A Bolyongó üstökös. A Petőfi-kultusz alakváltozatai című kiállítás egyik falán, az 1923-as jubileumot megidézőn szerepelt Thorma János (1870–1937) olajvázlata, amelyet a Talpra magyar! című festményéhez készített az 1920-as évek elején Nagybányán. A Petőfi Irodalmi Múzeum a tulajdonát képező festményt ritkán állította ki, s hosszabb ideje – s a jövőben is – a kiskunhalasi Thorma János Múzeum falán láthatja a közönség. A festményvázlatnak nemcsak a témája, de az ábrázolás helyszíne is szorosan kapcsolódik a PIM-hez, pontosabban a Károlyi-palotához, így érdemes róla részletesebben szólni. 

Thorma János: Talpra magyar!, 1920-as évek eleje, olaj, dekli, 37,5x61 cm (PIM)

A történet megfestésének gondolata 1898 nyarán, a forradalom 50. évfordulóján jutott a festő eszébe, s a téma grandiozitása arra sarkallta, hogy nagy méretben, 4x6 m-es nagyságban örökítse meg a nemzet számára is sorsfordítónak tekintett pillanatot. Döntése alapján nem a köztudatban szinte közhelyesen ismétlődő színteret, a Nemzeti Múzeum kertjét, lépcsőjét választotta, hanem a házakkal körülvett Egyetem teret, ahová a visszaemlékezések szerint 1848. március 15-én a Pilvax kávéház, majd az Orvosi Egyetem után a márciusi ifjak lelkes követőket toborozva vonultak. 

Akkoriban a  bölcsész- és mérnöki kar, valamint a jogi egyetem a mai Egyetem téren álló, egykori pálos kolostor épületében működött. Az egész térről nincs korabeli ábrázolás, a Károlyi-palota reformkori kinézetét is leginkább Carl Vasquez kis méretű képéről olvassuk le. Thorma János festményén azonban egységes képet kapunk a biedermeier belváros e részletéről. Alacsonyabb épületek közé szorított Károlyi-palota előtt zajlik a jelenet, amely során a fiatalok Petőfit vállukra véve éljeneznek, s az utca polgárai is a hangulatot átvéve, megilletődve figyelnek. Miközben a festő megálmodja az 1840-es évek Pestjének e fontos terét, Baumgartner Sándor és Herczegh Zsigmond tervei alapján felépül, s 1900-ban átadásra kerül az egyetem neobarokk stílusú főépülete, amely jól simul a barokk Egyetemi templom tömbjéhez. 

Thorma János: Petőfi (vázlat), 1910-es évek, papír, ceruza, tus (PIM)

A sodró lendületű képen Petőfi két karját a magasba emelve a Talpra magyar!-t szavalja, mellette, mögötte azonosítható Jókai, Vasvári is. A készülő művel (amelyen Petőfi az előtérben állt) a mester elégedetlen volt, s 1902-ben felszabdalta, részben megsemmisítette azt. Ezt követően újabb kutatások után 1903-tól egy új kép megfestésébe kezdett. 

Ismeretlen: Thorma János festőművész nagybányai műtermében, 1926 körül (PIM)

Thorma város- és jelenetábrázolását azért lehet viszonyítási pontként elfogadnunk, mert ő maga fotókat, metszeteket gyűjtött, s megszólaltatta a még élő márciusi fiatalokat, igy pl. Jókai Mórt is. Thormát a téma mint a nemzeti történet kanonikus pillanata annyira lenyűgözte, annyira tökéleteset kívánt alkotni, hogy újabb és újabb nekifutásokkal,  mondhatni, hogy haláláig, 1937-ig dolgozott rajta. Mivel mindvégig elégedetlen volt, újabb és újabb vázlatok is születtek, hol Petőfi figuráját, tehát a jelenetet kívánta jobban kidomborítani, hol pedig a környezetre, az ott álló emberekre, vagy akár a házak közül áttetsző égre koncentrált. 

Az első világháborút követően a nagy méretű vásznat Nagybányáról Debrecenbe menekítette, majd 1929-ben újra visszaszállíttatta Nagybányára. A téma az első világháború idején valamelyest aktualitását vesztette, de Trianont követően Petőfi nemzetet összekötő alakjának megidézése újra aktuálissá vált. 1929-et követően is, amikortól újra a nagy művön dolgozhatott, a képet még többször átfestette. 

Carl Graf Vasquez: Gróf Károlyi György palotája Pesten az 535. szám alatt a Kecskeméti utcában, 1837, színezett litográfia (PIM)

Az 1930-as években a Petőfi Társaság a 380x600 cm-es festmény megvásárlásán gondolkodott. A Petőfi-ikonográfiában is szokatlan, egyedülálló ábrázolás végső formájában túl részletező lett, a PIM-ben található kis vázlat (37,5x61 cm) kevesebb alakra koncentráló jelenete, lendülete még magában foglalta a nagy mű ígéretét.

E. Csorba Csilla