Tragédia, bizalom, természet
Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás a PIM-ben
2023. november 23-án megnyílt a Petőfi Irodalmi Múzeum új, Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítása. A múzeum dísztermében tartott, ünnepélyes alkalommal Demeter Szilárd, főigazgató mondott köszöntőt, valamint Dr. Pálvölgyi Tamás egyetemi docens, az NKE Víztudományi Kar nemzetközi és stratégiai dékánhelyettese nyitotta meg a kiállítást Rajkai Zoltán színművész közreműködésével.
Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás megnyitója a PIM-ben (fotó: Gál Csaba, PIM)
A Madách Imre születésének 200. évfordulója alkalmából készült kiállítás deklaráltan, a biografikus megközelítés vagy Az ember tragédiájának teljes feldolgozása helyett, a 14. szín letargikus disztópiáját emelte a középpontba, méghozzá a mű határain túllépő értelmezési keretekben. A koncepció középpontjába ez által a Madách által megfogalmazott problémákra ma, a kortárs tudományos diskurzusokban adható válaszok kerültek. A tárlatban, Kass János grafikái mellett, kortárs képzőművészek: Kósa János és Milorad Krstić munkái láthatók, illetve a mai klímakatasztrófával és annak következményeivel járó társadalmi problémákat ismertető tudományos álláspontokat bemutató interjúkat lehet meghallgatni.
A megnyitóesemény alaphangját Madách Imre nyomán Nádasdy Ádám sorai szolgáltatták Rajkai Zoltán tolmácsolásában: a kiállítás tárgyának megtett eszkimó szín felolvasását hallhatta ugyanis a közönség az ismert, Nádasdy-féle prózafordításban.
Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás megnyitója a PIM-ben (fotó: Gál Csaba, PIM)
A korunk egyik fő problémájáról szóló diskurzus közelítéséhez kiindulópontként választott alapmű felelevenítése után Demeter Szilárd, az intézmény főigazgatója köszöntötte a megjelenteket.
„Épp itt volt az ideje, hogy Petőfi mellett a másik kétszáz évesünk előtt is tisztelegjünk a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Annál is inkább, mert Madách tragédiája – az esztétikai értékei mellett – látnoki mű” – kezdte gondolatmenetét Demeter, Babits 1923-as, hasonló véleményt képviselő előszavát is felidézve. A mű sok szempontból is felfedezhető, kortársi aktualitása kapcsán a főigazgató az átlagember számára is mindennapi tapasztalatként érzékelhető klímaváltozás-fenyegetésről ejtett szót ezek után. Mint mondta a természetről:
„Természetes, hogy most nagyon süt, nagyon esik, most ilyen a természet. Változik, az ember szempontjából nem jó irányba ugyan, de ez az ember baja, nem a természeté”.
Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás megnyitója a PIM-ben (fotó: Gál Csaba, PIM)
Mint Demeter Szilárd kiemelte, fontosnak tartja, hogy mindannyian megfogalmazzuk magunknak: nem a természetet törekszünk megmenteni, hanem magunkat („a természetnek nem lesz sem jobb, sem rosszabb, nekünk lesz jobb vagy rosszabb”). Az ember a legkártékonyabb élőlény. Az ebből levont következtetés pedig, folytatta gondolatmenetét Demeter, nem vádirat, hanem ítélet. Beszéde végére érve az eredeti Madách-drámaszövegből vett idézettel is utalt rá: már Az ember tragédiájában is lényeges szerephez jut, hogy az ember tud és szokott is rosszul dönteni. Konklúzióként erre jutott:
„Az emberi szabadság tehát nem csupán a jó és a rossz közötti választás lehetősége, az egyéni szabadság túlmutat az emberi egyeden, annak számszerűsíthető ökológiai lábnyomán, már csak így lesz értelme a felelősségvállalásnak. […] Nem tudom, mi a megoldás a klímaváltozás és egyéb krízisek kapcsán. Csak azt tudom, hogy ha létezik megoldás, akkor az kizárólag a szabadságába visszahelyezett ember megoldása lehet”.
Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás megnyitója a PIM-ben (fotó: Gál Csaba, PIM)
Madáchot parafrazeálva, e végszavakkal adta át a szót a főigazgató:
„Csak akkor bízhatsz, ha küzdesz. Küzdenünk kell, hogy bízva bízhassunk. Helyettünk ezt nem fogja megoldani senki, és hát nincs másik Föld”.
Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás megnyitója a PIM-ben (fotó: Gál Csaba, PIM)
Ezek után Dr. Pálvölgyi Tamás, egyetemi docens, az NKE oktatója, környezetvédelmi tanácsadó olvasta föl megnyitóbeszédét, röviden ismertetve a kiállítás alapkoncepcióját, s arra reflektáló, illetve kitekintési céllal szánt, „dobozból kilépő”, további gondolatait osztotta meg a közönséggel.
Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás megnyitója a PIM-ben (fotó: Gál Csaba, PIM)
Dr. Pálvölgyi, rátérve a Madách-mű keletkezéstörténetének rövid ismertetésére, rögtön Az ember tragédiája keletkezéséhez időben nagyon közel (pár hónapra), Londonban megjelent Darwin-alapmű, A fajok eredete kapcsolatára irányította a közönség figyelmét. Hozzátéve, hogy Madách, egy jegyzetében, megjegyzést is fűzött Darwin művéhez, mely szerint az a keresztény világképet alapjaiban forgatta föl. Dr. Pálvölgyi Tamás szerint e paradigmatikus változás is rányomta a bélyegét Madách természetviszonyának alakulására. Ennek mentén a szerző munkásságának természetviszonyát vizsgálta a docens, kitérve arra is, hogy Madách természettudományi világképéről már harminc éve is közölt izgalmas tanulmányt a Fizikai Szemle. Mint Dr. Pálvölgyi felhívta rá a figyelmet, nem teljesen problémátlan az ember okozta klímaválság és Madách szemléletének összehasonlítása, mégsem alaptalan:
„Madáchnál nem azért pusztul el az élővilág, mert az ember tönkretette, hanem mert a Nap ki fog húlni. Ez adja egyúttal a mű drámai alapgondolatát is: isten magára hagyta a bűnös embert”.
Viszont tettenérhető, hogy már Madáchot is foglalkoztatta a túlnépesedés jelenkori problémája, ahogyan szintén megjelenik az ember túlélő-, alkalmazkodóképességének, adaptációs készségeinek kérdése, mely szintén aktívan foglalkoztatja korunk természettudósait. Arra a kérdésre, hogy „mit üzen nekünk az eszkimó szín?”, Dr. Pálvölgyi szerint Ádám tudományba vetett hite ellenére is megoldhatatlannak bizonyul a kihűlt, lényegében élhetetlenné vált bolygón való létezés lehetősége.
„Az eszkimó színnek a rémálma, hogy az ember, istenarcú teremtményből, a túlélésért küzdő, gyilkos állattá válik, akit csupán alapvető szükségletei hajtanak (ez a homo consumericus) a fogyasztó ember képét vázolja, és az anyagias életszemlélet térnyerését tűélesen vetítette elénk. Ám a szükségletek és ösztönök által hajtott emberek, akik ma már két Földnyi ökológiai lábnyomot produkálnak napjainkra, vajon egyformán felelősek-e azért, hogy fogyasztói droidokká váltak?” – fogalmazta meg dilemmáját a docens.
Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás megnyitója a PIM-ben (fotó: Gál Csaba, PIM)
A folytatásban pedig kitért arra, hogy napjainkban is létezik egy afféle „2.0 verziója” az eszkimó színnek, s a „törzsek” metaforáját alkalmazta a klímaváltozás körül kialakult tudományos (és gyakran tudománytalan) diskurzusok által megosztottakra:
„Vannak klímaszkeptikusok, klímaoptimisták, klímatechnokraták, klímapánikolók, és még sorolhatnám, hogy miféle-mifajta törzsi megnevezésekkel illetik saját magukat”.
A maga korában, „pesszimizmusáért” ostorozott Madách gondolkodását Dr. Pálvölgyi Tamás egy klímarealista megközelítésűnek találja. Második „megfejtőkódjaként” az alábbit nevezte meg: „bűntudattal nem keveredünk ki a klímaválságból”. Mint folytatta:
„érdemes lenne Az ember tragédiáját elemezni teremtésvédelem szempontjából is. Az Úrnak más az időmértéke, mint az Ádámoké és az Éváké. A teremtett világban csak az ember változott, méghozzá elképesztően nagyot. Ádám és Éva tragikus helyzetei is abból adódnak, hogy csak a jelen viszonyait ismerik, nem látnak túl az emberiség eseményhorizontján, és az abból folyó kibontakozást sem érzékelik”.
Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás megnyitója a PIM-ben (fotó: Gál Csaba, PIM)
Tudás, szemlélet, cselekvéshez szükséges bátorság gyűjtését szorgalmazta Dr. Pálvölgyi aki szerint „a tragédia végkicsengése pozitív”, és ezek, valamint kellő bizalom meglétével „elkerülhetjük a Madách által megfestett víziót”. Kifejtése alapján ez utóbbi alatt elsősorban az egymásba, „a tudományos vélemény adott pillanatban érvényes őszinteségébe”, valamint intézvényeinkbe vetett bizalmat értette.
„Végül azt kell, hogy mondjam, hogy én is ettem az almából, sőt egyetemi oktatóként kínálom is. Önöknek is ezt javaslom e kiállítás keletében” – zárta megnyitóbeszédét az NKE oktatója.
Az esemény végére érve Demeter Szilárd adta át „a méltán megérdemelt, nagyon kis figyelmességet” a kiállítás létrehozóinak, nem feledkezve meg „a fő tettesek” (kiváltképp: Sidó Anna, kurátor, Kemény Gyula, kiállítástervező és Bogdándy Gábor, tipográfus, arculatfelelős) mellett a múzeum további dolgozóiról sem, akik, munkájukkal, lehetővé tették Az álom vége? kiállítás létrejöttét.
Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás megnyitója a PIM-ben (fotó: Gál Csaba, PIM)
A megjelent vendégeket a továbbiakban (a frissen nyílt kiállítás megtekintésének lehetősége mellett) fogadással, valamint filmvetítéssel (Koronczi Endre képzőművész és Markó Balázs zeneszerző Ploubuter Park – AdultusSpiritus című munkáját szemlélhették meg) várták a szervezők.
