Ritkán használt kifejezés a múzeumban. Csak titokban szabad olvasni, mellette pedig érdemes kortárs magas irodalmat is a talonban tartani, ha véletlenül megkérdeznék, mit olvasunk éppen. Vagy nem. Lehet, hogy ebédszünetben a munkatársak a legfrissebb tudományos-fantasztikus olvasmányélményeikről cseverésznek, munka után pedig mohón falják a múzeumban köröző sci-fiket, amik hatására akár blogbejegyzések is születhetnek.

Keressünk egy axiómát...

Egy rendes írás a sci-firől általában definícióval kezdődik, mert: viszonylag új szépirodalmi zsáner, aminek a meghatározásában még nincs évszázados konszenzus, vagy szubkulturális témának tekintik, amivel kevesen foglalkoznak, esetleg elhatárolódnak bizonyos tudománytalan jelenségektől (szuperhősök, mutáns teknőcök) stb. A definíciók többségében közös pont, hogy ”megpróbálják igazolni a műfaj komolyságát, kiforrottságát, tiszteletre méltó voltát, vagy akár csak a puszta létjogosultságát az irodalom egészén belül”. Én Vera Graaf frappáns definíciójával tudom le ezt a feladatot: szerinte a sci-fi mindig fenntartja a valóság látszatát, tehát a megvalósíthatósága valószínűnek tűnik.

Karnics Tibor alkotása (PIM, Kuczka Péter-hagyaték).

...vizsgáljuk meg a következményeit...

A tudományos-fantasztikus irodalomnak alapvetően két fő áramlata van. Ezeket gyakran hard science fiction-nek (HSF) és soft science fiction-nek (SSF) nevezik – az összes tudományos-fantasztikus irodalmi mű elhelyezhető a kettő közötti skálán aszerint, mennyire képviseli a tudomány „hivatalos” álláspontját, illetve mennyi és milyen típusú SF-elemet hordoz. Előbbi atyjának Jules Vernét, utóbbinak Herbert George Wellst tartják. 

Az eredeti meghatározás szerint a természettudományi hátterű HSF a technológia, a tudomány és ezeken keresztül az emberiség lehetőségeit vizsgálja, míg a társadalomtudományokat előnyben részesítő SSF inkább ezek hatását az emberiség és a Föld jövőjére. A HSF-en keresztül betekinthetünk a technológiák működési mechanizmusába, vázlatosan megismerkedhetünk az elméleti fizika, a genetika és más tudományágak elképzeléseivel, a mérnöki munka kihívásaival és lehetőségeivel. Az SSF sokkal bátrabban engedheti szabadjára fantáziáját, felülbírálhatja a tudományos konszenzust, és a cél érdekében akár olyan, jelenleg „tudománytalannak” tartott elemeket is beemelhet az irodalomba, mint az antropomorf földönkívüliekkel való kapcsolatteremtés vagy a paranormális jelenségek. 

Pető János: Csillagtaposó (PIM, Kuczka Péter-hagyaték)

A helyzetet tovább bonyolítja a sci-fi népszerűségét kihasználó, didaktikus célzatosságtól mentes, SF-elemekkel színesített ponyvák megjelenése. A látszat ellenére nem biztos, hogy ezek valóban tudományos-fantasztikus művek: annak ellenére, hogy rengeteg későbbi filmre/univerzumra volt hatással, a sokak szerint témájában ide illő Csillagok háborúja esetében inkább azokkal értek egyet, akik az SF-elemeket hordozó technikai vagy űrfantasyhez sorolják – ahogy maga George Lucas is. Az űrhajók jelenlététől még nem lesz egy mű automatikusan tudományos-fantasztikus – ahogy nem minden krimi, amiben történik bűntény.

Steampunk – a viktoriánus kor újraromantizálása egy fiktív, anakronisztikus világban (Forrás: pixabay.com; ImaArtist)

A témakeveredés sem könnyíti meg a művek besorolását, némelyek egyaránt tartalmaznak sci-fi-, fantasy-, misztikus és krimielemeket. Az utóbbi évtizedekben ráadásul új alzsánerek, témák is megjelentek, mint például a biopunk, transzhumanizmus, afrofuturizmus, keresztény, libertariánus, LMBTQ-sci-fi stb.

Ha még ezek után is felmerülne a kérdés, hogy mi a különbség a sci-fi és a fantasy – illetve mese – között, Edmund Crispin A science fiction és az erkölcs című esszéjének frappáns Hamupipőke-parafrázisa segíthet rajtunk "...a science fictionben a tök átváltozása elektrokémiai úton történik, a varázslók pedig egy másik univerzum lakói, akik történetesen titán fluoridot alfa-részecskékkel bombáznak, és ezért kikerültek saját szférájukból.”

Forrás: NewScientist

...és fejtsük ki bővebben.

A sci-fi általában a társadalmat és a tudományt leginkább foglalkoztató témákra fókuszál. Elemzi a problémákat, megírja a lehetséges forgatókönyveket, megoldásokat kínál fel, extrapolálja a kor technikai lehetőségeit. Az összes SF-téma felsorolása önmagában kitöltene egy átlagos blogbejegyzést (ráadásul számuk gyors iramban növekszik), nézzünk meg néhány fontosabb témakört (ajánlott irodalom – sokkal inkább elfogult, mint következetes – az érdeklődők számára zárójelben).

Science fiction alzsánerek  (Forrás: steampunkages.com)

Annak ellenére, hogy ritka az olyan mű, aminek központi eleme lenne a térbeli utazás, kezdetektől fogva a sci-fi egyik leggyakrabban használt összetevője. Különféle elméletek születtek, hogyan lehetne nagy távolságokat megtenni a világűrben. Az elméleti fizikának és a mérnöki tudományoknak is nagy kedvence volt a téma, így számos elmélet született a meg(nem)valósíthatóságról. A szépirodalom viszont nem kizárólag az utazás technikai lehetőségeivel foglalkozik, hanem olyan problémákat is felvet, mint az emberi pszichikum tűréshatára, akklimatizálódás az új világokban, a kis méretű közösségek viszonyrendszerének alakulása. (Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben; Larry Niven: Időn kívüli világ.) Annak ellenére, hogy az idő fogalmával az elméleti fizika sem sokat tud kezdeni, s inkább filozófiai kérdéseket vet fel, máig rengeteg mű központi eleme az időutazás. (László Zoltán: A keringés; Isaac Asimov: A halhatatlanság halála.)

 Isaac Asimov: A halhatatlanság halála c. művéből rendezett magyar film pillanatképe. A felvételen Szalay Edit látható. (Rend: Rajnai András)

Az utópia/disztópia az egyik legkedveltebb SF-téma. A régebbi műveket (például Gulliver utazásai) nem feltétlenül sorolják a sci-fi-irodalomhoz, ma viszont már nehéz kizárni egy utópiából a technológiát, illetve annak pozitív és negatív hozadékait – tulajdonképpen bármilyen komolyan vehető jövőbeli társadalmi modellt vázolunk fel, ezzel számolnunk kell. (Csepregi Tamás: Szintetikus álom; Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány.) 

Nem mindig könnyű elkülöníteni az utópiától az alternatív történelmet, gyakori az átfedés közöttük. Az alzsáner egyik leggyakoribb gondolatkísérlete: hogyan alakulhatott volna a történelem, ha valami máshogy történik. (Gáspár László: Mi, I. Adolf; Philip K. Dick: Az ember a fellegvárban.)

Faniszló Ádám borítótervei Philip K. Dick: Az ember a fellegvárban regényéhez (Forrás: ectopolis.hu)

Korunk egyik legaktuálisabb filozófiai témája: ha az ember egyszer ír egy önmagánál kreatívan intelligensebb algoritmust, ami képes lesz létrehozni egy önmagánál szintén összetettebb algoritmust, ami szintén képes lesz erre, a technológia fejlődési üteme és iránya beláthatatlanná, megjósolhatatlanná válik. Ezt technológiai szingularitásnak nevezik. A legalább emberi intelligenciájú gép egyébként már régóta foglalkoztatja az írókat (lásd robotok), amióta pedig megalkották az emberi elme által felülmúlhatatlan algoritmusokat, a téma aktuálisabb, mint eddig bármikor. És akkor jön a transzhumanizmus, és nyugtalanító kérdéseket tesz fel. Miért maradjunk emberek? Ha lehetőségünk van az evolúció felgyorsítására, a technológia felhasználására az ember tökéletesítése céljából, használjuk ki, vagy bízzuk a természetre az evolúciót? Ha úgy döntünk, kezünkbe vesszük a sorsunkat, milyen irányba folytatódjon az ember evolúciója? Elkerülhető egyáltalán ez a folyamat? (Markovics Botond: Isten gépei; William Gibson: Neurománc.)

Solarpunk – amikor az emberi civilizáció a napenergiára támaszkodik (Forrás: artstation.com; Thomas Chamberlain Keen)

Az egyik legizgalmasabb, ezért megkerülhetetlen témakör a földön kívüli életformák, tudományos alapja viszont nem nagyon van: matematikailag szinte lehetetlen, hogy kizárólag a Földön létezzen (értelmes) élet, ahogy matematikailag szinte lehetetlen, hogy találkozzunk is egyszer földön kívüli életformával. Elméletek itt is szép számmal születnek, például olyan nem földi életformák létezéséről, amik olyannyira idegenek számunkra, hogy egyszerűen észre sem vesszük őket. (Lengyel Péter: Ogg második bolygója; Larry Niven – Jerry Pournelle: Szálka Isten szemében.)

Rozbroy Viktor