Te MI-vel foglalkozol?
Les Futurs Fantastiques 2021, Párizs – konferencián jártunk
Egy izgalmas, ízig-vérig digitális bölcsészeti konferencián vehettem részt mindazokkal, akik ellátogattak a Les Futurs Fantastiques idei rendezvényére a ai4lam és a BnF szervezésében.
A már harmadik alkalommal megrendezett konferencia központjában a GLAM-szektor intézményei, azaz a könyvtárak, levéltárak és múzeumok álltak, méghozzá a mesterséges intelligencia alkalmazásának szűrőjén át. A helyszínt a Francia Nemzeti Könyvtár François Mitterand épülete biztosította. Megérkezésünk napján fantasztikus érzés volt innen, a T2-es torony tizennyolcadik emeletéről csodálni az elénk táruló modern párizsi látképet.
Kilátás a szállásról
Első nap
Az első napon sem online előadásokat, sem élő közvetítést nem tartottak. Emmanuelle Bermés, a konferencia egyik szervezője, a BnF (Bibliothèque Nationale de France – Francia Nemzeti Könyvtár) Szolgáltatások és Hálózatok Igazgatóságának Tudományos- és Műszaki Ügyekért felelős helyettese ezt azzal indokolta, hogy a koronavírus járvány miatt kialakult hosszú lezárások után bensőségesebb hangulatot szerettek volna teremteni.
Ígéretét beváltotta, a szűk körben elhangzott előadásokat élénk viták és beszélgetések követték, melyek gyakran (többnyire még intenzívebben) a kávészünetben folytatódtak. A személyes jelenlét szigorú megkövetelése miatt azonban sajnos két előadás el is maradt.
A konferencia témaadó beszédét Marion Carré tartotta, aki több MI-vel foglalkozó projektnek művészként is részese. Marion saját céget alapított Ask Mona néven, amely egy MI-n és gépi tanuláson alapuló, emellett kulturális kérdésekre szakosodott chatbot. Ask Monaval beszélgethetünk akár egy kiállításon látott műalkotásról, vagy információt is kérhetünk tőle egy adott intézménnyel kapcsolatban. A befogadó élménye így teljesen más perspektívába kerül.
A Digitális Bölcsészeti Központból Mihály Eszter kolléganőmmel, a digitális bölcsészeti csoport vezetőjével jelentkeztem a konferenciára. Végül egyedül mutattam be témánkat, a DBK-ban folyó, mesterséges intelligenciát is használó kézirat-feldolgozás munkamenetét, és a Kiss József-levelezésén végzett automatikus kézírásfelismertetés eddigi eredményeit.
Előadás közben
A konferencián több előadás is foglalkozott a HTR (handwritten text recognition, azaz kézírások automatikus felismertetése) használatával, jelesül a szekcióm további előadóinak, David Joseph Wrisley-nek és Estelle Guéville-nek előadása, Assembling Legacy Data for AI: the case of the Paris Bible Project címmel.
Párizsi Biblia projekt
Ez a projekt a Párizsi Biblia néven ismert Biblia kiadás összes példányát szeretné minél szélesebb körben feldolgozni, méghozzá úgy, hogy egy megfelelő HTR modell előállítása és lefuttatása után egy gépi tanuláson alapuló hasonlósági vizsgálatot tudjanak elvégezni a teljes korpuszon. Jelenleg a kutatás adatgyűjtési fázisában tartanak, amely során a képek összegyűjtése, metaadatok és elnevezések azonosítása zajlik. Ezzel párhuzamosan elindult a HTR modellépítés is, melynek eredményeit hamarosan közzé is teszik a finomhangolás befejeztével.
A szekciónkat egy kerekasztal-beszélgetés zárta, melynek keretében a közönség kérdéseire is igyekeztünk válaszolni. Az első nap tanulsága talán úgy összegezhető, hogy az átláthatóság és az adatok, illetve az ezeken alapuló eredmények közzététele minden esetben kulcsfontosságú, ahogy a technológia ismeretének és használatának terjesztése és népszerűsítése is.
Második nap
A konferencia második napja sokkal formálisabb keretek között zajlott a BnF Auditorium Maximumában. Ezen a napon már online előadásokat is tartottak, és az esemény egészét élőben közvetítették a könyvtár YouTube csatornáján keresztül.
Második nap - megnyitó előadás
Ezen a napon is több előadás foglalkozott kéziratok gépi feldolgozásával. Aurélia Rostaing és Alix Chagué előadása a párizsi közjegyzői névjegyzékek automatikus olvasásáról, Jean-François Moufflet pedig a Francia Nemzeti Levéltár öt éve folyó HTR-kísérleteiről számolt be.
Előadás közben
Ezen kívül természetesen rengeteg téma és lehetőség került elő a konferencia két napja alatt, amelyek a mesterséges intelligencia intézményi integrációját példázták, legyen szó gyűjteményezésről, leltározásról, adatgazdagításról vagy szolgáltatásról.
Hallhattunk előadásokat többek között a képi annotációk, feliratok és címkék automatikus elkészítéséről, a digitális képállomány klaszterezéséről és hasonlósági vizsgálatáról, natural language processing (NLP) eszközök alkalmazásáról és nyelvi modellek létrehozásáról. Előkerült egy építészek számára fejlesztett stílus- és művészeti irányzatok tagelését és felismerését lehetővé tévő alkalmazás, illetve az is, hogyan lehet megtanítani a gépnek, hogy egy másik gép által létrehozott forrást dolgozzon fel automatikusan – nevezetesen a zongoratekercsek mintáinak felismerésekor.
A nagy, elméleti kérdéseket taglaló előadások közül a második nap nyitó előadását emelném ki (Yves Citton, Intelligence artificielle et/ou études cosmolocales?), amely filozófiai és etimológiai megközelítésből vizsgálta a mesterséges intelligencia kérdéskörét. Egy fokkal praktikusabban közelítette meg a témát Nicole Coleman és Claudia Engel előadása (Data Practices for Machine Learning in Research Libraries: a critical reflection), amely főként arra fókuszált, hogyan lehet egy gépi tanuláson alapuló workflowt sikeresen integrálni az adott intézmény fő tevékenységei közé.
Ugyanígy fontos kiemelni a jogi kérdésekkel foglalkozó szekciót, már csak azért is, mert a DBK rendezésében nemrég zajlott le egy ezzel a témával foglalkozó konferencia. (Born digital műhely-konferencia, PIM 2021. november 5.)
Yaniv Benhanou az európai jogi kérdéseket, Sarah Kenderdine pedig a távol-keleti harcművészetek ősi tudásának megőrzése kapcsán annak etikai oldalát és az anyagok hozzáférhetőségének szintjeit vizsgálta. A konferenciát egy hibrid kerekasztal-beszélgetés zárta, melyen az egykori és jelenlegi szervezők vettek részt.
Kerekasztal-beszélgetés
Összegezve elmondható, hogy a Párizsban töltött két napunkat áthatotta az a szemlélet, amely a konferencia témaadó beszédében is tematizálódott: a könyvtáraknak, múzeumoknak és levéltáraknak óriási szerepe van a mesterséges intelligenciával kapcsolatos tudás terjesztésében.
Fontos megállapítás az is, hogy nem szabad elszalasztani a MI-ben rejlő lehetőség kiaknázását, hiszen akármennyire is beláthatatlan erejűnek tűnik, mégis olyan eszköz, amelyet emberek építenek emberek számára, munkájuk megkönnyítése céljából.
Másrészt, a közintézmények, ahogy az elnevezésük is jelzi, a közönség felé nyitnak, több társadalmi réteget elérnek, ezáltal képesek ezt a tudást is széles körben továbbadni.
Végül pedig a bármely könyvtár, levéltár vagy múzeum esetében rendelkezésre álló, képzett szakembergárda és forrásanyag remek közös „játszótérré” képes változtatni az intézményeket a mesterséges intelligencia kutatására, fejlesztésére.
Ahogy a Digitális Bölcsészeti Központ honlapján a Kérdezz-felelekben is írtuk: „a digitális bölcsész nem egy szoftver, nem egy robot, hanem egy ember.” Ez a tézis továbbra is fennáll, mert az emberi tényezőt nem kell, de (még?) nem is lehet kizárni a mesterséges intelligencia alkalmazásakor sem.
A Louvre-ban
Szöveg és fotók: Szűcs Kata
