2023. február 16-án nyitott meg a PIM Világjáték – Polcz Alaine 100 című időszaki kiállítása. A sokrétű és -rétegű életműről, valamint alkotójának ettől elválaszthatatlan személyiségéről, illetve a Polcz Alaine-ről való megemlékezés nehézségeiről, a monografikus kiállítás háttérmunkálatairól beszélgettünk a kiállítás kurátorával, Dr. Török Petrával, a Petőfi Irodalmi Múzeum általános főigazgató-helyettesével.

A Világjáték – Polcz Alaine 100 című kiállítás nyitófala (fotó: Gál Csaba, PIM)

PIMBlog: Polcz Alaine-re emlékezve bizonyára sok lehetséges megközelítés, vezérfonal közül választhattak a kiállítás tervezésekor. Maga a személyes életút, az életmű irodalmi, orvosi, pszichológiai vonatkozásai és jelentősége, a szakmai és személyes találkozások – első ránézésre mind-mind külön termeket, tárlatokat is megtölteni képes témáknak tűnnek. Mi vezérelte a kiállítás megtervezését, milyen alapkoncepcióból indultak ki munkájuk során?

Török Petra: Az egész munka origója 2017-re, Polcz Alaine halálának 10. évfordulójára tehető. Kiindulópontunk az volt, hogy Polcz a teljes hagyatékát – legyen szó akár a szakmai anyagokról, akár a relikviákról, akár az irodalmi munkásságához kötődő kéziratokról vagy magnókazettára mondott szövegeiről – közgyűjteményeknek ajándékozta (és így tett a sajátja mellett Mészöly Miklós hagyatékával is). Az évforduló alkalmával azt szerettük volna megnézni, hogy ezek a közgyűjteménybe került anyagok hogyan hasznosultak, hogyan váltak a köz számára elérhetővé, megindult-e a feldolgozásuk, nyilvántartásba vételük stb. Úgyhogy csináltunk egy olyan beszélgetős estet, ahol az érintett közgyűjteményeket képviselő muzeológusok voltak jelen, illetve meghívtuk a Jelenkor Kiadótól Nagy Boglárkát, aki más irányból tudott a hagyatékra tekinteni, hiszen az ő feladata az életmű kiadói szempontú gondozása. A Kovács Gábor Művészeti Alapítványtól Fertőszögi Péter volt a vendégünk: a teljes képzőművészeti hagyaték náluk található. A szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumból is jöttek kollégák, illetve a PIM munkatársai is jelen voltak, továbbá a Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban őrzött anyagokra is rápillantottunk ebből a szempontból. Már ott, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy rendkívül összetett, gazdag és komoly feltárómunkát igénylő hagyaték, és megfogalmazódott bennünk a leendő kiállításról való közös gondolkodás igénye. 2022-ben nem volt lehetőség arra, hogy megnyissuk a kiállítást, hiszen ebben az évben zajlott a PIM-ben a kiállítóterek felújítása, továbbá olyan infrastrukturális fejlesztések történtek, mint például a múzeumudvar és a Károlyi-kert összenyitása, valamint a közönségforgalmi terek megújítása, miközben a kollégák zöme az új Petőfi állandó kiállításon dolgozott. Tehát Polcz születésének 2022-ben esedékes 100. évfordulója előtt tisztelgő kiállítás megnyitását az idei évre halasztottuk.

Dr. Török Petra kurátori tárlatvezetést tart a kiállításban (fotó: Gál Csaba, PIM)

Természetesen már a kezdetek kezdetén egyértelmű volt, hogy ez a tárlat csak közgyűjteményi együttműködésben valósítható meg. Ha végigmegyünk a kiállításon, szembesülünk azzal,  hogy a falakon látható fotóanyag a szekszárdi múzeum gyűjteményéből származik, a pszichológusi munkához, a hospice-hoz, a játékdiagnosztikához és -terápiához kapcsolódó szakmai anyagok a Semmelweis Múzeumból érkeztek, míg az anyag java részét a PIM gyűjteményi táraiból válogattuk: a dokumentumok és kéziratok a PIM Kézirattárából, a bútorok, ékszerek, kitűzők és további tárgyak a Művészeti, Relikvia- és Fotótárunkból érkeztek, de ugyanúgy használtuk a Médiatár anyagait is. A KOGART-tól kölcsönözve kerültek a kiállításba a művészeti alkotások.

Természetesen – a muzeológusi munka egyik legizgalmasabb részeként – megkerestük Polcz Alaine-nek azokat a barátait, ismerőseit és kollégáit, akikről feltételezhettük, hogy az életműhöz kapcsolódó emlékek birtokosai, esetleg ajándékot kaphattak Polcztól, vagy esetleg végrendelkezett a javukra, és tőlük is kölcsönöztünk. Például a kiállítás címét adó világjáték-szett, ez a sok-sok apró figura is magángyűjteményből érkezett.

Világjáték – Polcz Alaine 100 (fotó: Gál Csaba, PIM)

PB: Ahogy szóba is került már: a kiállítás eltervezése is évekkel ezelőtt kezdődött. Ha a muzeológiában kevésbé járatos látogató végigjárja e kis alapterületű, de rendkívül gazdag, „kiolvasva” bőséges tudást átadó kiállítást, bizonyosan felmerül benne a kérdés: mennyi időt ölelt fel, hány és miféle munkafázisból állt össze a Világjáték megrendezése?

T. P.: Talán érdekes lehet egy kicsit az irodalmi muzeológia kulisszatitkai mögé is bepillantani, ha arról beszélünk, hogy egy időszaki kiállítás – az ötlet felmerülésétől a kivitelezésig – mennyi idő alatt jön létre. Ez a Polcz-kiállítás esetében másfél-két év volt. A gyűjteményi anyagokkal való ismerkedésnek, az életmű újraolvasásának időszaka az első fázis. Amikor egy nagy életmű bemutatásáról vagy egy összetett tematikus kiállításról van szó, az más típusú, kollektív munkát feltételez. Például az Írói fogások – terítéken az irodalom című kiállításunk esetében lényegében az egész PIM kollektíva mást sem csinált, mint bizonyos életművekből szemezgették ki a tárgyhoz kapcsolódó részleteket, de hasonló jellegű és nagyságú munkamennyiséggel jár egy új Petőfi állandó kiállítás megvalósítása is. A Polcz Alaine-éhez hasonló, monografikus jellegű kiállításon bemutatandó, aránylag áttekinthető léptékű életmű esetében, én minden művet, cikket, beszélgetést (akár sokadszorra is) újraolvastam. De a munkának ez csak az egyik része. Sokkal mozgalmasabb, amikor a kurátor végiglátogatja a társintézményeket. Ez a munka hónapokon át zajlik. Ilyenkor az ember egyenként kézbe veszi az ott őrzött anyagokat, átszálazza a hagyatékot, és már eleve olyan szempontból is nézi annak darabjait, hogy akár tematikusan, akár vizuális megjelenésük szempontjából, melyek lehetnek a legérdekesebbek, legizgalmasabbak egy múzeumi térben.

Ezután elindul egy olyan fajta tematikus gondolkodás, ami el kell vezessen ahhoz, hogy megszülessen, úgymond, a nagy kezdőbetűs „Ötlet”. Amire aztán az egész kiállítást fel lehet építeni, ami olyan, akár egy épület vázszerkezete. A mi esetünkben ez a világjáték-teszt volt.

Világjáték – Polcz Alaine 100 (fotó: Gál Csaba, PIM)

Ha megvan ez a központi gondolat, utána már elsöprő erővel jönnek az ötletek, és ezeket a tematikus vonulatokat innentől már szépen fel lehet fűzni erre a vezérelvre. Legkésőbb e ponton további munkatársak kapcsolódnak be a folyamatba, hiszen mindig van egy grafikus, egy kiállítástervező vagy belsőépítész, illetve alapvető fontosságú a különböző tárakban dolgozó kollégák munkája, hozzájárulása és segítsége. A Polcz-kiállítás látványtervezője és grafikusa H. Kocsis Annamária volt, a kurátori munkában Kodolányi Judit vett részt. Erre a központi ötletre, témára alapozva elkezd kirajzolódni egy vizuális terv, figyelembe véve a terem méreteit, lehetőségeit, a bemutatni szándékozott témák számát, az anyag tagolhatóságát a nagyobb gondolati csomópontok mentén. Majd megszületnek az első látványtervek. Ezeket számos beszélgetés során tovább csiszolgatjuk, vitatkozunk róluk, végeredményként pedig összeáll a kész látványterv, a falkiosztások és végül sor kerül a falszövegek megírására is.

Világjáték – Polcz Alaine 100 (fotó: Gál Csaba, PIM)

Ezt követően jönnek a száraznak tűnő, adminisztratív feladatok, amelyek azonban a múzeum szabályos működése szempontjából mégis fontosak, mint például egy közbeszerzési eljárás lefolytatása, árajánlatok bekérése, további közreműködők felkérése vagy például a kölcsönzési dokumentációk összeállítása. Ezeket követik a kivitelezés fázisai. És utána még jön az a sok-sok apróság, amikre a látogató nem is gondolna. Számos feladat merül fel egy kiállítás megnyitását követően is, hiszen ekkor kezdődik annak üzemeltetése: az állandó gondozást és odafigyelést igénylő feladatok sora, mint a tárgyak állományvédelmi felügyelete, az apró-cseprő javítások, a bejelentkező csoportok fogadása, a programportfólió összeállítása, a programokon közreműködő vendégek felkérése – és számos efféle feladat hónapokon át tartó koordinációja. Végül a kiállítás lezárultával ide tartozik még a kölcsönzött tárgyak visszaszolgáltatása is. És akkor még nem beszéltünk annak a reményéről, ami nagyon sok PIM-es kiállítás esetében meg is valósul: hogy ezeket a kiállításokat vidéki múzeumok kérik kölcsön.

Világjáték – Polcz Alaine 100 (fotó: Gál Csaba, PIM)

PB: Az imént említett világjáték-koncepció nem csupán a kiállítás címében idézi meg a Polcz Alaine által Magyarországon továbbfejlesztett módszertant, hanem a látvány és a tér elrendezése, az információk áramlása révén is vezeti a látogató figyelmét. De miben is áll a világjáték (és egyáltalán: a játékterápia) lényege és fontossága?

T. P.: Maga az alapmódszer egy angol pszichológusnőhöz, Margaret Lowenfeldhez köthető, akit Polcz egy tanulmányút keretében meg is látogatott, a világjátéknak tehát voltak előzményei. Polcz ezt a módszertant a magyarországi viszonyokra adaptálta, és aztán évtizedeken keresztül felügyelte a gyártást, módosította a tesztet, amikor szükségesnek látta. Neki ez a szívügye volt.

Két irányból közelítenék a kérdéséhez. Egyrészt a látogatókat meg kell tanítani az irodalmi kiállítások olvasására. Ez igen fontos dolog. Ez esetben például érzékelniük kell, hogy a kiállítás vezérfonala a világjáték: el kell magyaráznunk, hogy miről szól ez a módszer, azután pedig meg kell mutatnunk, hogy ennek a koncepciónak a formai, illetve tartalmi leágazása hogyan köszön vissza a kiállítás egész terében. 

Látogatók a kiállításban (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

Nézzük a formai sajátosságokat: tudjuk, hogy a világjáték egyik alapeleme egy 50x70 cm-es és 7 cm mély, kékre festett tálca, ami a tengert jelképezi. A kisgyermeknek ebben kell felépítenie a saját világát, ehhez első lépésként egy vödör homokot kap, amelyből a tálcában kialakíthat szárazföldeket, öblöket, szigeteket, majd utána kezdődik az építés: a vizsgálati szobában megtalálható, óriási játékpolcról leemeli azokat a tárgyakat, eszközöket, szereplőket, akikkel-amikkel ezt a világot be akarja népesíteni. A homok sárgája, tompa grafitszínei köszönnek vissza a kiállítás falain, ahogy a tálca kékje az idézetek színében vagy a falakon látható, vertikális és horizontális díszítőelemekben. A világjáték-figuráknak a ma használt szettből kiemelt elemei afféle kis gondolatjelekként kísérik végig a kiállítást. Szintén a szett inspirálta a látogatók kedvenceit: néhány játékfigura méteresre nagyított alakját a kiállítás őrzőiként. 

Világjáték – Polcz Alaine 100 (fotó: Birtalan Zsolt, PIM)

A tartalmi párhuzamokat tekintve kurátorként mégiscsak az volt a cél, hogy a világjáték-építés aktusát lefordítsuk: a gyűjteményekből válogatott tárgyakkal, fotókkal és dokumentumokkal bizonyos tematikák mentén megpróbáljuk rekonstruálni a Polcz Alaine-i világot. 

A teszt során, miután a kisgyermek létrehozta a világát, a pszichológus úgynevezett felhívó kérdéseket intéz hozzá: ki vagy te itt, ebben a világban? Hol laksz te itt, ebben a világban? Kivel laksz te itt, ebben a világban? Hol üt ki a tűz? Hol süt a nap? Hol van árnyék? Ezzel a diagnosztikai folyamat lényegében terápiába vált át. Hiszen e kérdések mentén a gyermek mesélhet arról, hogy miért így építette fel ezt a világot. Ez által bizonyos krízishelyzetek, traumák, jelenségek felszínre kerülhetnek. És amikor átfordítjuk ezt a módszert az irodalmi muzeológia nyelvére, és feltesszük azt a felhívó kérdést, hogy „Ki vagy te itt, ebben a világban?”, rögtön adja magát, hogy legyen a kiállításban egy az életutat áttekintő biografikus egység. Vagy említhetek egy másik felhívó kérdést: „Hol üt ki a tűz?” Nyilván ez a legtragikusabb pontjára utalhat az életműnek, így itt beszélhetünk az Asszony a fronton keletkezéstörténetéről és arról a történelmi pillanatról, amikor a benne leírt események lezajlottak.

PB: Az említett Asszony a fronton című művet felidéző falra irányítja először a tekintetünket a bejárás iránya. Hogyan látja, amellett, hogy Polcz Alaine legismertebb műve, mit adhat, miben lehet aktuális a mai olvasó számára ez a könyv?

T. P.: Mielőtt erre válaszolnék, kicsit vitatkoznék a kérdés közelítésével. Elvégre miért is gondoljuk, hogy biztosan ez a legismertebb műve Polcznak vagy a kulcsa az életművének? Az irodalomtörténészek, kritikusok számára esetleg igen. De arra nézvést nagyon erős kételyeim vannak, hogy ha a Polcz Alaine-olvasók jelentős (rajongó)táborát nézzük, ott lenne-e az általuk forgatott, legismertebb írásai között. Amit nagyon sokan olvasnak tőle, azok a gyásszal, halállal, gyászterápiával foglalkozó munkák. Ezeket az olvasók bizonyos élethelyzetekben, mintegy lelki segédletként, önsegítő olvasmányként használják. Ezt a kiállításlátogatók beszámolóiból is tapasztalhatjuk. Vagy említhetjük akár a Főzzünk örömmel! című szakácskönyvét is, ami a magyar gasztronómiai irodalom egyik jelentős műve (számos kiadásban és igen nagy példányszámokban jelent már meg).

Világjáték – Polcz Alaine 100 (fotó: Gál Csaba, PIM)

Mindezek miatt is nem vagyok biztos benne, hogy az Asszony a fronton, noha rendkívüli jelentőségű mű, az olvasók számára a legfontosabb lenne. Ez a történet a kiállításnak csupán az egyik tematikus egysége.

PB: Mennyire él a mai átlagolvasók tudatában a mű Ön szerint?

T. P.: Nagyon sokak visszatérő megjegyzése, hogy miért nem kötelező olvasmány ez a könyv. Ez persze sok mű esetében vetődik fel, de ennek különös aktualitását inkább az a fájdalmas kérdés adja, hogy miért kell, hogy ez a történet napjainkban is aktuális legyen? És miért kell, hogy ez napjainkban, pár száz kilométerre tőlünk, pillanatról pillanatra ugyanígy megtörténjen? Ugyanúgy szenvednek kislányok, fiatal és idős asszonyok, ahogyan ő szenvedett. És nyilván a háború viszontagságai és nyomorúsága attól, hogy közben eltelt nyolcvan év, egy szemernyit sem változott. Elkeseredve szembesülhet az ember azzal, hogy pontosan ugyanolyan kínokat és tragédiákat idéz elő a háború, mint akkor. Azt gondolom, ez egy nagyon megdöbbentő szembesülés sokak számára.