Képes Erika írásának második részében Engel Tevan gyerekkori szeretett történetével, a János vitézzel, valamint A puszta télen című költemény rajzba átültetett történetével foglalkozik, kitérve az életmű kutatásának jövőjére is.

„Kicsi gyerekkoromtól követtem rajzzal a meséket. Követtem és kiegészítettem. Ennek a folytatása, hogy munkáim között fő helyen áll a könyvillusztráció.” Interjú, 1980-as évek. Magántulajdon.

János vitéz történetét Engel Tevan már gyermekkorában megismerte, így nem kizárt, hogy ez a költemény egyike volt a „rajzzal követett meséknek”. Számos fennmaradt korai rajza közül néhány feltehetőleg kapcsolódik is a szülei által felolvasott történethez.

A helység kalapácsával szemben a János vitéz vagy A puszta télen című vers nem sorolható a humoros, groteszk alkotások közé. Ettől függetlenül Engel Tevan e műveknél is képes volt megragadni egy-egy jelenet azon elemeit, amelyek könnyen átlényegíthetőek a szokványostól eltérővé. Erre egy igen jó példa az a kép, amelyben a török basa fia az elrabolt francia királylánnyal menekül. Ezt ugyanis a grafikus többször is elkészítette, mégpedig úgy, hogy a török basa végkimerülésig hajszolt lovát felvetett lábakkal, pofáján széles vigyorral jelenítette meg. 

A török basa fia és a francia királylány, 1980-as évek (magántulajdon)

Nemcsak maga a történet származik a gyerekkori élmények világából, hanem a kompozíció képregény-szerű felosztása iránti érdeklődés is, ami később szerves része lesz Engel Tevan kialakult képi világának. Részben szigorúan alkalmazva a kereteket, mint az alább látható János vitéz illusztráción, részben pedig azoktól megválva, szabadon ábrázolta együtt a különböző jeleneteket, ahogyan azt korábban, a mutatótáblánál is láttuk.

Jelenetek a János vitézből, 1980-as évek (magántulajdon)

A János vitézhez kapcsolódó alkotások is jól mutatják, hogy a grafikust a tájábrázolás, illetve az ember épített környezetének leképezése alig érdekelte, legtöbbször csupán egy-egy fával, épületrészlettel jelzi az események helyszínét. Ezen elemeket sűrűn vonalkázva, a fekete és a fehér részek által adott erős kontraszthatás segítségével jeleníti meg.

Engel Tevan munkásságát emellett a pátosz és a hősiesség teljes hiánya jellemzi. Magát János vitézt ugyan nem torzítja el, de nem is igyekszik hősies pózban ábrázolni. Az alább látható tusrajzon a legyőzött óriás hasán ácsorgó János vitéz alakja egyszerűen megformált, apró figura. Szinte mozdulatlannak tűnik, arcán semmiféle érzelem nem tükröződik. Ezzel szemben az óriás alakja sem nevezhető legyőzött, szenvedő figurának, inkább úgy tűnhet, mintha csupán megpihent volna a patakban.

János vitéz és az óriás, 1980-as évek (magántulajdon)

A következő képen a tömzsi figurák szinte nehézkesnek tűnő harcát, a hősök kisszerűségét láthatjuk, továbbá megfigyelhető Engel Tevan képi világának egy újabb fontos eleme: a mandulavágású szem, amely akkor is elölnézetből látszik, ha a szereplő oldalra fordítja a fejét. Ahogyan már említettük, a természeti környezet ábrázolása nem igazán foglalkoztatta Engel Tevant, az állatok ábrázolása viszont annál inkább – ezeket az élőlényeket szintén humorosan, kicsit torzítva, és jellemzően az általa kialakított típusban mutatott be minden rajzán.

Petőfi Sándor: János vitéz – illusztráció, 1980-as évek (PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A puszta télen

Ez a vers drámaibb hangvételű mű, mint az előzőekben bemutatott két költemény, ennek ellenére az Engel Tevan által megformált alakok itt is humorosan vannak megformálva: a farkasok szinte vigyorognak, kacska kis lábaikon nevetséges pózban álldogálnak. A vers soraihoz híven, a grafikus a rónára települő ködöt és a betyár alig látszó alakját jelenítette meg. A kép jobb oldalán látható sötét foltként megjelenő ködbe szinte beleolvad a betyár alakja, mely erős kontrasztban áll a kép bal oldalán látható fehéren hagyott résszel, ahol a farkasok találhatóak. Ez a kontraszt érzékelteti a komor hangulatot, amit aztán nem csak a szereplők megformálásával, hanem a keret szabadon értelmezésével is felold az alkotó. 

Ugyanis az egyenetlenül megformált keretből kilógnak az alakok. Ettől a jelenségtől pedig nem csak a hangvétel lesz kevésbé drámai, de a kép tere és a valóság tere is összemosódik, így a szereplők még közelebb kerülnek a nézőhöz.

A puszta télen, 1980-as évek (magántulajdon)

Néhány szó a kutatásról

Természetesen ez a néhány, általam felvillantott jellegzetesség csupán bevezetőként szolgálhat Engel Tevan István munkásságához. Életműve nagyrészt feldolgozatlan, munkásságáról az eddigi legátfogóbb katalógus 2006-ban került kiadásra a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában (Engel Tevan István 1936-1996. szerk.: Kiss Marianne. Budapest, Petőfi irodalmi Múzeum, 2006). Emellett kevés az írott forrás: alig néhány interjú készült vele, ő maga pedig nem igazán írt munkáiról sem folyóiratokba, sem napló formájában. Elsődleges forrásként így maguk a képek és a Róna Erzsébet által elmesélt történetek szolgálnak. Éppen ezért a további kutatás tárgya az életművön belül megjelenő korszakok feltárása, a fent bemutatott képi világ formálódásának bemutatása.

Zárásképpen álljon itt egy idézet Klimó Károlytól, aki így emlékezett az egykori barátra a már említett kiadásban:

„Sokszor jártam nála, nem mondhatom, hogy a műhelyében. Érdekes módon műteremre sosem vágyott, a szolid kényelemmel, de sok könyvvel és egy-egy szép Czóbel Béla, Bálint Endre, Egry József vagy Czimra Gyula festménnyel berendezett lakásban egy asztal volt a műhelye, itt rajzolt alázattal hajolva a papír fölé, olykor a távolba merengve, ahol képzeletének színpadán életre keltek azok a figurák, jelenetek, amelyek éppen foglalkoztatták. Pista talán a legszelídebb ember volt, akit életemben megismertem. Világnézetéről nagyon tömörítve talán azt mondanám, hogy egyfajta ideális baloldaliság jellemezte. Tudott jóízűen nevetni, ha volt miért, senkiről nem tételezett föl rosszat, segítőkész volt, de valahol a pillanat és a dolgok mögött ott éreztem nála azt az örök hiányt és bánatot, amelyet igazán földolgozni soha nem lehet.”

Képes Erika