Tóth Dóra Ágnes ezúttal a PIM 1978-as kiállításának keletkezési körülményeiről és háttérinformációiról számol be írásában. Megtudhatjuk, hogy a Krúdy Gyula születésének századik évfordulójára rendezett tárlat megnyitójából hogyan lett az akkori Budapest eseménye.

A kiállításmegnyitó felvezetése, 1978 (PIM Múzeumi Dokumentációs Adattár)

Egy kiállítás története sokféle módon tárulhat elénk, darabkái a legváratlanabb helyekről bukkanhatnak fel. A 2000-ben kiadott, A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei című kiadványban jelent meg egy rövid interjú Kerényi Ferenccel, amelyben a címben idézett kiállításról is szó esett. A tavalyi évben aztán előkerültek a kapcsolódó fotónegatívok is, amiket immár digitális formában is őrzünk az Adattárban. Szerencsénk nem ért véget, hiszen a múzeum korábbi munkatársa, Maróti István hagyatékának rendezésekor találtunk egy rövid szöveggyűjtést és a megnyitó szenzációjának, a PIM vörös postakocsijának útvonaltervét is, aminek hála az alábbi történet állt össze a szemünk előtt.

Részlet a kiállítás forgatókönyvéből (PIM Múzeumi Dokumentációs Adattár)

A PIM munkatársai európai tanulmányutak és múzeumlátogatások során azt keresték, mely kiállítások azok, amelyek hasonló anyagokból dolgoznak, mint amilyenek az otthon hagyott gyűjtemények műtárgyai. Ekkor keltette fel Kerényi Ferenc figyelmét a lengyel Mickiewicz Múzeum, mely jó példát mutatott arra, hogy a kevés műtárgyat nem kis vitrinekben, hanem izgalmas enteriőrökben érdemes elhelyezni. A lengyel kiállításokat kicsit romantikus, kicsit színpadias megközelítés jellemezte, ami mély érzelmi hatásokat tudott kiváltani a látogatókból. Ez fogta meg Kerényi Ferencet is, aki egy évvel korábban színháztörténetből kandidált.

Enteriőrfotó az Őszi utazások – Emlékkiállítás Krúdy Gyula születésének századik évfordulójára c. kiállításból (PIM Múzeumi Dokumentációs Adattár)

Kerényi úgy érezte, a kevés megmaradt tárgyi emlék miatt a Krúdy-anyagból nem lehet hagyományos irodalmi kiállítást csinálni, ezért a kiállítás forgatókönyvének megírása előtt újraolvasta a Szindbád-történeteket és az egybegyűjtött novellákat, a bennük található, jellemző tárgyakat pedig kicédulázta. Ezek alapján lett a kiállítás középpontja négy berendezett szoba: egy kocsmahelyiség Krúdy mindennapjaiból, az átutazóban lévő Szindbád szállása, egy munkaszoba és a Tótágas című elbeszélés helyszíne.

A kiskocsma berendezésében Gundel Imre segédkezett, aki akkor már a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa volt. Kerényi Ferenc emlékei szerint az enteriőr olyan jól, olyan élethűre sikerült, hogy madzagot kellett keresztbe fűzni a szoba ajtaján, mert többen valódi vendéglőnek hitték. Hasonló derültséget okozott a Tótágas című novella szobája, ahol a kiállítás megnyitójának egyik vendége végigsétált az akkor még üres termeken, és amikor azt hitte, hogy nem látják, lábujjhegyre állt, és belesett az „ablakon", hogy megtudja, hogyan végződik a fejen álló női figura.

Nemcsak a kiállítás, hanem a megnyitó is formabontó volt. Feltűnt a színen ugyanis a vörös postakocsi, amit a balatonszemesi Postamúzeumtól kölcsönöztek a kiállítás idejére. Lencsó László közbenjárásának hála került ló a kocsi elé, ember a kocsiba, Márai Botond és barátnője személyében, és még útvonalengedélyt is sikerült szerezni a rendőrségtől.

A postakocsi úton a Petőfi Irodalmi Múzeum felé, 1978 (PIM Múzeumi Dokumentációs Adattár)

A kocsi Óbudáról, a Krúdy-emlékhelyről indult, lovasrendőri kísérettel, ami már önmagában is feltűnést keltett. A háromórás út során még tovább tudták fokozni az érdeklődést: a kocsi utasai rövid kitérőt tettek a ma is üzemelő Tabáni Kakas Vendéglőnél, ahol finom falatokkal és egy-egy korsó sörrel várták őket.

Megálló a tabáni Kakas Vendéglőnél, 1978 (PIM Múzeumi Dokumentációs Adattár)

A kocsi aztán, az Erzsébet hídon át, lassan begurult a múzeum kocsibeállójába. Ott már, az út közben szétszórt meghívóknak hála, izgatottan tolongtak a látogatók, hiszen ilyen reklámot még senki sem látott, és kíváncsian várták, mi sül ki a látványos felvezetésből. Márai Botondék elégedetten foglalhatták el helyüket a kiállítás kiskocsmájában, hiszen a megnyitó előadásra olyan sokan gyűltek össze, hogy az ajtókat is alig lehetett kinyitni, a palota terei mind látogatókkal teltek meg.

A postakocsi utasaival megérkezik a múzeumhoz, 1978 (PIM Múzeumi Dokumentációs Adattár)  

Tóth Dóra Ágnes 

(A digitális képfájlok a Múzeumi Dokumentációs Adattárban, az eredeti negatívok a Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti, Relikvia- és Fotótárában találhatók.)