Kevés olyan hagyaték van, amely olyan jelentős mértékben szóródott volna, mint Ady Endréé. Kéziratainak, főleg leveleinek, már életében is három gyűjtőhelye volt: Érmindszenten, Párizsban és Csucsán. 

Székely Aladár: Ady Endre (PIM)

A Mindszenti levelesláda

Ady Lőrincné Érmindszenten gyűjtötte fia szüleihez írt leveleit, az ott kapott, valamint megőrzésre hazavitt küldeményeket. Itt gyűltek az Ady Lajoshoz írt levelek is. Ez volt a Mindszenti levelesláda, amelyben verskéziratok is megőrződtek. A Mindszenti levelesláda 1937-ig egyben volt. 

Ady Endre levele Diósiné Brüll Adélnak 1911 áprilisából. A levél a Mindszenti levelesládából származik. (PIM)

1937-ben Ady Lőrincné kéziratokat és relikviákat ajándékozott a zilahi kollégiumnak belőle. A zilahi kollégium anyaga azonban a II. világháborút követően szétszóródott, maradványa a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumba került. 

Ady Lajos és Ady Lőrincné halála után az örökös, Ady Lajosné a Nemzeti Múzeumban felállítandó Ady-emlékszoba részére 1941-ben és 1942-ben nagyobb mennyiségű kéziratot és relikviát ajándékozott. Az Ady-emlékszoba megszűnése után az anyag az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába került. 

1951-ben Ady Lajosné újabb értékesítési szándékával már nem az Országos Széchényi Könyvtárat, hanem a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárát kereste. 

Ady Endre levele Diósiné Brüll Adélnak 1911. áprilisából. A levél a Mindszenti levelesládából származik. (PIM)

1965-ben pedig Ady Lajosné örököse, Tóth Anikó, a maradék megvásárlásában nem tudván megegyezni a Magyar Tudományos Akadémiával, azt a Petőfi Irodalmi Múzeumnak adta el. 

A Mindszenti levelesládából feltűnően hiányzik Ady Endre édesanyjával folytatott levelezése. Ady Lőrincné fia bizalmas, csak neki szóló leveleit utolsó pesti útja előtt megsemmisítette, csupán azt az egyet hagyta meg, amelyben 1898. november 24-én Ady pályaválasztási döntéséről tájékoztatja.

Az Ady-relikviák

A második gyűjtemény még Ady életében, a Diósi házaspár párizsi otthonában keletkezett. Léda nemcsak az Adytól kapott leveleket őrizte meg, hanem a költő Párizsba címzett lapjait és verskéziratokat is. Ezeket egy „Ady-relikviák” feliratú papírdobozban tárolta.

Az Ady-relikviák doboz az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményéből

A Diósi házaspár párizsi lakásában összegyűlt anyag halálukat követően Diósiné húgához, Brüll Bertához került, és összeolvadt a neki írott Ady-levelekkel. Ma már megállapíthatatlan, hogy mennyi veszett el ebből az anyagból. Adyhoz írt levél mindösszesen 13 darab maradt fenn, ebből négy szerzője Diósi Ödönné. Bölöni György jegyezte fel, hogy Léda és Ady egyik összeveszése alkalmával Ady azzal bízta meg Bölönit, szerezze vissza a házaspártól a számára fontos tárgyakat: „Dodónétől [Diósi Ödönnétől] összes leveleimet, Vészi Margit leveleit, a Bimbó utcai nő leveleit, a Czigány-féle arcképet.”

Ennek a kézirategyüttesnek a felbomlása már Brüll Berta életében elkezdődött, aki anyagi helyzete okán a levelek eladására kényszerült. Ekkor kapcsolódott a történetbe Révész Béla, aki 1922-ben jelentette meg Ady-életrajzát. Ezt követően további köteteket tervezett, amelyben az életrajzi részleteket levelekkel illusztrálná. 1934-ben jelentette meg Ady és Léda – Ady Endre több mint száz ismeretlen levelével, verskézirataival, 21 fényképpel és egyéb mellékletekkel könyvét.

Révész 1935-ben közvetítőként az Országos Széchényi Könyvtárnak ajánlott 115 darab Ady Endre által a Diósi házaspárnak és Brüll Bertának írt levelet 2500 pengőért. A Nemzeti Múzeum Tanácsa azonban nem járult hozzá, hogy a könyvtár kölcsönt vegyen fel a vásárlásra. Így a vételárat Lantos Adolf könyvkiadó, könyvterjesztő fizette ki, a könyvtár pedig részletekben törlesztett neki. A gyűjtemény egésze Diósi Ödön 1935. november 27-i halála után vált teljes egészében felhasználhatóvá, azaz ekkortól publikálhatták az Ady által Diósinénak írott leveleket is. 

Ady Lédának szóló üzenete a Colombes egyik utcáját ábrázoló képeslapon, 1904. (OSZK)

Brüll Berta szűkös anyagi körülményei következtében e második rész anyagait is eladta. A közvetítő ismét Révész Béla volt, aki S lehullunk az őszi avaron. Ady és Léda tragikus szerelmének titkai kötetéhez használta fel Ady szerelmes leveleit. A hagyatékot Nádor Henrik orvos vette meg 1936-ban. Révész Béla azonban fenntartotta a közlés kizárólagos jogát magának, néhány levelet pedig megtartott, amelyeket később a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének adott el. 

Nádor Henrik a megvásárolt anyagot kétféle származásúnak írja le: elmondása alapján az egyik Révész Béla tulajdonából, a másik Brüll Bertától származik. Az értékes dokumentumgyűjtemény 1966-ban az OSZK-ba került, ahol külön kézirattári egységben, a Fond 74-ben, az Ady-gyűjteményként őrzik. Ahogy Ady és édesanyja levelezése hiányosan, úgy az Ady–Diósiné levelezés féloldalúan maradt fenn. Az 1903–1908 közötti évekből egyetlen lap sem maradt fenn Diósinétól, ezeket talán Ady, talán Léda megsemmisítette. 

A Csinszka-gyűjtemény

Az Ady-életében kialakult harmadik nagyobb kézirategyüttes Csucsán keletkezett. Alapját a Boncza Bertának írt Ady-levelek képezik, amelyeket Csinszka Ady Endre halála után visszakért, és nagyobb részben vissza is kapott Ady szüleitől, a Mindszenti levelesládából. A levelek mellett verskéziratok, fényképek és tárgyak részei ennek a gyűjteménynek, valamint Csinszka hajfürtje, amelyet 1913. szeptember 20-án kelt levelében küldött el Adynak. Mennyiségét tekintve, ez a kézirategyüttes volt a legkisebb. Az Adyhoz írott, Csucsára címzett levelek száma eleve kevés, nagyobb részük ráadásul elveszett. 1918 október 27-én Ady és Boncza Berta Pestre utaztak Csucsáról. Karácsony előtt Csinszka nagyanyjának  és nagybátyjának is menekülnie kellett a birtokról. A gazdátlanul maradt épületeket kifosztották, sok kézirat semmisült meg ekkor.

Boncza Berta levele Adynak 1913 szeptemberéből, amelyben hajtincsét küldi (PIM)

Az 1920-as, 1930-as években Boncza Berta több verskéziratot elajándékozott (például Raáb Évának, Révész Máriának, Rónai Mihály Andrásnak), valamint eladott: „nekem koronként pénzre van szükségem, ilyenkor nem nagyon nézem, hogy mit adok el – így hát félős, hogy más gyűjtő kezébe kerül mindaz a szép és értékes emlék, amit magának szántam" – írta Bárczy Istvánnak. 

Boncza Berta második férje, Márffy Ödön felesége halála után húsz évvel, 1954-ben a hagyaték egy részét a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának adta el. 1960-ban Márffy Ödön özvegye a megmaradt dokumentumokból a Petőfi Irodalmi Múzeumnak adott el, 1965-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának.

Boncza Berta hajtincse, amelyek 1913-ban írt levelével együtt küldött el Ady Endrének (PIM)

Ady Endre hagyatéka tehát az 1930-as évektől kezdve részletekben, kisebb-nagyobb veszteségeket szenvedve, az 1970-es évekkel bezáróan közgyűjteményekbe került. Újra három jelentősebb gyűjtőhely alakult ki: a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára és a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára. Sajnos a dokumentumok rendkívül szeszélyes eloszlásban kerültek mai helyükre, akár összetartozó anyagrészek egymástól való elszakításával. 

A nagy gyűjtemények mellett kisebb gyűjteményekbe is kerültek Ady-kéziratok: a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumba, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményébe és a debreceni Déri Múzeumba. Mindezek mellett csekély mértékben ugyan, de magántulajdonban is maradtak, illetve kerültek Ady-kéziratok. Erről bővebben a második részben.

Borbás Andrea