Újabb bejegyzésünk első részében a szinte napra pontosan 160 éve született Herczeg Ferencről emlékezünk meg. Veres Miklós, a PIM Múzeumi Dokumentációs Adattárának főosztályvezetője, tanulmányában, az író munkásságának a fantasztikum körébe sorolható darabjait vizsgálja – elemzése első felében kiváltképp Herczeg ez irányú érdeklődésének eredetére, valamint kifejezetten a mesék és fantasyk világára koncentrálva.

Herczeg Ferenc hűvösvölgyi házának kertjében, 1920-as évek, (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

160 évvel ezelőtt, 1863. szeptember 22-én született Herczeg Ferenc. Herczeg a dualizmus korának egyik legragyogóbb fantáziájú írója volt, aki korát megelőző témák feldolgozásával tette ismertté és népszerűvé az irodalmi fantasztikumot. Írói munkássága mellett Herczeg az Új Idők irodalmi lap főszerkesztőjeként számos esetben jelentette meg kortárs sci-fi írók munkáit, gondolok itt H. G. Wells vagy Arthur Conan Doyle műveire. Herczeg fantasztikus elbeszéléseit témáik alapján hét nagyobb tematikus egységbe sorolhatjuk: mesék; ember természetfeletti képességgel; mesterséges ember; különleges tudományos felfedezés és következményei; jövőképek; időutazás; az emberiség idegen civilizáció szemével. Ezeket a „herczegi víziókat” (Urbán László írásából átvéve a kifejezést, ld.: Galaktika, 1988/4.) szeretném bemutatni, néhány irodalmi érdekesség kíséretében az olvasóknak.

 Sir Arthur Conan Doyle, 1914 (Wikipedia)

Mesék

Várhegy című emlékezéseiből kiderül, hogy a német anyanyelvű Herczogot ­– aki Benedek Elek javaslatára magyarított később Herczegre – gyermekkorában tündérmesékkel és betyárhistóriákkal bűvölte el szegedi dadája. Ezek hatása olyan nagy volt a leendő íróra, hogy a sváb családban felcseperedő gyermek a magyar nyelvet előbb sajátította el, mint a németet. A dada távozása után azonban hamar elfelejtett magyarul, és később, a temesvári gimnáziumi években tanulta meg újra a magyart. Herczeg következő találkozása a mesék világával akkor jött el, amikor megismerte Hans Christian Andersen írásait. Innen már csak idő kérdése volt, mikor alkot majd maga is meséket.

Hans Christian Andersen, Thora Hallager felvétele, 1867 (Store norske leksikon)

Herczeg Ferenc meséiről Szabó Lőrinc állapította meg, hogy az a kevés, amit ebben a tematikában alkotott,

„meglepő, friss, magával ragadó”.

Legjobb történetei közé tartozik A bujdosó bábuk, néhány feléledő játékról, akik megpróbálnak elmenekülni az őket gyötrő gyerekek, Linka és Tibor elől. Az eredetileg 1890-ben, a Benedek Elek és Pósa Lajos szerkesztette, gyermekeknek szánt lapban, Az én újságomban megjelent történetről a Disney méltán híres stúdiója, a Pixar animációs filmje, az 1995-ben megjelent Toy Story juthat eszünkbe.

A majom című történet, szinte már félelmetes képeivel, a hazugságtól óvja a kicsiket. A Szarkavers, játékos tanulságával, a tanulás fontosságára hívja fel a figyelmet. Melankolikus hangjával Az arany trombita című története emelkedik ki meséi közül. A hatalom árnyoldalait mutatja be a kedves tündérmese, A gyönge szívű király. A király bölcsen akar cselekedni, ezért a történetben számára feltáruló, csodás lehetőséget uralkodása javítására akarja fordítani. Hiába a jó szándék, a hatalom természete gonosz marad, kívánságai balul sülnek el, ezért képtelen jó szívvel gyakorolni hatalmát. Végül megkéri az őt segítő tündért, ne legyen többé uralkodó. A régi ház pincéje, a pincébe szorult kuruc szellemkatonákkal, sokkal inkább tűnik ma már rémtörténetnek, mint mesének. De hasonlóan ijesztő, már-már horrorisztikus képek tűnnek fel A próbacsendőrben és A himlő-utca című elbeszélésekben is.

Herczeg Ferenc lábdihegyi házában, padon üldögél, Vadas Ernő felvétele, 1940 körül (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Ember természetfeletti képességekkel

Herczeg három elbeszélésében (Mese a tudós gyermekről; Lozenkó; Tűz a pusztában) szerepeltek természetfeletti képességet birtokló főhősök. A Mese a tudós gyermekről egy kislányról szól, aki megérti az állatok nyelvét. A novella az állatok szemén keresztül mutatja be, hogyan leli élvezetét az ember az értelmetlen és szükségtelen vérontásban, és milyen hatást gyakorol ez a gyermeki lélekre. A Lozenko és a Tűz a pusztában című novellákban az a közös, hogy a társadalom által kitaszított főhősnőket mutatnak be, akik kirekesztettségük miatt fedezik fel magukban a képességeket. A Lozenkóban a telepátia kerül központi szerepbe. A főhősnő, Mária, egy titokzatos forradalmár férfivel lép telepatikus kapcsolatba. A lány beleszeret az ismeretlen férfiba. A novella vége tragikus, Lozenkót, forradalmi tetteiért, kivégzik, de Mária bosszút áll érte.

A fantasy jellegű Tűz a pusztában (ami az 1740-es évek Magyarországán játszódik) főhősnője a társadalmi konvencióktól menekülve boszorkánynak áll és egy idősebb mester vezetésével kitanulja a boszorkányság fortélyait. Az elbeszélés valóságos gyűjteménye a boszorkányokról alkotott demonológiai elképzeléseknek, leírásai képszerűek, szinte látjuk magunk előtt a Szent György napján, a szegedi Öthalmon és a budai Gellért-hegyen tartott boszorkányzsinatot, amit a női és férfi boszorkányok különböző állatokon (disznó, holló, kecskebak), illetve tárgyakon (falapát) repülve közelítenek meg. A pokoli helyszínt ördögök, démonok töltik meg, akik rajongva hódolnak uruknak, a kecsketestű boszorkánykirálynak. Herczeg életművének legerotikusabb töltetű írásáról van szó. A meztelenül, egy disznó hátán kéjesen visítozó, vörös hajú boszorkányról olvasva az a benyomásunk támadt, ez már több, mint erotika. A boszorkányokat végül perbe fogják, ám az olvasó elbizonytalanodik, valóban megtörtént-e a boszorkánykurzus vagy szélhámosság áll a háttérben. Szerencsére ismerjük a Tűz a pusztában megszületésének ihlető szikráját, ami nem más, mint egy történeti forrásgyűjtemény. 1910-ben jelent meg Komáromy Andor Magyarországi boszorkányperek oklevéltára című könyve. A kötet összegyűjtötte a 16–18. századi boszorkányperek iratait. A könyv megtalálható volt Herczeg Ferenc könyvtárában, amit ma a Petőfi Irodalmi Múzeum Herczeg Ferenc-hagyatéka őriz (a Herczeg által birtokolt példány kutatható a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtárában, C 1.238-as jelzettel ellátva). A Komáromy által írt nyitó tanulmányban Herczeg ceruzával gondosan aláhúzta és bekarikázta az általa fontosnak tartott részeket.

Veres Miklós

(A fenti írás a Mi, a cserebőrűek című tanulmány – megjelent: Gazdag László–P. Müller Péter: „Fenn és lenn”. Tanulmányok Herczeg Ferenc születésének 150. évfordulójára, Pécs, 2014 –, rövidített, szerkesztett változata.)