Az új állandó kiállítás megnyitó ünnepsége 2023. január 13-án, a Károlyi-palota Dísztermében (fotó: Gál Csaba, PIM)

2023. január 13-án nyílt meg Költő lenni vagy nem lenni címmel a Petőfi Irodalmi Múzeum új állandó Petőfi Sándor-kiállítása, mely a költő születése 200. évfordulójának állít emléket. Az alábbiakban Dr. Kalla Zsuzsa vezető kurátor gondolatai olvashatók az újranyitással és az új tárlattal kapcsolatban.

Petőfi dobolás Sirokai Mátyással a Petőfi Szabadnapon, 2023. január 14. (fotó: Gál Csaba, PIM)

Szombaton, ahogy megérkeztem a Petőfi Szabadnapra a múzeumba, hangos és izgatott dobolás fogadott. Végre! A pandémia zaklatott időszaka és egy hosszú, egyéves bezárás után megint gyerekhangokkal volt tele a nagy, klasszicista előtér, sok-sok színes folt látszott szigorú, fehér-szürke oszlopok, falak között.

Családi táncház a Petőfi Szabadnapon, 2023. január 14. (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Itt áll előttünk egy nagy újrakezdés lehetősége. Hatalmas, tágas kiállítóterekben, a korábbinál jóval magasabb technikai-műszaki színvonalon bontakozhat ki az a kiállításrendezési tapasztalat és az az egyedi, csak az intézményre jellemző, mégis minden tárlatnak más és más arculatot adni képes brand, ami a múzeum életét a 2010-es években meghatározta.

Sajtótájékoztató az új állandó Petőfi-kiállításban, 2023. január 13-án (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Fontos állomáshoz értünk azért is, mert egy új muzeológusgeneráció lép színre, hogy az elődök nyomdokán, de saját nézőpontból és saját kérdésekkel alakítsa a tárlatok témáit, kérdésfelvetéseit, megvalósítását. A múzeum szakmai közösségében nincs vita arról, hogy ebben a kitágult térben még szélesebbre kell nyitnunk a kapukat a legkülönbözőbb látogatói csoportok előtt. Új szemléletű kiállításokat és eseményeket létrehozni, amelyek képesek megszólítani olyan generációkat és társadalmi hátterű közösségeket, amelyek tagjai eddig nem voltak múzeumjárók vagy eddig nem léptek be az irodalmi muzeológia világába.

Látogatók az új állandó Petőfi-kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Éppen 23 év telt el azóta, hogy ugyanezen a helyen felavattuk az új, műemléki épületként megújult Károlyi-palotát. Akkor is kurátorként voltam jelen, az intézmény egyik legértékesebb gyűjteményét, a Jókai-hagyatékot szerveztük bemutatható tárlattá, Napfény és holdfény – Jókai világai címen, Fábri Annával és E. Csorba Csillával. A fő attrakció azonban Kerényi Ferenc Petőfi-kiállítása volt, ami A magyar politikusokhoz című versből kölcsönözte címét: Tanuljátok meg mi a költő. Petőfi így folytatta a versben: …és bánjatok szépen vele.

Az intézményt Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere, illetve Görgey Gábor, Juhász Ferenc, Czakó Gábor köszöntője avatta fel. De nem csak Petőfi- és Jókai-tárlatot láthatott a nagyközönség a kétezres eseményen – egyszerre nyílt meg egy Vörösmarty-, egy Márai- és egy Szabó Lőrinc-kiállítás, úgy, ahogy, reményeink szerint, a mostani megnyitót is hamarosan követi majd Polcz Alaine-, Nemes Nagy Ágnes-, Hajnóczy Péter-, Nádas Péter- és egy Cseh Tamás-tárlat.

Látogatók az új állandó Petőfi-kiállításban (fotó: Gál Csaba, PIM)

Amióta a Petőfi Irodalmi Múzeum létrejött 1957-ben, az intézménynek mindig volt Petőfi életét, a reformkor küzdelmeit és a költő 1848-as szerepét bemutató kiállítása. A hagyomány alapja, hogy az intézmény elődje, az 1909-ben, a Bajza utcában megnyíló Petőfi Ház egy igazi Petőfi-kultuszhely volt. Így a ma megnyíló tárlatnak Petőfi-kiállítások hosszú, több mint százéves sora tart tükröt – ezt az intézménytörténeti folyamatot egy külön időszaki kiállítás mutatja be, a teremsor végén.

A most nyíló, Költő lenni vagy nem lenni című tárlat merészen szakít azzal hagyománnyal, hogy a magyarul olvasók által jól ismert, kultikus életrajzra építse a kiállításban elbeszélt történetet.

Petőfi Szabadnap, 2023. január 14. (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Az életesemények kínálta, stabil fonalat, a költőről szóló, hatalmas recepció és a visszaemlékezések nyomasztó tömegének hatását úgy kívántuk visszaszorítani, mintegy „megtisztítani a szövegeket”, hogy az életmű „filterjét” tettük rá a kiválasztott témákra. Tehát csak olyan motívumok jelennek meg a tárlatban, amelyek kitüntetett helyet kapnak a versekben, prózákban – ezek a Petőfi-szótár csomópontjai.

Látogatók az új állandó Petőfi-kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

A kultikus és társadalomtörténeti elbeszélések mellett tehát egy harmadik kaput nyitottunk ki. Arra voltunk kíváncsiak, magyarázzák, indokolják-e a szövegek Petőfinek azt az üstökösszerű irodalmi pályáját, amit öt év alatt bejár, 1843 és 1847 között? Mitől robbant be az irodalmi életbe? Miért vágynak rá a szerkesztők és az olvasók, miért vállalhat be a kiadója egy csaknem provokatívan magas példányszámot versei kiadására? Hogyan válhatott néhány év alatt a legnépszerűbb dalszövegíróvá, miért adtak versei megzenésítések sokaságának alapot, miért tűnnek fel a kor kéziratos versgyűjteményeiben, a kortársak személyes kedvencei között a versei?

Látogatók az új állandó Petőfi-kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Az életmű témái és ezek korszakba ágyazottsága kerül tehát fókuszba. Milyen módszerrel merített Petőfi az őt körülvevő irodalmi, szellemi, vizuális és hétköznapi közegből: a témákat, a műfajokat hogyan alakította a saját képére? Miért működtek a szövegei? Egyáltalán – hol érték el közönségüket, hallgatóságukat? Kötetben olvasva, szavalatként, közösségben hallgatva, kávéházi folyóiratokban, a színpadok deszkáin, netán vidám diáktársaságokban vagy komoly politikai összejövetelek attrakciójaként? Hogyan tudott Petőfi kapcsolódni a korszak nagy irodalmi s művészeti programjaihoz, a népiesség, a romantika vagy a biedermeier hullámához, a töretlen népszerűségű, populáris rémdrámák és fordulatos regények világához. Hogy szólal meg a rettenet, a byroni életuntság, a világundor vagy a „néppel tűzön-vízen át, a tömeget lángoszlopként vezető költő figurája” Petőfi hangszerelésében? Befolyásolták-e személyes élményei olyan mértékben költészetét, mint azt az életrajzokra építő verselemzések sugallják? Igaz-e a költői imázsként is jól működő spontaneitás, a hirtelen jövő alkotó ihlet? Vagy inkább műveltsége, a szívének kedves költőelődök, barátai, az őt körülvevő és támogató közeg és persze szívós birkózása a költői anyaggal biztosított stabil pontot olyan nagylélegzetű és kidolgozott művekhez, mint A helység kalapácsa, a János vitéz, a Bolond Istók vagy Az apostol.

Látogatók az új állandó Petőfi-kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Válaszaink nyomán a költő talán elveszíti hatalmas, nyomasztóan súlyos, kivételes szerepét a reformkor szereplői között. Nem nő fölé a kortársainak, hanem az válik láthatóvá, miként támaszkodik rájuk és építkezik eredményeikből. Mégis, talán ez a vizsgálódás is hozzátehet valamit ahhoz, miért válik majd Petőfi figurája alkalmassá arra, hogy elfoglalja a nemzeti költő trónját, amiről, úgy hiszem, máig nem taszította le senki.

Az új állandó kiállítás megnyitó ünnepsége 2023. január 13-án, a Károlyi-palota Dísztermében (fotó: Gál Csaba, PIM)

Nem kívánunk kultusz- vagy kánonrombolásba fogni, de az talán kiderül, hogy költőnk alakja sok ponton eltér majd az ünnepeken vagy oktatásban megszokottól. Ott Petőfi, a kultusz hőse kivételes életet akar élni – és kivételes módon kíván meghalni.

Látogatók az új állandó Petőfi-kiállításban (fotó: Gál Csaba, PIM)

A mi kiállításunk Petőfije normális életre vágyik, amiben benne van az otthonteremtés, a megérdemelt siker, az alkotói kreativitás megélése, a folyamatos megújulás és kísérletezés öröme, a korszak stílusai és műfajai egyéni verzióinak létrehozása, lehetőleg minél kevesebb megalkuvással. Vagyis a sokszínűség, a játékosság, szenvedély, az életmű egyenetlensége kerül a fókuszba.  

Tény, hogy Petőfi nem volt politikus, költészete nem kiforrott világnézetre épül, és biztosan nem konkrét ideológiák szócsöve, hanem ő az a művész, aki a társadalmi célok eléréséhez szükséges, erőteljes nyelvvel, retorikus erővel támogatta a reformellenzéket, és a kor hangulatainak, érzületeinek, az irodalmi élet szövetének, attitűdjeinek hiteles közvetítőjévé tudott válni. Meggyőződésünk, hogy éppen ezért kínálhat alakja azonosulási mintákat – nem popsztárként, influenszerként vagy hősként, váteszként, hanem – értékkereső, magáért és másokért felelősséget vállaló, nézeteit küzdelmesen, makacsul hirdető, tehetségének elkötelezett művészként.

Olyan, a jelenben is érvényes, akár személyes kérdéseket feszeget a tárlat, mint a kapcsolatok, a barátságok, szerelmek és házasság felszínessége, illetve mélyebb tartalmai. Vagy a felnőttként már provinciálisnak látott, mégis feledhetetlenül kedves szülőhelyhez, a gyermekkorhoz való viszony. A művészpályáért hozott életáldozatok értelmessége. Vagy a zseni kedvezőtlen korban, értetlen közegben való áldozattá válása. Erő és erőszak szerepe a társadalmi változások kiküzdésében.

Rózsafalvi Zsuzsanna tárlatvezetése a Petőfi Szabadnapon, 2023. január 14. (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Ez a módszer, a jelenből való kérdezés, a problémaérzékenység azonban sosem jelenthet erőltetett aktualizálást, inkább fogódzókat ad a nézőnek a megértéshez, feszültségzónákra mutat rá. Nem egyszerű választás, hogy szabad-e egy életműből a súlyos, ellentmondásos, néha zavarba ejtő témákat egy kiállításban bemutatni? Ilyen pont például, hogy Petőfi és szűkebb köre a francia forradalom fanatikus tisztelője volt – egy olyan eseményé, amire a korszak minden komoly politikusa szent borzalommal gondolt. A tárlatban, például, vizuálisan hangsúlyosan jelenik meg a Bastille ostroma, az 1848-as forradalmi események Európában – Párizs, Bécs, Milánó városi barikádjai. De itt ez azt jelenti, ami – nem a Téli Palota és nem a Fehér Ház ostromát. De a kérdésfeltevés kétségtelenül kapcsolódik olyan általános, mindig aktuális dilemmákhoz, hogy mi a szerepe az önszerveződő, a kordában tartható és elszabaduló erőnek és erőszaknak a forradalmakban.

Az új állandó kiállítás megnyitó ünnepsége 2023. január 13-án, a Károlyi-palota Dísztermében (fotó: Gál Csaba, PIM)

A 21. század második évtizede alaposan felkavarta nem csak a Petőfi körüli irodalomtörténeti narratívákat, hanem általában a reformkor irodalmi világáról szóló társadalom- és művelődéstörténeti diskurzust is, aminek egyik legismertebb példája Szendrey Júlia alakjának átértékelődése.

Már az előző, 2011-ben nyílt tárlat társadalomtörténeti, karrierszempontú megközelítése is elképesztően sikeres volt, mind a szakmai közegben, mind a nagyközönség körében és a diákok között. Egy elszánt fiatalember személyes döntéshelyzeteire koncentrált, ami könnyű és szerencsés azonosulási mintákat kínált a mindenkorú látogatónak.

A Színház és Filmművészeti Egyetem II. éves zenés osztály hallgatóinak előadása a Petőfi Szabadnapon, 2023. január 14. (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Meggyőződésünk, hogy ezt az irányt folytatnunk kell. A múzeum fontos társadalmi haszna a tudományos eredmények közvetítése, a „tudásmegosztó”, ismeretterjesztő szerep vállalása, de az is, hogy úgy legyen képes gyakorolni, hogy semmilyen előzetes tudást nem vár el és nem ír elő megfelelő viselkedést. Vagyis nem „felülről”, nem kioktatólag beszél a látogatóhoz. El kell érnünk, hogy felkeltsük a betérő érdeklődését, hogy ideje, ereje szerint válogathasson a tartalmakból.

A tárlat egy másik szempontból is kísérleti jellegű, hiszen az irodalom- és társadalomtörténeti vonulatot itt a művészettörténeti tudományos kutatások újdonságai egészítik ki. A kiállítás egyik tétje, hogy vannak-e kapcsolódási pontok a tágan értett reformkor művészeti életében a képzőművészet – a bontakozó magyar festészet, grafika és a populáris ábrázolások – és az irodalmi mező között. Ez a kérdésfeltevés nem jöhetett volna létre a társintézmények aktív szellemi és gyakorlati támogatása nélkül.

Közösségi Petőfi-színező a Petőfi Szabadnapon, 2023. január 14. (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Egy másik hatalmas vizuális univerzum is jelentős hangsúlyt kap a kiállításon: kíváncsiak voltunk rá, hogy a Petőfi-szövegekre épülő, mozgó, digitális képek és a témákat értelmező, izgalmas grafikai és látványelemek hogyan hatnak az érzékekre, megmozdítják-e a látogatói képzeletet? Képes-e ezáltal a kiállítás kortárs összművészeti produktummá válni. Sokat mond el majd a tárlat visszhangja a látogatói kiállításolvasás változásáról is. Arról, hogy a manipulált képek, a látványvilág uralta korban mennyire vagyunk nyitottak arra a játékra, hogy valós, kézzelfogható, személyesen szemlélt és értelmezett képeket, műtárgyakat kössünk össze az asszociációként hozzárendelt Petőfi-szövegekkel?

Borbás Andrea és Kukorelly Endre tárlatvezetése a Petőfi Szabadnapon, 2023. január 14. (fotó: Gál Csaba, PIM)

Felfedező tárlatról van tehát szó, a saját tapasztalat, az egyedi élmény harmóniája elérése a cél. A tervezéskor könnyen befogadható, jól áttekinthető, a látogatói aktivitásra építő kiállítás lebegett a szemünk előtt. Kívánom, próbáljanak meg beleveszni és aztán utakat találni benne – remélem, mindkettőhöz találnak fogódzót.

Látogatók az új állandó Petőfi-kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Végül úgy illene, hogy mivel stáblistán vezető kurátorként vagyok feltüntetve, megköszönjem a többiek segítségét. Mégsem fogom megtenni, hiszen ebben a projektben egyenrangú feladatkörök alakultak ki, saját felelősséggel. Két teljes év megfeszített munkája fekszik benne, hiszen 2021 februárjában hosszú tartalmi előkészítés után készült el a koncepció és tavaly, az év augusztusában az első látványterv. Tehát inkább egyszerűen hálás vagyok azért, hogy tudtunk élni a palotafelújítás és források kínálta lehetőséggel. Próbáltunk megküzdeni a szűkre szabott kivitelezési idővel, birkózni az intézményben megszokottnál jóval nagyobb és bonyolultabb struktúrájú projekt navigálásával. Emlékezetes marad számomra, hogy egy olyan kreatív csapat tagja lehettem, ahol a bizalom és a közös gondolkodás, a minőség és a konzekvens építkezés megtapasztalásában lehetett részem. A kiállításrendezés, akár a szimfonikus zene, az együttműködés művészete, a célok, szándékok és cselekvések összehangolása.

Az új állandó kiállítás kurátorai: Kalla Zsuzsa, Vaderna Gábor és Prágai Adrienn a megnyitó ünnepségen (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Jelentős, a szokásos kiállításrendezési drukknál sokszorta nagyobb logisztikai és állományvédelmi kihívást jelentett az elmúlt két hónap, hiszen a felújításon, az épületen, a kerten, a kiállítási tereken munkálkodókkal egyszerre, párhuzamosan építettünk fel egy kiállítást, ami koránt sincs készen. Vagyis ez a tárlat olyan lesz, mint a jó bor, napról napra érik, teltebbé válik, mire véglegessé alakul.

Mégis remélem, hogy olyan kiállítás jött létre az épület átadására, amely megadja majd az alaphangot a múzeum működésnek újrakezdéséhez.

Dr. Kalla Zsuzsa

Látogatók az új állandó Petőfi-kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)