5 izgalmas Petőfi-műtárgy, melyet otthonról is megtekinthetünk (2)
A Petőfi Irodalmi Múzeum az emlékév alkalmából digitálisan közzéteszi Petőfi-alapgyűjteménye darabjait. Új sorozatunkban időről időre e rendkívül sokszínű, izgalmas kincsestár tartalmából ajánlunk pár darabot olvasóink figyelmébe.
A 200 Petőfi honlapon elérhető válogatásban legféltettebb kincseinket, Petőfi eredeti verseit, leveleit, portréit, köteteit tekintheti meg akár otthona kényelméből is az irodalomszerető közönség. A műtárgyak azonban nem csupán magukban állnak e páratlan digitális gyűjteményben: a letölthető képek mellett a látogató közérthető szövegek segítségével ismerkedhet meg a műtárgyak történetével, a hozzájuk kötődő érdekességekkel.
Lássuk tehát öt újabb ajánlatunkat, rögtön felhívva olvasóink figyelmét arra, hogy a bőség zavara miatt válogatásunk szubjektív és önkéntes, pusztán kedvcsináló jellegű. A teljes anyag az alábbi honlapra kattintva tekinthető meg: 200 Petőfi szabadon.
1. Petőfi Sándor Szendrey Júlia által hímzett házisapkája
A sapkát Szendrey Júlia menyasszonysága idején hímezte Petőfinek. A költő 1848-ban használt jegyzőkönyvében, amelyben Szendrey Júliától is találhatóak bejegyzések, az „S. elhozott ruhái” című jegyzékben két házisapka szerepel.
„Jókai Mór szombaton egy nehéz selyemből horgolt vörös színű házi föveget kapott ajándékba Kolozsvári Lajos pesti szabómestertől. A föveg különös becse abban áll, hogy a Petőfié volt, melyet egykor neje készített neki menyasszony korában.
(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)
Egyetlen fia később megszorulva, eladta azt csekény pénzért, Kolozsvári Lajos pedig harmad kézből megvette magának, mígnem most csinos tokban Jókainak ajándékozta, aki rögtön ráismert, miután egykor sokszor látta a költő fején. Ha egykor Petőfi hátrahagyott apróságai össze lesznek gyűjtve a múzeumban: akkor jelenlegi birtokosa e föveget is az emlékek közé adja.” (Fővárosi Lapok, 1873/16.) A Petőfi Irodalmi Múzeumban található házisapka talán azonos azzal a tárggyal, ami Petőfi Zoltántól került Kolozsvári Lajos pesti szabómesterhez, majd Jókaihoz.
Hát vállatrántó
És fej billentő
És hálósapkás
Jó békés polgár
Lesz a tüzes ifjú?(Petőfi Sándor: A haraghoz, 1847)
2. Petőfi Sándor szerb nyelvű személyleírása
1849. február másodikán, az erdélyi hadműveletek közepette, két nappal a híres vízaknai csata előtt Kemény Farkas, akkor forradalmi dandárvezér, később ezredes, Bem parancsára, elfogta a szászsebesi császári és királyi postát, a szebeni „General Commandonak” (főparancsnokságnak) szóló leveleket, melyek között Kossuth, Szemere és Petőfi országos körözőlevele is olvasható volt.
(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)
Petőfi itt olvasta saját, hibákkal teli, német személyleírását, mely pl. 36 évesnek mondta a költőt, s amelyről a Honvéd című lap február 5-én be is számolt.
E szerb nyelvű leírás az ismert magyar és német változat átültetése.
3. Előfizetési felhívás Petőfi Sándor két, Demjén László által készített, színezett arcképére
Barabás Miklós leánya, Barabás Henriette (1842–1892) maga is tanult rajzolni és festeni édesapjától. Kezdetben virág- és csendéleteket, majd a társasági élet ismert alakjait (Batthyány László feleségét, Latinovich Irmát, illetve Tormay Béla nejét, Barkassy Hermint) festette le.
(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)
Barabás Henriette 1863 augusztusában Demjén László kolozsvári könyvkereskedő felesége lett, s ezt követően már csak ritkán festegetett. 1864-ben azonban Petőfi Sándorról készített két olajfestményt, melyekről férje színes reprodukciókat csináltatott, és azokat saját könyv-, mű- és hangjegykereskedésében hirdette és árusította.
Erre vonatkozó hirdetményének szövegei még 1865-ből is ismertek. A nyomatok és a róluk készült olajfestmény-másolatok gyakoriak voltak a korszakban.
4. Egressy Gábor: Petőfi Sándor (dagerrotípia)
A felvételt a költő ábrázolásainak kiemelt darabját Petőfi barátja, az amatőr fotográfus Egressy Gábor készítette pesti lakásán, 1845 nyarának közepén. A dagerrotípia a fotográfia történetének egyik első képrögzítés-technikai eljárása, amelyet az 1840-es évektől Magyarországon is sikerrel alkalmaztak. Egressy Gábor 1843–1844 telén, párizsi útja során vásárolt egy dagerrotip készüléket, s családtagjairól, barátairól és önmagáról készített felvételeket. Célja elsősorban az emberi arc tanulmányozása volt az objektív lencséjének segítségével, a kísérletező hajlamú színész tehát mimikái tanulmányaihoz, a színpadi karakterformáláshoz használta fel a képeket, különböző kedélyállapotok tükröződését vizsgálta.
Petőfit is rávette egyetlen egyszer a pózra, de többször nem állt kötélnek.
– emlékezik vissza Egressy Ákos, a színész fia.
Az arckifejezés komorságát magyarázza, hogy – vélhetően Egressy instrukciói szerint – a modellnek egy bizonyos lelkiállapot színpadi visszaadására kellett kísérletet tennie. Petőfinek, aki korábban maga is gyakorló színész volt, ez valószínűleg nem lehetett nehéz feladat, a képsorozat készítése során talán más-más arcjátékot alkalmazott.
(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)
A felvételek közül végül ezt a darabot választotta és őrizte meg. Az új találmány azonban nem nyerte el tetszését. Nem szerette magát fényképeztetni, barátai szerint sokszor hangoztatta:
Utálom a bálványt, a valónak hazug mását; aki szeret: megőriz lelki szemeivel.
A litográfiákhoz szokott szemnek csalódást okozott a retusálatlan valóság, s nem lehet véletlen, hogy az elégedetlen költő gondosan elrejtette fotográfiáját az avatatlan szemek elől.
Forrás: Adrovitz Anna, Arcpoetica: Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012), 45–47.
5.Petőfi Sándor szerződése összes költeményei kiadására
Emich Gusztáv és Petőfi együttműködése a Felhők ciklus áprilisi kiadásával kezdődött. A kölcsönös elégedettség bizonyítéka, hogy a továbbiakban Petőfi mindig Emich Gusztávval dolgozott és 1848 elején Arany Jánost is hozzá irányította.
Én nekem valamennyivel [könyvkiadóval] volt már dolgom, s biztosítalak, hogy Emich a legbecsületesebb ember köztök, s így jó lesz vele jönnöd összeköttetésbe.
A Pesti Divatlap július 4-i hírleléséből még a következő, írásban nem rögzített részletek derültek ki.
[Petőfi összes költeményei] ujévre leendő kiadását derék könyvárosunk, Emich Gusztáv vállalá magára, ki a génialis költőnek eddigelé megjelent valamennyi költeményét 500 pengő forinton vette meg, mi nálunk, kivált versekért nem csekély díj. A mű díszkiadásban, s a költő aczélba metszett arczképével fog megjelenni.
Barabás Miklós rajzának acélmetszetét Tyroler József készítette. A könyv elején a nyomtatott dedikáció:
Tisztelet és szeretet jeléül Vörösmartynak ajánlva a szerző által.
A szerződés b) pontján változtatni kellett, ugyanis Geibel Károly, aki 1844-ben megjelentette A helység kalapácsát – és szép számmal voltak eladatlan példányai – még a cenzúrahivatalnál is eljárt, hogy megakadályozza a számára előnytelen újabb kiadást. A hősköltemény tehát kényszerből kimaradt az összeállításból, viszont Geibel, az Összes költemények közönségsikerén felbuzdulva reklámkampányba kezdett, pótlékként hirdetve A helység kalapácsát, így próbálta értékesíteni a raktáron maradt füzetkéket. Az i) pontban jelölt hősköltemény is kimaradt, mivel nem készült el, helyette a Szilaj Pista, Tündérálom, Szerelem átka kerültek a kiadásba.
A kötet 1847. március 15-én, a József napi vásárra jelent meg, és egy sajtóközlemény szerint októberig 3000 példány kelt el belőle.
(Petőfi Irodalmi Múzeum, 200 Petőfi szabadon)
Petőfi ekkor huszonnégy éves volt. Ebben az életkorban más költőnek még nem jelent meg összkiadása, de ekkora anyagi sikert sem láttak még a kortársak. A Petőfi saját kezével írt szerződés Milton Smith (Kupferschmidt Menyhért) New York-i hagyatékából, végrendeleti végzés alapján, a Magyarok Világszövetsége közvetítésével került a Petőfi Irodalmi Múzeumba 1970. december 29-én.
