E heti posztunkban a 2016-ban elhunyt Réz Pál könyvhagyatékának a Petőfi Irodalmi Múzeum állományába bekerült különleges darabjairól és a legendás szerkesztő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus könyvei, jegyzetei és nyilatkozataiból kirajzolódó szemléletéről olvashatunk Török Dalma főmuzeológus tollából.

Csernus Tibor: Három lektor (a kép jobb szélén: Réz Pál) (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Réz Pál személye a múlt század dereka és a 21. század első harmada közötti periódus magyar irodalmi folyamataiban játszott meghatározó szerepe miatt az irodalmi muzeológia számára is kiemelt jelentőséggel bír. A hagyatékából megvásárolt és közgyűjteményi állományba vett 2330 könyvtári egység közel kétharmada kézjegyes, zömében dedikált példány, de vannak posszesszori és tematikus bejegyzéseket tartalmazó kötetek is.

A teljes könyvtár dimenzióira vonatkozóan tulajdonosuk a kilencvenes években úgy nyilatkozott, hogy „apámnak óriási könyvtára volt, mint nekem most, pont akkora”. Számszerűen háromezresre becsülte, hozzátéve, hogy a második világháború végére az apai gyűjteménynek körülbelül egy tizede maradt meg. A maradványok egyes darabjai bizonyosan Réz Pál könyvtárának váltak részévé, amire a címlapokon látható szignók, pecsétek és a könyvjegyek alapján következtethetünk.

Ex librist dr. Kupfer Maximilian és Réz Ádám (azaz Réz Pál apja és bátyja) nevére szólót találni, a többi névváltozatot pecsét vagy szignó mutatja. Több olyan kötet van, amely az aláírásban egyazon személy névvariánsait őrzi: Kupfer Rafael 1945 / Réz Pál 1948 E.C. [Eötvös Collegium], illetve olyan is, amely a névváltozat mellett a családi könyvkincs generációk közötti vándorlását dokumentálja: John Steinbeck Érik a gyümölcs című regényében Dr. Kupfer Maximilian ex librise mellett Kupfer Rafael tulajdonjelzését találjuk.

• 
• 
• 

Raffy Ádám, aki orvosi praxisa mellett rendszeresen publikált prózát és fordításokat, a kisebbik fia könyvtárában megőrződött könyvei alapján is kiemelten érdeklődött történelmi kérdések iránt, s ha követni akarjuk azt a kategóriakettőst, amelyet gyermekeire alkalmazott (Réz Ádám, műfordítót „angol fiának”, Réz Pált pedig „francia fiának” titulálta), őt magát is inkább franciának kellene tekintenünk. Bizonyosan Raffy Ádám könyvtárából való a Madame Récamier et ses amis (1934), A francia nemzet őszinte története (1935), Delacroix naplója (1942), XIV. Lajos – a diktátor-király (1939).

Barátai között tartotta számon Tabéry Gézát, Benedek Marcellt és Jékely Zoltánt, utóbbitól kapta, ajándékként, a múzeum könyvtárába került könyvanyag egyik legkülönlegesebb darabját: Az okoskodás' és költészet tudománya a' szép tudományok' ismértetésével egy 1836-os, korabeli autográfiás példányát, amelyet az ajándékozó – a korábbi kalligráfiát imitáló – hálás és szeretetteljes dedikációval toldott meg. E könyvtári szegmensben több olyan kötet is van, amely apát és fiút összekapcsolja, közös dedikációban.

Az „angol fiútól” származó könyvek között is van különlegesség: Choderlos de Laclos 1908-ban kiadott versei Réz Ádám baglyos ex librises példányában őrződtek meg, dedikációval pedig a mindkettejük fordítói idoljának tartott Gyergyai Alberttel közösen készített Mérimée-elbeszéléseket ajándékozta öccsének. A PIM állománya szempontjából hiánypótló családi eredetű példányok közé tartozik Dante ifjúkori művének, a Vita nuovának 1944-es kiadása Jékely fordításában, Fülep Lajos előszavával.

• 
• 

A francia kultúrához való szoros és termékeny kötődést azok a Réz Pál által beszerzett, szerkesztett vagy jegyzett kötetek is dokumentálják, melyek hagyatékából első példányként kerültek be gyűjteményünkbe: Saint-Simon-fordításának korrektúrajeles példánya, a Modern Klasszikusok sorozatban megjelent Sartre-fordítása, a L'esprit nouveau et les poétes 1946-os kiadásának Hubay Miklós által dedikált példánya, Michel Décaudin Le dossier d'"Alcools" című, 1965-ös munkája, melyet a szerző Apollinaire magyar fordítójának és kiadójának ajánlott, Adrienne Mesurat Julien Green című munkája 1983-ból, melyet Réz Pál látott el utószóval. Korán megtanult franciául, és tizenhárom évesen már foglalkozott fordítással, „saját szakállára”. Lenyűgöző fordítói portfóliójában olyan neveket találni, mint Semprún, Sartre, Apollinaire, Malraux, Gide, Cioran és Kundera, aki, korábbi fordítói együttműködésük nyomán, kifejezetten ragaszkodott Réz személyéhez. Írt Voltaire-, Proust- és Apollinaire-életrajzot, mint dedikálói kiemelik, utóbbi kettőről az elsőt magyar nyelven. Nem véletlen, hogy Jean-Luc Moreau, az Erőltetett menet francia fordítója (az állományunknak ugyancsak részévé lett példány), ajánlásában, Apollinaire magyar ügynökének titulálja.

 

• 
• 
• 

Mint azt talán a fenti példák is érzékeltetik, az irodalmárszerep és a széles körű nyelvismeret családon belüli halmozódása az induló Réz Pálban motiváló rivalizálást és a saját szakmai út építésére vonatkozó tudatosságot generált. Az volt az elképzelése – s ezt életművével nagyjából sikerült is megvalósítania –, hogy a Széchényi Könyvtár katalógusában minden betűnél legyen egy cédula a nevével. E cédulák közül több a román irodalom közvetítésére irányuló, szisztematikus munkálkodásának eredményét írja le. Vállalásának érzelmi hátterében bizonyosan az az élmény is munkál, hogy bár apja „beszélt németül, s tudott még vagy három nyelvet, plusz görög, latin”, a holokauszt idején a magyar és román területek között ide-oda menekülő család és a román határvédő tiszt között folyó – szerencsés kimenetelű – diszkusszióban a tizennégy éves fiú tolmácsolt. Mindenesetre fordítóként, szerkesztőként végzett munkáját az egykorú román próza színe-java által fogalmazott ajánlások igazolják vissza. Könyvtárának egy másik tematikus szegmensét képezik a magyarországi és nagyváradi zsidóság történetének különböző aspektusait tárgyaló munkák, amelyeket egy neveltetési hiányosságát pótlandó gyűjtött: mivel asszimiláns szülei „[s]emmilyen zsidó kultúrára nem oktatták, csak magyar kultúrára”. Mentalitására, szellemi alapállására mélységesen jellemzőnek kell tartanunk, hogy e munkák, kivétel nélkül, a magyar történelem és szellemtörténet összefüggésébe ágyazódó, annak szolgálatába állt zsidóság tevékenységét tárgyalják.

• 
• 

Könyvtárának törzsanyagát, mennyiségileg is legnagyobb egységét a huszadik századi magyar irodalom fajsúlyos művei képezik. Irodalmi szocializációja és esztétikai preferenciái szempontjából egyaránt a nyugatos és a Nyugat nyomdokain haladó irodalom jelentette számára az alapot, s bár minőségérzéke mindennemű jó irodalom iránt nyitottá tette, legjobb szívvel vállalható teljesítményének a Kosztolányi-összes sajtó alá rendezését tartotta, melynek háttérmunkálatairól a kötetek előzékein olvasható jegyzetek is hírt adnak.

Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a Réz Pál kezétől származó jelölések, bejegyzések többsége nem folyó szöveget jelent, hanem nevek, oldalszámok, esetleg fogalmak és címek listáját. Feltűnő kivétel ehhez képest a József Attila és az illegális kommunista párt című kötet egész oldalas, autográf szövege, melyet a könyv érvelésében érzékelni vélt, alaptalan vádaskodás, indulatiság, ferdítés váltott ki.

Különlegességnek mondható A befejezetlen mondat kötéstábla-belsőjén olvasható (Vas, Kellér, Cibor, Réz vezetékneveket és, feltehetőleg, összegeket jelölő) bejegyzés, amely Réz Pál visszaemlékezésének értelmében ún. „fehér segélyt” dokumentál, vagyis a bebörtönzött Déry feleségének juttatott magántámogatást.

• 
• 

Lektori elkötelezettségeit befolyásolta az a tíz esztendő is, melyet gyermekként Nagyváradon töltött, abban a városban, ahol akkor „a polgári réteg közel volt Európához”. Ez a hatás köszön vissza a Noran kiadónál vállalt sorozatszerkesztői szerepében, melynek keretében (Várad, villanyváros címmel) Nagyvárad mint irodalmi toposz tematikáját prezentálja, váradi kötődésű alkotóktól filológiai kuriózumokat is közöl, például ebben látott napvilágot Nagy Endre Egy város regényének első szöveghű, nem cenzúrázott kiadása. E sorozatnak van olyan darabja (a Mesélő képeslapok. Nagyvárad 1885–1915 című), melynek első példányát a Réz-hagyatékból gyarapítottuk a PIM könyvtárába. Tekintve, hogy Réz Pál milyen gondos és gyümölcsöző módon viszonyult identitásának összes eleméhez, magától értetődő, hogy (mint könyvgyűjtő is) folyamatos figyelemmel kísérte, tudásával és kapcsolataival, tanácsadóként, szerkesztőként, szakértőként segítette az erdélyi magyar irodalom alakulását. Különösen szívén viselte Horváth Imre, valamint Bajor Andor életművének megismertetését. Múzeumunk állománya szempontjából is hiánypótló utóbbinak Angyal Bandi illemtana című gyűjteményes kötete, mely a Kriterionnál, 2005-ben, Réz Pál összeállításában jelent meg. A „határon túli” dedikációk Bálint Tiborral, Kányádi Sándorral, Kovács András Ferenccel, Bodor Ádámmal, Markó Bélával jeleznek baráti kapcsolatot, de ezen a körön túlmenően is érvényes a Beke György által adományozott, „a romániai magyar irodalom igaz barátja”-titulus.

Török Dalma