Kádár Anna és Magyary Anna, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusai 2023 őszén indították el a Küszöb projektet, amelynek keretében gyógypedagógusok és tanítók bevonásával negyedik-ötödik osztályos, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekcsoportok felmérését vállalják, az eredmények alapján pedig az írott és beszélt nyelvi képességeket megsegítő múzeumpedagógiai foglalkozásokkal járulnak hozzá a gyerekek fejlesztéséhez. A felmérések során a gyerekek érdeklődésén és képességein kívül a múzeumi tartalmak érthetőségét és motiváló erejét is tesztelik. Kádár Anna háromrészes blogbejegyzésben mutatja be a Küszöb projekt célkitűzéseit, alapelveit és módszereit, beszámol az első osztály első félévének eseményeiről, valamint összefoglalja a tapasztalatokat és megosztja a további terveiket.

Az ICOM múzeumdefiníciója szerint a múzeum a nyilvánosság számára nyitott, hozzáférhető és befogadó intézmény. A Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógiai osztálya a látogatók lehető legszélesebb köre számára igyekszik inspiráló tanulási környezetet teremteni, általános célja, hogy a kevésbé kiváltságos csoportok is magukénak érezzék a múzeumot. A PIM irodalmi múzeumként hangsúlyosan nyelvhez kapcsolódó, szöveges tartalmak bemutatását vállalja, a nyelvi hátránnyal élők számára azonban a szöveg médiuma gyakran kudarcélményeket hív elő, szorongást kelt és az elkerülés vagy oppozíció reakcióját váltja ki. Fontos tehát olyan hidakat építeni, amelyek ezeket a célcsoportokat is hozzásegítik a múzeum tartalmaihoz. A cél elérésének két iránya a látogatók szövegekkel szembeni ellenérzéseinek oldása és a múzeumi tartalmak közérthetőbbé, hozzáférhetőbbé tétele.

Első rész: Bemutatkozik a Küszöb projekt

Előzmények

A PIM múzeumpedagógiai osztálya a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) pályázatában 2019 óta folyamatosan tart múzeumi és iskolai foglalkozásokat hátrányos helyzetű gyerekcsoportoknak. Ennek keretén belül jött létre a Vonzások és választások projekt, amelynek során kilenc oktatási intézménnyel, köztük óvodákkal, általános és középiskolákkal alakítottunk ki munkakapcsolatot. A csoportok számára minden félévben egy általunk megtartott iskolai órát követően múzeumi foglalkozást biztosítottunk, így nagyon különböző korosztályú gyerekek igényeit is megismerhettük. A pályázat keretén belül vettük fel a kapcsolatot a Losonci Téri Általános Iskolával, amely később a Küszöb projekt partnere lett.

A folyamatos találkozások során kialakított tanítási módszereink tudatosításában, bővítésében nagy szerepet játszott az is, hogy 2023-ban a PIM támogatásával elvégeztem az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Atipikus Fejlődés Módszertani Központjának képzését, ahol a különleges bánásmódot igénylő gyermekek fejlődésének és tanulásának biztosításához kaphattam elméleti kereteket és több, az ellátásban már bizonyítottan működő jó példát. A képzésen az adatalapú, személyre és csoportra szabott tervezéshez több mérési eljárást, kérdőívet is megismerhettem.

A képzést lezáró szakdolgozatomban egy általános iskola negyedik osztályának nyelvi felmérését vállaltam, a kapott eredmények alapján pedig csoportra szabott fejlesztési tervet írtam a múzeumpedagógia lehetőségeit bemutatva a gyerekek olvasási képességeinek megsegítésében. A méréshez használt kérdőívek, tesztek a Küszöb projekt kutatási eszköztárának is alapvető elemei. A képzés során (óraadóként és szakdolgozati konzulensként) ismerhettem meg dr. Sipos Zsóka gyógypedagógust is, akinek elsődleges kutatási területe a hátrányos helyzetű gyerekek nyelvi kompetenciáinak mérése és fejlesztése. A Küszöb projektben a gyerekek olvasástechnika és szövegértés kompetenciáinak mérésével bíztuk meg, ezenkívül a feladatok kidolgozásánál és az eredmények összefoglalásánál szakértőként vesz részt a csapat munkájában.

Grafika Horváth Péter (ELTE) Nyelven belüli fordítás című kurzusának egyik prezentációjából

A gyerekek – és bármilyen más célcsoport – bevonásához fontos, hogy a múzeum által kínált nyelvi tartalmakat is olvashatóvá, hozzáférhetővé tegyük. Nagyban támaszkodhatunk ebben a könnyen és egyszerűen érthető kommunikáció irányelveire, a nyelven belüli fordítás módszertanára. A PIM 2022 óta aktívan keresi a múzeumi szövegek – legyenek ezek kiadványok, foglalkozások vagy szépirodalmi szövegek – látogatói csoportokra szabott, tudatos nyelvi szintezésének lehetőségeit, és ezen belül is nagy hangsúlyt fektet a nyelvi hátrányok miatt marginalizált látogatói csoportok bevonására.

2023-ban a múzeum kiadásában megjelent a János vitéz első három énekének könnyen és egyszerűen érthető nyelven belüli fordítása, amely értelmileg és tanulásban akadályozott olvasók hozzáférését segíti elő Petőfi művéhez; ugyanebben az évben a múzeum egy országos szinten is adaptálható piktogramrendszer kidolgozását is kezdeményezte, amelynek segítségével a múzeumi terek akadálymentesíthetővé válhatnak a nyelvi hátránnyal élő látogatók számára (a kiadványról és a piktogramrendszerről bővebben itt olvashatnak).

A Küszöb projekt előkészítéséhez és első félévének megvalósításához nagyban hozzájárult Horváth Péter gyógypedagógus 2024 tavaszán tartott múzeumi továbbképzése. A képzésen tanultak alapján már az első félévben be tudtuk építeni a könnyen érthető szövegekre vonatkozó nemzetközi és hazai irányelveket a projekt feladatlapjainak, olvasmányainak, foglalkozásainak kialakításába. (Lásd: Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (IFLA): 120 Irányelvek a könnyen olvasható szövegekhez; ÉFOÉSZ és az Inclusion Europe [kiadó]: Információ mindenkinek A könnyen érthető kommunikáció európai alapelvei)

Az együttműködésről

A szociokulturálisan hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkozó kutatások egyik alapvetése, hogy a szülők alacsony iskolázottsága korrelál a gyerekek olvasáselsajátításban megmutatkozó teljesítményével. A jellemzően korlátozott nyelvi kódot használó családokból érkező gyerekek már a beiskolázáskor nyelvi hátránnyal indulnak, ami az alapvetően logikai és nyelvi képességekre építő oktatási rendszerben hatványozottan nő az évek során.

Dr. Sipos Zsóka Gyenge olvasási képesség és pedagógiai relevanciái című cikkében rámutat, hogy: „A magyarországi 4. évfolyamos tanulók 36,7%-a úgy fejezi be az alsó tagozatot, hogy az olvasás fluenciája, pontossága vagy értése terén nem áll készen e kultúrtechnika eszközszintű használatára. A gyenge olvasástechnikával vagy szövegértéssel küzdő gyermekek háromnegyede nem részesül semmilyen külön ellátásban, fejlesztésben, terápiában, amely segíthetné őt a nehézségei leküzdésében.” Ezenkívül a Szocioökonómiai sajátosságok hatása az olvasástechnika elsajátítására második évfolyamos tanulók vizsgálata alapján című cikkében összefoglalt országos mérése is megerősíti, hogy a tanulók szociális háttere befolyásolja az olvasástanulás terén nyújtott teljesítményüket. Összességében tehát látható, hogy a fenti probléma a hátrányos helyzetű gyerekek esetében még súlyosabb. Sipos azt is kiemeli, hogy a szűrés, a tanárképzés és az érintett gyerekekkel foglalkozó szakemberek munkájának összehangolása terén is rendszerszintű problémák mutatkoznak. A szűrés rendszerhibája, hogy Magyarországon a minden tanulóra kiterjedő olvasásképességet mérő szűrővizsgálatokra csak hatodik osztályban kerül sor. Ebben az életkorban az olvasás és szövegértés már sokkal kevésbé hatékonyan fejleszthető, mindeközben az alaptanterv elvárása ekkor már nem az olvasási fluencia, hanem különböző diszciplináris szövegek értelmező feldolgozása és az ezeken alapuló szaktárgyi kompetenciák megszerzése.

A beavatkozási pont számunkra egy olyan együttműködés lehet, amely során a múzeum megmozgathatja és kibővítheti eszköztárát, illetve összekötő szerepet vállal különböző aktorok között. A múzeum egyrészt alternatív tanulási tér, másrészt pedig egy olyan szereplő, amely iskolai pedagógusok és fejlesztő pedagógusok munkáját segíti idő és erőforrás ráfordításával.

Egy nyolcadik kerületi, hátrányos helyzetű gyermekeket foglalkoztató iskolával kötöttünk együttműködési szerződést, amelynek lényege, hogy egy negyedikes osztály számára az olvasást és szövegértést fejlesztő elemeket tartalmazó, személyre szabott múzeumpedagógiai órákat tartunk egy féléven keresztül. Éppen azért választottunk egy negyedikes osztályt, mert ez az utolsó évfolyam, amikor a diákok még az olvasást tanulják, felső tagozatban ez már egy eszköz a tanulásban, tehát az elmaradás ezen a területen egy nehezebben behozható. Az órák kidolgozását mérések előzik meg, amelyek a gyermekek képességterületeinek struktúráját, érdeklődési területeiket és szövegértési nehézségeiket térképezik fel. Ezekben segédkezik egy gyógypedagógus, aki a méréseken túl szakmai szupervízión keresztül is támogatja a munkánkat.

Az együttműködés és a folyamatos reflexió a projekt egészének alapvető fontosságú eleme. Fontos, hogy a gyerekek megfigyelése, a szakemberek közötti egyeztetés és a programok rugalmas finomhangolása végigkísérje a folyamatot. A projekt során dr. Sipos Zsóka gyógypedagógussal és a diákok osztályfőnökével, Gaál Emőkével rendszeres megbeszéléseket tartottunk, amelyek során megbeszéltük a felmerülő problémákat, és újrakalibráltuk a folytatást.

Néhány pedagógiai alapvetés

Adatalapú tervezés

Minden gyerekcsoport egy külön univerzum, akkor tudunk nekik jó foglalkozást tartani, ha először megismerjük az igényeiket, működésüket. Egyik legfontosabb célkitűzésünk, hogy minden új részt vevő osztály esetében a csoportra tudjuk szabni a foglalkozásokat. Szeretnénk megtalálni azokat a mérési eljárásokat, megfigyelési szempontokat, amelyek a leghatékonyabban segítik az egyes csoportokhoz illő óratervek, tanítási környezet kialakítását.

Az erősségek és ne a hiányok alapján válasszunk tevékenységet

Minthogy irodalmi múzeumként leginkább magyar órák keretében keresnek meg minket, magától értetődőnek tűnik, hogy a diákok nyelvi megsegítése az, amihez múzeumi tartalmainkkal a legtöbbet hozzá tudunk tenni. A múzeum azonban ennél sokkal több képességterület (például logikai, vizuális, mozgásos, zenei, társas) megmozgatását lehetővé teszi, és ezek közül fontos megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyekben az egyes diákok és a csoport érdekeltek. A Küszöb projekt elsődleges célkitűzése az olvasási kompetenciák megsegítse, de minden diák és minden csoport számára csak olyan mértékben, amennyire nyitottak erre. A szociokulturálisan hátrányos helyzetből érkező gyerekek számára a szöveges tartalmak nagyon sok esetben ijesztőek, adott esetben ennek a szorongásnak a leküzdése is lehet egy foglalkozás feladata. Az előzetes mérések feladata megtalálni azt a tevékenységterületet, ami a leginkább motiváló a gyerekek számára, amiben a legkompetensebbnek érzik magukat. A foglalkozások során érdemes hangsúlyosan ezekre a tevékenységekre támaszkodni, és ezekben a keretekben „adagolni” azokat a részfeladatokat, amik az olvasási kompetenciákat is segítik. Ha például az osztály nagy része a mozgásos vagy vizuális önkifejezés formáiban érzi motiváltnak magát, érdemes a teljes projektet mondjuk egy színielőadás elkészítésére felfűzni, a nyelvi fejlesztést pedig például a színdarab plakátjának elkészítésén, a meghívók megszövegezésén, a szöveg megtanulásán keresztül elvégezni.

Kis lépések elve

Ha sikerül megtalálni azt a tevékenységet, ami a diákok érdeklődését felkelti, ami bevonja őket a tanulási folyamatba, a következő feladat, hogy a kihívások ideális mértékét a diákok képességeire szabjuk. Csíkszentmihályi Mihály áramlatelméletéből is tudjuk, hogy a képességeknek megfelelő kihívás további tevékenységekre sarkalló elégedettségérzéshez vezet. A motiváció fenntartásához alapvetően fontos, hogy a kihívás elég izgalmas legyen, viszont mindig csak akkora lépést igényeljen, amekkorát biztos, hogy meg tud lépni a tanuló.

Feladatbevonásos megerősítés

A sok iskolai kudarcot átélő gyerekek esetében hamar kialakul a tanult tehetetlenség hozzáállása (gyakran reagálnak úgy, hogy „hülye vagyok”, „nekem ez úgyse fog sikerülni”), ez felesleges szorongáshoz, a kihívások kerüléséhez, az erőfeszítés elkerüléséhez vezet. Carol Dweck, a Stanford Egyetem pszichológusa vizsgálta ezt a jelenséget. Tudati beállítódáson (mindset) az intelligenciáról, képességekről, személyiségjegyekről kialakult nézeteinket saját percepcióinkat érti. Amennyiben abban hiszünk, hogy képességeink kőbe vésett entitások, rögzült tudattal (fixed mindset) rendelkezünk. A termékeny tudat (growth mindset) azon a meggyőződésen alapszik, hogy legalapvetőbb tulajdonságainkat saját erőfeszítéseink által formálhatjuk. A kudarcos gyerekek feladatelkerülő magatartása mögött sokszor a gyerekek rögzült tudati beállítódása áll, amit azzal lehet oldani, hogy a gyerek tulajdonságairól a tevékenységre tereljük a fókuszt. Például ahelyett, hogy a feladat megoldásához szükséges képességet firtatnánk (pl. ki tudja, mennyi 3+4?), érdemes egyszerűen csak az eredményre rákérdezni (mennyi 3+4?). A visszajelzéseink során is sokkal jobb, ha feladatmegerősítéses választ adunk, mintha az én megerősítését választanánk. Ahelyett, hogy „ügyes vagy”, sokkal jobb úgy fogalmazni, hogy „ez egy ügyes megoldás”.

Metakognitív környezet

A tudatos tervezésen kívül fontos a metakognitív környezet megteremtése is: egy olyan nyelvi környezeté, amelyben a gyermekeket a saját gondolkodásuk folyamatának explicitté tételére buzdítjuk, s kereteket és eszközt is adunk ehhez. Fontos, hogy érthetővé tegyük számukra például, hogy melyik feladat milyen típusú képességet mozgat meg, és hogy ha valamit szívesen csináltak, az azt jelenti, hogy azon a területen jól tudnak teljesíteni, így lassacskán rávezessük őket arra, egyszersmind szókincset adjunk ahhoz, hogy a saját teljesítményükről saját gondolatokat fogalmazzanak meg.

Kádár Anna