Több centrumú érdeklődés, érdekes párbeszédek
Bemutatták a PIM „A szellős térben és a szűk időben” című, Térey János életművét vizsgáló konferenciakötetét
A Petőfi Irodalmi Múzeumban 2022 októberében megrendezett kétnapos, Térey János-életművét körbejáró konferencia (melyről készült tudósításainkat itt és itt lehet elolvasni) anyagából összeállt, „A szellős térben és a szűk időben” című tanulmánykötetet 2023. szeptember 25-én mutatták be a közönségnek, Bencsik Krisztina (irodalmár, a Kertész Imre Intézet munkatársa) moderálásával, a kötet jegyző három szerkesztő közül Melhardt Gergő és Radnai Dániel Szabolcs jelenlétében.
„A szellős térben és a szűk időben" című kötet bemutatóján beszélget Bencsik Krisztina, Radnai Dániel Szabolcs és Melhardt Gergő a Petőfi Irodalmi Múzeumban (fotó: PIM)
Bencsik Krisztina rögtön első kérdésében visszautalt az azt életre hívó konferenciára, nevezetesen a Balajthy Ágnes–Melhardt Gergő–Radnai Dániel Szabolcs szervező- és szerkesztőtrió előzetes megfontolásaira, a szakmai tanácskozás tematikáját, szempontjait kijelölő megfontolásairól érdeklődve. Mint Melhardt elárulta, az előzetes témajavaslatok és a gyakorlatban megvalósult előadások nem álltak teljes tematikai fedésben, azonban a szervezők elsősorban a recepció által kanonizált, kiemelt jelentőségű témák mellett eleve is az új szempontok, illetve a továbbgondolásra érdemes megközelítések beemelését ambicionálták. Ilyen lett volna a végül a konferencián és a kötetben is viszonylag kevéssé körüljárt genderszempontú megközelítés. Viszont az életmű műfaji és tematikus sokféleségének minél nagyobb fokú visszaadása a szervezők nagy örömére megvalósult a tanácskozás során, ahogyan azt a kötetben közreadott tanulmányverziók is híven tükrözik. Radnai ezt kiegészítve még megemlítette a Térey alakjára és művészetére reagáló emlékgesztusok sokaságának jelenségét is – mellyel nem szembemenve, hanem éppen ezt kiegészítendő, ahhoz „felzárkózva” szerették volna a konferencia megálmodói elősegíteni olyan interpretációk létrejöttét, melyek a sajnálatosan korán lezárult életműnek teljességére irányulnak. Valamint, ahogyan a szerkesztői előszóban is szerepel, a Térey-œuvre-rel foglalkozó interpretátorok szempontrendszereinek, világnézeteinek és érdeklődéseik fókuszának afféle „ideológiai” sokszínűségét is híven reprezentálni kívánták
„A szellős térben és a szűk időben". Tanulmányok Térey Jánosról, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2023 (PIM Könyvtár)
A recepció által kijelölt fókuszok és a tavaly lezajlott tudományos tanácskozás egymáshoz való viszonyulása mentén folyt tovább a beszélgetés, ahogyan a konferencia szervezőinek esetleges előzetes elvárásaira terelődött a szó. Mint megtudhattuk, hiányérzet nem maradt a szervezőkben, örömteli meglepetések (mint például a drámaírói életmű hangsúlyos vizsgálatai) azonban akadtak. Valamelyest alulhangsúlyozottként a filológiai megközelítéseket emelték ki a szerkesztők, egyben rögtön hozzá is téve, hogy a hagyaték teljességének Debrecenbe kerülésével és hamarosan kutathatóvá válásával várhatóan a következő években ez a folyamat is új erőre kaphat.
Térey János portréja, Gál Csaba felvétele, 2019 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
Összességében a létrejött eredményeknek az elvárásokat felülmúló mivoltának észleléséről számolt be Radnai és Melhardt. Előbbi Oláh Szabolcs elemzését hozta föl a pozitív meglepetések egyik példájaként. Immáron a kötet szerkezetének kialakulására térve Bencsik felhívta a figyelmet arra, hogy a tanulmánygyűjtemény nem foglalja magába a konferenciaelőadások összességét (egyben a konferencia tematikus bontását is csak részben tükrözi a megjelent anyag), arról érdeklődve, hogy milyen szerkesztői megfontolások vezettek a végleges anyag könyvbéli kialakulásához. Mint Radnai válaszából kiviláglott: mindkét döntés közvetlen előzménye a beérkezett tanulmányváltozatok fényében alakult így, tehát a tartalomjegyzék koncepcionális kialakulásához mennyiségi szempontok is vezettek. A konvencionális felosztási lehetőségek (alfabetikus, kronologikus, műfaji alapú) köréből végül egy negyedik változatot javasolt Melhardt Gergő, melyben részben a kronológia, részben a műfajiság szempontjai is érvényesülnek: amennyiben a kötetet vége felé került tanulmányok egyszerre vonatkoztathatók az életmű későbbi szakaszaira, illetve kínálnak fel kitekintési lehetőséget, további vizsgálatok lehetséges elrugaszkodási pontjait is az olvasó számára. Ezzel párhuzamosan az interpretációk közötti párbeszédnek is teret enged a könyv elrendezése, ahogyan például a Protokollról szóló két elemzés és további tematikus találkozási pontokat magukban foglaló tanulmányok is egymáshoz közel kerültek „A szellős térben és a szűk időben” lapjain.
Térey János: Protokoll, Magvető, 2010 (PIM Könyvtár)
A beszélgetés következő részében a recepció szemléletének a szerző halála óta való esetleges megváltozásának problematikájára irányult a figyelem. Megváltozott-e érdemben a Térey-elemzések zöme az összegzés szempontjának sajnálatos megjelenésével, tudakolta Bencsik Krisztina. A kérdező és a válaszadók is a 2009-ben megjelent Erővonalak kötet nyújtotta összképet tették meg az összevetés, összehasonlítás alapjául, annak a még alakuló életműre tekintve átfogó jellegét, „kézikönyvként forgatható” megalkotottságát emelve ki. Mint Melhardt elárulta: ilyesfajta, kvázi szintetizáló ambíciókkal nem bírt sem az általuk szervezett konferencia, sem az annak anyagából létrejött kötet – Térey munkásságának nagyjából három évtizedét teljeskörűen áttekinteni nem is érdemes vállalkozni egyetlen ilyen alkalom keretei között. Azonban, tette hozzá, akadnak olyan írások is a kötetben, amelyek a teljes életmű fényében vizsgálnak egyes vonásokat, jelenségeket, mint Szirák Péter írása vagy a kötet végén olvasható beszélgetésszövegek. A speciális helyzet, tehát az immáron lezárult életművel való foglalatoskodás megváltozott szemlélete visszaköszön például Osztroluczky Sarolta tanulmányában is, melyben egy még nem publikált, csupán a hagyatékban hozzáférhető Térey-művel foglalkozik – ez nyilvánvalóan eleve érdemben más szemléletet hív életre, mint egy még élő, aktívan alkotó szerző szövege esetében. Radnai Dániel Szabolcs is a két tanulmánykötet alapvetően eltérő koncepciói közötti különbséget hangsúlyozta: az Erővonalak az életmű dokumentálásának mozzanataként is felfogható volt (például korábbi recenziók közlése által is), ezzel szemben „A szellős térben és a szűk időben” sajátos, speciális határhelyzetben jött létre, amennyiben az életmű, posztumusz kiadványok megjelenése (mint a 2020-ban megjelent Boldogh-ház, Kétmalom utca. Egy cívis vallomásai memoárkötet vagy a 2022-es Szükséges fölösleg interjúgyűjtemény) által, jelenleg is tovább alakul. Szintén fontos vonása „A szellős térben…” kötetnek az, hogy Térey alakjára, személyiségére, életrajzára is kiterjed több benne foglalt írás fókusza.
Térey János: Szükséges fölösleg, Jelenkor Kiadó, 2022 (PIM Könyvtár)
Felélénkült-e a szerző írásai felé forduló figyelem Térey halála után, illetve rejt-e magában veszélyeket ennek lehetősége, faggatta még a fentiekhez kapcsolódva a szerkesztőket Bencsik: „ez milyen dinamikában tud egészségesen működni egy szerzői életművel kapcsolatban?”
„Ez az egyik eset – reagált Melhardt –, a másik eset az, hogy meghal a szerző, és akkor a sokszor emlegetett purgatóriumba kerül, a kánonnak a tisztítótüzébe, tíz-húsz évig ott van, és utána majd kiderül, hogy mit kezdjünk vele. De Téreynél tényleg nem ez látszik az elmúlt négy évben, mióta meghalt.”
Veszélyeket azonban nem lát ezzel kapcsolatban Melhardt Gergő, mivel „ha van n számú szöveg Téreyről, és aztán lesz n+1, akkor az nyereség, tehát bármilyen formában ha szó van róla, az szerintem jó”, tette hozzá. A szakmai vetületektől eltávolodva, például a politikai kisajátítás lehetőségére gondolva sem látja realitását a kutató komoly aggodalmak alapjának, elsősorban azon, viszonylag általános olvasói benyomás megléte miatt, mely szerint az életmű sok darabja nehezen befogadható a tágabb olvasóközönség számára. Ennek fontos példájaként utalt arra, ahogy Térey Debrecen kulturális profiljának kiemelt alakjává vált az utóbbi időkben (utcaelnevezéstől kezdve a hagyaték lakásmúzeumba kerüléséig bezárólag).
„De az is látszik, hogy Budapest is szeretne valamit kezdeni vele… – a főváros posztumusz díszpolgári címet adott neki, és hát nagyon sokan itt vagyunk Pesten, akik foglalkozunk vele. Tehát több centrumú ez a dolog, és emiatt is mindig érdekes párbeszédek tudnak kialakulni” – mondta.
Térey János a Petőfi Irodalmi Múzeum Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállításának megnyitó beszédét mondja 2019. január 24-én (Fotó: Gál Csaba / PIM)
Radnai, ehhez csatlakozva, Valastyán Tamás a Borbélyt olvasó Téreyről és Téreyt olvasó Borbély Szilárdról írt tanulmányát emelte ki, annak kapcsán, hogy
„nyilván minden szerzői életmű eléggé különböző, és eléggé különbözőek ezek az emlékezeti gesztusok, még hogyha ezeket leegyszerűsíthetjük aztán néhány alapsémának a variációjára, de az övék pont egy ilyen speciális helyzet, középpontjában a Debrecenhez való viszonnyal. Ez egy érdekes vonása a Téreyvel kapcsolatos emlékezeti gesztusoknak, hogy valahogy Budapest és Debrecen közé szorult ez a Térey-ügy”.
Ezt azonban nem problémaként látja Radnai, hanem kiaknázható, interpretálásra méltó jelenségek tárházaként. „A legjobb dolog, amit az ember tehet, az az, hogy ezt a polifóniát meg ezt a különböző sokféleséget megjeleníteni” törekedjen, erre figyelmesen igyekeztek ilyen szempontból is reprezentatív módon összeállítani már a konferencia és az annak anyagából létrejött kötet anyagát is.
„Minél többet kooperáljanak egymással a különböző szituáltságú és különböző lokális identitással bíró Térey-olvasók; azt hiszem, hogy ha ilyen szempontból nézzük a kötetet, akkor sikerült kellőképpen sokszínűre rajzolni ezt a képet” – összegezte munkájuk egyik fő ambícióját.
A szűk szakmai közönségen túlmutató érdeklődésre is számot tarthat-e például a Térey interjúit magában foglaló, emlegetett interjúkötet, implikálta az ilyen, elsősorban filológiai jelentőségű kiadványok esetében gyakran felmerülő dilemmát következő kérdésében Bencsik. „Egyébként ha az a kérdés, hogy ez az interjúkötet a szakmai olvasórétegen kívül kiket érdekel, erre az a válaszom, hogy fogalmam sincs” – vallotta meg Melhardt, hozzátéve azonban, hogy Térey János öndokumentálásának akkurátus, pontosan archiváló munkafolyamata rendkívül nagy segítség a kutatók számára, ahogyan egyben fontos hozzáadott információkat szolgáltat a szerző karakterisztikájáról, szándékairól is (például, a vele készült interjúk esetében, ezeknek általa való összegyűjtése és, vélelmezhetően megjelentetésük szándékával, precíz előkészítése, illetve összerendezése is erre utal).
Térey János: Szükséges fölösleg, Jelenkor Kiadó, 2022 (PIM Könyvtár)
Ezek a kisebb-nagyobb jelentőségű háttérinformációk, melyek az alkotó észjárását, módszertanát segítenek (a művek megalkotottságából megfigyelhetőeken felül) rekonstruálni, mind-mind hozzátesznek valamit a Térey Jánosról (és általában egy-egy alkotóról) való tudásunkhoz. Radnai ezeket kiegészítve tette még hozzá, továbbra is a Szükséges fölösleg konkrét példájánál maradva: amennyiben nem szakmai, filológusi szemmel olvassuk, példának okáért, ezt a kiadványt,
„ha csak arra gondolunk, hogy meg akarjuk ismerni a kortárs irodalom viszonyait vagy a magyar irodalom egy korszakát, akkor is nagyon tanulságos, tehát olvasható bildungsromanként, Magyarország kulturális lezüllésének történeteként, mellette publicisztikatörténeti perspektívából, hogy hogyan válnak egyre primitívebbé a kérdések az irodalmi térben – szóval megannyi érdekesség rejlik benne”.
Térey János, Gál Csaba felvétele, 2004 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
Térey szemléletének, gondolkodásmódjának változásait, illetve ezekre való, rugalmas, de önreflexív reakcióit híven szemlélteti saját művei újraírásának gesztusa is, mint Bencsik Krisztina megjegyezte. A folytatásban a beszélgetés moderátora ismét Térey János műveinek vélelmezett „nehezen fogyaszthatóságára” terelte a szót, egyben „a klasszikusan téreys hang, a téreyzmusok” kérdésével is tágítva a perspektívát.
„Ha nagyon egyszerűen nézzük azt, hogy egy költői vagy írói életmű hogyan marad fönn, elsődlegesen úgy, hogy ha olvassák, kell hozzá az, hogy tudományos munkák is szülessenek róla, és az is meghatározza, hogy az irodalmi hagyományon belül vannak-e olyanok, akik detektálhatóan azt a hagyományt viszik tovább vagy akár meg is nevezik elődjükként. Hogy látjátok ezt Téreyvel kapcsolatban, tudtok-e esetleg olyan szerzőt megnevezni jelenleg a kortárs térben, akinél érezhető ez a hatás? Láttok-e bármi olyan nehézséget (akár Térey nyelvezete vagy a műfai és műnemi sokszínűség), ami gátolhatná vagy akadályokat állít a követhetőségébe?” – kérdezte Bencsik.
Ennek megválaszolásához először a „téreyzmus” mint olyan fogalmi körülhatározásába fogott Melhardt: „Ha a téreyzmust úgy fogjuk fel, mint a sajátos nyelvhasználatát […], ez a nagyon erőteljes, viszont többféle regisztert egymásba olvasztó, általában egy-egy frappáns szókapcsolatból vagy mondatfűzésből felismerhető nyelvhasználat, akkor nem érzem, hogy ez továbbélne…”, árnyaló szándékkal mindezt, egyetlen példaként, Szálinger Balázsnak egy korábbi alkotói időszakának említésével kiegészítve. Véleménye szerint azonban nem látható, hogy e téreyzmus egészének átvételi szándéka jellemző lenne a mai alkotókra, azt azonban észleli, hogy Térey bizonyos poétikai gesztusait utánozzák kortársai. Ennek szembeszökő példája gyanánt a Paulus 2001-es megjelenése utáni pár éven belül öt-hat verses regény megjelenését emelte ki: nevezetesen Schein Gábor, Varró Dániel, Rakovszky Zsuzsa és mások műveit – majd e trend hirtelen elapadását, mivel „Térey írt még kettőt, és azok elég nagyot szóltak, elég jók, és minthogyha egy picit megállt volna, mintha azt lehetett volna érezni, hogy ez az ő műfaja, ebben ő a legjobb, akkor minek? És amióta meghalt, főleg nála fiatalabb alkotóknál veszem észre, hogy mondjuk évente két verses regény megjelenik”.
Térey János: Paulus, Palatinus Kiadó, 2001 (PIM Könyvtár)
Radnai ehhez kapcsolódva azt is megemlítette, hogy a 90-es évek Téreyjének nagyon jellegzetes (versbéli) megszólalása, attitűdje „vonzó egy bizonyos költőtípus számára, és vannak szerzők a fiatal irodalomban, akik az alanyi megszólalás különböző módozataival, illetve az alanyi megszólásban érvényesíthető iróniaműködésnek a különböző gesztusaival próbálkoznak, de most nem gondolom, hogy ez képezi a fő vonalát a magyar költészetnek”. Eggyel személyesebb hangon, saját olvasói benyomását feltárva tette hozzá még Radnai Dániel Szabolcs, hogy két-három éve olvassa Térey műveit, melyek nagy hatást tettek rá, kiváltképp a 2010-es évektől fogva született darabok – melyekkel szemben „a kortárs magyar irodalom (leginkább a prózairodalom) a Térey-életmű gazdagságához képest nagyon sokszor nagyon sematikusnak” tűnik a számára. E gazdagság, Radnai értelmezésében, alapvetően „nyelvi, poétikai, világnézeti polifóniában, komplexitásban, érzelmi többletben” fogható meg.
A program végére érve, záró kérdés gyanánt arra volt kíváncsi Bencsik Krisztina, hogy beszélgetőtársai érzékelik-e valamilyen típusú Térey-kép kirajzolódásának és e képzetkör, karakterisztika megszilárdulásának jeleit. Ilyen „állandó jelzők” lehetnek „a hídember” vagy „a kaméleonember”. Egyben arról is faggatta a vendégeket, hogy meggyőződésük szerint a rendkívül sokoldalú Térey-féle műfaji, műnemi palettából mire a legfogékonyabb az olvasóközönség, illetve a tudomány képviselői. Melhardt Gergő, mint kiderült, nehezen tudhat csak e kérdésekre válaszolni, lévén doktori disszertációjában Térey János életművét vizsgálja, így „eléggé benne van a mindennapjaimban”, emiatt pedig nehéz saját (kutatói és olvasói) perspektívájából kitekintve mások Térey-élményeit megpróbálnia rekonstruálni. Amennyire mégis megkísérelte, úgy találta, hogy az olvasók többsége számára a versek jelenthetik az első találkozási pontokat az életművel, a legtöbb olvasót azonban a Káli holtak érte el (a színházi feldolgozása által, de attól függetlenül is). Radnai Dániel Szabolcs sem tudott magától értetődő bizonyossággal válaszolni a kérdéscsoportra, kiemelte azonban, hogy Térey pályafutásának utolsó éveiben megfigyelhető az a megnövekedett érdeklődés, amellyel a populáris témák, zsánerek, műfajok, a szélesebb közönségréteget elérni képes szövegtípusok felé fordul. Egyben a befogadói oldalról is észleli Radnai ezt a fajta érdeklődést – még ha maga Térey e folyamat érdemben érzékelhetővé válását sajnálatosan már nem is érhette meg.
„A szellős térben és a szűk időben” tanulmánykötet alapjául szolgáló, azonos című konferencia teljes felvétele megtekinthető a Youtube-on, a Petőfi Irodalmi Múzeum hivatalos csatornáján:
