Beszélgetések Polcz Alaine-nel a konyhaasztalnál
2023. november 29-én a PIM Esti Extra rendezvénysorozat párhuzamosan két alkalommal is jelentkezett: a Helyzetjelentések. Cseh Tamás 80 kiállításon zajlóval egyidőben a Világjáték. Polcz Alaine 100 tárlatra kíváncsi látogatóknak is interaktív vezetésben lehetett részük, Ugron Zsolna író részvételével.
PIM Esti Extra Ugron Zsolnával a Világjáték. Polcz Alaine 100 kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)
A résztvevőket Kodolányi Judit kurátorasszisztens köszöntötte a Világjáték kiállításban, egyszersmind pedig a címet kölcsönző módszertani szakkifejezés és a hozzá tartozó felhívó kérdések magyarázatával felkonferálta Ugron Zsolna tárlatvezetését.
PIM Esti Extra Ugron Zsolnával a Világjáték. Polcz Alaine 100 kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)
Ugron Zsolna a Világjáték tárlat „Ki vagy te?” felhívókérdésével kezdte élményeinek, benyomásainak megosztását, utalva arra, hogy az adott kiállításfalon főleg adatok, tények, dokumentumok rögzítése figyelhető meg – az ő számára azonban elsősorban a személyes tárgyak árulnak el sokat valaki kilétéről. Polczcal kapcsolatban elsőként egy fiatalkori képét, ékszerei közül egy keresztet („különböző interjúkban, meg hát írásaiban is ott van a hit”), illetve külsejét („egészen elképesztően gyönyörű volt”) említette. A Polcz–Mészöly házaspár kapcsolatának nehézségeiről is szót ejtettek a két alkotó szépsége kapcsán a tárlatvezetők. A jelenlévők egyben a tárlat anyagának jelentős részét képező hagyatéki anyag eredetének és bekerülésének történetéről is érdekes háttérinformációkkal gazdagodhattak. Ugron Zsolna ezek után A bilincs a szabadság legyen cím alatt megjelent, Polcz Alaine és Mészöly Miklós levelezését közreadó kötetből olvasott fel rövid részletet.
PIM Esti Extra Ugron Zsolnával a Világjáték. Polcz Alaine 100 kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)
A „Hol laksz te itt, ebben a világban?” felhívókérdéssel folytatódott a vezetés, mely a világjáték módszertanában a gyermekrésztvevő maga által felépített világában való létezésének módjaira, hogylétére vonatkozik, a kiállításban pedig a házaspár Városmajor utcai lakásról, a pihenésre és munkára egyaránt használt „elvonuló helyként” funkcionáló kisoroszi kis házról és általánosabb értelemben is, Polcznak a helyekhez való kötődéséről is informálni hivatott a látogatókat. Ez utóbbi módon kapcsolódik ide Polcz Alaine egyik korai (doktori disszertációját közreadó) könyve, a Rend és rendetlenség, melyben arról olvashatunk, hogy a tér, amit belakunk, mennyire vall rólunk és benne való létezésünk mibenlétéről. Az Életszakácskönyv – szinglikneket is említve Kodolányi arról kérdezte Ugront, hogy
„ezek a fajta művek, a népszerű művek, a nem feltétlenül klasszikusnak vagy szépirodalomnak ítélt könyvek, amelyeket adott esetben nők írnak, ezek vajon ma milyen helyet töltenek be az irodalmi életünkben, vagy te hogyan látod ezt a saját szemszögedből? – Valószínűleg pont olyat, mint Polcz Alaine idejében, hogy az emberek olvassák, a magas irodalom pedig úgy csinál, mintha nem létezne. Szóval azért vannak dolgok, amik állandók. Pedig ezekben a könyvekben Polcz Alaine tényleg az életről ír, és ami még nagyon fontos, hogy nagyon életszerűen ír. Szóval nagyon könnyed, nagyon humoros, egyáltalán nem bonyolítja túl az egészet, úgy ír, hogy az ember azt érzi, hogy ül egy konyhaasztalnál és beszélget vele”
– felelte Ugron. Ennek szemléltetésére a „főzőkönyvből” is felolvasott egy rövid, szellemes részletet.
A következőkben a kolozsvári tárgyak kölcsönözte otthonosságérzetéről vallott, közvetlen, személyes hangon, Ugron. A vezetés e gondolattal ért el következő állomásáig, a „Hol süt a nap?” felhívókérdéshez, mely, a kurátorok szándéka szerint, Polcz és Erdély viszonyára vonatkoztatható. Az Ugron Zsolta által is emlegetett, hangulatos, szép, erdélyi tárgyakkal kapcsolatban tudhatták meg a jelenlévők Kodolányi Judittól, hogy Polcz Alaine, saját bevallása szerint, csupán azután figyelt fel e tárgyi kultúra szépségére és különlegességére, miután elhagyta Erdélyt.
PIM Esti Extra Ugron Zsolnával a Világjáték. Polcz Alaine 100 kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)
Ide, ahogyan a kiállítás, úgy a beszélgetés logikai felépítésében is, logikusan kapcsolódott Bíró Berta alakja és utóbbi otthona, Kide. Kodolányi érdeklődésére Ugron, ezekhez kapcsolódva elárulta, tőle is folyamatosan azt kérdezik interjúkban, hogy hol érzi magát otthon? Kolozsváron született, majd fiatalon Budapestre költözött, férjhez menve ismét Székelyföldön élt nyolc évet, majd újfent Budapest lett a lakhelye. „Se itt, se ott, vagy: itt is, ott is, de leginkább: úton”, összegezte hozzáállását Ugron Zsolna, mint kiemelte, Polcz ezzel kapcsolatos tapasztalataival összhangban. Ezek mellett az Erdélybe vissza- avagy hazalátogatások hazalátogatások hangulatáról és jellegéről is mesélt közönségének.
PIM Esti Extra Ugron Zsolnával a Világjáték. Polcz Alaine 100 kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)
A „Kivel laksz?” felhívókérdés jelentette a vezetés következő állomását. Polcz Alaine életére alkalmazva ez a kérdés a személyes és szakmai kapcsolataira hivatott utalni: pszichiáterként, szerzőként, írófeleségként, barátságai által. A kiállítás ezek közül három személyhez való kapcsolódási pontot emelt ki: Nemes Nagy Ágnes, Mészöly Miklós és Vajda Júlia alakjaihoz kapcsolódva. Kodolányi Judit, e kapcsolatokról beszélve (kiváltképp a házaspár életéből) osztott meg személyes tudnivalókat, Ugron Zsolna pedig a történelem eseményei és az emberi kapcsolatok összefüggéseiről szólva vette át a szót.
PIM Esti Extra Ugron Zsolnával a Világjáték. Polcz Alaine 100 kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)
Utóbbiak kapcsán Polcz irodalmi berkekben legismertebb művét, az Asszony a frontont említve tértek rá a vezetők az említett műnek szentelt falrészhez, melynek felhívókérdése: „Hol üt ki a tűz?” A műben feldolgozott, Polcz egész további életét meghatározó traumák sorozatáról, a Csákváron átélt rémségekről szóltak röviden a tárlatvezetők, a Polcz Alaine által átélt szenvedésekről, nemi erőszakról, éhezésről, fázásról, betegségekről megemlékezve. Mint Kodolányi a közönség tudtára hozta: a könyv előszavában emlegetett barátnő, akinek (elsődlegesen) segítségül szánta írását Polcz, Nemes Nagy Ágnes volt. Ugront arról kérdezte ezen a ponton Kodolányi, hogy „ezek a rettenetes élmények vagy akár nem annyira rettenetes élmények hogyan tudnak az alapanyagává válni” irodalmi igényességű műveknek? „Nem tudom. (…) Már az elképzelt traumát is nagyon nehéz regényben távol tartani magunktól”, felelte Ugron Zsolna, saját írói tapasztalatai felől megérteni próbálva Polcz munkamódszerét.
„Az meg, innentől kezdve, egészen felfoghatatlan, hogy az ember hogyan dolgozza föl a saját traumáját. De egyrészt azt gondolom, hogy benne volt valami egészen elképesztően praktikus, Polcz Alaine-ben. Nekem az derül ki az írásaiból, meg ahogy így megközelíti az életét, ő nem bonyolítja túl a dolgokat. A szakácskönyvéből vagy bármiből az derül ki, hogy így nevén nevezi a dolgokat, az van, ami van, ezt el kell fogadni, az élet ilyen meg ilyen meg amolyan, és ezt így, nem tudom, valahogy viszi magával”
– fejtette ki, egyben felidézve a megrendítő élményt, ahogyan felvételen maga a szerző előadásában hallotta az Asszony a frontont. Kodolányi mindehhez Polcz munkamódszerének gyakorlati aspektusairól, az először magnóra mondott szövegváltozatokról, a Mészöllyel való közös munkáról, valamint Polcz Alaine időbeosztásáról, különböző munkái és alkotótevékenysége összehangolásáról ejtett szót. Ugron, saját példája mellett, még Szilágyi Istvánról és Thomas Mannról osztott meg ezzel kapcsolatos történeteket, összevetés gyanánt. Polcz Alaine gyermektelenségét és Ugron Zsolna anyaságát említve Kodolányi Judit a női szerepekre és Polcz szakmai életére tért rá, elérve a Világjáték kiállításban látható terepasztalhoz, illetve a „Hol van árnyék?” felhívókérdéshez.
PIM Esti Extra Ugron Zsolnával a Világjáték. Polcz Alaine 100 kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)
Ezekről szólva mindenekelőtt a bábjátékok írásáról (Molnár Ilona név alatt) és fordításáról, illetve bábterápiáról szólt Kodolányi, majd a Polcz Alaine által továbbfejlesztett és magyarított, angol eredetű, a kiállítás címét adó módszerről, a világjátékról tudhattak meg többet a résztvevők (egyebek között azt is, hogy a terepasztalon kiállított figurák Polcz saját készleteiből valók, illetve, hogy a kiállításban is kreatívan alkalmazott felhívókérdések is az ő újításai voltak a világjáték módszertanában). A másik fontos téma, melyről a vezetés ezen pontján esett szó, a hospitalizáció volt (amiről bővebben a PIM Esti Extra egyik korábbi alkalmával, Kanjo Nada jelenlétében tájékozódhatott részletesebben is az érdeklődő közönség). Az adott témákhoz kapcsolódóan megemlített Polcz-munkák sorában a szerző első ilyen tárgyú szakmai publikációja (a Valóság hasábjain) következett (Gyermekek halála családi és kórházi környezetben).
Kodolányi Judit mindezek kapcsán, Polcz esetében a haldokló gyerekekkel való szakmai munkája, eközben a gyermektelenség megélése, az otthoni írófeleség-szerep, a társasági életben való részvétel összességével, összehangolásával lelki megpróbáltatásokat, nehézségeket hangsúlyozta.
PIM Esti Extra Ugron Zsolnával a Világjáték. Polcz Alaine 100 kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)
Ugron Zsolna számára a szerepkeveredések avagy a többféle szerep, működés, tevékenység és minőség összehangolásának személyes megtapasztalása viszont olyasmi, amit „nagyon pozitív dolognak talál a saját életében”. Lévén, hogy „nem hagy engem belesüllyedni egyik részébe sem az életnek”, ami nélkül, mint elárulta, nem érezné, hogy teljes életet él. A beszélgetés végéhez érve visszatérve Polcz Alaine-hez és a hospice-hez, Ugron ismét a hit fontosságát emelte ki:
„Nekem az annyira szép, hogy ilyen egyszerűen elmagyarázza, és azt mondja, hogy mindenkinek, tehát a gyerekeknek is el lehet mondani a saját nyelvükön azt, amiben ő nagyon erősen hitt […] Polcz Alaine azt mondja ebben az interjúban, hogy ez tudományosan bizonyított, hogy a lélek, az továbbél, a test pedig visszatér ebbe a nagy körforgásba a halálunk után. És arról beszél, hogy ha az ember így gondol a halálra, és úgy gondol a halálra, mint az élet természetes részére, akkor ez már egy sokkal barátságosabb gondolat”.
Zárszó gyanánt pedig egyrészt újfent személyes élményeiről, gyógyíthatatlan beteg édesapja haláláról szólt röviden az író, másrészt pedig művészetfelfogásának adta rövid summázatát:
„Az írók ugyanezt csinálják […], fognak egy üres dobozt, és ezt benépesítik karakterekkel, és kijelölik, hogy hol süt a nap, hol van árnyék, hol van tűz, és akkor kicsit mozgatják ezeket a karaktereket ott, a földrészek között meg a vízen”.
A számos kérdést érintő, tartalmas és informatív és személyes hangvételű beszélgetés e gondolatokkal, illetve az önismeret és (Polcz living willjére utalva) a halál méltóságának említésével kanyarodott el végkicsengéséhez, amikor röviden, Polcz Alaine élete és munkássága kapcsán, arról szóltak a tárlatvezetők, hogy a nehézségek ellenére hogyan tudhatunk mégis önmagunk lenni, a rítusok, szokásrendszerek fontosságát emelve ki egyik fő tanulság gyanánt. És hogy hogyan lehet pozitívnak maradni?
Én szerintem kell hozzá egy kis józanság meg egy kis őrültség. Én erre jutottam
– adta meg az este végszavát Ugron Zsolna.
PIM Esti Extra Ugron Zsolnával a Világjáték. Polcz Alaine 100 kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)
