

PIM Esti Extra Gyimesi Emesével (Fotó: Gál Csaba, PIM)

Innen érkezett el a tárlatvezetés narratívája az 1848-as évhez: „itt érte őket március 15-e reggele is”, folytatta gondolatmenetét Gyimesi Emese mindvégig felhívva a közönség figyelmét a kiállítótérben megtekinthető, adott időszakhoz kapcsolódó tárgyakra, ereklyékre. Egyebek között Petőfi és Jókai lassan feloldhatatlannak bizonyuló konfliktusai is hozzájárultak, hogy hamarosan „felbomlott ez a Dohány utcai, szép idill”, az immáron gyermeket váró Petőfi házaspár pedig, mikor a szabadságharc fegyveres konfliktussá vált, el is költözött Pest-Budáról – előbb Szendrey szüleihez, Endrődre, majd Debrecenbe menekültek. Itt született meg Petőfi Zoltán. Petőfi ekkortájt Vörösmartyt kérte meg, hogy (családjával) viselje gondját nejének és újszülött gyermekének, a szabadságharc későbbi szakaszaiban pedig az Arany házaspár (majd, Petőfi halála előtt nem sokkal Miklós Miklós családja) töltötte be ezt a szerepet a Petőfi-család kapcsolati hálójában. A segesvári csata híre is Miklóséknál érte Szendreyt, aki utána még hosszasan próbálta felkutatni eltűnt férje nyomait. Gyimesi a továbbiakban empatikusan érzékeltette, milyen nehéz helyzetbe került Szendrey, valamint milyen mértékig „zilálta meg” kapcsolati hálójának alakulását a Petőfi halálát követő (kényszerű) második házassága okozta közfelháborodás – nem csupán magánemberi minőségében, hanem irodalmi pályája alakulása során is. (Ennek példájaképp Jókai iránta való elutasításáról, illetve Arany János és Tompa Mihály – más-más mértékű – elhidegüléséről esett szó.)

PIM Esti Extra különkiadás Gyimesi Emesével (Fotó: Gál Csaba, PIM)

„Ennek fényében még különlegesebb talán az, hogy ő mégis el tudta érni az 1850-es évektől kezdve azt, hogy alkotóként elismerjék”,

emelte ki Gyimesi. A későbbiekben Szendrey pályájáról, illetve műveinek (egyenetlen) kiadási történetéről hallhatott szabatos összefoglalást a tárlatvezetés közönsége. Nem csupán azért nem láthat Szendrey Júlia írói munkásságához kapcsolódó tárgyakat a kiállítás közönsége a Költő lenni vagy nem lenni termeiben, mivel a tárlat fókuszában Petőfi áll, jegyezte meg az előadó, hanem mivel „nem ezek maradtak fönn Szendrey Júlia tárgyi hagyatékából”, „inkább a családi szerepeihez kötődő tárgyai” kerültek ide. Ilyen például a menyasszonyi csokra, a férjének ajándékba készített pénztárca vagy egyik kismamaruhája. Ez utóbbi is, számos más fontos tárgy mellett, Szendrey legkisebb gyermekének, Horvát Ilonának köszönhetően maradt az utókorra.

A tárlatvezetés utolsó gondolati egységében Szendrey Júlia és családja későbbi kapcsolatairól esett szó. Például Arany János (Szendrey életében nem publikált) A honvéd özvegye című verse, illetve Gyulai Pál és Szendrey Mária (Júlia húga) 1858-as házasságkötése kapcsán, továbbá Szendrey és a női szerzők növekvő száma ellen tiltakozó cikket közzétevő Gyulai Pál vitájáról. Végezetül Szendrey Júlia élete utolsó évéről (mikor már különvált második férjétől, Horvát Árpádtól) és alakjának, emlékezetének utóéletéről hallhatott az Esti extra közönsége.