József Attila tekintete és A Dunánál kézirata
Válogatás a PIM gyűjteményeiből 2.
Attila napi posztunkban József Attila legismertebb fotójáról és A Dunánál című vers kéziratáról lesz szó sorozatunkban, mely az MNMKK PIM hamarosan megjelenő kötetének mutatványa is egyben. A tárgyleírásokat Kemény Aranka, az MNMKK PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár főmuzeológusa, valamint Török Sándor Mátyás, az MNMKK PIM Kézirattár főmuzeológusa készítették.
József Attila 1935-ben, Ismeretlen felvétele (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
Fejét a fénnyel szemben kissé leszegi, így tekintete homályos marad. Komoran, mégis teljes figyelemmel, kérdőn fordul felénk. „Ő tudatosan jelentőséget tulajdonított a külsejének is, mint egy színész, mérlegelte az arckifejezését is, amit az utókorra hagy majd” – emlékezett rá Vágó Márta. 1934 végén jelent meg Medvetánc című kötete, 1935 januárban a Baumgarten Alapítvány jutalmában részesült, tavasszal kezdett új pszichoanalitikusához, Gyömrői Edithez járni.
„Én szeretem a rendet” – mondta dacosan, összevonva mongol szeme közt a mély függőleges ráncot, mely mindig a gyermeki konokság és elmélyültség kifejezését adta arcának
– írta róla Ignotus Pál a Szép Szó emlékszámában. Itt jelent meg ez a portré József Attila „utolsó fényképeként” Ottó Ferenc jóvoltából. Ottó, barátja verseiért rajongva, több művét megzenésítette, köztük az unokaöccse, Gellér Balázs születésére írt Altatót. Az általa vezetett Soli Deo Gloria kórus számára lefordított a költő egy Bach-korált is, amit 1935. április 15-én adtak elő a Kálvin téri református templomban. A koncerten József Attila is jelen volt, s talán éppen e születésnapjához közeli alkalommal ajándékozhatta az aláírt fényképet Ottónak.
Kemény Aranka
József Attila 1936. május közepén írta A Dunánált a Szép Szó Mai magyarok – régi magyarokról című tematikus száma élére. Rá jellemző módon kis híján elkésett a vers leadásával. Landy Dezső, a folyóiratot előállító nyomda társtulajdonosa a Japán kávéházban talált rá az el nem végzett munka terhével bujkáló költőre, aki az új határidőre mégis elkészült „és hozta életének talán legszebb versét […], melynek utolsó sorait látogatásom után, hevenyészetten, már csak ceruzával írta meg.” A később Bécsbe emigráló, majd São Paulóban letelepedő Landy megőrizte a szedőpéldányként szolgált kéziratot, mely végül Oplatka András, a Neue Zürcher Zeitung külpolitikai szakértője révén 1994-ben került a PIM gyűjteményébe.
József Attila: A Dunánál című vers fogalmazványa, 1936. május (PIM Kézirattár)
A vers egy időben keletkezett a költő pszichoanalitikai irataival. Míg az egyéni múlthoz való viszony tekintetében az iratok az analízis szabályai szerint traumatikus emlékeket idéznek fel, addig A Dunánál soraiban a múlt tudatosítása a nagy történelmi feladatok megoldására ösztönzi a lírai ént.
„egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.”
József Attila: A Dunánál című vers kézirata, 1936. jún. 3. előtt, Budapest (PIM Kézirattár)
Török Sándor Mátyás
