5 izgalmas Petőfi-műtárgy, melyet otthonról is megtekinthetünk (3)
(szilveszteri különkiadás)
A Petőfi Irodalmi Múzeum az emlékév alkalmából digitálisan közzéteszi Petőfi-alapgyűjteménye darabjait. Új sorozatunkban időről időre e rendkívül sokszínű, izgalmas kincsestár tartalmából ajánlunk pár darabot olvasóink figyelmébe.
A 200 Petőfi honlapon elérhető válogatásban legféltettebb kincseinket, Petőfi eredeti verseit, leveleit, portréit, köteteit tekintheti meg akár otthona kényelméből is az irodalomszerető közönség. A műtárgyak azonban nem csupán magukban állnak e páratlan digitális gyűjteményben: a letölthető képek mellett a látogató közérthető szövegek segítségével ismerkedhet meg a műtárgyak történetével, a hozzájuk kötődő érdekességekkel.
Lássuk tehát, speciális, szezonális válogatásunkban öt újabb, a szilveszterkor született szerző előtt tisztelgő ajánlatunkat, rögtön felhívva olvasóink figyelmét arra, hogy a bőség zavara miatt válogatásunk ezúttal is szubjektív és önkéntes, pusztán kedvcsináló jellegű. A teljes anyag az alábbi honlapra kattintva tekinthető meg: 200 Petőfi szabadon. Következzen tehát 5 elmaradhatatlan szilveszteri kellék (úgyismint borospohár, kocsonya, szivar, – kölcsönkért – kávéscsésze, valamint, mindenekelőtt, a mindezeket lehetővé tevő pénztárca!) egy emlékezetes, Petőfi-ihlette szilveszteri ünnepséghez!
(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)
1. Petőfi Sándor pénztárcája
Hej, vannnak ma számadások!
Háziasszony, házigazda,
Mit bevett és kiadott az
Év folytában, összeadja.Vizsgálják a pénzes erszényt,
Mennyi volt benn s mennyi van még,
S törlik le a verítéket,
Mellyel azt a pénzt szerezték.(Petőfi Sándor: Szilveszter éje 1847-ben)
„Kecskebőrből, 3 részből, belől a két szélső részen gyöngyhímzés virágokból, irónnal és a felírással: Talpra Magyar versért. Pest 1848 Petőfi Sándornak. Felesége hímzése.” (Az Ernst Lajos Magyar Történeti Gyűjteménye, Bp., 1932, 118. o. 9. tétel)
Szendrey Júlia a bőr pénztárcát férjének, Petőfi Sándornak adta emlékül. Ez egy kecskebőrből készült, tipikus biedermeier emléktárgy, selyemmel bélelt és gyöngyhímzéssel díszített. Egyik oldalon pufók, meztelen puttó repül kezében virágcsokorral, alatta az alábbi felirat olvasható:
Petőfi Sándornak Pest 1848.
Másik oldalán gyöngyből hímzett babérágak és nemzeti színű szalag látható.
2. Petőfi Sándor: Dal a szivarról (kézirat)
Szeretem én galambomat,
Miként szeretem a dohányt –
Hogy is ne? szivar és leány
Érettem égnek egyaránt.
(Petőfi Sándor: Dal a szivarról)
A kéziraton a cím ceruzával kétszer át van húzva, fölé ceruzával II-es számot írtak.
A Dal a pipáról és más egyébről volt a mű első változata, mely egy kézirategységen maradt fenn a Vándorélettel, amit Petőfi még 1844 húsvétja előtt (április 7–8.) adott át Császár Ferencnek. A Dal a pipáról s más egyébről című változat kora tavasszal, Petőfi pesti tartózkodása első hónapjában, március folyamán vagy április első napjaiban keletkezhetett. Erre következtethetünk abból az adatból is, hogy Petőfi a verset, mely első kötetében még a húsvéti hazatéréshez kapcsolódó Füstbe ment tervet követte, a Petőfi Összes Költeményei első kiadásában már a Füstbe ment terv elé helyezte, tehát megcserélte a sorrendjüket. Ennek a módosításnak csak időrendi oka lehetett: az 1844. évi versek elhelyezése az összkiadásokban eleinte nagyjából kronológiai. Petőfi 1846-ban, amikor sajtó alá rendezte az Összes Költemények első kiadását, úgy látszik, felfigyelt erre az apró sorrendi hibára, tehát valószínűsíthető, hogy az egész pályafutása szempontjából fontos 1844. évi tavasz – különös tekintettel a húsvéti hazatérésre – emlékei mélyen belevésődhettek tudatába.
(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)
Nem bizonyítható, hogy a vers az Aradi Vészlapok részére, tehát az azzal kapcsolatos, március közepén kiadott felhívás nyomán készült, mint a vele egy kézirategyüttesben fennmaradt Vándorélet.
A verset ironikus humora és felszabadult életfilozófiája élesen elkülöníti a március eleji komor, halálvágyas darabokból, s az új, derűsebb, harmonikusabb életszakasz előhírnökének tekinthető.
Megírása tehát március végére, április elejére tehető, amikor kedvező változások sora hozott éles fordulatot Petőfi életébe: Vörösmarty négyszemközt, majd a Nemzeti Kör igazgató-választmányának március 27-i ülésén is nagy elismeréssel nyilatkozott a fiatal költő verseiről, s ennek nyomán elfogadták kiadásukat. Petőfi emellett jelentős összegű kölcsönhöz jutott, mellyel adósságát rendezhette, megélhetési gondjait enyhíthette. Így végre lehetővé vált hazautazása és szüleivel való kibékülése. Vahot Imrével is ez idő tájt állapodott meg, hogy július 1-től a Pesti Divatlapok szerkesztője lesz.
A versben megénekelt, kék szemű lányt a Petőfi-szakirodalom korábban a dunavecsei Nagy Zsuzsikával azonosította, ami alapján a vers keletkezését a dunavecsei tartózkodás utáni pesti időszakra, 1844 nyarára tette. Ferenczi Zoltán azonban a Szerelem- és pipadalt kihagyta a Zsuzsika-versek közül, azzal a megjegyzéssel, hogy valószínűleg korábbi, és „ötletszerűnek látszik”. A húsvét előtt megismert, a költő szerelmét viszonzó, kék szemű lányról e versen kívül semmit nem tudunk, valószínű, hogy csak képzelt alak volt, akit egy szeszélyes ötlet, a pipázás és a szerelem újszerű költői összekapcsolása hívott életre.
Számos adattal igazolható, hogy Petőfi hódolt a pipázás szenvedélyének, rendszeres dohányos, főként pipás volt.
Császár Ferenc a vers első változatát nem fogadta el, vagy legalábbis sikerült a költőt átdolgozásra bírnia: a kéziratot áthúzta. Ez a szöveg nem is került soha közlésre, mert Petőfi az Aradi Vészlapok számára átírta, így keletkezett a Dal a szivarról című változat. Önálló köteteiben Petőfi lényegében visszatért az eredeti fogalmazáshoz, de változtatott is a szövegen, például a címében. Így alakult ki 1844 nyarán a Szerelem- és pipadal végleges szövege.
A kézirat Császár Ferenc hagyatékából, az Aradi Vészlapok című, jótékony célú album szerkesztési irataival került elő. Ez a hagyaték, mely 1956-ban, Császár Margittól, vétel útján került a PIM Kézirattárába, nyolc Petőfi-verset tartalmazott.
3. Petőfi Sándor borospohara
Petőfi Sándor feltételezett borospohara.
(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)
Különben én becsüllek, oh, pohár!
Csak egy van benned, amit restelek;
Azt restelem csak benned, oh pohár!
Hogy olyan könnyen kihörpentelek.
Ha én tenéked volnék, oh pohár!
Ki nem fogynék a borból sohasem;
Aztán, ha nékem volnál, oh pohár!
Innál belőlem véges-végtelen.(Petőfi Sándor: Poharamhoz)
A pohár zöld színű, öntött üvegből készült. Felső része alul elkeskenyedő henger, lent a talp tölcsérszerűen kiszélesedik. A felső rész peremén egy, alján két kidomborodó csík fut. A kettő közötti sávban körökben elhelyezett félgömbök adják a mintát.
4. Petőfi Sándor kiskunfélegyházi kocsonyástálja
A tálat Petőfi Sándor gyermekkorában szomszédjánál, a Varga családnál használta Kiskunfélegyházán.
(Kerek, mély, fehér mázas habán fajansz tálka. A középső feliratot (1757) zöld színű sávos minta veszi körül, a perem festése kék. A tálnak felső és alsó részén fülszerű, háromszög alakú, virágmintás fogója van, egy-egy lyukkal a felfüggesztéshez.
– De most arra feleljen nekem, fiam, evett Debrecenben kocsonyát?
– Egy tányérral sem! – kiáltotta szikrázó szemmel a két színész: Boronghi és Baki, míg Petőfi Zoltán halkan szólott:
– Őszintén megvallva, nem emlékszem, mert engem sohase érdekeltek különösebben az ételek, éppen atyám ismeretes koplalásai miatt.
– Atyja itt nálunk kocsonyát evett! Nem engedtük útnak éhesen. Kocsonyát evett nyomban, amikor megérkezett, mert hirtelen ez volt kéznél a házban. Ajánlom önnek is, fiam, hogy ne vesse meg azt, amit atyja szeretett.
– Ó, ha valamiben követhetem atyám példáját: akkor én helyemen vagyok! – fogadta hirtelen Zoltán, és valóban lelkesség érzett a szavában.
– Akkor tehát kocsonyát fog enni!
(Krúdy Gyula: Irodalmi kalendáriom. Írói arcképek – Petőfi Zoltán utazásaiból)
5. Arany Jánosék feketekávés csészéi, csészealjjal
A Petőfi Társaság gyűjteményéből került a múzeumba. „Özv. Csiky Kálmánné úrnő adományai: [...] Arany János ajándékából 2 csésze és tányérok s egy kis gipszalak." (A Petőfi Társaság egyes relikviáival kapcsolatos levelek, hitelesítő nyilatkozatok, feljegyzések, Budapest, 1909. február 16. - Budapest, 1938. október 20., PIM Kézirattár, V. 4559/357/10.)
(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)
Nincs arra vonatkozó adatunk, hogy a kávéscsészék mikor kerültek Ercsey Julianna és Arany János háztartásába. Az Arany házaspár mindenesetre már Szalontán kávézott. Debreczeni István nagynénje, Debreczeni Julianna, aki bejáratos volt Aranyékhoz (ágyneműre, ingre, szoknyára való csipkét kötött Aranynénak), életmódjuk fokmérőjeként említette a kávézást:
Jól éltek, kávéztak. Cselédet is tartottak.
Debreczeni István szerint:
Kávéztak. Ez volt az akkori tanult, úgynevezett nadrágos vagy úriemberek életmódjának fokmérője, amit az egyszerű ember észrevett, kissé megcsudált. A kávézás magasabb életszínvonalat jelentett, azért tűnt fel a kézimunkázó kisleánynak is, és ezért jellemezte ezzel Aranyék életmódját hosszú évtizedek után is. A kávézás akkor meglehetősen új és ritka jelenség volt, legalább is vidéken.
(Debreczeni István, Arany János hétköznapjai, Bp., Gondolat, 1968,104-105.)
Petőfi Arany Jánosról először a Toldi megjelenésekor, 1847. február 4-én hallott, s azonmód felajánlotta barátságát levélben és versben. Később több ízben, családostul is meglátogatta Nagyszalontán, ajándékot vitt és kapott, e meleg baráti kapcsolat a költő életének végéig tartott.
[...] most kénytelen vagyok [...] téged kedves Sandrim, és ’királynéd’ kezecskéit csak in idea csókolni, ámbár megvallom, hogy ez utóbbit bajosan tudnám in natura véghez vinni baklövés nélkül, mert életemben nagyon kevés praxisom volt a kéz csókolásban.
(Arany János levele Petőfinek, Szalonta, 1847. szept. 7.)
A fentiekben felsorolt műtárgyak, rengeteg továbbival együtt, szakértői leírások kíséretében megtekinthetők és letölthetők a Petőfi Irodalmi Múzeum által külön ennek a célnak szentelt weboldalon.
