2021. okt 27.

János vitéz-emlékkiállítás

írta: pimblog
János vitéz-emlékkiállítás

Virtuális kiállítás építése ötödikesekkel

2021 januárjában a ThingLink online prezentációs eszköz fejlesztőinek támogatásával egy kreatív szövegalkotáson és múzeumi gondolkodáson alapuló workshopot indítottunk ötödik osztályosok részére, János vitéz-emlékkiállítás címmel. Az volt a célunk, hogy a részt vevő osztályok saját virtuális kiállításokat tervezzenek és valósítsanak meg a ThingLink felületén. 

Ez a cikk a kiállítások megvalósulásáról szól, összegezve a fejlesztők, múzeumpedagógusok, pedagógusok és diákok között létrejött nagyon komplex együttműködésnek a tapasztalatait, tanulságait.

janos_vitez_palyazat.jpg

A ThingLink és mi

2020 tavaszán, az első lezárásokkal egy időben fedeztük fel a ThingLink nevű prezentációs eszközt, melynek segítségével különböző digitális tartalmakat (szövegeket, képeket, videókat, játékokat) rendelhetünk egy kép, gömbpanoráma vagy videó tetszőleges pontjaihoz, így jól strukturált, egységes megjelenésű virtuális tárlatvezetéseket készíthetünk vele. 

Május közepétől élő online múzeumpedagógiai vezetéseket hirdettünk az iskolák által használt távoktatási platformokhoz alkalmazkodva. Ezt 2020 őszi félévében újabb online sétákkal és foglalkozásokkal bővítettük, valamint – adaptálva a foglalkozásokat a megváltozott tanítási környezethez – a tanteremből bejelentkező csoportok számára is elérhetővé tettük foglalkozásainkat. A jellemzően egy-másfél órás online találkozások során igyekeztünk minden lehetőséget megragadni a dialógus és egyéb interakciók megteremtésére. A hiányzó múzeumi környezet pótlásán túl a foglalkozások legnagyobb kihívása a közösségi élmény megteremtése volt. Fontosnak tartottuk, hogy egy olyan lehetőséggel is előálljunk, amely valamilyen módon – akár hosszabb projektmunka keretében – megteremti a közös gondolkodás és alkotás lehetőségét. 

Online foglalkozásainkat és sétáinkat nagyobbrészt a ThingLink platformján valósítottuk meg. A cég nyitottságának és oktatással kapcsolatos elkötelezettségének köszönhetően magával a vezetői és fejlesztői csapattal is szoros és támogató kapcsolatot alakítottunk ki. Az egyedi megállapodás keretében 2021-ben lehetőségünk nyílt elindítani egy 17 osztályt, összesen több mint 300 gyereket megmozgató virtuális kiállítást építő pilotprojektet, a János vitéz-emlékkiállítást.

János vitéz és Bibura, az óriásegér a zsiványtanyánál (Tiszaújvárosi Szent István Katolikus Általános Iskola)

A János vitéz és az ötödikesek
A pályázat és a lelkes fogadtatás

A János vitéz témáját ideális kiindulópontnak gondoltuk az ötödik osztályos tanulók számára tervezett, történetalkotáson alapuló projektmunkához. Egyrészt azért, mert a mű viszonylag nagy óraszámban, kötelezően jelen van az alaptantervben,  másrészt, mert az ötödikes gyerekek nemcsak a szöveget ismerik jól, hanem életkori sajátosságaik miatt kapcsolódni is nagyon jól tudnak hozzá: nyitottak a kalandos, egy hős köré szerveződő történetekre, és arra, hogy azokat saját formára alakítsák. Ahogy Kádár Judit pszichológus Hány éves a gyerek? című sorozatának 11-12 éves gyerekek vonatkozó összefoglalójából is kiderül, az ötödikesek kifejezetten érdeklődnek a devianciatörténetek iránt. A kalózok, maffiózók, álruhás királyfik, igazságosan vagy igazságtalanul törvényen kívülre került hősök történeteiben nemcsak az izgalom, de maga a deviancia, a normán kívüliség, a világ látható szövetének kifordulása is fontos szempont számukra. Mindezek alapján – azon túl, hogy  Petőfi műve már önmagában is egybevág az ötödikesek érdeklődési körével – a feladat, amellyel a kötelező iskolai tartalmakat saját ötleteik szerint bővíthetik, alakíthatják és biztonságos keretek között felforgathatják, szintén izgalmas kihívásnak ígérkezett. A mű pedig szinte kínálja magát arra, hogy bővítésével átélhetővé tegyük a korlátlan fantáziavilágok írásba foglalásának örömét. 

A januárban közzétett felhívás instrukciója szerint a jelentkező osztályok feladata az volt, hogy kis csoportokba rendeződve alkossanak meg egy-egy karaktert, készítsenek vele interjút és rajzolják le a karakter találkozását János vitézzel. A nyertes osztályoknak online tárlatvezetést és kiállításépítő workshopokat, a pedagógusoknak pedig egy ingyenes ThingLink-fiókot és a platform használatát bemutató továbbképzést ajánlottunk. 

pitypang_jatek.jpg

 Videójáték kvízkérdésekkel (Pitypang Utcai Általános Iskola [Budapest] 5.a/2020–2021)

A telefonos és emailes visszajelzésekből az derült ki, hogy a pályázati anyagok elkészítése már magában is nagyon inspirálóan hatott a gyerekekre: több iskolából is arról számoltak be, hogy a gyerekek külön kérés nélkül, maguktól is folytatták az alkotómunkát, újabb és újabb ötletekkel álltak elő a János vitéz-világ kiegészítéseivel és átirataival kapcsolatban. 

A beérkezett rajzokon a gyerekek a saját világukhoz alakították a János vitéz szereplőit, helyszíneit: beleszőtték az általuk kedvelt rajzfilmeket és videójátékokat. Az óperenciás-tengeri átkelést például kiegészítették egy kis kitérővel Bikini-fenékre, vagy felvették az Among Us videójáték karakterei közé János vitéz szereplőit. 

Sok olyan megoldás született, ami elsimította, kiegyensúlyozta a műben felmerülő konfliktusokat, kiegészítette a szereplők hiányosságait, jóvá tette a műben felmerülő károkat: a francia királylánynak több történetben találtak férjet, felbukkantak Jancsi féltestvérei, rokonai, sőt háziállatai is, a török basa lánya hősiesen megverekedett Jancsival, majd szövetségesévé vált, az utazás közben lehajított csillag társaival bosszút állt… 

A gyerekek történeteiben Petőfi művéhez képest némileg kiegyenlítődött a nemek közötti egyenlőtlenség: női segítőkkel és intrikákkal bővült a János vitéz univerzuma, sőt sokan helyezték hősnőiket egy-egy hagyományosan kifejezetten maszkulinnak számító szerepbe: például női harcosokkal és zsiványlányokkal is találkozhattunk.  

A zsiványlány (Dunaújvárosi Dózsa György Általános Iskola 5.b/2020–2021); Demona, a törökbasa lánya (Solymári Hunyadi Mátyás Német Nemzetiségi Iskola 5.a/2020–2021) és Tündéri-Killer Martina, a bérgyilkos (Dr. Mező Ferenc Általános Iskola [Budapest] 5.c/2020–2021)

 

A terep előkészítése:
pedagógus-továbbképzés, érzékeny adatok

A virtuális kiállítások elkészítését csak a felkészítő tanárok bevonásával, aktív jelenlétével láttuk megvalósíthatónak. A munka első lépéseként oktatóvideókat és részletes leírásokat tettünk közzé a PIM weboldalán a ThingLink működéséről, majd csoportos továbbképző alkalmat szerveztünk a részt vevő pedagógusok számára, ahol a technikai előkészületek mellett megbeszéltük a közös munka menetét is. 

Az osztályok egy (vagy igény szerint több) virtuális múzeumi órán vettek részt, ahol Petőfiről, a János vitézről és a virtuáliskiállítás-építésről tanulhattak, ezután pedig saját tempójuk és időbeosztásuk szerint alkották meg virtuális kiállításaikat. Az osztályok munkáját minden esetben a felkészítő tanárok szervezték és vezették, mi, múzeumpedagógusok egy mentori rendszer keretében kapcsolódtunk be a munkába. Az elkészült kiállításokat közösen nyitottuk meg, részletes visszajelzést adva a munkáikról.

A projekt során a ThingLink iskoláknak és tanároknak kiépített felhasználói rendszerét használtuk, ami egy nagyon átgondolt hierarchiát biztosít a felhasználók számára: a személyes adatok láthatósága és a ThingLinken létrehozott tartalmak rendezése három, egymásra épülő szinten: iskolai, tanári és diák felhasználói szerepkörben lehetséges. A múzeum felhasználói fiókjához olyan felhasználói jogokat kaptunk, amelyek lehetővé tették, hogy közösen szerkeszthető tartalmakat hozzunk létre a jelentkező osztályok tanáraival, a diákokat pedig ezekhez a kapcsolódó tanári fiókokhoz rendeltük. Az alkotófolyamat közben minden tanárnak csak a saját diákjaira volt "rálátása": az ő munkáikat láthatták, rendszerezhették, ők szabhatták meg, mikor teszik a múzeum felé láthatóvá ezeket.

jedlik2.jpg

Tavaszünnep Tündérországban című kiállítás nyitólapja – Jedlik Ányos Gimnázium (Budapest) 5.a/2020–2021

Közös munka:
hogyan lesz a fantasztikus pályamunkákból közös virtuális kiállítás?

Természetesen a múzeumpedagógiai órák fontos célja volt bemutatni Petőfi Sándor életrajzát, személyiségét és a János vitéz helyét az életműben. Emellett azonban célunk volt az is, hogy képet adjunk a kiállítástervezés fontosabb lépéseiről, bemutassuk a ThingLink felületének működését, elmagyarázzuk és megvitassuk a közös virtuális kiállításra vonatkozó instrukciókat. 

A múzeumi óra után a kísérő pedagógusok és a gyerekcsoportok feladata volt összefésülni és egy közös virtuális térben elrendezni a pályázatra elküldött – egyébként esetenként egymástól független – karaktereiket és a köréjük szőtt történeteiket. Igyekeztünk ehhez a múzeumi órán is segítséget nyújtani. Nagyon jól működött például Sóki Diána leleménye, aki a vezetések előtt beszúrta a mi virtuális kiállításunkba az adott osztály tanulói által elkészített rajzokat, amivel egyrészt partneri viszonyt teremtett a gyerekekkel – mivel saját műveiket a múzeumi térben láthatták viszont –, másrészt felhívta figyelmüket a kiállításban elhelyezett tárgyak, tárgyegyüttesek, és nem különben maga a kiállítási forma expresszív lehetőségeire. Szintén nagyon jól működött a virtuális kiállítás szerkesztőfelületének bemutatása, mivel ez egyszerre nyújtotta egy különleges perspektíva, a kulisszák mögé kukkantás élményét és szemléltette a ThingLink mint prezentációs eszköz működését.

A kiállítás terének kialakításában nagyon nagy segítség volt a ThingLink ingyenesen adaptálható világörökségi helyszíneket, kulturálisan releváns természeti és történelmi látványosságokat felvonultató gömbpanoráma-gyűjteménye, amelyből az osztályok szabadon választhattak helyszínt a karaktereik bemutatásához. 

Az óriások palotája című kiállítás kezdőoldala – Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola (Budapest) 5.b/2020–2021

Egy mindenki által elfogadott, minden szereplőhöz kapcsolódó egységes kiállítási tér kiválasztása, megalkotása és a leendő látogatók számára bejárhatóvá, érthetővé tétele egyszerre feltételezi a technikai keretek és az együtt dolgozó résztvevők pályaműveinek részletekbe menő ismeretét, ezenkívül szükség van arra is, hogy a térbeli lehetőségeket és a tartalmi elemeket is figyelembe véve megszülessen egy átfogó ötlet, ami az egyes elemek között kapcsolatot hoz létre. 

A munkafolyamat menedzseléséhez és az alkotófolyamat rugalmas alakításához szükséges a gyerekek munkabírásának, lelkesedésének reális felmérése, monitorozása, fenntartása. Ahhoz, hogy a résztvevők magukénak érezzék a kiállítást, szükséges a közösség minden tagjának bevonása, következetes döntéshozatali stratégiák kialakítása és kommunikációja. A projekt végigvezetése nagyfokú rugalmasságot is igényel, különösen egy olyan időszakban, amelyben többször is váltani kell jelenléti és távoktatás között. 

Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy a részt vevő pedagógusokat egy rendkívül komplex feladat elé állítottuk, melyben mindenki a maga lehetőségei szerint, nagyon nagy lelkesedéssel, hihetetlen rugalmassággal vett részt, hősiesen belefektetve minden energiát, bevetve minden eszközt és tapasztalatot. 

A Sanatusz 543–C  – a magyar huszárok elleni támadás egyik részvevője (Radnóti Gimnázium [Budapest] 5.b/2020–2021) és Jancsi, a hajósinas, a francia királylány férje (Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola [Budapest] 5.a/2020–2021)

Változó keretek: 
pályázat vagy mindenki számára elérhető projektmunka?

A projekt célja – azon túl, hogy minél szélesebb körben elérhetővé tegyük és kipróbálhassuk a ThingLinknek köszönhető új lehetőségeket – az volt, hogy gyerekcsoportokkal közösen építsünk virtuális kiállításokat, hogy megteremtsük egy élvezetes, múzeumi terekhez kapcsolódó közösségi élmény lehetőségét a távoktatás keretein belül is. 

Már a kezdetektől vitás kérdés volt közöttünk, hogy mennyire ragaszkodjunk a versengést előtérbe helyező, kétségkívül teljesítményorientált pályázati formához. Egyszerre tudtuk, hogy a projekt befejezéséhez erős tanári jelenlétre és komoly teljesítményre lesz szükség a gyerekek részéről, másrészt viszont szerettük volna minden jelentkező osztálynak elérhetővé tenni technikailag, hogy kipróbálhassák a ThingLink adta lehetőségeket, emellett a szokatlan, izgalmas feladattal érzelmileg is bevonni – és így motiválni a kitartó részvételre – minden gyereket. Az emailen és telefonon érkező kérdésekben, megkeresésekben megfogalmazódó általános lelkesedést, részvételi szándékot érzékelve egyre inkább az általános inklúzió felé hajlottunk. Még inkább erősítette bennünk ezt az érzést a járvány harmadik hullámának közeledte és az újbóli lezárások fenyegetése. A kiemelkedő teljesítmények és látványos megoldások helyett egyre fontosabbá váltak a közös feladatok révén fenntartott kapcsolatok, ezért úgy döntöttünk, minden pályázóval szeretnénk folytatni a közös munkát. 

Az eredetileg kompetitív, időben általunk kontrollált és erősen formalizált pályázati munkaforma helyett a projekt célja és fókusza sokkal inkább a kapcsolatépítés és a személyesség felé tolódott el.

Azok számára, akik a hirtelen változások vagy technikai nehézségek miatt mégsem tudtak online kiállítást építeni, lehetőséget biztosítottunk arra is, hogy a célorientált alkotómunka helyett egyszerűen csak változatosabb, ingergazdagabb formában foglalkozzanak Petőfi művével, a költő személyével és általában az irodalommal. A résztvevők a munka lezárásakor dönthettek arról, hogy a nyilvánosság számára is elérhetővé teszik-e a munkájukat.

A várva várt megnyitók – János vitéz-emlékkiállítások 

A létrejött kiállítások a lehető legkülönfélébb médiumokat vonultatják fel: filmek, fotók, rajzok, hangfelvételek, oktatóvideók, számítógépes játékok, kvízjátékok színesítik a karakterek bemutatását. 

 A kiállítások tereit legjellemzőbben a ThingLink gömbpanoráma-gyűjteményéből választották a csoportok, az amazóniai esőerdők, az inka piramisok, a svájci tavak vagy az északi fényben tündöklő norvég tájak kifejezetten  jól rímeltek a János vitéz mesésen összekeveredett fiktív földrajzi tereire.

Van példa saját rajzokból kialakított egyedi virtuális térre is, sőt voltak olyan alkotók is, akik a Google Street View segítségével egy saját, ismerős helyszínt választottak kiállításuk helyszínéül – így került be a Borszéki tündérkert a János vitéz-emlékkiállításba. 

Mesés lények virtuális kiállítása a borszéki tündérkertben (Borszéki Zimmethausen Szaklíceum)

A ThingLink által kínált gömbpanoráma-könyvtár mellett a legnépszerűbb eszköz a helyszínek közötti feltételes váltás volt, ami lehetővé tette, hogy a készítők egy kérdés helyes megválaszolásához kössék az új tartalmak betöltését a látogatók számára. 

A gyerekek nagyon lelkesen töltötték meg a tereket a pedagógusoknak, szülőknek és későbbi látogatóknak szánt kvízkérdésekkel, volt olyan osztály, ahol a feladványok rendszeréből egy komplett szabadulószoba készült el. A kifordított helyzet, amelyben „végre” a felnőttek izzadtak a diákok kérdései felett, a bemutatók alkalmával is nagy sikert aratott. 

 A bemutatók nagyon kézenfekvő és népszerű formája a közös videó elkészítése volt. A találkozókhoz használt videókonferencia-platformok mindegyike lehetővé teszi a hívás rögzítését, így a technika adott volt. A gyerekek ezeken az alkalmakon felolvasták, dramatizálták az általuk megalkotott történeteket, a ThingLinkre feltöltött rajzok pedig ennek a műsornak az illusztrációjaként kerültek bemutatásra. 

Az osztályok munkáiból és a visszajelzésekből is az derült ki, hogy a kiállításépítés nagyon fontos közösségi élmény volt a gyerekek számára. A kiállításokban is sok helyen felbukkan a készítő osztályok saját kézjegye: osztályfényképek, bemutatkozások, személyes vélemények, visszajelzések.  

Egy virtuális szabadulószoba helyszíne: Mummus Johnny lakása (Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola [Budapest] 5.b/2020–2021)

Összegzés: öröm és folytatás

A János vitéz-emlékkiállítás összefoglalva egy komplex, kihívásokkal teli, inspiráló és lelkesítő feladat volt, amely során fontos kapcsolatok születtek a résztvevők között. Nagy öröm, hogy a projekt 2021-ben elnyerte a Múzeumpedagógiai nívódíjat, annál is inkább, mert ez a siker valóban az összes résztvevő beleadott munkájának, rugalmasságának, ötleteinek és egy nagyon elszigetelt időszakban a köztünk létrejött kapcsolatoknak szól.

A János vitéz-emlékkiállítás pályázatot reményeink szerint jövőre is meghirdetjük. Bízunk benne, hogy az első kör tapasztalatai és tanulságai alapján hasonló érdeklődés és lelkesedés mellett folytatjuk a közös munkát. 

among_us.jpg

A János vitéz szereplői az Among Us nevű videójáték karaktereiként (Solymári Hunyadi Mátyás Német Nemzetiségi Iskola 5.b/2020–2021)

Szöveg és képek: Kádár Anna

Szólj hozzá

játék kiállítás múzeumpedagógia virtuális kiállítás János vitéz múzeumpedagógiai foglalkozás múzeumpedagógiai tér emlékkkiállítás