2022. október 27–28-án került sor a Petőfi Irodalmi Múzeum által szervezett, „A szellős térben és a szűk időben” című, Térey János műveiről szóló interdiszciplináris konferenciára. A rendezvény alkalmával irodalomtörténészek, filológusok, színháztudósok, muzeológusok és a Térey-olvasók szélesebb közössége vitathatta meg, melyek azok a nézőpontok, ahonnan ez a jelentős életmű megnyitható újabb, problémaérzékeny értelmezések számára.

Radics Péter és Margócsy István (Fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

A kétnapos konferenciát a Digitális Irodalmi Akadémia vezetője, Radics Péter nyitotta meg, beszédében felidézve a 2019-ben elhunyt szerzőnek a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz fűződő viszonyát és Térey János életműve ápolásának fontos állomásait. Radics, Babitsot idézve, a műveknek a szerző halála utáni években való, „purgatóriumbeli” helyzetéről szólva úgy találta, ez esetben ilyesfajta bizonytalanság nem jellemző. Ezek után egy Térey Jánossal való személyes találkozás felidézése által a néhai szerző alakjának megidézése következett.

A Balajthy Ágnes, Melhardt Gergő és Radnai Dániel Szabolcs szervezésében létrejött tanácskozás szakmai része Margócsy István, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének megbízott óraadója, a XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék korábbi vezetője szekcióelnöki felszólalásával vette kezdetét, melyben szintén fontos szerepet kaptak a személyes kapcsolódási pontok, mind költő és kritikus, mind tanár és diák, mind a jó barátságot ápoló, mind a később egymástól valamelyest eltávolodó magyar értelmiségiek tanulságos viszonyát felvázolva.

Radics Péter (Fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

A konferencia első előadásában Nemes Z. Márió, az ELTE BTK Esztétika tanszékének adjunktusa a rendezvény keretezésének „metapolitikai” kontextusát is említve tárgyalta A Legkisebb Jégkorszak című mű politikai-esztétikai dimenzióit. Az előadó Térey művének értelmezését az alternatív történelmi verses regény és ökológiai disztópia vagy klímafikció műfaji kódjai közötti hibridnek találta. Előadásában felhívta a figyelmet e tendenciáknak az életmű más darabjaiban is fellelhető hatására. Az előadó a mű olvasása által, mint elmondta, saját kortársi jelenünk mélyebb megértéséhez jutott: lévén a mű, ahelyett, hogy a társadalom átalakítására törekedne példát adni, inkább a jelen tudatarcheológiájaként mutatja meg, miképp tapasztaljuk meg történelmi jelen időnket „alternatív realitások egymás mellett éléseként”.

Nemes Z. Márió (Fotó: PIM)

Következőnek Káli Anita, a Bölcsészettudományai Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa „Frappáns nyomorpornót forgassanak”: Irónia és társadalomkritika Térey János műveiben című előadása hangzott el. Kiindulópontjaként a szegénységirodalomnak az ezredforduló óta újfent, mint Káli kiemelte, trendszerűen felerősödő tendenciáját nevezte meg. Az előadás azt vizsgálta, miképp bírálja Térey szépirodalmi műveiben (elsősorban A Legkisebb Jégkorszakban) az ilyen szociális érzékenységű avagy „képviseleti” művek ábrázolásmódját, illetve azt a befogadásmódot, amellyel a kulturális elit viszonyul ehhez. Ennek feltérképezéséhez Káli a turizmus-egzotizmus (a szenzáció keresése), illetve a szociologizmus narratíváinak fogalmi kereteit használta, míg elemzése vezérfonalának a műben ábrázolt Svábhegy egyszerre konkrét és szimbolikus térként való interpretációját, illetve esztétikai és etikai szempontok vizsgálatát tette meg.

Káli Anita (Fotó: PIM)

Ezek után Z. Kovács Zoltán, a Szent István Egyetem Pedagógiai Karának oktatója tartotta meg A verses regény és Térey János „verses etikája” című előadását. Gondolatmenete a Paulus, a Protokoll és a megelőző előadásokban is sokat vizsgált A Legkisebb Jégkorszak műfaji vizsgálatából indult ki, a lehetséges világ- és magyar irodalmi előképekként Byron és Puskin, valamint Arany János vonatkozó műveit megnevezve. Az előadó azonban hangsúlyozta, hogy vizsgálata fókuszában nem pusztán e történeti összevetés áll, hanem a romantikus irónia, a romantika humora felől szemlélni kívánt Térey-féle irónia, illetve a 19. századi romantikus verses regényekben az olvasás, értelmezés etikai meghatározottsága. (Ami nem azonos a példázatos morális olvasás ajánlatával, hanem az interpretáció több aspektusában kényszeríti ki az olvasói döntést.)

Z. Kovács Zoltán (Fotó: PIM)

Szirák Péter, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének oktatója, a Magyar irodalmi, modern filológiai és kultúratudományi doktori iskola programvezetője, „A Sztálingrád-hasonlat”. Térey János műveinek emlékezet-politikájáról/poétikájáról című előadásának elején egy 2003-as „műbírálatra” („pamfletre”) utalt példajelleggel, melyben rosszallólag jegyzi meg Báthori Csaba, hogy Térey verseiben „megszaporodnak a rossz emlékű politikai eszmék trójai falovai” (a témaválasztást és a megszólalás módját egyaránt kifogásolva). Szirák, ezzel szemben, példákkal és elemzésekkel gazdagon illusztrált előadásában, éppen a Térey-œuvre invenciózus mivoltát hangsúlyozva emelte ki, hogy annak közéleti tárgyválasztásai és az arról való beszéd mikéntje (térpoétikája és emlékezetpolitikája) terén egyaránt a kortárs magyar irodalom egyik fontos újítójának tekinthetjük a néhai szerzőt. Az előadó egyben hozzátette, hogy a tematizáció és a társadalomkritikai perspektíva terén is jelentősen elkülönbözött az életmű a bevett kortársi megoldásoktól, például társadalomreprezentációs eljárásai terén is. Ez által „az életmű egy igen nagy szelete egyfajta 21. század eleji balzaci vagy puskini, enciklopédikus programot bontakoztatott ki, és lett a kortárs elitek múltértelmezését, kultúrafogyasztási szokásait, vágyait, hiedelmeit, identitáspolitikai irányzatait regisztráló és egyszersmind értelmező archívumává”. Térey történelemviszonyát Szirák Péter „a rom, a rombolás és az építés körforgásának életművön belüli motivikus szétterjedése” gyanánt ragadta meg.

Szirák Péter (Fotó: PIM)

A szekció végi vita során Szirák Péter, Nemes Z. Márió előadásához hozzászólva, az árnyaltabb interpretáció igényét, a tudatkonstrukciók művekről való leolvasásának leegyszerűsítő gyakorlatával kapcsolatos aggályait megfogalmazva, valamint a Térey-művek iróniáját hangsúlyozva reagált – Nemes Z. egyetértésétől kísérve. A hozzászólók (Smid Róberttel és Káli Anitával kiegészülve) ezek után a művek operettviszonyának, illetve -rájátszásainak lehetséges értelmezéseit gondolták tovább, majd a Térey-olvasatokban fellelt és fellelhető, direkt politikai referencialitások mértékére, lehetőségeire, indokoltságára terelték a szót (kiemelt hangsúllyal a „svábhegyi tudat” kapcsán). Ez utóbbi témakör lényegében megelőlegezte a konferencia második szekcióját, mely éppen az életmű referenciális vonatkozásai, „valóság” és „fikció” hívószavai köré szerveződött.

A Szirák Péter szekcióvezetésével zajló második blokk első előadását (Hol présel, hol vonalszerűen építkezik: Előtanulmány Térey nonfiction cikkeihez) Sebestyén Attila, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének adjunktusa tartotta. Sebestyén a cikkíró Térey munkásságának a 2012-es Teremtés vagy sem kötet megjelenését (pontosabban pedig a 2015–16 körültől íródó darabok elkészültét) tekinti afféle határpontnak, mely után mindinkább árnyalt, összetett, elemzőbb esszék, szakértői írások születtek e műfajokban a szerző tollából. Sebestyén Attila alapos elemzésében a tematikai, stiláris és motivikus kérdéseken felül egyszersmind a mondatszerkesztés, szövegformálás finommunkájára is figyelve (konkrét példákon végrehajtott szövegelemzések által is illusztrálva) tágította az ilyesfajta vizsgálatok esetében megszokott eljárások körét. Sebestyén egyben Térey ilyetén írásainak alkalmi-szakértői cikkírói pozícióját is elemzés tárgyává tette (a szabadúszói és nonfiction szituáltság mellett). Az előadó Térey 2012 utáni (elsősorban urbanisztikai és kultúrtörténeti tárgyú) cikkeit minőségi fejlődésként értékeli a Teremtés… kötetben olvasható művek többségéhez képest.

Sebestyén Attila (Fotó: PIM) 

Bárány Tibor, a Budapesti Műszaki Egyetem Szociológia és Kommunikáció Tanszékének adjunktusa már előadása (Személyragok és idézőjelek. Ironikus narráció és az önaffirmáció alakváltozatai Térey János epikájában) elején jelezte, hogy a Térey-művek referencialitása helyett az életmű recepciója áll megközelítése középpontjában. Felütésként Bárány egyrészt a Térey-féle sajátos, felismerhető stílust, másrészt a versek epikus jellegét emelte ki a recepció által észlelt, alapvető jelenségekként. A művek korai visszhangjai kapcsán a „szerepjátékos” líra, a térélmény, avagy személyesség értelmezési kereteiről esett szó. Bárány szerint az Ultra kötet megjelenéséig a markáns, implicit szerzői jelenlét és a látványosan ironikus szerkesztésmód feszültségének észlelése emelendő ki a Térey-kritikákból, míg az epikus művek esetében a narrátori pozíció és a szereplői szólamok vizsgálata bizonyult gyümölcsöző szempontnak. Bárány Tibor ezek után a művek világképét „ironikus konzervatív antropológiaként” minősítette. Mint elmondta, Térey olyan zsánerhagyományokhoz nyúlt verses epikai műveiben, melyek (a hozzájuk kapcsolódó konvenciók okán) korlátozzák értelmezésünkben a távolságtartó narrációs irónia szerepét. Példának okáért a kritikusok, mikor társadalmi szatíraként értelmezték A Legkisebb Jégkorszakot, funkciótlannak találták a szöveg egy jelentékeny hányadát. Bárány megjegyezte, hogy Térey nagyepikája a kulturális klíma áthangolódásával egybeesve íródott, amikor elsősorban vagy a valóságfeltáró, vagy a vallomásos realizmus jegyében született műveket preferálják a kritikusok. A Térey-művek dilemmája azonban, tette hozzá, mindkét említett perspektívából értelmezhetetlen.

Bárány Tibor (Fotó: PIM)

Következőnek Tóth Szabina, a Petőfi Irodalmi Múzeum Médiatárának munkatársa tartotta meg Térey Jánossal készült felvételek (interjúk, felolvasások, szereplések) a PIM Médiatár gyűjteményében című előadását, melynek elején, rendhagyó, szép gesztussal, a szerző előadásában szólalt meg Térey Identitás című verse. Bevezetésként Tóth a Médiatár gyűjteményének technológiai jellemzőit ismertette, valamint a Térey-anyagok főbb kategóriáiról, eredetéről, jellegéről szólt, kitérve a kép-, videó-, illetve hangfelvételek keletkezési körülményeire és közvetlen apropóira. Az előadás első felében mind érdeklődő olvasók, mind kutatók számára elhangzottak további hasznos, közérdekű információk a Médiatár anyagainak hozzáférhetőségével kapcsolatban. Ezek után (Tóth Szabina háttérinformációk által kontextualizaló kommentárjaival kísért) fotó- és videóillusztrációk által nyerhettünk betekintést a Térey-gyűjtemény gazdagságába.

Tóth Szabina (Fotó: PIM)

Térey János a PIM Médiatárának videófelvételén (Fotó: PIM Médiatár)

A szekciót záró vita során szóba kerültek a szerző előadásában rögzített versek filológiai kérdései éppúgy, mint annak problematikája, hogy mennyiben tekinthető (ön)értelmezésnek egy-egy szerzői felolvasás. A későbbiekben, egyebek között, a hozzászólók a nonfiction fogalom értelmezhetősége, hasznosíthatóságának keretei mentén gondolták tovább az előadásokban felvetett szempontokat.

 Bárány Tibor és Radnai Dániel Szabolcs (Fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Az első nap (Széchenyi Ágnes, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa elnöklésével zajló) zárószekciója Térey „topográfiája”, térpoétikája különböző aspektusait járta körül. Az ülésszak első előadását Bednanics Gábor, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi és Művészeti Kara Irodalomtudományi Tanszékének habilitált főiskolai tanára tartotta, Túlutazni önmagunkat. Én- és térformációk kölcsönviszonya Téreynél címmel. Az előadó utazás, térbeliség és identitás, személyiség kérdéseinek összefüggéseit vizsgálta, számos helyleírás, Térey-térmegjelenítés szövegpéldájával, -elemzésével illusztrálva meglátásait. Bednanics előadásában az alábbi módon jelölte ki e viszony sajátos kölcsönösségének mibenlétét: a Térey-féle tér nemcsak az én irányából konstituálódik, hanem az ént egyben viszont is alakítja. Mint kiviláglott: e lokalizálások tétje alapvetően nem az olvasói felismerés örömében áll, hanem a térnek elsősorban mint irányok, tereptárgyak, tájékozódási pontok alkotta (nem geográfiai, hanem geológiai) alakzatként való megképzésében.

Bednanics Gábor (Fotó: PIM)

Az ELTE BTK Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszékének docense, Bengi László folytatta a sort, Varsótól Kalinyingrádig: feszültséggel teli térképzés Térey János ezredfordulós költészetében című előadásával. Mint megállapította: A valóságos Varsó kötet hely- és térábrázolásai idegen és saját, referencializálható és imaginárius elemek folyamatosan egymásra vetülése alkotta, sajátos, palimpszeszt térkezelés részét képezik. E tértapasztalat a versek lírai énjére is hatással van, ugyanis egyszersmind olyan léthelyzetet jelöl, melyben a megszólaló nemcsak ura és alkotója a helyszínnek, hanem egyben alávetettje, sőt elszenvedője is. Azonban a másik részletesen elemzett kötet, a Drezda februárban első három ciklusában a felismerhető avagy jelképes terek megjelenése során e palimpszeszt térkezelésnek kisebb szerep jut. A Térey-féle Drezda ugyanis, szemben a korábbi kötetek kevés kapaszkodót nyújtó, nehezen referencializálható, ilyetén megoldásaival, olyan közös kulturális tudást mozgósít, mely (könnyebben) hozzáférhető az olvasó számára. Mint az elemzésből kiviláglott: Térey János költészete összeomlás és újjáépítés „már-már örök helyzetei” iránt mutatott affinitása olyan összetett tért hoz létre, mely magában hordja történelmi kataklizmák, nem létező lehetőségek, be nem teljesülő ígéretek nyomait.

Bengi László (Fotó: PIM)

A konferencia első napjának utolsó előadását Bodroghi Csilla, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója tartotta, Hegyek és katlanok. Egy válság topográfiája (Térey János: Protokoll) címmel. Mint Bodroghi elmondta, első olvasásra a műben a tér változásai, az utazások színterei esetlegesnek tűnnek, azonban mégis észrevehető ezek (körkörös visszatérésre és a fent–lent mozgására épülő) koncepciója. Az előadó a Protokollban végigkövethető térbeli mozgásokat a főszereplő, Mátrai állapotával, sorsának alakulásával összevetve fűzte föl értelmezését. Ez alapján a főhős életútja „lefelé tartó ívet mutat” a tizedik fejezetig, majd onnan felfelé tart. Mint Bodroghi rámutatott: a recepció Mátrai alakját gyakran „a felesleges ember” 21. századi újraírásaként értelmezte. Ezzel szemben Bodroghi a hős testi és pszichés tüneteire épülő elbeszélést az életközépválság fogalomkörével találta kapcsolatba hozhatónak, érvelése vezérfonalában Jung emberiéletút-leírásának elméleti keretére támaszkodva.

Bodroghi Csilla (Fotó: PIM)

A szekció végi vitában a tér realisztikus igénnyel megalkotott (képi) ábrázolásainak „valóságosságától” egészen Térey Varsóra eső választásáig számos kérdést, továbbgondolási lehetőséget vetettek fel a hozzászólók.

Az első konferencianap záró eseménye a Hegyi Dániel által moderált, Térey a színházban című kerekasztal-beszélgetés volt, Kovács Krisztina, Papp András, Tasnádi Bence és Tompa Andrea részvételével.