2023. július 17-én elhunyt Lator László, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéista, akit hosszú évtizedekig megszámlálhatatlan kapocs fűzött a Petőfi Irodalmi Múzeumban folyó munkához. Mai posztunkban a munkatársak nevében Dr. Kemény Aranka, a PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótárának főmuzeológusa emlékezik.

„ó, hajlékony fatest, merj nyögni-zúgni csak,
csavarodj, tekeredj meg,
jajongj, de meg ne törj, add vissza hangjukat
a megbolydult szeleknek!”

Lator László budapesti otthonában, 2014. október 6. (Kemény Aranka felvétele)

Így szól Paul Valery A platánfához című verse Lator László műfordításában. Állta a viharokat, vad szeleket, míg teste meg nem tört. Támaszunk, örök segítőnk a világlírában és a magyar irodalomban, versben, esszében, írott és hangzó formában.

Az évtizedek során gyakori vendége volt a múzeumnak és az egyik legfontosabb kulcsszereplőjévé vált az itt készülő interjúknak, írói esteknek és felolvasásoknak. Lator László küldetésének érezte és élvezettel művelte is az irodalom, a költészet nívós terjesztését.

Az első interjút és felolvasást Eörsi István kérte tőle a PIM Hangtára számára 1970-ben, mindjárt az 1968-ban megjelent Kalandok, szenvedélyek című műfordításkötete és az 1969-es Sárangyal versei megjelenése után. Hivatalosan ezek voltak az első kötetei, de mennyi munka és tapasztalat előzte meg őket. 1948-ban, 21 évesen összeállított Őserdő című debütáló kötete megjelenését a könyvhivatal nem engedélyezte, de a Válasz nyomdája néhány példányt mégis elkészített belőle.

Lator László Őserdő című első verseskötetének címlapja, Antiqua nyomda, 1948 (Lator László családi archívumából)

Ezeket szétosztotta közeli barátai és a meghatározó pályatársak között. Weöres Sándornak is vitt egyet – látogatásukat A Kollégium lapjain írta meg Fodor András –, míg Weöres A teljesség felé (1949) című kötetét adta cserébe Latornak ezzel az ajánlással:

Weöres Sándor A teljesség felé című, Lator Lászlónak dedikált kötete, 1949 (Lator László családi archívumából)

Előbb a Moszkvai Irodalmi Múzeum Puskin és kortársai című vendégkiállítását, később a Weöres Sándor- és Radnóti-emlékkiállítások megnyitását is lelkesen vállalta.

1994 a jelenre is meghatározó pontja volt Lator László és a PIM együttműködésének. Kelevéz Ágnes irodalomtörténész, muzeológus kérésére az ekkor hatvanhét éves szerző vállalkozott egy több részből álló életútinterjúra, ami húsz év múlva, a 2012-ben megjelent A megmaradt világ című önelemző memoárkötetének vált alappillérévé. A beszélgetés során módszeresen haladtak végig pályáján: kárpátaljai származása, rokonsága, első olvasmányai, a háború, a makói évek, az egyetem, az Eötvös Collegium, tanárai: Keresztury és Fülep, az első betiltott verseskötet, az Újhold és a Válasz szellemi köre, a körmendi gimnázium, végül az Európa Kiadó. Már itt hosszabban kitért Kormos István, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky, Kálnoky, Domokos Mátyás és Lengyel Balázs jellemzésére.

Amikor 1995 őszén váratlanul meghalt a felesége, az Európa Kiadóban ugyancsak szerkesztő-műfordító Pór Judit, hosszú időre beborult fölötte az ég. 1996-ban több másik mellett megírta A sárga ruha című, megrendülten gyászoló és megrázóan erotikus versét, amit később föl is olvasott, meghallgatható a Pimmédián.

1998-ban az idén huszonöt éve megalakult Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja lett. Munkái, életrajza, szakirodalma ettől kezdve a DIA oldalán elérhetők, olvashatók, kereshetők.

A múzeumi irodalmi beszélgetések, könyvbemutatók nélkülözhetetlen résztvevője volt: élőkről és holtakról egyforma szenvedéllyel, közérthetően beszélt, mindig megragadta a közönség figyelmét. Ünnepi estek keretében köszöntötte pályatársait (Jókai Annát, Orbán Ottót, Szabó Magdát, Tandori Dezsőt, Várady Szabolcsot) és emlékezett rájuk (Jékely Zoltánra, Juhász Ferencre, Kálnoky Lászlóra, Kormos Istvánra, Nemes Nagy Ágnesre, Rába Györgyre, Vas Istvánra és Weöres Sándorra).

Itt került sor irodalmi estjére Schein Gáborral (2003), Összegyűjtött versei bemutatójára Ferencz Győzővel (2006), 2016 könyvhetén pedig ő mutatta be tanítványa, Tóth Krisztina kötetét.

Kelevéz Ágnes az Eötvös Collegiumról és kizárása körülményeiről kérdezte, beszélgetésük megjelent az Ahol a maximum volt a minimum. Emlékezések a régi Eötvös Collegiumra című kötetben. 2002-ben csatlakozhattam mellé a Nemes Nagy Ágnesről, Weöres Sándorról és Jékely Zoltánról tervezett portré-interjúihoz. Nagy élmény volt őt otthonában látni, ugyanolyan természetességgel, közvetlenséggel viselkedett, mint a kamerák és a nagyközönség előtt. 2009 őszén Írók otthon című sorozatunkban, környezetéről és alkotási módszeréről forgattunk vele.

2011-ben az Európa Kiadóban végzett munkájáról, kollégáiról, az irodalmi műhelyről beszélgettünk a stúdióban, ugyanekkor Kelevéz Ágnes kérésére tizenöt versét olvasta föl és beszélt keletkezésükről. Meghallgathatók a Pimmédián.

Az Európa Könyvkiadóval, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiával (szintén mindkettőnek alapítója volt) közösen szervezve, tanítványaival, kollégáival, pályatársaival együtt ünnepeltük a PIM-ben születésnapjait: a nyolcvanadikat (2007-ben), a nyolcvanötödiket (2012), a kilencvenediket (2017), tavaly a kilencvenötödik (2022) köszöntésére otthonában kerülhetett sor.

– írta Szárszó, november (1980) című, József Attilát is megidéző versében, és beleírta e sorokat Összes versei (1997) Réz Pálnak dedikált példányába. Réz 2012-ben Lator köszöntésére újra elővette ezt a könyvet, és videóüzenetében (A sárga ruha című verse mellett) ezt a részletet emelte ki.

2017-ben Arany János születésének kétszázadik évfordulójára szervezett sorozatunkból sem maradhatott ki. Gyermekkori, első Arany János-olvasmányélményéről beszélt érzékletesen.

2021-ben Gellért Alpár kérésének tett eleget, így a József Attila-díjasaink című sorozat róla szóló portréfilmjében is látható-hallható.

Kilencvenkét esztendősen, 2019-ben belevágott egy új feladatba. Vállalkozott arra, hogy egy, a Médiatár számára több ülésben tervezett interjú keretében beszélgessünk édesapja még Tiszasásváron készített családi fényképeiről.

Ezek a korai képek most is, újra elvarázsolták őt, gyerekkora édeni tájaira repítették vissza. Lassanként megérlelődött bennünk a gondolat, hogy képeskönyvben adjuk közre e felvételeket. A kötet kéziratát még láthatta, lelkesülten várta megjelenését. Nehéz őt elengedni. Öröm volt Lator Lászlóval az irodalom.

Kemény Aranka