A Petőfi Irodalmi Múzeum háromrészes, Csukás István életművét kronologikus felépítésben végigvevő sorozata, a Foglalkozása: gyanús / a Csukás-univerzum nyomában utolsó részére 2023. szeptember 7-én került sor. A pop-up kiállítással egybekötött program első részében, a korábbi alkalmakhoz hasonlóan, Horváth Kristóf Színész Bob olvasott föl a szerző nem gyermekirodalmi műveiből, majd a múzeum Kézirattárának főosztályvezetője, Dr. Rózsafalvi Zsuzsanna, illetve főmuzeológusa, Dr. Borbás Andrea előadásai mellett hangzott el válogatás Csukás visszaemlékező fókuszú írásaiból.

A háromrészes sorozat „kopott, fáradt, boldog utazó!” címre keresztelt záróalkalma kezdetén Szántó Tibor programszervező köszöntötte a PIM megújult kertjében, a Petőfi-szobornál összegyűlt közönséget. Mint a jelenlévők elmondásából megtudhatták, az első két alkalommal a három nagyobb kronologikus egységben tálalt életműből a pályakezdés, indulás, majd „az életmű derékhadába” kaphattak betekintést a nézők, ahol „már izmosabb versek is elhangzottak”. Az aktuális alkalommal pedig a kései versek, illetve időben a rendszerváltás időszakát érintő korszaka került a középpontba, mely pályaszakaszban immáron a gyászversek is meghatározó jelentőséggel bírtak.

„kopott, fáradt, boldog utazó!” – Foglalkozása: gyanús / a Csukás-univerzum nyomában (Birtalan Zsolt, PIM)

A rövid bevezető után Horváth Kristóf Színész Bob is köszöntötte a megjelenteket, aki, mint előrebocsátotta, „rövid késéséért” cserébe biztosította a közönséget arról, hogy ezúttal „nem fogja csinálni azt a sok bohócságot” (nyelvtörőzést, ritmusgyakorlatokat), melyek immáron megszokhatók tőle (a bejelentést – természetesen – beatboxolással kevert nyelvtörőzés követte). Az előadó felolvasása elébe bocsátva örömét fejezte ki, amiért a program elért „ezekhez a versekhez”.

„kopott, fáradt, boldog utazó!” – Foglalkozása: gyanús / a Csukás-univerzum nyomában (Birtalan Zsolt, PIM)

Színész Bob, kimerítő nyelvi bemelegítése végeztével, mikor már „professzionálissá vált, alkalmasnak arra”, hogy a versek következhessenek, az alábbi Csukás-verseket tolmácsolta (elmaradhatatlan, humoros kommentárjaival kísérve és tűzdelve, szóban, skandálva és helyenként dalra is fakadva) a megjelenteknek: Orr-beszámoló a Szépvölgyi út 67-től a Kolosy térig; Annyiszor játszottam a boldogot; Hová tűnt húsz kiló; A költő zápfoga; Könyörgés a hetedik csigolyámhoz; Kinek számolunk el a végén; valamint Istenke, vedd térdedre édesanyámat.

„kopott, fáradt, boldog utazó!” – Foglalkozása: gyanús / a Csukás-univerzum nyomában (Birtalan Zsolt, PIM)

A program ezek után immáron a múzeum Vörös termében folytatódott, a PIM Kézirattára munkatársai, Rózsafalvi Zsuzsanna és Borbás Andrea előadásaival. Előbbi előadása előtt a közönséghez fordult, akiktől arról érdeklődött, hogy közülük hányan olvastak Csukás István műveiből az elmúlt tíz évben – s örömmel konstatálta, hogy igen szép számban. Előadását az „érett” Csukás számára rendelkezésre álló publikációs felületek bővülő körének ismertetésével kezdte Rózsafalvi. Mint elárulta, elsősorban a Magyar Ifjúság és az Új Írás mellett immáron az Élet és Irodalom, a Kortárs, a Tiszatáj és a Holmi is publikálja verseit. Ezzel kapcsolatos dokumentumok (levelek, szerkesztőségi üzenetek) is megtekinthetők voltak a programhoz kapcsolódó pop-up kiállítás keretében Csukás (a PIM Relikviatárának állományába tartozó) asztalán.

„kopott, fáradt, boldog utazó!” – Foglalkozása: gyanús / a Csukás-univerzum nyomában (Birtalan Zsolt, PIM)

Rózsafalvi ezek után a szerző két utolsó verseskötetére irányította a közönség figyelmét, az 1985-ös Orr-beszámoló a Szépvölgyi út 67-től a Kolosy térig címűre, illetve az 1996-os Összegyűjtött versek utolsó ciklusa (a szakirodalom által afféle utolsó kötetként értékelt) Étellift a pokolba című egységére, melyek anyagából a program első felének irodalmi válogatása is összeállt. Ezek mellett szintén szóba került Csukás utolsó esszékötete, számos önéletrajzi, önreflexív elemet tartalmazó könyve, a szintén 1996-os Költők éhkoppon. Rózsafalvi az Orr-beszámoló… címadó versének rövid, érzékletes elemzésével folytatta felszólalását: a versszöveg által (konkrétan és szimbolikusan is) bejárt út mentén vezetve a látogatók figyelmét. A címben is kiemelt útvonal Csukás (immáron, két éve, emléktáblájának is otthont adó) lakhelyétől a Kolosy téri piacig vezet, mely útirány bejárása egyben a menet közben megtapasztalható érzéki benyomások rögzítésével párosul. Ez utóbbi esetében magaslatról indulva hársfa és rózsa természetes illatai felől immáron alkotott aromák, a cukrászdából, vendéglőből kiszűrődő ételillatok befogadásáig jut el az orr-beszámoló – egyszersmind a fennkölttől a profán minőségekig is haladva, ahogyan a kocsmák, majd a régi piac szagvilágához érkezünk meg. Rózsafalvi a vers mintázatát, mely mind térpoétikai, mind a benne megjelenített minőségek irányválasztásában is „fenttől lefelé” vezeti az olvasói tekintetet, Petőfi Sándor tájkölteményeihez hasonlította. Emellett egyben azt is kiemelve, hogy

„ha esztétikailag nézzük, akkor ez egy fordított út, hiszen a profán tárgyakat emeli a költészetbe, a fennköltnek a világába, tehát ez egy nagyon rafináltan összerakott vers”.

Csukás költészetének korszakolásával, illetve a korábbi korszakok rövid jellemzésével folytatta gondolatmenetét az előadó. A szerző pályájának első időszakát nagyjából a hatvanas évekig kiterjedő tartományban helyezi el. Ezt a pályaszakaszt az idegenségérzet megfogalmazódásával, a vidékről a városba való felköltözés tapasztalatanyagának meglétével jellemezte Rózsafalvi Zsuzsanna. Csukás István költészetének középső korszakát a városi költővé válás által írta le Rózsafalvi, azonban, mint hozzátette, nem szabad megfeledkezni e felosztás emlegetése során „egy illúzióvesztett, bizonytalan korszakról”, nevezetesen az ’56-os forradalom utáni időkben a biztonságérzet elvesztésének tapasztalatát tükröző évekről, „a dezillúzió, a gyökértelenség időszakáról” (melynek kapcsán Csukás költészetét, kortársai közül, Kiss Benedek, Utassy József, Ágh István és Bella István lírájához hasonlította).

„kopott, fáradt, boldog utazó!” – Foglalkozása: gyanús / a Csukás-univerzum nyomában (Birtalan Zsolt, PIM)

Az utolsó alkotói korszakra rátérve Rózsafalvi Csukás költészetének ekkori főbb témáiról ejtett szót. Ezek közé tartozik a költészet tárgyáról, mibenlétéről, illetve az ihlethiány problematikájáról való merengés, melynek szemléltetéséhez a Meddő óra című darab egy részlete hangzott el. Az idézett vers kapcsán ismételten szóba került Csukás ezidejű költői érdeklődésének a profán témák, képek, illetve a hétköznapi élet közegéből vett tapasztalatok felé fordulásának kérdése. Másik nagy tematikus egységként emelte ki Rózsafalvi az elmúlás kérdéskörét, melynek kapcsán a korábban elhangzott, A költő zápfoga című darabot emelte ki, rávilágítva a műnek azon önreflektív „csavarára”, mikor a versben megszólaló költő saját majdani muzeologizálódásának kérdéseit is a műbe emeli. Az elmúlás problémája nem csupán a személyes számvetés felől szemlélve jelenik meg Csukásnál; kortársai, barátai (mint Zelk Zoltán vagy Kormos István) halála apropójára is ír verseket. A téma azonban könnyedebb, humorosabb formákban is jelentkezik e költészetben, ennek illusztrációja gyanánt a Domokos Mátyás, illetve Réz Pál fricskázására készült Két sírvers, előlegbe című darab hangzott el. A művekre jellemző általános formai jegyekkel kapcsolatban elhangzott, hogy a versek többsége „hagyományos formákat alkalmaz, ritmus, rím szinte kötelező kellékei a verseknek, néhány szabadverssel azért találkozhatunk”.

Ezek mellett az életművön belüli intertextusokat is kiemelte Rózsafalvi Zsuzsanna. Az istenkérdés is fontos tematikai összetevőként merült fel, szintén profanizált formában, szemben a transzcendenciával. Egyben azt is megtudhatták a jelenlévők Csukás Istvánról, hogy folyamatos kapcsolatban volt a PIM-mel, a Digitális Irodalmi Akadémiának pedig már alapítása után két évvel, 2000-ben tagja lett. (Életműve további inspirációiként hangzott el a meseíró Csukás „méltó vetélytársa”, Lázár Ervin, illetve Bálint Ágnes neve, utóbbival a Cicavízió című műsor készítése során dolgoztak együtt – a két név közös említésének szomorú további apropója, hogy mindkét kedves kollégáját Csukás István búcsúztatta.)

Borbás Andrea előadása előtt ismételten Színész Bob felolvasása következett: a Költők éhkoppon kötetből az Egy fénykép hátoldalára című írás hangzott el tolmácsolásában.

„kopott, fáradt, boldog utazó!” – Foglalkozása: gyanús / a Csukás-univerzum nyomában (Birtalan Zsolt, PIM)

Borbás előadásában Csukás István kapcsolati hálóját elemezte. Mint elárulta, a megrajzolandó egohálózat egyrészt a kapott és adott dedikációk, illetve a szerző által folytatott levelezés feltérképezése és tartalmi elemzése alapján fog megvalósulni. E jövőben elvégzendő kutatás módszertani kérdéseibe apró példákat, érdekességeket hozva segített bepillantani az előadó. Nevezetesen az esthez kapcsolódó pop-up kiállításra elhozott műtárgyak válogatásakor megfigyelt jellemzőket. Példának okáért míg Csukás Lázár Ervinnek szóló dedikációi megmaradtak, levelezésük nem maradt fenn, amiből vélelmezhető, hogy ehelyett inkább személyesen vagy telefonon tartották a kapcsolatot. Eközben viszont Csukás és szerkesztője, barátja, Réz Pál részéről kiterjedt levelezés maradt fenn. Mint Rózsafalvi továbbszőtte gondolatmenetét: a Petőfi Irodalmi Múzeum komplex hagyatékokat őriz, így, annak mintájára, ahogyan az egyes szerzők, úgy az egyes, hozzájuk kapcsolódó műtárgyak is kapcsolatba lépnek egymással. A felolvasott írásban emlegetett fényképen rögzített estéről, például, a múzeum művészeti tárának Gyurkovics-, illetve Galsai-hagyatékában találtak képet a szervezők. Borbás külön kiemelte továbbá a kiállítás anyagából a szerző ott látható versíró füzeteit, valamint a szintén kiállított asztalánál ülve megörökített Csukás István fotóját is.

Csukás István otthonában, Kecskeméti Kálmán felvétele, Budapest, 1988-89 körül (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A PIM-ben őrzött hagyatékok komplexitását szemlélteti, Borbás elmondta, az is, hogy nem csupán kéziratok és egyéb kézírásos anyagok, hanem személyes tárgyak, bútorok, ruhák is részét képezik az anyagnak (mint Csukás esetében a mellénye).

A következőkben Színész Bob Csukás kedves pályatársának, Orbán Ottónak írt, egyik verseskötete (a datálás alapján, vélelmezhetően, annak 1986-os Összegyűjtött versei) olvasásáról viccesen gratulálva hírt adó levelét olvasta fel.

Borbás Andrea a következőkben egy Csukáséktól Kormos Istvánéknak küldött képeslapra, illetve különösen annak aláírására („Mirr-Murrék”) hívta föl a közönség figyelmét.

Mint az előadó elárulta, Orbán Ottó „egy kicsit kilóg” Csukás meseíró pályatársai, barátai köréből. Meggyőződése szerint „valószínűleg a földrajzi közelség volt az, amely őket kapcsolatba hozta, hiszen a Szépvölgyi úthoz igen közel van” Orbán egykori lakhelye. További költőbarátokként említette még Borbás Tandori Dezsőt (akivel, mint egy fennmaradt levélből megtudhatjuk, közös művet is tervezett írni) és Fodor Andrást említette.

Végezetül Csukás Várady Szabolcsnak írt humoros levele hangzott el, melyben a szerző a Holmi szerkesztője felkérésére reagálva („mivel én már évek óta megrendelésre írok, nektek is felajánlok egy-két verstémát”). A vidám hangulatú, interaktív program zárómomentuma gyanánt pedig a szerzőnek az este folyamán már többször is emlegetett, Visszatért húsz kiló című verse hangzott el.