Százéves pillanat (1923. május 30.)
Új bejegyzésünk egy Török Sophie által készített ikonikus fotó történetéről szól, melynek a Nyugat legendás szerkesztője, Osvát Ernő áll a középpontjában. E száz évvel ezelőtti, május végi délután örökre a magyar irodalom vizuális emlékezetének része marad. Az ekkor rögzített pillanat előzményeit és körülményeit gombolyítjuk most fel.
1923. május 30., Múzeumkert (PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
A Nyugat első nemzedékének meghatározó tagjait ábrázoló, ekképpen a lap vizuális reprezentációját jelentő fotók között kétségtelenül az ikonikus „zongorás” fénykép a legismertebb, de közel ilyen jelentős az a felvétel is, amely éppen száz évvel ezelőtt, 1923. május 30-án készült.
1932. január 10., Zeneakadémia (PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
1923. május 27-én, délután három órától tartották a Vígszínházban az Osvát Ernő irodalmi működésének huszonötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepséget.
Az ötlet Füst Milántól származott:
„Jó gondolatom volt: Osvát jubileumát meg kell ünnepelni.”
– jegyezte naplójába, 1923 februárjában. Sikerült megnyernie a szerkesztő híveinek támogatását, akikkel szervezkedésbe kezdtek. (Egy abbáziai pihenés lehetőségét szerették volna átnyújtani Osvátnak, de végül lánya, Ágnes számára találtak megfelelő gyógyhelyet egy tátraszéplaki szanatóriumban.) Az ünnepi rendezvények megszervezése végül nagyrészt Elek Artúrra maradt, mert áprilisban Füst Milán, váratlan elhatározással, megnősült, és hat hetes olaszországi nászútra utazott. (Így aztán sem a vígszínházi ünnepségen, sem a következő napok fotózásain nem lehetett jelen.)
A vígszínházbeli előadáson Jászai Mari felolvasása után Babits, Bartók, Móricz, Kosztolányi, Schöpflin, Tóth Árpád, Fenyő Miksa és még sokan mások köszöntötték a szerkesztőt. Az előadást bankett követte a Royal Szállóban, ahol a Beck Ö. Fülöp által készített emlékplakettet Babits adta át a szerkesztőnek. A Vígszínházban elhangzott műveket és a jubileumra beérkezett, összesen közel kilencven szerző írását a Nyugat 1923. júniusi, összevont lapszámában adták közre. (Az Osvát-számot később könyvalakban is megjelentették.)
A Nyugat Osvát-száma (Arcanum Digitális Tudománytár)
Az Osvát-jubileum jó apropó volt arra, hogy az összesereglett nyugatosokról Török Sophie felvételeket készíthessen, ezért pár nap múlva a Múzeumkertbe hívták legközelebbi barátaikat. Babitsné ekkoriban gyakran fotózott itt, naptára szerint például május 28-án is. („28. d.e. Tóth Árpádéknál. d.u. muzeumkertben fényképeztem.”) Két nappal később, szerda délután több felvételt is elkészített a Múzeumkertben, naptárába ekkor ezt jegyezte:
„30. Csarnokban. Nagy E. Kláránál. Osváték lefényképezése muzeumkertben. Anyus. Szász Böskénél vacsora Laczkó és Kunc[z]cal.”
Ekkor keletkezett az Osvát-jubileum és a Nyugat egyik legfontosabb vizuális reprezentációja, az ünnepelt és az ünneplők csoportképe. A kép központjában Osvát Ernő, mellette, kissé felé fordulva, Babits Mihály és Gellért Oszkár ül, mögöttük pedig hasonló, középre mozduló testtartásban Tóth Árpád, Beck Ö. Fülöp és Kosztolányi Dezső állnak. A feszes kompozíció, a harmonikusan szimmetrikus elrendezés strukturált egységet, erős összetartást sugall, még akkor is (vagy éppen azért), mert a centrális figura, az összefont karral ülő Osvát zárt, külön világa is érzékelhető. A személyes karakter hiteles érzékeltetésén túl az elrendezés a Nyugat személyi és hatalmi struktúrájának is leképezése: a lap főszerkesztői ekkor Osvát mellett Babits és Gellért Oszkár voltak, a főmunkatársak között pedig Kosztolányi és Tóth Árpád is szerepelt. (Igaz, a feltehetően a helyszínen tartózkodó Fenyő Miksa és Laczkó Géza is főmunkatárs volt, de jelentőségük a felvétel rendezője szerint elmaradt Kosztolányi és Tóth Árpádé mögött.) Beck Ö. Fülöp szobrász és éremművész szerepeltetése konkretizálja a helyzetet, egyértelműen a jubileumi alkalomhoz rögzíti a pillanatot, hiszen az általa alkotott és általánosan sikeresnek ítélt emlékplakett volt Osvát évfordulós ajándéka. (Jelenléte, természetesen, azt is jelzi, hogy a Nyugat-mozgalom túlnyúlt az irodalom határain, a korszak minden modern művészeti törekvésére figyelt, és hogy az írók, költők a képzőművészekkel, zeneszerzőkkel, színészekkel is sokszor személyes, baráti kapcsolatokat ápoltak.)
A Nyugat-címlap Mikes-emblémáját is tervező Beck Ö. Fülöp Osvát-plakettje (Arcanum Digitális Tudománytár)
A fotózás másnapján, május 31-én Babitsék nyaralni utaztak Gizellatelepre, onnan írta Török Sophie, június közepén, Gellért Oszkáréknak:
„Nem tudom, megkapták-e rendben az Osvát-jubileumi képeket a fényképésztől, s szeretném tudni, tetszettek-e? Az első felvétel a nőkkel sajnos elromlott, vagy a film volt rossz, vagy a fényképésznél nyitogatta valaki a kazettát – igazolásomra mellékelek egyet belőle.
Ha a többi három filmre már nem volna szükségük, nagyon kérem kedves Gellért, küldesse vissza nekem, vagy ha Osváték a saját képüket meg akarják tartani, akkor csak a csoportkép filmjét kérném”.
E levélből tudható, hogy Török Sophie május 30-án (legalább) négy felvételt készített. A „nőkkel” levett, feltehetően csoportképen minden bizonnyal a feleségek is szerepeltek (Osvátné mellett talán Gellértné és Tóth Árpádné), de ez sajnos „elromlott”, mára nem fellelhető. „Osváték saját képe” két felvételt jelent: egyiken a házaspár, másikon Osvát egyedül szerepel.
Gellért Oszkár, válaszában, megnyugtatja Babitsékat: a filmek nála vannak, rövidesen küldi is őket, csak épp
„a csoportkép filmjét tartom még vissza; ebből szeretnék csináltatni magamnak is. Mind a három kép kitűnő!”
Érdemes megemlítenünk, hogy Osvátról kevés fotó maradt fenn; szituációban, társaságban rögzített vagy spontán felvétel egy sem; a tudatosan komponált fényképek közül egynéhányon feleségével vagy lányával szerepel, de többnyire egyedül láthatjuk. Osvát szigorúan kézben tartotta, tudatosan formálta a róla (konkrét és átvitt értelemben) alkotott képet. E tudatosság része volt a visszahúzódás, a nyilvánosság előtti megnyilatkozások minimálisra redukálása is. A Nyugat szerkesztőjeként például alig publikált, korai írásait is legszívesebben megsemmisítette volna. (Az első, még „öntudatlan” korszakából maradt fenn egy 1908 körül készült fénykép, amelyen a Fenyő és Osvát családok együtt szerepelnek; de figyelemre méltó, hogy a szerkesztő már ekkor mintegy kivonja magát helyzetből, hiszen kifordul, kinéz a képből.)
Valószínűleg ugyanezen a május 30-i napon, Osváték „hivatalos” fényképezése után még több felvételt is készített Török Sophie. Az egyiken Babits Mihály, Fenyő Miksa, Kosztolányi Dezső és fia, Ádám, Kuncz Aladár, Laczkó Géza, Tóth Árpád és Vedres Márk állnak a kertben, a másikon Vedres helyett maga Török Sophie szerepel.
Osváték feltehetően ekkor már nem voltak jelen, de Kosztolányi, Tóth Árpád és természetesen Babits mindkettőn szerepel. Ha alaposan szemügyre vesszük, akkor észrevehető, hogy egészen más a képek hangulata: az ünnepélyes komolysággal áthatott csoport helyett derűs, laza alakzatban elrendeződő, kissé bohém társaságot látunk. A hajuk is ziláltabb, ruházatuk rendetlenebb, de tán azonos a másik fotón látottakkal. (Egyedül Tóth Árpád kétféle gallérja zavarba ejtő: mégis két külön alkalommal készültek volna a felvételek?)
1923. május 28., Múzeumkert (Tóth Árpád, Laczkó Géza, Fenyő Miksa, Kuncz Aladár, Vedres Márk, Kosztolányi Dezső, Kosztolányi Ádám, Babits Mihály) (PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
1923. május 28., Múzeumkert (Tóth Árpád, Lackó Géza, Babits Mihály, Kosztolányi Ádám, Fenyő Miksa; állnak: Kuncz Aladár, Tóth Árpádné, Kosztolányi Dezső) (PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
Török Sophie fotóinak filmjei (a negatívok) részben fennmaradtak; képeiről több előhívás is készült, ezért – szerencsés esetben – akár több példányban is fellelhetők, igaz, néha rosszul (tükrözve, vagy csak részleteiben) nagyítva. (Az Osvátos csoportkép negatívját az OSZK-ban őrzik, de korabeli előhívása megvan a PIM-ben is.)
Az ezen a napon készült felvételek jelentőségét jelzi, hogy – Török Sophie más felvételei mellett – a Nyugat 1936. decemberében, a Kosztolányi-emlékszámban is közlik.
Nyugat, 1936/12. (A második képet fordítva nagyították.) (Arcanum Digitális Tudománytár)
Osvát egyik aforizmájában a teljességgel átélt idő rögzüléséről ír:
„Azok az egész élmények, melyek alatt teljesen megsemmisül bennünk az idő mellékgondolata.”
A Nyugat-csoportkép felvételének időpontja ilyesféle sűrített pillanat lehetett Osvát számára. Teremtménye, a Nyugat, bár különféle hangos és csendes válságok mindig terhelték történetét, de ekkor egységes és erős volt; ünnepelt szerkesztőjét pedig a mindenfelől megnyilvánuló szeretet és tisztelet vette körül.
Osvát Ernő 1923-ban (PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
További történeteket, képeket és dokumentumokat találhat a Nyugat képeskönyben, melynek második kiadása ismét kapható a PIM webshopjában.
Szilágyi Judit