A PIM Esti Extra 2023. március 29-i alkalmának rendhagyó tárlatvezetése keretében a látogatók Kanjo Nada pszichológus, a Magyar Hospice Alapítvány munkatársa és Kodolányi Judit muzeológus segítségével ismerkedhettek meg a Világjáték – Polcz Alaine 100 időszaki kiállítással.

Mint az alkalom bevezetője során Kodolányi Judit elmondta, a tárlatvezetők, kiindulópontjuk gyanánt, arról gondolkodtak, hogy tulajdonképpen mi is vezette el Polcz Alaine-t élete vége felé a hospice-szal való foglalatoskodáshoz. Ennek megvilágítására, felütés gyanánt, elhangzott Polcz egyik kései műve, a Partitúra című interjúkötet egyik kulcsfontosságú, önértelmező részlete. A kiállítás egyik falán olvasható, adatolt, dátumozott életútra tekintve Kodolányi Polcz életének szaggatottságára, illetőleg az azt végigkísérő, nemzeti és személyes vonatkozású traumákra hívta fel a figyelmet, hozzátéve, hogy mindezek dacára a szerző boldognak ítélte gyermekkorát. Mint elhangzott: már igen fiatalon, a II. világháború idején, meghatározó tapasztalatokat szerzett Polcz Alaine a segítségnyújtás, együttérzés terén, (vöröskeresztes) ápolónőként dolgozva – még ha eközben az orvosi pályára lépést ambicionálta is. E vágya azonban első férje, Vitányi János miatt ekkoriban nem valósulhatott meg.

PIM Esti Extra különkiadás, Kodolányi Judittal és Kanjo Nadával (Fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Az életrajz mentén haladva, kronologikusan, az Asszony a fronton című mű felé terelődött a kiállításvezetés, mely alkotás bár csak 1991-ben látott napvilágot, a benne foglalt traumatikus események úgyszintén a II. világháború időszakában zajlottak le. „Hol üt ki a tűz?”, vonatkozik a kiállítás felhívó kérdése (a címét is adó világjáték diagnosztikai eszköztárából kölcsönözve e tematikus kérdéseket) arra a fejezetre, ahol a legnagyobb baj, katasztrófa történik. A Csákváron átélt szenvedések, a front három hónapig itt tartó hullámzása során érték Polcz Alaine-t – először a sebesültek ápolása, majd aztán saját szenvedései, kiszolgáltatottsága, bántalmazása, az éhezés, fázás és sorozatos erőszaktételek által is –, mint később értékeli, „az első igazán megrázó élmények”.

„Nem biztos, hogy mindenki fel tudott volna állni ebből a helyzetből”,

hívta fel a figyelmet Kodolányi Polcz erejére, jó természetére, kiemelve, hogy ezek a szörnyűségek vezethették el ahhoz Polcz Alaine-t, hogy szembe tudjon nézni a szenvedéssel és másoknak is segítségére tudjon lenni ennek kezelésében. Mindezek kapcsán egy (vélhetően) 1946–47 körüli időszakról szóló idézet hangzott el, a szerző súlyos betegségéről, a klinikai halál állapotáról, a halálközeli élmény megtapasztalásáról.

Ezek után a „Hol süt a nap?” felhívókérdéssel („ahol a jó dolgok történnek”) illetett kiállításfejezettel folytatódott a vezetés. A kérdésre adott válasz: ez Erdély, illetve a lánykori, fiatalkori képekkel illusztrált, a testvérekkel, a barátokkal (a viszontagságok ellenére is) vidáman, nevetve eltöltött idők. Ez az otthonhoz (ahogyan a szokásokhoz, hagyományhoz, a népművészeti kincsekhez) való kapcsolat, mint elhangzott, élete végéig elkísérte Polcz Alaine-t, még akkor is, ha úgy érezte, már nem tudna újra ott élni. Tizenhárom éves koruktól fogva voltak jó barátok a szintén, szimbolikusan is az otthonhoz kapcsolódó Bíró Bertával, élete egyik fontos szereplőjével. Levelezésük, vele kapcsolatos emlékei Az életed, Bíró Berta című kötetben jelentek meg. Ebből hangzott el a következő felolvasott részlet.

PIM Esti Extra különkiadás, Kodolányi Judittal és Kanjo Nadával (Fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

A következő tartalmi egység a „Hol laksz?” kérdéssel áll kapcsolatban, és Polcz későbbi otthonait, Mészöly Miklóssal közös, Városmajor utcai lakását, illetve Kisorosziban található házukat mutatja be. Ez utóbbihoz, illetve Nádas Péterhez fűződő barátságukhoz kapcsolódott a következő felolvasott szövegrészlet.

Ezen a ponton, a Polcz Alaine szakácskönyveinek emléket állító részhez érve vette át a szót Kanjo Nada pszichológus, Polcz második ilyen művét, az élete utolsó éveiben írni kezdett Életszakácskönyv – szinglikneket kiemelve. Mint elmondta, „nagyon modern” dolog volt Polcztól a 2000-es évek elején, a Szex és New York, illetve a Bridget Jones-filmek idejében „szinglifilozófiát” írni. Mint elhangzott, egyebek mellett olyan megküzdési stratégiákról, magunk felé tett gesztusokról is szót ejt a könyv, ahogyan, például, egy gyászoló özvegy újra képes lehet rávenni magát, hogy „egy személyre főzzön” magának valami finomat.

PIM Esti Extra különkiadás, Kodolányi Judittal és Kanjo Nadával (Fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Kodolányi Judit vezette át a látogatókat a következő falhoz, melyen Polcz Alaine életének három különösen fontos szereplőjét emelték ki a kiállítás készítői – szimbolikusan, mivel Polcz rendkívül közvetlen ember volt, nagyon sok baráttal,

„igazából az emberi kapcsolatokban élt, az odafordulásban, a segítésben”.

Elsőként a Polcz–Mészöly házaspár közös barátjáról, Vajda Júlia festőről esett szó, akitől több képük is volt. Ehhez tudnivaló, hogy Vajda Polczék lakását használhatta alkotásra, illetve lakáskiállítást is rendeztek ott neki. Mészöly Miklós alakját emelte ki Kodolányi következőnek, olyan szempontból is, ahogyan Polcz Alaine „végigkísérte az útját, ápolta betegségében” – ha közelebbről is, de hasonlóképpen, mint Vajda Júlia és a harmadik kiemelt személy, Nemes Nagy Ágnes esetében. A házaspár élete kapcsán szó esett kiterjedt értelmiségi, társasági életük zsongásáról, de arról is, ahogyan Polcz Alaine „hasadásként” élte meg a haldoklók ápolása és a társasági lét közötti, éles (közeg)váltásokat.

PIM Esti Extra különkiadás, Kodolányi Judittal és Kanjo Nadával (Fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Ismét Kanjo Nada vezetésével vonultak a látogatók a kiállítás következő egységéhez: a kiállítás címét és központi motívumrendszerét szolgáltató világjáték terepasztal-szettjéhez. A közönség a következőkben mind e terápiás módszertan rövid történetéről, mind a játékkal történő terápiafeldolgozás működésmódjának lényegéről is hasznos ismereteket szerezhetett. Mint kiderült: Polcz Alaine világjátéka 250 elemből állt, melyeket eredetileg ő maga készített, illetve saját elemeket is felhasznált benne. Ez egy sok szempontból letisztultabb, „cizelláltabb” változat volt, Kanjo Nada értelmezésében, mint az alapjául szolgáló, angol, eredeti módszer. Később pszichiátriai betegek (például a Lipótmezőn) is készítettek ilyen figurákat a játékhoz. A vezetés során még arról is szó esett, hogy (Polcz Alaine visszaemlékezése szerint) milyen szerepe volt Mészöly Miklósnak a módszer (tovább)fejlesztésében.

PIM Esti Extra különkiadás, Kodolányi Judittal és Kanjo Nadával (Fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

A Tűzoltó utcai Gyermekklinika onkológia osztályán eltöltött időszak (a hetvenes évek elején) volt a vezetés következő állomása. Mint elhangzott, ekkoriban az ott kezelt gyermekeknek sokkal rosszabbak voltak az esélyeik, mint ma – ez a családok és a klinika dolgozói számára is nagyon fájdalmas volt. Az ott alkalmazott, szigorú szabályok (például a látogatás terén) lazítása végett kezdett Polcz olyan tanulmányok iránt kutatni, melyek igazolták, hogy a gyerekek életminőségét, de akár gyógyulási esélyeit is növelheti, ha nem szakítják el őket a családjuktól. E törekvés előbb a napi látogatás, majd a gyerekek szüleinek ottalvását lehetővé tevő szobák kialakítását eredményezte. Emellett a játék vagy a kórteremben (akár azok falára) való festegetés (s e művek kiállítása) is Polcz Alaine újító törekvéseinek eredményeképp válhatott a súlyos beteg gyerekek kezelésének mára velejáró elemévé. Még akkor is, ha akkoriban sokak felől (akár még fenyegető levelekben is megnyilvánuló) komoly, hangos ellenállást is váltottak ki ezen újító szándékok – nem egyszer még a kórházi dolgozók részéről is. Ugyancsak ezen időszakban harcolta ki Polcz (és ugyancsak nem ellenállás nélkül), hogy a családok hazavihessék haldokló gyerekeiket. Nádas Péter Polcz Alaine-ről (szintén ekkori életszakaszáról) írt néhány sorának felolvasásával folytatódott a tárlatvezetés.

PIM Esti Extra különkiadás, Kodolányi Judittal és Kanjo Nadával (Fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

A vezetés következő része a hospice-ellátásra koncentrált, amiről Polcz először immáron a gyermekklinikai évek után, nyugdíjasként, irodalmi olvasmányaiból szerzett tudomást. Egyben 1988-ban, az Országos Onkológiai Intézetben létrejött egy pszichoonkológiai munkacsoport, Dr. Muszbek Katalin (a Magyar Hospice Alapítvány jelenlegi igazgatója) vezetésével – újfent jelentékeny szakmai ellenállást kiváltva. Polcz Alaine sokszor részt vett az ő esetmegbeszéléseiken – ez volt a másik lényeges előzménye a magyar hospice-ellátásnak. Polcz Alaine tevékeny közreműködésével kezdődött meg az arról való tudatos gondolkodás, hogy az úgynevezett terminális fázisban lévő betegeknek (tehát akik gyógyító kezelést már nem kapnak) életük ezen utolsó időszakában hogyan lehet segíteni, testi-lelki szenvedéseikben. A Magyar Hospice Alapítvány 1991-ben alakult (az első magyarországi, klasszikus hospice-otthon, a Budapest Hospice Ház, 2005-ben jött létre). Előzményei gyanánt pedig Kanjo Nada a nemzetközi hospice-mozgalom három „édesanyjaként” Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiátert, Kalkuttai Szent Terézt, valamint Cicely Saunderst említette Utóbbi Nagy-Britanniában az első modern (mai, multidiszciplináris) hospice-t hozta létre 1967-ben.

PIM Esti Extra különkiadás, Kodolányi Judittal és Kanjo Nadával (Fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

A vezetés utolsó egységében Polcz Alaine élete utolsó éveiről beszélt Kanjo Nada. 2003 körültől számítva Polcz utolsó nagy ambíciója (mely nem tudott teljes sikerrel megvalósulni) a haldoklók méltóbb kórházi kezelése érdekében kidolgozott rítus megteremtésére irányult. Ehhez létrehozott egy afféle „mintacsomagot”, illetve egy kórházi búcsúztatásra vonatkozó protokollt, melyet el is küldött néhány kórháznak. A gyásznak a kórházban nyíltan, méltón való megélése, a méltóság megadása lett volna ezzel a célja, mely, úgy gondolta, hogy a családnak és a betegtársaknak is segítene feldolgozni a történteket. E törekvés viszont nem vált részévé a magyar kórházi kezelésnek – viszont a hospice-osztályok esetében igen, itt (ahogyan a Budapest Hospice Házban is) létrejöttek kegyeleti szobák, a méltó búcsúzás rituális színhelyeiként. Zárógondolatként Polcz Alaine saját halálára való készüléséről is szó esett, illetve a Singer Magdolna által vele készített, Partitúra című beszélgetőkönyvből hangzott el egy vonatkozó részlet. Ez utóbbiban is szóba került Polcz Alaine – a kiállításban is megtekinthető – living willje, élő végrendelete.

„Szóval a bugyitól a szellemiekig mindennel foglalkoztam, de ez még mindig nem az a készülődés a legbelső halálhoz. Azzal nem eleget törődöm, pedig az a legfontosabb. Mélyen, belül készülődöm, de csak az álmaimon keresztül. Például ott van, érzem a halált, de a munkáktól és egyebektől nehéz megválnom”

– hallhatta a közönség Polcz gondolatait. Kanjo Nada kiemelte azt a szintén megtekinthető képet is, melyen Polcz Alaine a koporsójában áll. A vezetés végkicsengéseként Polcz Alaine provokatív, egyben humoros, szellemes sajáthalál-kommentárját (a koporsó kapcsán) ismerhette meg a közönség a Nem trappolok tovább kötetből, összhangban a szokatlan(ságában is őszinte, felszabadult) kép szellemiségével:

„Belefeküdtem, és úgy éreztem magam a csöndben, hogy a világtól elszigetelve, védve vagyok”.

PIM Esti Extra különkiadás, Kodolányi Judittal és Kanjo Nadával (Fotó: Birtalan Zsolt, PIM)