A Petőfi Irodalmi Múzeum az emlékév alkalmából digitálisan közzéteszi Petőfi-alapgyűjteménye darabjait. Új sorozatunkban időről időre e rendkívül sokszínű, izgalmas kincsestár tartalmából ajánlunk pár darabot olvasóink figyelmébe.

A 200 Petőfi honlapon elérhető válogatásban legféltettebb kincseinket, Petőfi eredeti verseit, leveleit, portréit, köteteit tekintheti meg akár otthona kényelméből is az irodalomszerető közönség. A műtárgyak azonban nem csupán magukban állnak e páratlan digitális gyűjteményben: a letölthető képek mellett a látogató közérthető szövegek segítségével  ismerkedhet meg a műtárgyak történetével, a hozzájuk kötődő érdekességekkel.

Lássuk tehát első öt ajánlatunkat, rögtön felhívva olvasóink figyelmét arra, hogy a bőség zavara miatt válogatásunk szubjektív és önkéntes,  pusztán kedvcsináló jellegű. A teljes anyag az alábbi honlapra kattintva tekinthető meg: 200 Petőfi szabadon.

 1. Petőfi Sándor iskolai bizonyítványa

Aszód!

Hanem ezt nem olvasnod kellene  a flegmatikus papirról, de hallanod, ah, amint ajkaimról legördül társaságában az elandalodás sohajtásának:

Aszód –! –! –

Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallnod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam… akarom mondani: jártam iskolába.

S mily eseménydús három esztendő!

1. Itt kezdtem verseket csinálni – –

2. Itt voltam először szerelmes – –

3. Itt akartam először szinésszé lenni.

A fenti sorokat Petőfi Úti jegyzetekjében olvashatjuk, s az említett, kiemelkedő életesemények sorába egyszersmind beilleszthetjük a verseket még épp csak írni kezdő, fiatal poéta (ekkoriban) kiemelkedő tanulmányi eredményeit is. Nézzük csak meg kitűnő bizonyítványát!

(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)

Az aszódi evangélikus iskola bizonyítványa az 1836/1837 és az 1837/1836 évi szintaktikai tanfolyamok látogatásáról és a tanulmányok minősítéséről Koren István (1805–1893) gimnáziumi tanár autográf írásával kitöltve. Aláírás: Stephanus Koren mp. eiusdem Scholae docens. 

2. Petőfi Sándor: Dalaim – Az őrült (kézirat)

Egressy Gábor gyűjtötte kortársai verseit. 1838-tól vezette azt a szavalókönyvet, melynek 82. és 83. lapjára barátja, Petőfi leírta a Dalaim és Az őrült című verseket 1846-ban. Egressy Gábor szavalókönyve az OSZK-ban található (OSZK Kt. Fol. Hung. 1754.), a PIM gyűjteményébe a kitépett 81–84. oldalak kerültek. Dr. Kacziány Géza visszaemlékezései szerint a Dalaim legelső eredeti példánya Orlai Petrich Soma tulajdonában volt, Kacziány többször is látta.

(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)

Az őrült keletkezésére Berecz Károly úgy emlékezett, hogy Petőfi három éjjel egyfolytában megálmodta, majd leírta. Várady Antal szerint azonban Az őrült közvetlen előzménye Császár Ferencnek az Életképekben Petőfi ellen írott bírálata, melyre Petőfi először ellenbírálatot akart írni Császár verseiről, majd meggondolta magát, s a Berecz által is említett alkotói szokása szerint „vagy egy óráig föl s alá járkált szó nélkül, a két garasossal labdázott, azután megírta Az őrültet egy folytában.” (Várady Antal: Berecz Károly visszaemlékezései Petőfi Sándorra, 1874) Ez az első magyar szabadversnek tekinthető költemény. A kétlapos kéziratot Egressy Gábor egyik fia adta el 1879-ben, apja hagyatékával együtt; a szavalókönyvet az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményezte, míg a kitépett lapok más úton, ajándékként kerültek a Petőfi Ház tulajdonába, 1907-ben.

3. Petőfi Sándor sakk-készlete

Petőfi Sándor feltételezett sakk-készlete. A Petőfi Társaság anyaga, feltehetően Tiltsch József szászsebesi evangélikus pap unokájától, Schlotsch Matildtól került a Petőfi Ház tulajdonába. Kéry Gyula gyűjtése. Szászsebesen, Tiltsch József evangélikus pap házában tartózkodott a költő 1849. április 4–12-ig, ahol Füzessy Zsuzsanna házvezető gazdasszony gondosan ápolta a kissé gyengélkedő költőt. „Szórakozása majdnem naponta abban állt, hogy a háziasszonnyal sakkozott, mely sakkjáték tulajdonát képezte.” (Gerley Vilmos: Petőfi Szászsebesen.)

(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)

4. Petőfi Sándor levele Térey Marinak

Térey Mari (?–1857) Térey Gábornak, a Károlyi-uradalmak nagykárolyi jószágigazgatójának lánya, Szendrey Júliának – aki Szendrey Ignác, a Károlyi-uradalmak erdődi jószágigazgatójának leánya – bizalmas barátnője volt.

(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)

Ez idő tájt juthatott el ugyanis hozzá a gazdag Uray Endre neve, aki kérőként bírta Júlia szüleinek pártfogását. A levélben említett, mellékelt könyv a Petőfi Sándor összes költeményei, ami március 15-én került ki a nyomdából. A postai feladásnál biztosabb megoldásnak tűnt, hogy a levelet és a könyvet a pesti Károlyi-palota – ma a Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó – épületébe vigye el Petőfi, ahol rendszeres időközönként vitték-hozták az összegyűlt postát a Károlyi-uradalmak központjaiba és vissza. A kézbesítés e módját Bártfay Lászlónak, Károlyi György titkárának és központi ügyészének köszönhették az irodalmi élet szereplői, Kölcsey Ferenc egy 1827-es Szemere Pálnak írott levelében egyenesen „Bártfay’ postájá”-nak nevezi a lehetőséget. A levél Kováts Eduárd, Térey Mária férjének ajándékaként került a Petőfi Társasághoz 1883-ban. A mellékelt könyv az Országos Széchényi Könyvtár Petőfi-könyvtárában található.

5. Petőfi diákkori kanala

Az ajándékozó szerint Petőfi ezt a kanalat diákkorában használta. Petőfi Zoltán rövid élete során lakott Szarvason, és szokása volt apja tárgyait ismerőseinek ajándékozni. Ha valóban diákköri kanálról van szó, akkor valószínűbb, hogy Koren István, Petőfi egykori aszódi tanára – aki később Szarvason tanított – hagyományozta ezt a kanalat leszármazottjaira.

(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)

„De nekem a sors mindig akkor ad kanalat ha levesem nincs, és viszont.” (Petőfi: Úti jegyzetek)