Legújabb sorozatunkban a Petőfi-hálózatok című online beszélgetések eddig megjelent epizódjait mutatjuk be, s közben határozottan megerősítjük: a Petőfi-jelenség nem véletlenül időtálló, és mindenki számára tartogathat érdekességeket.

2021 tavaszán a PIM múzeumpedagógusai elhatározták, hogy a lehető legkomolyabban veszik a Petőfi személyéhez gyakran társított fogalmakat, valamint a köré épült vagy épp tudatosan kialakított kultuszt. Tették ezt oly módon, hogy az irodalom hatókörét kiszélesítették, nyitottak a különböző tudományterületek felé, a híres, magyar, költő és forradalmár szavak mellé pedig kérdőjeleket tettek. A múzeumpedagógusok és meghívott vendégeik így izgalmas, interdiszciplináris beszélgetések keretében kezdték el keresni a válaszokat arra, vajon mi az a „titok”, ami Petőfit „a költő”-vé formálta.

Habár a pandémia következtében a program teljesen online zajlott, hamar kiderült, hogy az ilyen jellegű eszmecserékre nagy szükségünk van, bármilyen formában. A Petőfi-hálózatok a költő kedvelői és a téma iránt kevésbé érdeklődők számára is tartogat érdekességeket, valamint izgalmas kiegészítése lehet a kötelező tananyagnak is.

S mindezt hogyan lehet megvalósítani? – hangzott el egy évvel ezelőtt a kérdés.

Izgalmas tudományterületek képviselőivel és remek kérdésekkel – válaszolhatunk ma biztonsággal. Sorozatunk első részében a Petőfi-hálózatok tavaly áprilisban megjelent After Petőfi című epizódját mutatjuk be.

#1 After Petőfi

Mi mással is kezdődhetne egy, a költő alakváltozásai köré épülő sorozat, mint azzal a kérdéssel, vajon hogyan alakult, majd formálódott a Petőfi-kultusz? Az After Petőfi című beszélgetésben három meghívott előadó segítségével a jelen perspektívájából szemlélhetjük Petőfi Sándort, akinek talán költői és erkölcsi megítélése kettéválik, nevét vitathatatlanul világszerte ismerik.

A beszélgetés három meghívott előadója:

–   Kalla Zsuzsa a PIM gyűjteményi főigazgató-helyettese, akinek szakterülete az irodalmi kultuszok társadalomtörténete, a történeti emlékezet kutatása, tudománykommunikáció. Rengeteg Petőfiről szóló könyv szerzője, számos időszaki tárlat – többek között a Bolyongó üstökös. A Petőfi kultusz alakváltozatai című – és a bicentenáriumra készülő állandó kiállítás kurátora.

–   Margócsy István irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, korunk legismertebb Petőfi-kutatója, számos önálló kötet és tanulmány szerzője. Szakmai tudásával segítette a Bolyongó üstökös című kiállítás munkálatait.

–   Szálinger Balázs, magát Petőfi-rajongóként aposztrofáló József Attila-díjas költő.

Az After Petőfi első felében a meghívott vendégek egy-egy kiválasztott téma vagy tárgy kapcsán tartják meg előadásaikat, amelyek a már csak online megtekinthető Bolyongó üstökös című tárlatban nyernek vizuális formát. Margócsy István mondandóját a kiállítás első terében elhelyezett szobroktól indítja, mivel úgy véli, az egész Petőfi-kultusz kezdete és lényege benne van ezekben az ábrázolásokban: „Petőfiben valamilyen módon mindig a magyar szabadságnak, harcos szabadságszeretetnek képét próbálták szoborba önteni” – mondja. De vajon honnan indult és hova vezetett ez a fajta megközelítés? Az irodalomtörténész szerint a költő köré felépített kultusz valahol a millennium környékén kettéválik, elkülönül irodalmi és politikai síkra. Petőfi szerepe és megítélése emellett szorosan összefügg halálának körülményeivel is, mivel a történelmi pillanatban való eltűnése is hozzájárult népszerűségének felerősödéséhez – jegyzi meg Margócsy István. Előadásában kiemeli, a költő különlegessége abban az egyszerű tényben is megfigyelhető, hogy minden korszak és irányzat megpróbálja megfogalmazni „az igazi” Petőfit, aki olyan titkot rejt, amelynek igazságát csak a kortársak tudják meghatározni.

Kalla Zsuzsa az irodalomtörténész gondolataihoz kapcsolódva hozzáteszi, hogy maga a Bolyongó üstökös kiállítás sem jöhetett volna létre a Petőfi Ház mint háttérintézmény nélkül, amelynek történetét bővebben is elemzi. Előadásából megtudhatjuk, milyen utat járt be a Jókai által vezetett Petőfi Társaság, melynek kezdeti célja az olvasmányos szerzőkre építő irodalom életben tartása volt. Izgalmas kapcsolódást láthatunk a Petőfi Ház kialakítása és berendezése, valamint az újító szellemű, már a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz kapcsolódó 1973-as Petőfi-tárlat kapcsán. Érdekes, sokszor meghökkentő példák kerülnek elénk a tárgyak kultikus szerepét illetően, úgymint a szőrből készült Petőfi-kép vagy a költő vérével a földre írt „hazám” feliratot ábrázoló Madarász Viktor-festmény. Emellett Kalla Zsuzsa előadásában rávilágít a múzeum, a műtárgy és a közösség kapcsolatára Brückner János ízig-vérig kortárs alkotása segítségével.

Tihanyi J.: Petőfi Sándor (Forrás: PIM Művészeti, Relikvia és Fotótár)

Szálinger Balázs mondandója is a műtárgyak tematikájához illeszkedik. Előadása elején megtudhatjuk, hogy közel egy hónapot töltött a nagybányai festők tanulmányozásával, ezért Thorma János: Talpra magyar! című alkotására esett a választása – a József Attila-díjas költő szerint ugyanis ez a kép bámulatosan sokat közöl a Petőfi-kultuszról. A Talpra magyar! vázlata a Bolyongó üstökös című tárlatban is helyet kapott, bár Szálinger Balázs szerint ez egy jóval frissebb, élénkebb alkotás, mint a ma ismert legutolsó, talán örök időkre elnyújtott, befejezetlen darab. A kép a március 15-i, Egyetem téri ifjúságot ábrázolja Petőfi, Jókai és Vasvári Pál személyének kiemelésével. Érdekessége, hogy a nagybányai festészet meghatározó alakja, Thorma János huszonévesen, sikeres festőként kezdte el készíteni, de az egyébként dinamikus és termékeny festő valamiért haláláig hajszolta maga előtt a Talpra magyar! befejezését, ami aztán egzisztenciálisan is romba döntötte. Ahogy Réti Istvánt írta Thormáról: „Ő, aki gyakran olyan gyorsan és élesen működő intuícióval ítélte meg a dolgokat, embereket, helyzeteket, nem érezte meg, hogy valóságos katasztrófát jelentett volna számára, ha ez a kép akkor, bár legjobb elképzelése szerint elkészült volna.” S vajon mi ennek a kalandosan tragikus történetnek a jelentősége? Érdemes meghallgatni!

Thorma János: Talpra magyar! (Forrás: PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Az izgalmas előadásokat követően villámkérdésekkel folytatódik a beszélgetés, amelyeket a múzeumpedagógusok felváltva tesznek fel a meghívott előadóknak. Valószínűleg ezek a percek világítanak rá leginkább arra a hálózatszerűségre, ami igazolja, mennyire szerteágazó a költő által vagy épp köré épített, a fejünkben élő vagy épp lerombolt kép.

Meghallgathatjuk, melyik meghívott vendég milyen negatívumot említ Petőfihez kapcsolódóan, de az előadókkal közösen azon is elgondolkodhatunk, vajon milyen ember lenne a költő, ha a kortársunkként üdvözölhetnénk. Egy bizonyos kérdéshez kapcsolódva szó lesz a legendás székelykeresztúri körtefáról, ami alatt Petőfi Sándor vélhetően utolsó vacsoráját fogyasztotta, de előkerülnek a hibrid autók, a Pilvaker, Aggtelek és Arany János barátsága is.

Ez volt az After Petőfi, amelynek segítségével a jelenben mi magunk is megfogalmazhatjuk, mit jelent számunkra Petőfi Sándor alakja!

Demeter Anna