H. Bagó Ilonát, a PIM főmuzeológusát, a Kiállítás-szervezési és Rendezési Főosztály vezetőjét, a MIRE elnökét és Dr. Szilágyi Juditot, a PIM főmuzeológusát, a MIRE kincstárnokát a 2008-ban alapított Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesülete működéséről, múltjáról, jelenéről és a közeljövőjének fókuszában álló, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója kapcsán szerveződő, nagyszabású projektről kérdeztük. Beszélgetésünk második részében a Petőfi 200 évforduló kapcsán megújuló emlékházak számára kiírt pályázat keretében zajló munkáról kérdeztük interjúalanyainkat.

PIMBlog: – A már korábban is említett, aktuális projekt Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója kapcsán szerveződik, és 15 emlékházat érint. Ebben a pályázatban alapvetően a fenntartás, felújítás, a szakmai anyag megújítása, az évfordulós ünnepségek milyen hangsúlyokkal szerepelnek?

Bagó Ilona: – Nincs rangsor, minden eleme fontos a felújításoknak. Az évfordulós ünnepségek szervezése nem feladatunk, azt mindig a helyi közösségek végzik.

A legjobb állapotban Petőfi szülőháza, illetve a szalkszentmártoni emlékház volt, de mindkét helyen elég komoly összegeket fordítunk az épületek rendbetételére. A dunavecsei és a dömsödi házak állaga nagyon rossz, a borjádi méhest néhány évvel ezelőtt szétdúlta egy vihar, hihetetlen pusztítást végezve az épület állagában. A sárszentlőrinci ház felújítására tizenkét éve került sor, a szigetelés nem állta ki az idő próbáját, újra el kell végezni ezt a munkát. Többségükben vályog- vagy vert falú házak – szinte lehetetlen megvédeni őket a vizesedéstől.

Az igazán nagyszabású felújítási munkák Juditnak jutottak. A múzeumok felújításának koordinálását kapta feladatul, arra számítottam, hogy – eleve nem kevés szakmai teendője mellé kapva ezt – kevesebb problémája lesz a munka során. Azonban kiderült, hogy mégis a legbonyolultabbak kerültek hozzá. Például Aszód…

A Petőfi egykori iskolájában létrejött aszódi múzeum épülete a felújítás előtt (Fotó: MIRE)

A Petőfi egykori iskolájában létrejött aszódi múzeum épülete a felújítás előtt (Fotó: MIRE)

Sz. J.: – Majdnem mindegyik helyszínen az épületek felújításával kell kezdenünk a munkát. A mi feladatunk megtalálni, összekötni a legmegfelelőbb szakembereket, koordinálni a munkafolyamatokat, hogy a végeredmény ne csak a műemlékvédelmi, de a kiállítási szempontoknak is megfeleljen. Aszódon, Niklán de a Segesvár melletti Fehéregyházán is már így halad a munka. Egyébként néhány Petőfi-emlékhely már a korábbi években megújult, a mostani program keretében szinte az összes továbbira is sor kerül.

A Segesvár melletti Fehéregyházán található múzeum (Fotó: MIRE)

B. I.: – A már említett, Petőfi Emlékméhes Borjádon egy kis hátsó építmény volt a Sass-kúria mögött. Életrajzi kötődése annyi, hogy Petőfi ott aludt, amikor meglátogatta Sass Istvánt. Vers is, barátság is kötődik hozzá, és igazi ékszerdobozzá fog válni a pályázat keretében folyó átalakításnak köszönhetően.

A borjádi méhes, ahol 1845 őszén Petőfi néhány napot töltött (Fotó: MIRE)

A méneshez közel, Sárszentlőrincen Petőfi kisgimnazista éveit töltötte. Nem lesz könnyű dolga a kiállítás forgatókönyvét író kolléganőnek, hiszen ehhez az időszakhoz található a legkevesebb anyag. A koncepció új nézőpont kiállítást ígér: Petőfi portréjának megrajzolásával, a település és a gimnázium történetébe ágyazva, annak a hálózatnak a bemutatásával, mely erőteljes hatást gyakorolt a költőre. Az életrajz kapcsolódási pontjai adottak. Kiskőrös jelentőségét szerintem nem is kell részletezni, akkora ereje van a kis háznak, hogy szinte lehetetlen megilletődés nélkül belépni oda. A Dunavecse–Szalkszentmárton–Dömsöd irányvonalon követhetjük a Petőfi-szülők költözéseit és Petőfi látogatásait szüleihez. Ezen az útvonalon a Duna a sorvezetőnk.

A dunavecsei, Petrovics-féle mészárszék, ahol a költő szülei éltek (Fotó: MIRE)

A dunavecsei, Petrovics-féle mészárszék, ahol a költő szülei éltek (Fotó: MIRE)

Dunavecséhez számos vers (Távolból, Fekete kenyér, Füstbe ment terv) köthető. Szalkszentmártonhoz a Felhők ciklus köthető. Ami az előbb említettekhez képest egy másik Petőfit mutat, egy kicsit befelé forduló, elbizonytalanodó szerző képe rajzolódik ki. Dömsödön születik meg a Levél Várady Antalhoz című vers. Ebben az időszakban a közösségi fókuszú versek sora következik. Tehát, ha a tartózkodási helyek szerepe szerint vesszük szemügyre az életművet, izgalmas, érdekes megközelítésekre lelünk. És akkor Aszódnak, Mezőberénynek is megvan a maga Petőfi-olvasata, -képe. Más szempont: ne feledjük, az életrajz maga is bonyolít a dolgokon. A születés és a halálozás helye is vitás, vitatott. Így a lehetőségek tárháza rendkívül széles. (Kiskőrös mellett a dokumentumok, Kiskunfélegyháza mellett Petőfi önvallomása szól.) Összességében tehát ez a fiatal zseni szinte számtalan lehetőséget kínál nekünk alakjának és életművének megközelítésre. A kibontakozó, Duna-menti történet, a versekkel együtt, újfajta felfedezésre hívja a látogatókat, tervezünk is egy Kiskőrös–Dunavecse–Szalkszentmárton–Dömsöd biciklitúrát, ezen végigmenni egészen egyedi élményt jelent majd.

A dömsödi ház, ahol Petőfi 1846-ban egy hónapig lakott (Fotó: MIRE)

PB: – E sok és sokféle Petőfi-ránézés közül mit lehet még, akár kedvcsináló jelleggel is, kiemelni olvasóink számára?

B. I.: – Mindent még mi sem látunk, hiszen még most alakulnak a forgatókönyvek, de a koncepciók nagyon figyelemre méltók. A már elkészült kiskőrösi állandó kiállítás egyik látványelemét viszont muszáj megemlítenem. A Felhők ciklus bemutatása soronként, faléceken történik; irányuk, hosszuk, domborulatuk variálásával hihetetlenül plasztikusan sikerült visszaadni a művek zaklatottságát. Abban reménykedem, hogy mindegyik helyen lehet majd valami kreatív, egyedi megoldást találni, és nemcsak a művek installálásával, hanem még a kultusz ápolásában is lesz lehetőség mindenhol egy kis „csavar” alkalmazására.

Sz. J.: – Hozzátenném ehhez, hogy ez a jelenség, mikor egy szerző köré ilyen sok és ilyen sokféle emlékezés épül, igencsak ritkaságszámba megy. Nincs még egy szerzőnk Petőfi mellett, akinek az emléke ekkora energiákat mozgatna meg.

B. I.: – Bár József Attilának is van öt emlékhelye, de ez csak feleannyi, mint Petőfinek…

Sz. J.: – Petőfinek ráadásul igencsak „izgága” életútja volt; ezért is van ennyi helyszín. De, persze, ezen felül vannak más, fontosabb indokok is. Országszerte rengeteg település érzi magáénak Petőfit, olyanok is, amelyekhez csak igen rövid ideig volt köze a költőnek. Elementáris erejű a kultusza! Van olyan kisváros, ahol két középiskola is Petőfi nevét viseli. És a mozi, a főtér, a patika, korábban a téesz is… Egyébként tudjuk, hogy – Kossuth, Béke, Szabadság vagy Arany János utcán kívül – Petőfi utca is van minden magyarországi településen. A kultusz mibenlétén nekünk is folyamatosan gondolkodni kell, és, miközben reflektálunk rá, egyben „gyártjuk” is, magunk is hozzájárulunk az alakulásához. Ez egy nagyon érdekes helyzet: benne is vagyunk és generáljuk is.

PB: – Ez esetben nyilván további kihívást jelent az ötletek, megközelítések szempontjából, a „hozott anyag” és a MIRE elképzelései közötti összehangolás, közvetítés, szervezés.

Sz. J.: – Ha lehet, helyi kurátorokkal dolgozunk, de az esetek zömében mi kérünk fel valakit a feladatra, a kollégáink vagy általunk is elismert szakemberek közül.

PB: – Ha már szóba kerültek a felkért szakértő kollégák, kurátorok, kiállításszervezők – vannak, akikről már lehet tudnunk a projekt részeként? Ha igen, kik ők?

B. I.: – Kezdjük a Dunántúllal. Borjád és Sárszentlőrinc nagyon közel vannak egymáshoz. A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum muzeológusa, Lovas Csilla elvállalta a munkát mindkét településen. Az alapján, amit eddig láttam az általa összeállított anyagból, izgalmas kiállítások várhatók. Alföld: Kiskőrösön a szülőház kurátora, Filus Erika, igazgató készítette az új kiállítást. A Hét év című, új állandó kiállítás megálmodója Kispálné dr. Luca Ilona, aki Szalkszentmártonban is vállalt kurátori megbízást. Dunavecsén korábbi főigazgatónk, E. Csorba Csilla dolgozik majd, méghozzá egy kortárs fotóművésszel, Fátyol Violával együttműködve. Az ő kiállításukat kíváncsian várjuk. Hogyan látja egy ma alkotó fotóművész ennek az életszakasznak a költői teljesítményét, mi lesz az a hozzáadott érték, ami kitágítja befogadói horizontunkat? A kiskőrösi állandó kiállítás is épít kortárs művészeti reflexióra, ahogy Dömsödön is erre készülnek (itt, nagy eséllyel, a textilművészet irányából) – de itt a körülmények komoly kihívást jelentenek. Benkő Andrea, volt kolléganőnk, már szinte kész koncepcióval érkezett az emlékházhoz, de az alacsony belmagasságú parasztházban nagyon szűk a tér, ehhez kell hozzáigazítani az eredeti elképzeléseket.

Sz. J.: – Fontos még hozzátennünk, hogy ebben az évben nem csupán Petőfi-házak újulhatnak meg, hanem néhány más szerző emlékhelye is. Az egyik legkomolyabb projekt a Berzsenyi-kúria épületének és kiállításának megújítása lesz Niklán. Itt a kurátor Vaderna Gábor, a korszak kiváló kutatója.

A niklai Berzsenyi-kúria (Fotó: MIRE)

A megújítandó Berzsenyi-emlékkiállítás (Fotó: MIRE)

Ahogyan a többiek is: Onder Csaba dolgozik majd az álmosdi Kölcsey Emlékházon, Fráter Zoltán pedig Mikszáthnak a horpácsi kúriájában készülő, új kiállítson.

A Kölcsey Ferenc Emlékház Álmosdon (Fotó: MIRE)

A csodálatos horpácsi kúria előtt Mikszáth (szobra) üldögél (Fotó: MIRE)

A kecskeméti Katona József Emlékház kiállításának kurátora Gajdó Tamás lesz, együttműködve Székelyné Kőrösi Ilonával és más kecskeméti kollégákkal. Ez a pár név is önmagáért beszél, látható belőlük, hogy milyen kapcsolatrendszerrel, tudományos háttérrel működünk.

PB: – A tárlatokon, kiállításokon felül körvonalazódnak már egyéb emlékezés- vagy programtervek, további újdonságok?

Sz. J.: – Petőfi „örökmozgó” alkatához igazodva egyik kolléganőnk olyan applikációt fejleszt, amely a megújult emlékházak biciklis túraútvonalán vezet végig. Szintén fontos megemlíteni, hogy megújul a honlapunk, ahol elérhető lesz  az emlékházakkal kapcsolatos összes tudnivaló. Ez azért is fontos, mert sok kis település esetében nincs meg a kapacitás ahhoz, hogy saját információs felületet működtessenek.

B. I.: – A lokális, regionális emlékezések a szokásosnál is fontosabb szerepet kapnak. Nincs most akkora csinnadratta a Petőfi 200 körül, mint a nagy évfordulók alkalmával szokott lenni, például, mint 1973-ban, a százötvenedik évfordulón. Ezúttal ugyanis nincs központi szervezés, mint, mondjuk, az Arany 200 esetében, amikor egy háromtagú bizottság működött, kifejezetten ezzel a céllal, hogy támogassa és koordinálja az eseményeket. Ez alkalommal az NKA által kiírt pályázatok adják az ünneplés keretét. Ennek következtében inkább szétterítődik a megemlékezések hálózata.

PB: – Van-e az emlékházak közül olyan, amiről még nem esett szó idáig, de – bármilyen szempontból – fontos lenne kiemelni valamely sajátosságukat, hozzájuk kapcsolódó, különleges programokat? Vagy akár egy-egy ekképp megemlíthető kedvenc?

B. I.: – Azért nehéz erre választ adni, mert én 2007 óta foglalkozom az emlékházakkal. Számomra mindegyik kedves, egyik ezért, a másik azért. Például Alsósztregovára mindig maradandó élmény ellátogatni.

Sz. J.: – Jaj, én is épp ezt akartam mondani (nevet)!

B. I.: – Számomra a gondosságuk, a hozzáállásuk, vendégszeretetük miatt. Az, amilyen rend, tisztaság van az épületben, az az aprólékos figyelem, amivel ápolják az emlékházat és Madách emlékét az ottaniak…

Sz. J.: – Alsósztregova több szempontból is pompás hely. Pozsonyi kolléganőnk, Jarábik Gabriella hihetetlen energiákkal szervezte meg a múzeum újjászületését. De azért is kiemelkedő, mert nagyon kevés olyan helyszín van, ahova ennyi szállal kötődik egy szerző: Madách ott született, ott is hunyt el, és ott írta főművét, Az ember tragédiáját.

B. I.: – Nincs is talán még egy az életrajzhoz ennyire sok kapcsolódási ponttal kötőtő helyszín. Egy pici, szlovák nyelvű faluról beszélünk. De Kiskőrösön a szülőházat is említhetném, ahogy Szalkszentmártont is. És akkor még Esztergomban a Babits Emlékházat nem is említettük… És még megannyi fantasztikus (emlék)helyet lehetne… A rövidesen megnyíló honlapunkat ajánlom, ott lehet tájékozódni a többi emlékhelyről.