Herczeg Ferenc és a fantasztikum (2.)
Sci-fik
Eheti bejegyzésünkben (annak első részét folytatva) a 160 éve született Herczeg Ferencről emlékezünk meg. Veres Miklós, a PIM Múzeumi Dokumentációs Adattárának főosztályvezetője, tanulmányában, az író munkásságának a fantasztikum körébe sorolható szegmensét vizsgálja – elemzése második felében kiváltképp Herczeg sci-fi jellegű írásaira koncentrálva.
Herczeg Ferenc íróasztalánál, 1920-as évek, Budapest, ismeretlen fotós felvétele (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
Mesterséges ember
Herczeg Báró Rébusz című elbeszélésének figyelemre méltó sci-fi kérdése az, hogy mennyire pótolható mesterséges úton az ember. Az 1893-ban megjelent írásban egy elhanyagolt polgárleány felkeres egy árust, aki mechanikus embereket árul, házasságkötés céljából. A mesterséges ember vagy, ha úgy tetszik, robot, lenne a tökéletes férj, csupán arra kell ügyelnie a gazdájának, hogy meghatározott időközönként felhúzza. A dolog jól működik, a férfi mesterséges volta még szűkebb környezetének sem tűnik fel. A novella végén az elkényelmesedő, gondatlan asszony elfelejti felhúzni a gépet, így az tönkremegy.
Különleges technikai felfedezés és következményei
A különleges találmányok, természettudományos felfedezések, örült tudósok kedvelt toposzai voltak a korabeli SF-irodalomnak. A láthatatlan Pokorny (1910) ennek a tematikának a feldolgozása. Az ötletet H. G. Wells 1897-es, A láthatatlan ember című regényéből meríthette Herczeg. A láthatatlan Pokorny főhőse a vegyész Pokorny Péter doktor, aki felfedezi a láthatatlanná változtató anyagot. Nincsenek azonban világra törő tervei a felfedezéssel, bár lehetséges hatásaival tisztában van. Helyette arra használja, hogy titokban nagyhercegnő szerelme mellett maradhasson és megkeserítse az asszony férjének és barátainak az életét, akik korábban kidobták őt a palotából. Végül, számtalan kalandon átesve, szerelme megszöktetését is sikerrel végrehajtja.
Herczeg Ferenc dedikál, 1940, Budapest, Vadas Ernő felvétele (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
Jövőképek
Herczeg A jövő század novellája című írása (1914) az 1980-as évek Magyarországát mutatja be. A disztópikus jövőben a választójogért küzdő férfiak elnyomás alá kerültek, és a nők vették át az uralmat a világ felett. A hatalomváltás után feloszlatták a hadseregeket, megszüntették a militarizmust, beszüntették az alkoholfogyasztást és legalizálták a szabad szerelmet. Az emberiség ezzel eljutott egy gyarapodás és a jólét állapotába. A mű főhőse, 13 XX, 1987. május 5-én betört a Szépművészeti Múzeumba, és megsemmisített egy festményt, amiben az elnőiesedő férfi dekadenciáját vélte felfedezni. Az elfogott 13 XX-t dr. BN 37 hallgatja ki. 13 XX képtelen elfogadni ezt a sterilizált, minden érzelemtől megfosztott, disztópikus jelent:
„Az ember dolgozik és gyarapszik – kiáltotta. – Nincs több vérengzés, de nincs is emberi nagyság. Nincs bűn és jóság sincs. A nőkből férfiak lettek, a férfiakból vénasszonyok. A világ gondosan dezinficiált akol. Mi nem harcolunk, nem szenvedünk, nem élünk, mi csak táplálkozunk, szaporodunk és elrothadunk. De hát mire való ez? Mi célja ennek? Hol van az az egy óra, az az egy perc, amely meg tudná velem értetni, hogy érdemes volt megszületnem? Hát nekem ez nem kell!”
BN 37 végül beleszeret a fogolyba, és együtt menekülnek el a civilizációból Közép-Afrikába, az Élet Parkjába. A novella ötletét az az eset adta, amikor 1914. március 10-én a szüfrazsett mozgalom egy tagja, Mary Richardson, a londoni Nemzeti Gallériában (National Gallery) egy húsvágó bárddal megrongálta Diego Velázquez Vénusz tükörrel című festményét, tiltakozásul a mozgalom egy tagjának, Emmeline Pankhurstnak az előző napi letartoztatása ellen.
Mary Richardson
Az esetről az Új Idők is beszámolt (1914. március 22-i számában).
Diego Velázquez Vénusz tükörrel című festménye, megrongálva
Időutazás
Herczeg Ferenc Sziriusz című műve felvonultatja az SF-et foglalkoztató témák (időutazás, időparadoxon, a múlt megváltoztatása) sorát.
Herczeg Sziriusza öt évvel előzte meg Wells Az időgép című, 1895-ben megjelent regényét. Főhőse Tibor Ákos, aki, egy Szergiusz nevű tudós találmányának segítségével, a 19. század végéről utazik 1746-ba. Az időutazásos történetekben ma már klasszikusnak számító humoros vagy épp kellemetlen, máskor játékos helyzetekbe keveredik. A mű talán legötletesebb része a klasszikus időparadoxon gondolatának felvetése:
„Mi lesz akkor, ha párbajban meg találná ölni ükapját? […] ez esetben ő sem születhetik meg… A százados érezte, hogy nem szabad ükapját megölnie, hacsak nem akarja magát kitenni egy súlyos anakronizmusz következményeinek”.
A Sziriusz végén az olvasó elbizonytalanodik. Működött-e az időgép, vagy Tibor Ákos egy őrült tudós fantazmagóriájának áldozata lett, és az időutazás csak delíriumos álom volt csupán? Az elbeszélés utóéletéhez tartozik, hogy 1943-ban, Hamza D. Ákos rendezésében, Szilassy László és Karády Katalin főszereplősével, film is készült belőle.
Az emberiség idegen civilizáció szemével
Idegen civilizációk bemutatása, az időutazáshoz hasonlóan, szintén nem új keletű tematika a fantasztikus irodalomban. Herczeg A cserebőrűekjében (1890), az emberiséget egy jupiteri tudós naplójából ismerjük meg.
Jupiter (a Hubble űrteleszkóp felvétele)
Herczeg idegen civilizációja nem akarja a Földet elpusztítani, meghódítani, pacifikálni, mint H. G. Wells vagy Kurd Lasswitz műveinek marslakói, csak békésen szemléli hétköznapjait. De kik is azok a cserebőrűek:
„A földlakók testén az időjárásnak megfelelően, védő bőrréteg képződik, mely időszakonként lehámlik róluk. A lehámló bőrt gondosan elrejtik odvaikban és szükségükhöz képest újra magukra veszik, vagy mással elcserélik. Ez a különös processzus, mely annyira jellemző e teremtmények életszokásaira nézve arra indítatott, hogy egész fajuknak a Cserebőrű nevet adjam”.
Egy végtelenül szatirikus, ám banális, tragédiával végződő szerelmi háromszög bontakozik ki a szemünk előtt, ahol a humor forrását a jupiteri lakó „tudományos” (félre)magyarázatai szolgáltatják, a cserbőrűek legtöbbször érthetetlen viselkedéséről. A művet elegáns humor és játékosság jellemzi. Herczeg kifigurázza az ember irracionális tulajdonságait, görbe tükröt tartva a tudományos gondolkodás elé, miközben, az SF eszközeivel, olyan emberi hibákra, gyarlóságokra, önellentmondásokra és bűnökre mutat rá, amelyek miatt a Cserebőrűek a mai napig szórakoztató és aktuális maradt.
Herczeg Ferenc, ismeretlen fotós felvétele (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
Zárszó
Herczeg fantasztikus írásaiban nem folytat tudományos ismeretterjesztést, mint Verne, és, szemben Jókaival, a technika és a természettudományos felfedezések emberiségre gyakorolt hatásaival sem foglalkozott. A fantasztikum célja – ahogy Herczeg 1926-ban, a Színházi Életben, a Majomszínház kapcsán kifejtette – a szórakoztatás:
„Szatira? Mondjuk: szatira. Azt hiszem, az emberiség történetének legújabb eseményei érthetővé teszik, hogy a mai ember bizonyos szkepszissel szemléli a maga emberi dicsőségét, amellyel még az apáink olyan nagyra voltak. De ha szatira, akkor a szegényebb fajtájából való. A szerző nem érez magában bízvást, hogy »megjavítsa« ember-társait; ő megelégednék azzal, ha egy estén át mulattatni tudná őket”.
Veres Miklós
(A fenti írás a Mi, a cserebőrűek című tanulmány – megjelent: Gazdag László–P. Müller Péter: „Fenn és lenn”. Tanulmányok Herczeg Ferenc születésének 150. évfordulójára, Pécs, 2014 –, rövidített, szerkesztett változata.)
