A Petőfi-hálózatok című online beszélgetések eddig megjelent epizódjai közül ezúttal a nonkonform költőről szóló Wild Flower címűt mutatjuk be, s közben továbbra is határozottan megerősítjük: a Petőfi-jelenség nem véletlenül időtálló, és mindenki számára tartogathat érdekességeket.

A szerteágazó tudományterületeket megmozgató beszélgetéssorozat egyes epizódjaiban a PIM múzeumpedagógusai és meghívott vendégeik izgalmas, interdiszciplináris beszélgetések keretében kezdték el keresni a válasz(oka)t arra, vajon mi az a „titok”, ami Petőfit Petőfivé formálta. A cél nem feltétlenül a megfejtés, hanem inkább a megfelelő kérdések feltevése, vagy éppen csak felvetése volt.

Az első rész After Petőfi címmel, a jelen perspektívájából szemlélte a költő kultuszának formálódását. A második eszmecsere hátterét a tízéves múltra visszatekintő Petőfi-állandó tárlat, azaz a Ki vagyok én? Petőfi választásai című kiállítás szolgáltatja. Akik pedig megosztják velünk nézeteiket és véleményüket az új kánont teremtő, sokszínű és nyughatatlan költőről:

-   Bánki György pszichiáter, A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című könyv szerzője

-   Milbacher Róbert irodalomtörténész, író, akinek Petőfi kora és maga Petőfi is az egyik fő kutatási témája

-   és Vass Norbert író, kritikus, szerkesztő, az underground, punkkultúra kutatója

Czékmány Anna a bevezetőjében kiemeli, a téma ezúttal a költő nonkonformitása, illetve szubverzív személyisége. „Petőfi nem elég, hogy kívülről jön, felülírja a szabályokat, szétírja a szövegeket úgy a saját személyiségével, mint az írásművészetével, ráadásul új kánont is teremt.” Ehhez a kiindulóponthoz ismerteti Sóki Diana a beszélgetés virtuális keretét adó tárlatot, amiben a meghívott vendégek online barangolhatnak.

A térhez és Petőfi személyéhez Vass Norbert kapcsolódik először prezentációjával. Viszonyítási alapként az egyetlen olyan, képrögzítési eljárással készült felvételt választotta Petőfi Sándorról, amit jelenleg ismerünk. A sokat emlegetett dagerrotípia ugyan önmagában, műtárgyként is izgalmas, az előadó mégis leginkább a történeti háttérben látja az érdekességet. Az apró, 9 x 7 cm-es, ezüstözött rézlemezre készült tárgy valamikor 1845 táján készülhetett a színészbarát Egressy Gábor jóvoltából. Vass Norbert szerint már maga a bizalmi viszony is felvethet kérdéseket, hiszen Egressy fiának visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Petőfi nagyon vonakodva állt a kamera elé, és egyáltalán nem volt megelégedve a végeredménnyel. Adódik a kérdés, hogy vajon miért őrizte meg a költő mégis ezt az egyedi és egyetlen felvételt magáról? S az, aki a vasút létrejöttét is versbe szedte, netán a hiúsága miatt nem említi egy költeményében sem a dagerrotípiát mint új eljárást?

Petőfi-dagerrotípia. Forrás: PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

A dilemma mellett a tárgytörténet adja az előadás zárlatát: megtudjuk, hogyan került Szendrey Júliától egy Beliczay Imre nevű orvoshoz a felvétel, majd innen Klösz György fotóshoz megtisztításra. Vajon miért egészítette ki tussal a dagerrotípiát, és az utána milyen úton került múzeumba. „Tudjuk jól, hogy a tárgy speciális tárolást igényel, hiszen folyamatosan halványul a rajta látható kép. Nagyon-nagyon izgalmas ez az egész történet, és Petőfiről, a személyéhez köthető kultuszról is sok mindent elmond: itt van nekünk ez az őseredeti forrás, a kép, amiről szegről-végről tudunk csak dolgokat. És itt van a kultusz, ami időnként megtisztogatja ezt a saját módszerei szerint” – zárja gondolatait Vass Norbert. 

A nyomozást idéző előadás után Milbacher Róbert szövi tovább a Ki vagyok én? kérdésének fonalát, aki elmondása szerint inkább hangsúlyokat, mintsem megállapításokat szeretne tenni Petőfivel kapcsolatban. Szerinte a költőnek – mai kifejezéssel élve – több handicapje is volt: egyrészt kívülről, egyfajta kulturális migránsként érkezett a kortárs magyar irodalomba. Ugyan a fogalom Borbély Szilárd író sajátja, ami nyilván a 19. századra nem érvényesíthető, viszont kitűnően összegzi Petőfi alaphelyzetét. Hogyan válik az imidzs megalkotása, illetve újraalkotása a költő egyik legmeghatározóbb céljává? Hogyan gúnyolódtak rajta ellenfelei? Mit jelentett rá nézve, hogy a vallásnak identitásképző ereje volt a korszakban? Az előadás megannyi érdekes kérdése után elérkezik egy izgalmas tényhez, miszerint Petőfi Sándor személye jogi értelemben sosem létezett, hiszen a névváltoztatás hivatali útját nem járta végig a költő. Ugyanakkor ez a tény Petőfi stratégiáját tekintve teljesen érdektelen. Hiszen az az átalakító, kisajátító gesztus, ahogyan a nyelv határait szó szerint kitágította, Milbacher Róbert szerint sikeresnek bizonyult akkor is és ma is.

„Gyakorlatilag lerombolta az addigi irodalmat. Kulturális migránsként határoztam meg először, de a migráns igyekszik asszimilálódni. Az nem Petőfi, hanem Arany János volt. Petőfi egyfajta barbárként jelent meg – konkrétan a kritikákban, de abban az értelemben is, hogy lerombolta azt az előző kultúrát, ahova betörte a kaput vagy inkább a falat. Majd egyszerűen a maga képére formálta ezt a világot szövegszerűen az irodalomban is. Gyakorlatilag megteremtette a nemzeti irodalom lehetőségét, de fontos hangsúlyozni, hogy nem ő az, aki létrehozta. Az Arany János volt. Petőfi akart lenni az origó.” – mondja az irodalomtörténész.

Ezt követően Bánki György veszi át a szót, aki előadása elején megjegyzi: sem kutatója, sem rokona, sem ismerőse Petőfinek, de azért igyekezett a benyomásaira támaszkodni. Kiindulópontként Ferenczy Béni szobrát választotta, ami a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében és Gyulán is megtekinthető. „Ebben a szoborban mennyire benne van ő, a költő! Adott egy 165 centis férfi, aki nemcsak március 15-én, de általában is egy körülbelül ötven évvel korábbi divatnak megfelelő, nagyon színes, nagyon látványos, figyelemfelkeltő, emlékezetes öltözékben mozgott, flangált, verselt. Ehhez hozzátartozik az oldalán lógó 110 cm-es kard, amit jelentőségteljesen húzott maga után. Szerintem ez önmagában egy elég erős impresszió róla.” Majd Milbacher Róberthez kapcsolódva megjegyzi, a költő valószínűleg sokat küzdhetett az életében megjelenő apafigurákkal is, gondoljunk csak Vörösmarty, Görgey, Bem személyére, vagy épp a saját édesapjával való összetűzésre és a névváltoztatásra. Bánki György szerint ez a szabálytalan személyiség a kellemetlennek nevezhető tulajdonságain túl viszont nyitott és eszmehű tudott lenni, valószínűleg ezért könnyű hozzá kapcsolódni. „A saját jelentőségteljességét felépítő self-branding hatalmas tehetséggel párosult, ám időnként beleütközött a realitásba. Viszont kell-e annál több magyarázat, minthogy Petőfi Sándor mindössze huszonhat évet élt és mi most róla beszélgetünk?” – fejezi be kérdésével a szekciót.

Ferenczy Béni: Petőfi Sándor állószobra a PIM kertjében

Az előadásokat az úgynevezett villámkérdések követik, amelyeket a jelen lévő múzeumpedagógusok tesznek fel meghívott vendégeiknek. Ebben a részben választ kaphatunk többek között arra, hogy kinek, milyen anekdotája van a költő személyével kapcsolatosan, vagy éppen milyen kortárs celebhez tudná kapcsolni Petőfit. Csak néhány példa a felsoroltakból: James Franco, Kanye West, slam poetrys, esetleg politikus? Annyit elárulunk, a szakértők a lemezborítót is megtervezték gondolatban.

S vajon mit mondhatunk ma arról a titokról, amit fejtegetünk? Milbacher Róbert szerint, ha valakinek van ma kultusza, az bizony Petőfi Sándor. A kijelentéshez pedig, úgy hallottuk, mindenki tud valamilyen úton-módon csatlakozni.

Demeter Anna