2020. aug 05.

Ragyogjon emberméltóság sugára

írta: Asztalos Emese (PIM)
Ragyogjon emberméltóság sugára

Megnyílt a Vörösmarty Emlékház új kiállítása

2020 júliusában Kápolnásnyéken, a Vörösmarty Emlékházban vadonatúj állandó tárlat nyílt Ragyogjon emberméltóság sugára címmel. Kovács Ida kurátorral beszélgettünk, aki a kiállítás és a Vörösmarty-életút rejtelmeibe vezeti be az érdeklődőket.

Mi köti Vörösmartyt Kápolnásnyékhez?

A költő édesapja, idősebb nemes Vörösmarty Mihály a Nádasdy grófi család gazdatisztje volt. A költő születése idején családjával Pusztanyéken éltek egy öreg házban. Miután az épület rossz állapotban volt, a gróf úgy döntött, hogy újat építtet számukra. 1800-ban kezdték meg a kúria építését, amely ma az emlékmúzeumnak ad helyet. A költő Nyéken kezdte el az elemi, úgynevezett népiskolát, majd néhány évvel később az apja házitanítót fogadott. Vörösmarty már 11 éves korában beköltözött Székesfehérvárra, ekkor vették fel a ciszterci rend középiskolájába. Ezzel egy időben apja kilépett a Nádasdyak szolgálatából: először Velencén vett bérbe házat a gróftól, majd termőföldet, ahol szőlővel kezdett el gazdálkodni, végül pedig tulajdonos lett. A famíliának egyébként Fehérváron is volt háza, az édesanya, vagyis a Csátyak révén. Ez azért érdekes, mert Vörösmarty Mihály így fehérvári polgárnak is számított, ami a középkortól fogva fontos rangot jelentett.

vorosmarty6_optimized.jpg

Kovács Ida, a kiállítás kurátora

Milyen hatással volt Vörösmarty költészetére a gyermekkori táj, régió?

Ez a korai időszak főleg a zsengékben, az 1830-as évek előtt megszólaló versekben fedezhető fel, amelyekben elsősorban a Velencei-tó és vidéke hangulata jelenik meg. Meghatározóak voltak számára az itt megtapasztalt emberi kapcsolatok is, hiszen kiskamaszként, belefolyva édesapja munkájába, időnként napszámosokkal intézkedett. 

vorosmarty5_optimized.jpg

Hogyan vált múzeummá a kápolnásnyéki ház?

Az emlékház 1952-ben lett múzeum. Előtte egy királyi tanácsos tulajdonában volt, majd öröklés révén a Kresz családhoz került. A família leghíresebb tagja Kresz Géza hegedűművész, aki gyakran nyaralt ebben a házban. Az épület két kis szobájában a Kresz család történetét is bemutatjuk, kiváltképp, hogy végül e család leszármazottja, Kresz Mária ajándékozta a Magyar Tudományos Akadémiának az épületet, azzal a céllal, hogy múzeum legyen belőle. E hagyomány mentén gondolhatta úgy 2018-ban a parlament Kulturális bizottsága, hogy ideje megújítani a házat. 

Hogyan épül fel a kiállítótér?

Kezdetben az épület egész belső tere Vörösmartynak volt szentelve, majd az 1960-as években egy részét leválasztották, hogy beköltözhessen oda a gondnok. Ebben a lakrészben most a Kresz-kiállítás kaphat helyet, a jobb oldali traktusban pedig a Vörösmarty-tárlat, amely négy teremből áll. Az ötödik kis konyharész is ide kapcsolódik, ahol egy 1800-as évek elejét idéző konyhát rendeztünk be. Ami szintén újdonság, hogy a ház kezelői megvásárolták az épület mögötti területet, ahová szabadtéri színpad épült, amely Csajághy Lauráról lett elnevezve. Itt nyáron koncertek, színházi előadások lesznek, amelyeknek a régióban már hagyománya van: az emlékház üzemeltetője, a Velence-tavi Nonprofit Kft. vezeti ugyanis a Kápolnásnyék belterületén lévő Halász-kastélyt is, ahol ugyancsak kiállítások, koncertek valósulnak meg. Összefogva a két helyszínt számos egymásra épülő program valósulhat meg a Vörösmarty Emlékházban és a kertjében  is.

vorosmarty3_optimized.jpg

Mi történt Vörösmarty halála után a hagyatékkal?

A Vörösmarty-hagyaték az 1920-as években alapvetően a Magyar Tudományos Akadémiához került Csajághy Laura leszármazottai révén. Az utódok kifejezett óhaja és kikötése volt, hogy ebből az anyagból létrejöjjön egy emlékszoba, amely az Akadémia falai között meg is valósult. Ez egészen a második világháború végéig fennállt, utána azonban nem állították vissza, mert az új funkciókba, struktúrába már nem fért bele. A gyűjteményeket átrendezték, a hagyatékot szétosztották a kézirattár, képzőművészeti gyűjtemény, könyvtár stb. közt. Legutóbb ebből az anyagból 2016 novemberében a könyvtár falai közt Babus Antal vezetésével a Szózat 180 éves születésnapja alkalmából rendeztek kiállítást.

Mi látható a költő tárgyi hagyatékából a kápolnásnyéki kiállítóhelyen?

E kiállításon Vörösmarty íróasztalán kívül két eredeti Vörösmarty-tárgyat láthatunk: egy pecsenyéstálat a család tulajdonából; ezt stílszerűen a konyhában helyeztünk el, olyan berendezési tárgyak között, amelyek szintén a 19. század elejéről származnak. A másik emléktárgy egy porcelánváza, amelyet a költő balatonfüredi hódolóitól kapott. Ennek történetéhez hozzátartozik, hogy Vörösmarty 1839-ben járt Balatonfüreden az ellenzéki férfiak találkozóján, feltehetően ennek emlékére kapta ezt a vázát. A sok további tárgy, ami Vörösmarty birtokában volt – közöttük gyöngyház nyelű bicska, dohánytartó zacskó, ezüstkupa, üvegpohár, sakk-készlet  – virtuálisan jelenik meg a kiállításon: a relikviákat mind felvettük filmre, így 3D-ben, érintőképernyő segítségével megtekinthetők, körbeforgathatók, megnagyíthatók. Alaposabban megszemlélhetők így, mintha egy hatalmas tárló mélyére kerültek volna. 

vorosmarty2_optimized.jpg

Hogyan kapcsolódik a hagyaték sorsa a kápolnásnyéki Vörösmarty Emlékházhoz, és miként alakult az itteni kiállítások története?

1952-ben elsősorban a védhetőség érdekében nagyon sok mindent levittek Kápolnyásnyékre, leginkább relikviákat és bútorokat. Ezekből már ekkor a Petőfi Múzeum rendezte az irodalmi tárlatot, a PIM tehát hagyományosan, a hatvanas évektől kúrálja itt az emlékkiállításokat. A többször újragondolt tárlatok első rendezője a nyolcvanas évektől Kerényi Ferenc irodalomtörténész volt, aki a polgári méltóság költőjét mutatta be kiállításaiban. Ő tehát arra a Vörösmartyra fókuszált, aki megpróbált a nagyvárosban polgárként, költőként az írásból, valamint folyóirat-szerkesztésből megélni. Kerényit követően én rendeztem egy újabb tárlatot Hol reményben, hol bánatban címmel. Ekkor számomra Vörösmarty személyisége mint a romantika megtestesítője volt nagyon izgalmas, vagyis hogy miként jelenik meg a két szélső pólus a végletek költőjének életművében.

Hogyan újul meg 2020-ban ez a hagyomány? Milyen alapvető mondanivalókra épül az új kiállítás?

A tárlat új rendezőelvének kigondolásakor az 1843-as Hymnus című Vörösmarty-vers utolsó sorát választottam címként: Ragyogjon emberméltóság sugára. Az idézett sor a jóval későbbi, Az emberek című költemény alapgondolatának optimista vetületét fogalmazza meg a reformkor legreménykeltőbb időszakából. Ez a sor számomra azért izgalmas, mert rámutat, hogy Vörösmarty költészetét nemcsak a túlcsorduló romantikus érzület, az eposzteremtő, múltba forduló, nagy nemzeti hőskölteményt megírni akaró, ezáltal a nemzetet építeni kívánó jelleg, hanem az egész emberiség jövőjével foglalkozó motívum is jellemzi. A költő visszatérő kérdése: mi lesz az emberiség sorsa, az emberé, amely „sárkányfog vetemény”? 

A kiállításban másfelől azt szeretném érzékelhetővé tenni, hogy Vörösmarty mennyire nagy költő volt már saját korában is. Azon kevesek közé tartozott, akik megélhették nagy nemzeti költő mivoltukat. Nem kereste a nemzeti költészet atyja szerepet, ez alkatilag idegen volt tőle, a funkció mégis, szükségszerűen megtalálta őt. Külön izgalmas, hogy Széchenyi, Kossuth, Deák, a nemesség és a közemberek, a polgári értelmiség egyszerre tartotta véleményét, tartását zsinórmértéknek, még ha olykor véleménye politikai viták kereszttüzébe került is. A tárlatban talán pont ezért hangsúlyosabban utalok politikai szerepvállalására is, ami kissé háttérbe szokott szorulni.

vorosmarty1_optimized.jpg

A PIM kiállításainak védjegyévé vált a friss vizuális nyelv, az ötletes kiállítási megoldások beépítése. Ezúttal milyen különleges installációk igyekeznek e szempontból is közérthetővé tenni Vörösmarty költészetét?

A vizuálisan friss nyelv egyik alapvető építőeleme a virtuális világ, a számítógépes eszközök, médiainstallációk sora. Vörösmarty világába a kiállítás elején dizájnos animációs kisfilm vezet be, amely pontosan arra kérdez rá, hogy mit érthet meg egy fiatal ma Vörösmartyból. A grafikusunk erre olyan médiumot talált ki, amely kicsit úgy működik, mintha egy gyerek egy iskoláskönyvbe firkálgatná, jegyzetelgetné a számára érdekes tartalmakat. 

Ebbe a videóba olyan dokumentumokat, helyszínképeket, divatképeket, városképeket, portrékat válogattunk az életműből, amelyek könnyen megragadhatnak egy diák elméjében. Ezek segítségével a kiállításba beérkező fiatalok remélhetőleg el tudják képzelni, hogy lehet lazábban, szinte szentségtörően megközelíteni, netán a piedesztálról is leemelni a költőt. Vagyis ha egy kiállítás megteheti, hogy „firkál”, akkor nem kell okvetlenül isteni távolságot tartani egy életműtől. 

Számos szórakoztató játékot is készítettünk. Van például egy installációs elem, ahol szópárbajozhatnak a diákok: itt szavakat vettünk ki versekből, és ha épp nem sikerül a kiegészítés, a játékos partner veheti át a lehetőséget. A korábban említett konyhában található egy számítógépes verskifőző játék, ahol a szavakból lehet kikavarni verseket. 

Csináltunk továbbá ma készült rajzokból interaktív Csongor és Tünde-játékot. Nyolc jelenetet választottunk ki a színműből, amelyeknek tartalma kivonatolva van, és ezeket kell behúzni a rajzok mellé. A helyes megoldásra az adott jelenet megelevenedik hangban is, és végül a sikeres versenyző láthatja, hogy stílszerűen aranyalmák kezdenek potyogni a tündérfáról. 

Készítettünk még egy versvideó-válogatást, valamint több évtizedre visszatekintve részleteket vágtunk össze a legsikeresebb Csongor és Tünde színházi előadásokból. Nem csupán az iskolások tudását gyarapíthatja az utolsó teremben böngészhető Idővonal-falunk, ahol a kor művelődéstörténetében, történelmében, világirodalmában helyeztük el a költői életművet, bemutatva, hogy Vörösmarty nem is él olyan távol tőlünk.

Asztalos Emese

Fotók: Birtalan Zsolt

Szólj hozzá

interjú irodalom kiállítás emlékház PIM Kovács Ida Kápolnásnyék Vörösmarty-emlékház Asztalos Emese MIRE irodalmi emlékház