A Petőfi Társaság utolsó évtizede (1.)
Dokumentumok a második világháborútól a Rákosi-korszakig
Az egykori Petőfi Társaság megszűnéséről, ezzel párhuzamosan a Petőfi Irodalmi Múzeum létrehozásához vezető kultúrpolitikai lépésekről ír Sulyok Bernadett, a PIM Kézirattárának főmuzeológusa. E heti bejegyzésünkben írása első részét közöljük.
A Petőfi Társaság ülése az Akadémián, fennállása 50. évfordulóján. Ülő sor balról jobbra: gróf Teleki Sándorné Kende Júlia, írói álnevén Szikra, Ferenczi Zoltán, Pekár Gyula, Jakab Ödön, ismeretlen, Császár Elemér, ismeretlen; álló sor balról jobbra: Lampérth Géza, Sas Ede, ismeretlen, Bán Aladár, Havas István, Lázár István, Kenedi Géza, Falu Tamás, Feleki Sándor, Gáspár Jenő, Zádor Stettner Tamás, Erődi-Harrach Béla, Gyökössy Endre, Petri Mór. Gárdonyi Testvérek Műterme, 1926 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
A kiegyezést követően, a dualizmuskori Magyarországon már szabadon lehetett Petőfi Sándor emlékét ápolni, így számtalan irodalmi és képzőművészeti alkotás idézte meg tetteit és verseit. Hamarosan elkezdődött irodalmi és tárgyi rekvizitumainak összegyűjtése, amiket az 1876-ban – az Írók és Művészek Társasága keretén belül – megalakult Petőfi Társaság szedett lajstromba. Elnöknek a költő egykori barátját, egy időben lakótársát, a kor legnépszerűbb regényíróját, Jókai Mórt kérték fel. A Petőfi Társaság a költő műveinek, leveleinek kéziratai mellett a kortársak visszaemlékezéseit is gyűjtötte, illetve rendszeresen megjelenő folyóiratában, a Koszorúban közreadta. 1908-ban indult a Petőfi-könyvtár sorozat, melynek köteteiben Petőfi hazai és külföldi recepcióját, életrajzi tényeinek minél teljesebb feltárását mutatták be.
1899-ben, a költő halálának 50. évfordulóján merült fel a gondolat, hogy Petőfi kéziratai, a rá vonatkozó tárgyi emlékek, relikviák, a róla készített képzőművészeti alkotások állandó kiállítására és tárolására egy központi emlékhelyet, egyfajta ereklyetárat hozzanak létre Budapesten. 1907-ben gróf Apponyi Albertné, a kultuszminiszter neje vezetésével megalakult a Petőfi Ház bizottság, mely országszerte adománygyűjtéseket szervezett az anyagi fedezet biztosítására. A Petőfi Házat a Bajza utcai Feszty–Jókai-villában (Jókai Mór 1892 és 1899 között lakott a Bajza utca 21. szám alatt) alakították ki, megnyitására 1909. november 7-én került sor számos előkelőség és a gyűjtést vezető arisztokrata hölgyek jelenlétében. 1912-ben Jókai-emlékszobával bővült, s ekkor már Petőfi Sándor és Jókai Mór ereklyemúzeuma néven említették.
Pekár Gyula Czóbel Minka költőnek dedikált fényképe, 1894. január (Magyar Nemzeti Múzeum Facebook-oldala)
A Petőfi Társaság az 1920-as évektől, kiváltképp Pekár Gyula elnöksége alatt (1920 és 1936 között), rendszeresen tartott felolvasóestekkel és különböző irodalmi díjak odaítélésével hívta fel magára a figyelmet. Uralkodóvá vált az a tendencia, hogy egyre inkább a másod- és harmadrangú írók, költők gyűjtőhelye lett, akik ebben az egyesületben kívántak karriert építeni, megszólaláshoz jutni. Pekár Gyula egy elvetélt, frankofón (a Sorbonne-on is tanult) író volt, aki magas, izmos alakjával fiatalon vonzó férfi lehetett. Az ő forgatókönyvéből készült az első fikciós magyar film A táncz címmel Zsitkovszky Béla rendezésében, 1901-ben, melyben a kor neves szín- és táncművészei játszottak. A kezdeti népszerűség után azonban regényei, novellái és színművei egyre kevésbé kaptak a műértőktől elismerő kritikát. Elnöksége idején tökélyre vitte a tagavató beszédek és az elhunyt tagtársakat búcsúztató beszédek cirkalmas tirádáinak írását, a semmitmondó szóvirágok, az alélt meghatottság és az érzelgős pátosz terepévé téve az egyesületi munkát.
A társaság maradandót a Petőfi Ház kialakításával és gyűjteményének gyarapításával hozott létre. A Bajza utcai épület és a benne lévő kollekció sorsán keresztül jól megragadható, mennyire meghatározták a 20. század közepének történelmi viharai a civil szerveződések létét, illetve nemlétét.
A Petőfi Ház 1925-ben (Fortepan/Berecz)
A következő levelek és dokumentumok egyrészt a Petőfi Társaság irattárában maradtak fenn – amely egyesület a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének egyik megalapozója –, másrészt a társaság utolsó titkára, Peterdi Andor hagyatékában (illetve egyetlen beszéd az utolsó elnök, Kállay Gyula hagyatékával) került a múzeumba.
Az ötvenéves Petőfi Társaság jubileumának résztvevői az ünnepi asztal mellett. Az alsó sorban, balról: Zádor Stettner Tamás, Sas Ede, Bán Aladár, Ferenczi Zoltán, gróf Teleki Sándorné Kende Júlia [Szikra], József Ferenc főherceg, Pekár Gyula, Lampérth Géza, ismeretlen úr, ismeretlen hölgy, Szécsi Ferenc, ismeretlenek. A középső sorban: Kiss Menyhért, Hegedűs Sándor, Benedek Elek, Feleki Sándor, Császár Elemér, ismeretlen. A felső sor: Balázs Árpád, Komáromi János, Falu Tamás, Gáspár Jenő, Gyökössy Endre, Havas István, Petri Mór, Géczy István és Váradi Jenő. Budapest, Duna-palota, 1927. január 6. (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
A társaság utolsó előtti elnöke Kornis Gyula piarista szerzetes, filozófus és kultúrpolitikus volt. A világháború második évében, 1940. december 8-án választották meg az elhunyt Császár Elemér utódjának.
Kornis Gyula filozófus, a Petőfi Társaság elnöke (1941–1945), 1941 körül (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
A Petőfi Társaság feladata címmel tartott elnöki székfoglalója megjelent a Koszorú 1941. januári számának különlenyomataként is. Ebben megfogalmazza az egyes irodalmi társaságok hivatását. Elsődleges feladatuk az adott költő (akinek a nevét viselik) kultuszának ápolása, másodszor az irodalomnak mint nemzetfenntartó erőnek az ápolása, a közös történelmi emlékezet alapján:
„Az irodalmi életben is természetes a küzdelem: ez az élet. De a küzdelem csak akkor lehet nemes és termékeny, ha a felek legalább egyben megegyeznek: a nemzeti hagyomány törzsvagyonának történeti szellemében. Csakis ekkor lehetséges, hogy az irodalom a közélet diszharmóniája helyébe az esztétikai öröm hídján át teremtsen harmóniát s a társadalmat szétrepesztő lélekrianás helyett a magyarság egységes nemzeti öntudatát termékenyen kimunkálja”.
Gáspár Jenő erdélyi származású költő, író és lapszerkesztő volt. Kezdetben papnak készült, majd magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett Budapesten. Hazafias és vallásos költemények mellett elsősorban a magyar államalapítás korában és Jézus Krisztus idején játszódó történelmi regényeket és ifjúsági elbeszéléseket írt. 1924-ben választották a Petőfi Társaság tagjává, 1926-ban titkára lett, majd főtitkára, egyben a Petőfi Ház őre is. 1939 és ’44 között a Sajtókamara főtitkáraként befolyással volt a sajtócenzúra működtetésére.
Gáspár Jenő költő, író, 1941 (Wikipedia)
A front közeledtével a kulturális örökség javait óvóhelyekre és föld alatti raktárakba szállították. A Petőfi Ház hat faládában elhelyezett anyagát – a legfontosabb Petőfi- és Jókai-kéziratokat, első kiadásokat, kisebb relikviákat, képeket és rajzokat – a Halászbástyában kialakított, középkori kőemléktár pincéjében helyezték el, amint azt az átadási jegyzőkönyv bizonyítja. A Petőfi Társaság részéről Gáspár Jenő főtitkár, a Petőfi Múzeum igazgatója az átadó, Budapest Székesfőváros részéről egy altiszt az átvevő, két tanú jelenlétében, a jóváhagyó Péczely Béla főjegyző (Budapest, 1944. nov. 6., jelzet: V. 4559/488/1).
A második világháború után Gáspár Jenőt a Népbíróság Pálosi Béla vezette tanácsa tíz év fegyházra, a fellebbezés után a Bojta Béla-féle tanács nyolc év kényszermunkára ítélte 1945. június 28-án. A per és a vádirat részleteit Markója Csilla cikkéből idézem, amely az Enigma folyóirat Farkas István festőművésszel foglalkozó, tematikus számában jelent meg 2020-ban.
„1944. április 15-én 54 zsidó újságíró névsorát kiadta a politikai rendőrség nyomozó osztályának, aminek következtében közülük harmincötöt elhurcoltak s megöltek. Az elhurcoltak között volt Farkas István is, a Singer és Wolfner könyvkiadó vállalat vezérigazgatója, akinek helyét később Gáspár foglalta el. […] Elmondja, hogy telefonon utasítást kért Dulin Elektől, a Sajtótanács elnökétől, akinél akkor épp ott tartózkodott Kolosváry-Borcsa Mihály is. Telefonutasításra adatta ki a listát. […] – Mint a Petőfi Társaság főtitkára – kezdi Gáspár – ismertem Farkas Istvánt, a Singer és Wolfner cég vezérigazgatóját. Farkassal az idők folyamán baráti viszonyba kerültem. Farkas maga ajánlotta fel az állást. Mikor Kolosváry-Borcsát a sajtóügyek kormánybiztosává nevezték ki, elárulta nekem, hogy engem szemelt ki az intézet vezetésére. […] – Mikor Farkas megkapta a behívót – mondja Gáspár – telefonáltam Baky államtitkárnak érdekében s megkértem Kolosváry-Borcsát is, hogy szóljon Endre Lászlónak… A közbenjárásért csak dorgálást kaptam, eredménye nem lett semmi.”
A következő dokumentum egy összeállítás a Petőfi Társaság tisztségviselőiről, kifejezetten a második világháború alatti tevékenységükről, az igazolóbizottságok előtti szereplésükről (Budapest, 1945. dec. 12., jelzet: V. 4559/488/2). Ebből megtudhatjuk, hogy: Herczeg Ferenc díszelnök, író igazolt; Kornis Gyula elnök, egyetemi tanár, volt házelnök és kultuszminiszter igazolt; Kállay Miklós alelnök, író, tisztviselő az Athenaeum Kiadónál igazolt; Gáspár Jenő főtitkár, író, hírlapíró, a volt Sajtókamara főtitkára jobboldali politikai tevékenysége miatt mint háborús bűnöst jogerősen elítélték, ekkor büntetését tölti.
A Petőfi Társaság tagjai a Petőfi Házban. Az első sor közepén, kalapban, az idős Herczeg Ferenc, a társaság tiszteletbeli elnöke, a kép jobb szélén, kabátban, jobb kezében kalapot tartva, Gáspár Jenő, a Petőfi Ház igazgatója, a társaság főtitkára. Budapest, 1940-es évek eleje (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
Gáspár Jenő a márianosztrai börtön rabmunkása volt 1953-ig, kiszabadulása után két évig segédmunkás, majd 1964-es haláláig nagyrészt fekvőbeteg.
A Petőfi Ház és gyűjteménye a székesfőváros tulajdonába került, az épület állapotáról részleteket egy jegyzőkönyv és annak melléklete tartalmaz. A helyszíni szemlét és a hiányokról készített jegyzéket (Budapest, 1946. febr. 5., jelzet: V. 4559/488/3) a Petőfi Társaság részéről Kornis Gyula elnök, Budapest képviseletében többek között Péczely Béla főjegyző és Bertalan Vilmos múzeumi őr, míg Lestyán Sándor a Petőfi Ház ideiglenes vezetésével megbízottként hitelesíti aláírásával. 1946. november 20-tól Bertalan Vilmos lett a Petőfi Ház igazgatója.
Az egyes darabokat a Budapesti Történeti Múzeum elődjének munkatársai veszik szakszerű, a muzeológia szempontjait és módszertanát érvényesítő kezelésbe.
„A székesfőváros a Petőfi Házban az ott lévő gyűjtemény anyagából, melyet a szükséghez képest kiegészít, a Székesfővárosi Múzeumok keretébe tartozó önálló múzeumot szándékozik létesíteni. A létesítendő múzeumot új elvek alapján tervezi, figyelembe veszi és szem előtt tartja a modern kiállítási elvek szemléltető és magyarázó módszereit, világítási eljárásait és műtárgyvédő tároló technikáját. A magyar Petőfi-eszményt tudományos módszerességgel igazolva igyekszik mindenki számára érthetően elénk vetíteni, aláfestve és kiemelve a költő életútját a kor és táj politikai és társadalmi képével.”
A jegyzőkönyv kísérőjelentése szintén az állományvédelmi szempontokat érvényesítő műtárgygondozást tárja elénk (Budapest, 1946. febr. 5., jelzet: V. 4559/488/4):
„A Halászbástya pincéjében elhelyezett műtárgyakat a Fővárosi Régészeti Intézetbe szállítottuk. A tárgyak leltári átvizsgálásán felül a nem kielégítő módon csomagolt könyveket és egyéb tárgyakat átcsomagoltuk. Kiválasztottuk az anyagból a múzeum legnagyobb értékeit, az eredeti Petőfi-kéziratokat, mivel a naptól és piszoktól amúgy is súlyosan megrongált lapokat a csomagolás módja pusztulással fenyegette volna. Ugyancsak kiemeltük a ládákba csomagolt anyagból az első kiadásokat is. A műtárgyak leltári átvizsgálása megtörtént”.
Ezen a ponton térjünk ki Péczely Béla pályafutásának rövid felvillantására, akinek aláírása mind az 1944-es átadási jegyzőkönyvön, mind az 1946-os helyszíni szemlén szerepel. Péczely jogi egyetemet végzett fogalmazóként kezdte a fővárosnál mint a művészeti ügyek előadója, később tanácsjegyző, főjegyző, majd osztályvezető tanácsnok lett. Az ötvenes évek elején innen nyugdíjazták. Három évtizeden át hivatalnokként alakította Budapest arculatát, a fővárost történeti és művészeti egységként kezelte. Egyaránt fontos volt számára a városképben megjelenő művészet, a városfejlődést jelentő történelmi épületek sorsa, a feltárt régészeti és építészeti töredékek megvédése és bemutatása. Kezdeményezője, szervezője és elősegítője volt a fővárosi régészeti feltárásoknak és konzerválásoknak. Ő javasolta 1932-ben a középkori kőemléktár elhelyezését a Halászbástya épületében, melynek anyaga ma a budavári palota épületében lévő Budapesti Történeti Múzeumban van. Egyesítette a kulturális, művészeti és közművelődési feladatokat a műemlékvédelemmel. Jegyzősége idején két jelentős műemlék épületet múzeumi célra hasznosítottak. A harmincas évek végén a Székesfővárosi Múzeum a kiscelli, volt trinitárius kolostor épületébe költözött, amit utolsó tulajdonosa, Schmidt Miksa bécsi bútorgyáros a fővárosra hagyott magángyűjteményével együtt. A Fővárosi Képtár még 1933-ban a belvárosi Károlyi-palotába került, ami később, 1957-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum székhelye lett.
Sulyok Bernadett
