2022. máj 11.

Közös ügyünk!

írta: demeter_anna
Közös ügyünk!

Beszámoló a KÖZ_TÉR programról

Milyen lehetőségeink vannak a múzeumi közösségek építésére egy nagyívű felújítás idején? Egyáltalán mit jelent a közösségi múzeum fogalma? Milyen az, amikor a PIM két főosztályának tagjai összefognak, és elhatározzák, hogy együttműködve, munkahelyüket kontaktzónaként értékelve nyitottabb térré válnak? Az Eötvös József Gimnázium bevonásával megvalósuló projekt tudományos hátteréről, célokról és tapasztalatokról maguk a szervezők meséltek egy műhelybeszélgetés alkalmával.

te_rke_p_a3.jpg

Ha több, hasonló gondolkodású ember együtt szeretne létrehozni valamit, közösen ötletelnek és terveznek egy értékes cél érdekében, annak általában emlékezetes eredménye lesz. A PIM Múzeumpedagógiai és Felnőttképzési Főosztálya, valamint Közönségkapcsolatok és Rendezvényszervezési Főosztályának néhány tagja pontosan így tett, amikor elhatározták, kilépnek abból a láthatatlanul, de valahol mégiscsak meghúzódó komfortzónából, és az intézmény felújítása idején megpróbálják feltérképezni a közösségi múzeum fogalmát, valamint ennek gyakorlati alapjait.

A műhelybeszélgetés kezdetén Magyary Anna, aki programszervezőként kapcsolódott a folyamatokba, a közösségi múzeum fogalmának tudományos megközelítését ismertette. Elmondta, hogy a közösségi múzeumnak természetesen megvan a maga kritikai hagyománya, ennél fogva egy nagyobb, elméleti diskurzusba ágyazódik. A felvezetőben két példát említett arra nézve, hogy egy közösség részvételére alapuló és építő működéselmélet hogyan fejleszti magát a múzeumot is. Egyik ezek közül a brit Peter Vergo nevével fémjelzett új muzeológia terminusa, amely reflexív módon értelmezi a társadalomnak a múzeumi területre való szélesebb bevonását, a másik pedig  a latin-amerikai ágazat, ami sokkal inkább aktivista szemléletű, a múzeumot mint kollektív teret láttató szemléletmód.

img_1991.jpg

Fotó: Birtalan Zsolt / PIM

„Ezekben az irányzatokban az a közös, hogy a múzeum legitimitását nem a felhalmozott tudásból, illetve a gyűjtemény tőkéjéből vezetik le, hanem a közérdekű közösséget fejlesztő, ismerő és megszólító, a közreműködésükre építő cselekedetekben érzékeltetik.” Magyary Anna hozzátette, hogy a múzeum a saját hozzáférhetőségét javítja az ilyen jellegű együttműködések által.

A KÖZ_TÉR feat: Eötvös Gimnázium programban egy olyan együttműködést igyekeztek kialakítani a szervezők, amelyben egy iskolás csoportot cselekvéssel ruháznak fel, így elsősorban nem a tudás átadására, sokkal inkább annak cseréjére koncentrálódhat a folyamat. Mielőtt még azonban a műhelybeszélgetés résztvevői, azaz a KÖZ_TÉR ötletadói rátértek volna a projekt bemutatására, fontosnak tartották a fókuszban lévő fogalom részletesebb definiálását is. Magyary Anna elmondta, a közösség a sokszor monolitikusnak tetsző nemzet blokkja és az egyén szintje közötti köztes szint, amely az embereknek azon csoportját írja le, akik hasonló módon észlelik és közelítik meg az általunk közvetíteni kívánt valóságot. Tehát mindig elsősorban értelmező közösségekről van szó. 

img_2035.jpg

Fotó: Birtalan Zsolt / PIM

Arra, hogy a múzeum milyen módon léphet be a hasonló élethelyzetű, társadalmi státuszú, identitású, vagy érdeklődési körű egyénekből álló közösség életébe, négy szempontot, illetve funkciót különítettek el a szervezők:

-   az első a múzeumot mint a közösség szervezőjét fogalmazza meg, amelyben a korábban egymást nem ismerő résztvevők a múzeumi tevékenység hatására szerveződnek egyfajta alkotó vagy gondolkodó műhellyé;

-   a második a múzeumot mint közösségi nyelvet értelmezi. Ebben az esetben a múzeum valamilyen segítő tevékenység alapján kapcsolja össze a korábban egymást nem ismerő, de hasonló élethelyzetben, társadalmi státuszban élőket egymással;

-   a harmadik a múzeumot mint a közösség megmutatkozási lehetőségét fogja fel, amelyben már egy létező, magát közösségként értelmező csoport számára válhat reprezentációs térré a múzeum;

-   a negyedik pedig, amelyet a program során közösen dolgozott ki a PIM csapata, a múzeum mint eszközkészlet fogalma. Ebben a megközelítésben a múzeum fejleszti a közösséget, miközben módszertant kölcsönöz számukra, annak érdekében, hogy megélhessék a saját közösségi létüket.

A program gyakorlati beszámolója előtt elhangzott még egy kulcsfogalom, a kontaktzóna, ami olyan érintkezési felület, ahol különböző státusszal, történettel, kultúrával rendelkező csoportok lépnek kapcsolatba. Ez egy olyan etnográfiai/nyelvészeti fogalom, ami azt írja le, hogy a csoportok milyen közvetítő médiumokat használnak és milyen hatalmi viszonyok vannak az ő kulturális reprezentációjukban. A program azt vizsgálja, hogyan értelmeződnek bizonyos típusú csoportok egyfajta multivokális térben azáltal, hogy a múzeum tulajdonképpen a saját eszközkészletével „kihangosítja” őket. Ennek kapcsán felmerül a különböző felek viszonyrendszerének kérdése, a közösségen belüli hierarchia megfigyelése is. Mindezek vizsgálatára, értelmezésére nyújtott lehetőséget a KÖZ_TÉR projekt, amelynek küldetését Kádár Anna, a PIM múzeumpedagógusa foglalta össze.

img_2018.jpg

Fotó: Birtalan Zsolt / PIM

A célok ismertetése során kiderült, hogy nemcsak a pandémia vagy a felújítás kapcsán beszélhetünk a közösségek esetleges elszigeteltségéről, hanem helyben, a múzeumi közegben is szükséges időnként újratárgyalni a csapatban végzett munka szerepét. Kádár Anna hangsúlyozta, hihetetlenül izgalmas és inspiráló, amikor a különböző osztályok tagjai látásmódot, ötleteket cserélnek, majd pedig egy választott közösséghez csatlakozva kialakítanak egy sikeres koncepciót. „A magam részéről az eszközkészlettel tudtam leginkább kapcsolódni. Azt forgattam a fejemben, hogy kiállítások nélkül hogyan tudunk iskolákat megszólítani, majd végül arra jutottam, hogy úgy, ha ők adják a teret és a témát, mi pedig a szervezést, valamint a múzeumi szemléletet” – meséli a múzeumpedagógus, majd a kontaktzóna fogalmához kapcsolódva idézi Joseph Harris megfogalmazását: „A kontaktzóna láthatóan a praxis szintjén valójában inkább alkuk, kompromisszumok, beavatkozások sorozata – tehát inkább folyamat, esemény, mint fizikai tér. Többet nyernénk vele, ha ily módon közelítenénk hozzá.” – hangzott a kulcsmondat, amely Annát tulajdonképpen elindította a március 15-i eseményekre felfűzött projekt megvalósítására.

Elsődleges célként a sokszínű közösségek hálózatának bemutatását és valamilyen dialógus kezdeményezését tűzték ki a szervezők, amelyhez ideális partnerként szolgált a régóta jól ismert, a múzeummal szomszédos Eötvös József Gimnázium. „Fantasztikus csapat jött létre, amiért nagyon hálás vagyok. A múzeumpedagógusok részéről Czékmány Anna és Sóki Dia segítette a munkát, a gimnáziummal pedig Eszes Valéria igazgatóhelyettesnek köszönhetjük a remek együttműködést. A Közönségkapcsolati osztály részéről az előadó munkatársak mellett Michaletzky Annával dolgoztunk együtt, aki rengeteget segített az önkormányzattal való kommunikációban, Cs. Nagy Anikóval, aki a kommunikációt felügyelte, Bogdándy Gábor grafikussal, aki a program online megvalósításában, a Thinglink-felület arculatának kidolgozásában segített, valamint Mészáros Katával.”

img_1984.jpg

Fotó: Birtalan Zsolt / PIM

Kádár Anna hozzátette, március 15-e kapcsán azt szerették volna, hogy a fiatalok maguk mondják el, mit gondolnak az ünnepről, a szabadságról, illetve a témához kapcsolódó egyéb fogalmakról. A projekt felépítésében elsődleges szempont volt, hogy könnyen érthető és egységes gondolati háttere, egyfajta keretrendszere legyen, amin belül biztonsággal mozoghatnak a résztvevők. A diákok Fónagy Zoltán írásaiból, legfőképp a Mindennapok története című blogjának, azaz a „csudák évének” kevéssé hangsúlyozott történeteiből válogathattak. 

A projekt megálmodói egy több installációból álló, interaktív közösségi kiállítás megalkotását és egy egynapos köztéri program megszervezését tűzték ki célul, melynek helyszínei a Ferenczy utca, a Károlyi kert, az Eötvös Gimnázium és a Petőfi Irodalmi Múzeum közötti terek voltak. Kádár Anna beszámolójából kiderült, a közös munkában körülbelül harmincöt diák vett részt, akik hat külön csoportban egy-egy múzeumi mentorral együttműködve dolgoztak. A projektet összefoglaló Thinglink-prezentációból is látható, hogy a megvalósult köztéri pop-up kiállítások rendkívül változatos formákban mutatták be a diákok által választott témákat.

img_2000.jpg

Fotó: Birtalan Zsolt / PIM

Az Egyetem tér járókelői például egy stencilezett térképen plexikubusokba installált 3D-képregényt olvashattak a korszak mindennapi forradalmairól. A Károlyi-palota előtt és a Károlyi-kertben kalandozó érdeklődők meglepő installációs technikákkal, egy Petőfi diákéveit tematizáló esernyőkiállítással találkozhattak, vagy kézbe fogható kockákon olvashattak a közoktatás 19. századi helyzetéről. Az Eötvös Gimnázium Ferenczy utcai bejáratánál egy Teleki Blanka története által inspirált enteriőrt rendeztek be a diákok, az utcára nyíló zeneterem ablakában pedig az iskolai zenekarok adtak koncertet olyan produkciókkal, melyek a szabadság fogalmát dolgozták fel.  

Fontos célkitűzés volt továbbá, hogy a kiállítások megszólítsák, illetve bevonják a járókelőket: a Károlyi-kertben közösségi gondolattérkép készült a forradalom fogalmából kiindulva, illetve egy interaktív játék során az egyén döntéseinek súlyát latolgathatták a résztvevők Arany János, Madách Imre és Petőfi Sándor dilemmái kapcsán. A diákok virtuóz módon vonták be a játéktervezésbe a különböző online eszközöket is: a látogatók egy Szendrey Júlia szövegei alapján kidolgozott chatvonalban magával Júliával is beszélgethettek – többek között a 19. századi nőkérdésről. A Petőfi-radar Instagram-oldal követésével pedig a forradalmár költő keresésére indulhattak a közelben lévő március 15-i helyszínekre.

img_1988.jpg

Fotó: Birtalan Zsolt / PIM

Az együttműködés során minden diákcsoport mellé egy mentor is csatlakozott a múzeumból, amelynek tapasztalati hátteréről Ferró Csaba, a PIM programszervezője számolt be. Csaba decemberben csatlakozott a Közművelődési és Rendezvényszervezési Főosztályhoz, s Magyary Anna már megérkezésekor invitálta a közösségépítő projektben való részvételre. „Tekintve, hogy még az intézményt sem ismertem, teljesen új volt számomra a helyzet, viszont ahogy elkezdtünk beszélgetni a célokról, tudtam, hogy ebben benne szeretnék lenni. Ez volt a legelső, gyakorlatban megvalósult projektem, pedig az elején abban sem voltam biztos, mi is tulajdonképpen egy mentor feladata” – mesélte, majd hozzátette, hogy eredetileg a felkért iskola tanárai nagyobb szerepet játszottak volna a folyamatban, de végül leginkább kapcsolattartóként voltak jelen. Ez talán olyan szempontból segítette a közös munkát, hogy mindkét fél, mentor és mentorált idővel ki tudott alakítani egyfajta egységes rendszert és ütemtervet.

„A mentori tevékenységemet három szakaszra osztottam aszerint, hogyan változtattam taktikát a csapatom vezetésében, ami egy fontos tapasztalat volt mindannyiunk számára, hiszen – mint kiderült – eltérő prekoncepciókkal indultunk útnak” – mondta Csaba. Az első szakasz a csapat megalakulásának időszakát foglalja magában, egészen az első személyes találkozóig. Csaba, mielőtt mentorként felvette volna a kapcsolatot a diákokkal, úgy gondolta, mindenképp mellérendelt viszonyt kell kialakítania velük, hiszen így megteremtheti a lehetőséget a kreativitásra, az ötletek kibontakozására. „Ez persze egy szép elképzelés volt, azonban a tanáruk már előzetesen közölte velem, hogy a gyerekeknek nincs konkrét ötletük. Úgy döntöttem, a különböző mikrotörténetek vonalán összegyűjtök számukra néhány példát, úgymint Vörösmarty vagy épp Széchenyi dilemmái. Mondták, hogy ez jó, csak ők ezzel nem tudnak mit kezdeni. Ők kardozni szeretnének.” – ismertette az első nehézséget Csaba, aki ezt követően rengeteg szöveget továbbított a gyerekeknek, akik ettől még inkább megrémültek. 

img_2100.jpg

Fotó: Birtalan Zsolt / PIM

Itt kezdődött a második szakasz, a tapogatózásé. A mentor a múzeumpedagógusokkal közösen egyeztette, hogyan lehetne a saját elképzelését egyensúlyba hozni a diákok gondolataival: ebből alakult ki a Gondolat-térkép, ami egyfajta asszociációs játékként képekkel, rajzokkal bővíthetően bontotta ki az ünnep történetét. A harmadik szakaszban, a személyes megbeszélések során Csaba már irányítottan kérdezett és navigált a részletek között: „ekkor hihetetlenül beindult a folyamat. Nekem nem volt szándékomban vezetőnek lenni, de úgy látszik, hogy ők ezt a hierarchiát valamilyen szinten mégis igényelték. Ebben a felállásban már mindenki komfortosan tudott működni” – zárta gondolatait.

A műhelybeszélgetés végének tapasztalata tehát, hogy a KÖZ_TÉR projekt egy remek kezdetet biztosított arra, hogyan lehet egy külső közösség saját erőforrásait, valamint a múzeumi hátteret hatékonyan összeilleszteni. A program online megvalósítása a Thinglink felületén kapott teret, megéri áttekinteni!

 

Demeter Anna

Szólj hozzá

közösség programok március 15. szabadságharc programszervezés múzeumpedagógia közösségépítő Petőfi Irodalmi Múzeum Kádár Anna irodalmi múzeum irodalmi séta Magyary Anna Ferró Csaba Eötvös József Gimnázium Közművelődési Főosztály közösségi múzeum