A Nyugat megszűnése után a folyóirat szellemi örökségét továbbvinni hivatva elindult Magyar Csillag történetének végéről ír legújabb bejegyezésünk első részében Kodolányi Judit, a PIM Kiállításszervezési és -rendezési Főosztályának muzeológusa.

A Magyar Csillag első száma (Illyés Gyula-hagyaték)

1941 augusztusában Babits Mihály halálával érvényét vesztette a Nyugat folyóirat lapengedélye, így az akkori kormányzat kihasználta az alkalmat, hogy a hivatalos kultúrpolitikával nem egyező szemléletű lapot megszüntesse. A folyóiratot megjelentető Nyugat Kiadó azonban megmaradt, és az egykori szerkesztők és szerzők erőfeszítéseket tettek, hogy a hiányt pótolni lehessen. Így végül sikerült elérni, hogy a Nyugat egykori társszerkesztője, Illyés Gyula engedélyt kapjon egy „utód folyóirat” elindítására. A Magyar Csillag megjelenésében hasonló volt elődjéhez, és 1941 őszétől 1944 tavaszáig, betiltásáig adott lehetőséget a magyar és külföldi szerzők műveinek megjelentetésére. Az alábbiakban az Illyés Gyula Hagyatékban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban található dokumentumokat ismertetünk, amelyek teljesebb képet adnak a folyóirat betiltásának történetéről.

A német megszállás után a sajtóirányítás számos új rendelkezést hozott, és sorban tiltotta be a még működő újságokat és folyóiratokat, köztük a Magyar Csillagot is. 1944. április 1-én az olvasók még kezükbe kaphatták az utolsó számot, de az április 15-re tervezett lapot, bár a tartalma összeállítva várta, már csak félig nyomtatták ki, forgalomba pedig soha nem került. Az Illyés Gyula-hagyaték őriz néhány dokumentumot a lapnak ebből az utolsó időszakából is, többek között az Országos Magyar Sajtókamara rendelkezésének bejelentését, amely szerint a vállalatoknak szeptember 30-ig az összes zsidó értelmiségi alkalmazottjukat el kell bocsátaniuk. Ugyanott megőrződött a Sajtókamara Országos Választmányának határozata, amellyel Gellért Oszkárt zsidó származására való hivatkozással a kamara az újságírói főosztály III. szakosztályából törölte, így lehetetlenné téve, hogy ellássa szerkesztőségi feladatait. Mindemellett a lapok terjesztését végző IBUSz levele is fennmaradt, amelyben értesítették a főszerkesztőt, hogy a továbbiakban csak olyan üzletfelek számára teljesítenek pénzbeli kifizetéseket, akik nem esnek a 1.600/1944. M. E. számú rendelet hatálya alá. A lap kiadásának gyakorlati és személyi feltételei tehát egyre inkább ellehetetlenültek, és a szerkesztők nyilvánvalóan érzékelték, hogy hamarosan le kell mondaniuk a Magyar Csillagról.

Gellért Oszkár és Illyés Gyula, 1940-es évek eleje (Illyés Gyulla-hagyaték)

A Magyar Csillag betiltásának történetét – akárcsak az alapításét – elsősorban a résztvevők beszámolóiból ismerhetjük meg. Emlékezéseiben Gellért Oszkár – Kortársaim című könyvében – és az ő írására válaszul Illyés Gyula – A Nyugat vége című írásában – is felidézte a szerkesztés utolsó napjait, az akkor lezajlott, emlékezetes pillanatokat. Gellért Oszkár leírja, hogy a német megszállás kezdetén azt ajánlotta Illyésnek, hogy szüntessék meg a folyóiratot, azonban Illyés – Gellért emlékei szerint – meg akarta várni, „ki akarta provokálni” a betiltást, ami valamikor áprilisban, hivatalosan május elsején, be is következett. (Ld. Budapest Székesfőváros Polgármester Véghatározata a Magyar Csillag időszaki lap kiadásának megtiltásáról és az időszaki lapok nyilvántartásából való törléséről, [Budapest, 1944. május 1.].  K: Illyés Gyula-hagyaték. – Bár a hivatalos irat valóban május 1-jei dátummal tiltotta be a lapot, a kormánypárti napilapok, például az Új Magyarság és a Keleti Újság már április 16-án hírül adták több sajtótermék, köztük a Magyar Csillag megszűnését.) Ezt az emlékezést pontosította Illyés a maga verziójával: a német megszállás másnapján egy barátja figyelmeztette, hogy, mint a legtöbb ellenzéki lap főszerkesztője, ő is a németek listájára került, élete tehát veszélyben van. A hozzájuk közel lakó Németh Lászlóval együtt Illyés így még aznap Gödre utazott, Németh apósához, ahol együtt értesültek a magyar kormányzatot illető legfrissebb változásokról. Illyés talán a Sztójay-kormány megalakulásának hírére döntött végül a lap sorsáról:

Illyés – visszaemlékezése szerint – néhány nappal később érkezett vissza Budapestre, hogy

rendbe tegyem abbahagyott ügyeimet, elsősorban a Magyar Csillagét. A dolog előkészítésére – így a Magyar Csillag szerkesztőségének összehívására – feleségemet kértem meg.

(Illyés feljegyzése szerint ez 1944. március 23-án vagy 24-én történt, a következő levél ezt igazolja – március 24-én kelt.) Ez az előzetes szervezés lehet a magyarázata annak, hogy a Magyar Csillag fejléces papírján gépírással és Illyés saját kezű aláírásával maradt fenn a levél, amelyben a főszerkesztő a felelős szerkesztői feladatokat a már korábban is szerkesztőként tevékenykedő Örley Istvánra ruházta át. E levelet, amely jelenleg a PIM Kézirattárában található, szeretném teljes egészében idézni:

Illyés Gyula levele Örley Istvánhoz, 1944. március 24. (PIM Kézirattár)

Illyés feltehetőleg a találkozót megelőzően egyeztette szerkesztőtársaival szándékát, így a levelet már korábban előkészíthették. maga a gépiratos levél nem közvetlenül e szerkesztőségi ülés alkalmával, hanem korábban keletkezett, Illyésnek tehát az a döntése, hogy végleg lemond a szerkesztésről, nem a vélt vagy valós veszélyhelyzet folyománya volt, hanem egy olyan elhatározás, amely a politikai viszonyok hatására született meg és amelyhez tartotta magát a továbbiakban is.

Illyésnek a Parlament kávéházban Gellérttel, Örleyvel és Kereszturyval megtartott szerkesztőségi ülésről sietve távoznia kellett, minthogy a Nyugat Kiadó irodájában, a munkahelyéül szolgáló Nemzeti Bankban, majd otthonában is kereste őt egy csendőrszázados. Bár a veszélyről később kiderült, hogy valójában jó szándékú figyelmeztetés volt csak, a továbbiakban Illyésnek valóban tanácsosabb volt elhagynia a fővárost egy időre, így először Tolna megyébe, végül Tihanyba ment, ahová később családja is követte őt.

Illyés lányával Tihanyban, 1944 (Illyés Gyula-hagyaték)

Ezt követően érkezett Budapest Székesfőváros Polgármestere megbízottjának véghatározata, melyben a miniszterelnök 10.613/1944 - II M.E. határozatára hivatkozva május elsejétől megtiltotta a Magyar Csillag további kiadását és elrendelte nyilvántartásból való törlését. Bár a határozat dátuma május 1., a betiltás a gyakorlatban korábban történhetett, hiszen, ahogy említettem, az április 15-i számot sem engedélyezték.

Kodolányi Judit