A PIM 2019 óta rendszeresen szervez kreatívírás-kurzusokat és -táborokat: az intézményen belül, a fiatal felnőtt korosztályt megcélozva indulnak az Írásflessek workshopok, míg a középiskolásokra fókuszál a nyári táborként működő Kapolcska. Az eddig született írásművekből online elérhető antológiák jelentek meg, ennek apropóján kérdeztük a kurzusok két szervezőjét, Czékmány Anna múzeumpedagógust és Kubiszyn Viktor írót.

Illusztráció (Fotó: Min An/ Pexels)

Hogyan indult el a PIM kreatívírás-kurzusa?

Czékmány Anna: Viktorral régebbi az ismertség, 2019-ben közösen tartottunk addikciós múzeumpedagógiai foglalkozásokat az Ady- és a Csáth-kiállításainkban. Hamar kiderült, hogy jól tudunk együttműködni és közösen gondolkodni, így meghirdettünk egy kreatívírás-kurzust a múzeumban, amire bárki jelentkezhetett. Már első alkalommal óriási volt az érdeklődés.

Kubiszyn Viktor: A Csáth- és Ady-kiállításokba szervezett foglalkozások sokfélék voltak: olykor prevenciós célt szolgáltak, máskor inkább az alkotásra fókuszáltunk. Amikor meghirdettük az első kreatívírás-kurzust, akkor annak tematikája még szorosan kötődött ehhez a két szerzőhöz, de nem a szerfogyasztás volt a fókuszban, hanem az a módosult tudatállapot, amit az ember a művészettel való találkozás vagy az alkotás során is el tud érni. 

Forrás: PIM

Mik voltak a legfontosabb célkitűzéseitek az induláskor?

KV: Nem íróképzőként indult a kurzus, bár a workshop lehetőséget ad arra is, hogy a résztvevők a minőségi szövegalkotásban is fejlődjenek, mégis fontosabb volt, hogy a jelentkezők az írás aktusának örömét felfedezzék. 

CzA: Aki részt vesz a kurzuson, az szakmai tanácsokat, támogatást és közösséget kap. A fiatalok úgy érezhetik, hogy a múzeum a megmutatkozás és a kreatív segítség terepe lehet, egy olyan helyszín, ahol hasznosan tölthetik a szabadidejüket. Nem érezzük feladatunknak, hogy a résztvevőket bevezessük az irodalmi közéletbe, hogy a következő írógenerációt kineveljük.

Hogyan alakult ki a kurzusok struktúrája?

KV: Az Írásflessek fiatal felnőttek számára szóló 10 alkalmas workshop, ami szorosan kötődik a PIM-hez. 2019 óta két részre bomlott a kurzus, van egy úgynevezett alapozó képzés, amelyen az újonnan jelentkezők vesznek részt, majd aki ezt elvégezte, az jöhet a mesterkurzusra, ahol már specializáltabb feladatokat kap.

CzA: A középiskolás korosztályt szólítja meg a Kapolcska, ami ottalvós nyári táborként működik. Ennek a korosztálynak még fontos, hogy együtt legyenek, ismerkedjenek, majd összeszokott közösségként dolgozzanak együtt. Az első Kapolcska tavaly nyáron indult, 15 fiatal érkezett, akikkel Viktor mellett Tarr Ferenc és Élő Csenge foglalkozott. Az első karantén utáni szabadulás lelkesedése áthatotta a résztvevőket, akik jórészt azóta is együtt maradtak, iskolaidőben programokat, tárlatvezetéseket, felolvasásokat szerveztünk nekik a múzeumba, a kemény mag idén nyáron újra lejött a Kapolcskára. 

Van-e olvasás- vagy irodalomnépszerűsítő funkciója egy ilyen workshopnak?

KV: Nem tűztünk ki ilyen célt, de úgy gondolom, logikus, hogy ha valaki részt vesz egy ilyen kurzuson, akkor többet fog olvasni, mint korábban. Nemcsak íróként, hanem önkéntelenül befogadóként is fejlődik, hiszen a különböző feladatok során változik a szövegekhez való viszonya. A középiskolában a szerzőkhöz alapvetően életrajzcentrikusan közelítenek, míg az esetünkben a szövegekkel való találkozásokon van a hangsúly. 

CzA: Én azt gondolom, hogy aki részt vesz egy ilyen kurzuson, őket már nem kell terelnünk az irodalom és az olvasás felé, hiszen már eleve magasan motiváltak és érdeklődők. Szerintem a kurzussal inkább a múzeum felé tudjuk terelni őket. Azt próbáljuk elérni, hogy úgy tekintsenek az intézményre, mint a saját fejlődésük és érvényesülésük fontos helyszíne. 

Írásflessek-felolvasás (Fotó: PIM)

Miért fontos, hogy egy irodalmi múzeum kreatívírás-kurzusokat hirdessen?

CzA: Egy múzeumnak kötelessége, hogy közösségi feladatokat is ellásson, és a szerkezete részévé tegyen olyan elemeket, amik erősítik az agóra jellegét. Azt gondolom, hogy egy múzeumnak a 21. században a közösségek felől kell(ene) értelmeznie magát. Egy ilyen hatalmi intézménynek nem szabadna leválnia a hétköznapokról, hanem azokkal szerves egységet kell(ene) alkotnia. Minél nyitottabb egy múzeum, és minél több közösség érzi azt a sajátjának, annál inkább van helye és létjogosultsága a társadalom szövetében. Az pedig evidensen adja magát, hogy egy irodalmi múzeum kreatívírás-kurzusokat szervezzen.

Mennyiben fejleszti egy ilyen kurzus a résztvevők kritikai érzékét?

KV: A Kapolcska tábor résztvevőinél gyakran voltak úgynevezett műhelyezések, amikor valaki szövegéről kellett a többieknek reflexiót, kritikát vagy véleményt megfogalmazni. Azt gondolom, hogy ez nehéz műfaj, és nagyon sok finomság kell ahhoz, hogy hasznos legyen egy kritika. A Kapolcskán részt vevők azonban sokat gyakorolták ezt, és érezhetően sokat fejlődtek ebben. Azt gondolom, hogy a reflexió maga is alkotás, ami nem csak a szövegek jobbá tételében hasznos, hiszen fejleszti az önismeretet, a kommunikációs és problémamegoldó képességeket is. 

Hogyan dolgoztok a résztvevőkkel?

KV: A kreatívírás-kurzusoknak nagy hagyománya van az angolszász területen, de míg ott inkább a technét célozzák meg, addig mi igyekszünk nem csak írástechnikai feladatokból összeállítani egy-egy ilyen kurzust.

Alapvetően kétfajta írói attitűdöt határozok meg: az egyik esetben a szerző és az ő érzelmei vannak fókuszban, valamint az élmény, amit alkotás során megél, míg a másik esetben az olvasón van a hangsúly. A különválasztással tudatosítom a résztvevőkben, hogy attól, hogy ők jól érzik magukat az írás során, még nem biztos, hogy jó szöveg az, ami megszületik.

A feladatok sokfélék: vannak frontálisak, amikor bizonyos technikákat tanítok a résztvevőknek, interaktívak, ami műhelymunkát jelent, és vannak egyéni konzultációk. A kurzusok konkrét felépítése azonban mindig a résztvevők igényeitől függ, de jellemzően a frontális előadásokkal szemben a gyakorlati feladatok vannak túlsúlyban, amelyek szintén sokfélék lehetnek. Olykor egy adott műből kiindulva alkotnak szövegeket, máskor specializáltabb szövegépítési feladatokat kapnak a résztvevők.

CzA: A kreatív gyakorlatok mellett olyan programokat is szervezünk a résztvevőknek, amelyek segítségével jobban megismerhetik a PIM-et. Tartottam például szabadegyetem jellegű előadásokat, valamint tárlatvezetéseket is a kiállításainkban.

Kapolcska tábor (Fotó: PIM)

Hogyan befolyásolta a kurzusok menetét a covid?

CzA: Az első kurzus még élőben folyt a PIM-ben, a következőt már online tartottunk, aztán pedig hibrid módszer szerint zajlottak.

KV: A karantén alatt folyamatosan kísérleteztünk, hogy melyik platform az, amelyiken a leghatékonyabban tudunk dolgozni. A munka lényegét az online-ra való átállás nem érintette, csak a felület volt más.

A kurzus résztvevői és a táborozók írásaiból két online antológia született. Milyen célja van ezeknek a köteteknek?

CzA: A kötet arra szolgál, hogy a résztvevők kapjanak egyfajta visszaigazolást, hogy lássák hová jutottak el a kurzussal. Bízom abban is, hogy e két kötettel könnyebb lesz új résztvevőket toborozni, még vonzóbbá tenni a két kurzust.

KV: Az antológiákkal sem célunk az irodalmi kánonképzés, ez csupán egy gyűjtemény, ami megmutatja, hogy a résztvevők rengeteg munkát befektetve hoztak létre szövegeket. 

Mennyiben igényük a szerzőknek, hogy megmutassák a műveiket akár egy antológia, akár egy felolvasás során?

CzA: Abszolút van erre igényük. Az élő felolvasás ráadásul egy védett környezetet jelent a számukra, mivel a közönség soraiban főként ismerősök, lelkes és pártoló hallgatóság foglalnak helyet, a szerzők mégis úgy érezhetik magukat, mint egy nagy felolvasás során. 

KV: Az első Írásflessek-felolvasás során megtelt a Vörös terem, ami a szerzőknek is óriási élmény. A covid ideje alatt pedig rövid videókat csináltak az alkotók, amiket aztán a PIM Facebook-oldalán osztottunk meg, és ott több ezres nézettséget generáltak. Azt gondolom, hogy a megmutatkozás (akár élő, akár online) is az alkotás része, a felolvasás élménye is építőleg hat a szerzőkre.

Illusztráció (Fotó: Ketut Subiyanto/ Pexels)

Hogyan tud ez a két struktúra a továbbiakban fenntartható lenni?

CzA: Az elmúlt másfél év a kísérletezés időszaka volt, amikor felmértük, hogy van igény ezekre a kurzusokra, és hogy jól illeszkedik a PIM portfóliójába is. Most azt kell körvonalaznunk, hogy miként tud a szerkezet részévé válni az Írásflessek és a Kapolcska, hogyan tudnak ezek a workshopok a személyünktől függetlenül is működni. Nekem az álmom az, hogy 100-120 fővel létrehozzunk egy közösségi holdudvart, ami szubkulturáisan tud vonzó lenni, és ahol folyamatosan cserélődnek a tagok, de megvan a kemény mag is.

KV: A fenntarthatóság kulcsa maga a PIM, ami köré épülnek ezek a kurzusok. Az a célunk, hogy az Írásflessek és a Kapolcska is függetlenné váljanak a személyünktől, hogy a kurzus és a tábor is inkább a PIM-hez kötődjön.

Ahogy Anna mondja: fontos, hogy mindig jöjjenek új emberek, de az is, hogy ne engedjük el azok kezét sem, akik szeretnének a PIM körül maradni. Mindkét csoportnak olyan alternatívákat kell nyújtanunk, amik érdekessé teszik számukra a kurzusokat és a múzeumot is.

A Kapolcska célközönsége a 14–18 éves korosztály. Akik részt vesznek ezeken a táborokon, idővel kinőnek belőle, viszont az a célunk, hogy mentorként ők továbbra is a struktúra részei maradjanak, hiszen ők már tudják segíteni az újonnan érkezőket. Az Írásflessek esetében pedig továbbra is megmarad a felosztás: egy általánosabb, kötöttebb és ismétlődő kurzust végezhetnek el az újonnan érkezők. Ezt követően pedig jöhet egy specializált rész, ahol személyre szabottabb feladatokat oldhatnak majd meg. Mivel az írás és az irodalom is hihetetlenül gazdag, ezért biztosan nem fogunk kifogyni a feladatokból.

Mikor indulnak a következő kurzusok?

KV: A Kapolcskát általában nyáron hirdetjük meg, és a jelentkezők már egyből a táborba érkeznek, majd azután folytatódnak a találkozások a PIM-ben. Az Írásflessek következő alapozó kurzusát a terveink szerint október közepén indítanánk, a specializált részét pedig már csak házon belül szoktuk meghirdetni, ez is ősszel indul.

CzA: Akik az alapozó kurzusra jelentkeznének, attól jellemzően várunk valami írásművet, ami alapján fel tudjuk mérni, hogy hol tart az illető, valamint, hogy mennyire motivált.

Kocsis Katica