Nagyfalvi Gergely püspök aláírásától Grecsó Krisztián dedikációjáig
A PIM Kézirattárának kincseiről
A PIM Kézirattára körülbelül 380 hagyatékot és közel kétmillió kéziratot őriz. A Kézirattár működéséről, a hagyatékok beérkezéséről és feldolgozásáról, valamint a kéziratok eredetiségéről Komáromi Csabát, a PIM Kézirattárának munkatársát kérdeztük.
Komáromi Csaba (Fotó: Gál Csaba/PIM)
Hogyan jött létre a PIM Kézirattára?
A múzeumot 1954-ben alapították, akkor két osztállyal működött: a 19. századi és a 20. századi irodalmival, majd 1970-ben a gyűjteményt műtárgyfajtánkénti osztályokra tagolták, aminek állományvédelmi okai is voltak. Az épület 2000-ben befejezett nagy átalakítása során a földszinten hoztak létre raktárhelyiségeket, így a korábban az irodák körül halmozódó anyagok megfelelő helyre kerültek.
Milyen típusú anyagokból épül fel a Kézirattár?
A Kézirattárnak négy különgyűjteménye van: Petőfi, Ady, József Attila és Móricz Zsigmond. Móricz Zsigmondé a legnagyobb hagyatékunk, József Attila-kéziratból pedig mi őrzünk a legtöbbet. Körülbelül 380 hagyaték található itt, ami nemcsak személyi anyag, hanem lapszerkesztőségek vagy irodalmi testületek iratai is. Például az Erdélyi Helikonban publikálók közül több szerző anyagát őrizzük, így nálunk a két világháború közötti, határon túli irodalom is kutatható. A hatvanas években kezdődött az emigrációs hagyatékok begyűjtése: ma már a világ minden tájáról érkeznek ilyen anyagok.
Fotó: Gál Csaba/PIM
Hogyan gyarapodott a gyűjtemény az idők folyamán?
A kéziratok gyűjtése a Petőfi Társaság Petőfi-emlékeinek szerzeményezésével indult, majd 1909-ben a Jókai-gyűjtemény integrálásával a Petőfi Ház megalapításakor intézményesült. A II. világháború után József Attila-, majd Ady Endre-kéziratokkal és -dokumentumokkal gyarapodott a Ház.
Orlai Petrich Soma Viszontorlás kézirata még abban az időben keletkezett, amikor Petőfi színésznek, Jókai festőnek és Orlai írónak készült. Együtt jártak a pápai kollégium önképzőkörébe, ahol versenyt hirdettek, Orlai pedig nyert a Viszontorlással. Nem elképzelhetetlen, hogy ezt a kötetet maga Petőfi is érintette, hisz részleteket olvasott fel a nyertes pályaműből.
Orlai Petrich Soma Viszontorlás kéziratának lapjai (Forrás: PIM)
A múzeum alapításától kezdve szélesedett a gyűjtőkör, fokozódó ütemben és szisztematikusan gyarapodott az állomány. Az évtizedek folyamán számos nagy értékű írói kézirathagyaték, valamint neves magángyűjtők (Ernst Lajos, Szalay József, Darnay Kálmán, Szathmáry Lajos) gyűjteményrészei is a Kézirattárba kerültek.
Fotó: Gál Csaba/PIM
Mennyi kéziratot őriz a PIM?
A múzeum ötvenéves fennállása idején már milliós nagyságrendűre becsülték a kéziratok számát, ma körülbelül kétmillió lehet az itt őrzött műtárgyak száma. Pontos adatot azért nem tudunk, mert vannak olyan anyagok, amelyek feldolgozása még várat magára. A PIM Kézirattára az ország egyik legnagyobb irodalmi dokumentumanyagot őrző gyűjteménye az OSZK és az MTA Kézirattára mellett.
Az első hagyaték, amit feldolgoztam, Zelk Zoltáné volt. A hagyatékhoz kapcsolódó történet nagyon szép: Zelk második felesége gondozta a költő és első feleségének közös hagyatékát. Az anyagban szerepelnek Zelk munkaszolgálatból küldött levelei, amelyekben egy igaz szerelem bontakozik ki. De itt található az a jegyzetfüzet is, amelyben az első feleségét elsirató Sirály első fogalmazványa is olvasható.
Zelk Zoltán jegyzetfüzetének egy lapja (Forrás: PIM)
Milyen szempontok szerint dől el, hogy az adott hagyatékot tudja-e gyűjteményezni a PIM?
A Kézirattár gyűjtőköre a 19–21. századi magyar, valamint a határon túli és emigráns magyar nyelvű irodalomra terjed ki. Anyagaink döntő többsége 19–20. századi, de olykor sikerül egy-egy korábbi kéziratot is gyűjteményeznünk.
A legrégebbi kéziratunk 1619-es. Nagyfalvi Gergely szerémi, majd váci püspök aláírását őrizzük, ami a sümegi Darnay Kálmán kéziratgyűjteményének része volt eredetileg. A kézirat az ötvenes években került hozzánk, amikor az egykori Darnay Múzeum irodalmi gyűjteményét a PIM-be irányították.
Nagyfalvi Gergely püspök dedikációja 1619-ből (Forrás: PIM)
A legújabb kéziratunk Grecsó Krisztiántól származik, aki 2018-ban a Szabó Magda születésének 100. évfordulóján rendezett kiállításunk egyik programján dedikált a PIM számára egy nyomtatványt.
Grecsó Krisztián dedikációja 2018-ból (Forrás: PIM)
Ha egy anyag sorsáról kell dönteni, akkor a muzeológusok szubjektív és objektív mércék alapján döntik el, hogy lehet-e gyűjteményezni. Ha úgy véljük, hogy a meglévő anyagokkal párbeszédben áll az adott hagyaték, akkor egyértelműen itt a helye.
Szilágyi János György ókorkutató művészettörténeti kutatásainak anyagát a Szépművészeti Múzeum őrzi, azonban van néhány doboz, ami nem a művészettörténészi életéhez, hanem a baráti társaságához kapcsolódik. Szilágyi Somlyó Györggyel, Devecseri Gáborral, Karinthy Ferenccel, Szendrő Józseffel alkotott egy társaságot, így az ő kézirataiknak irodalmi jelentőségük van.
Nem csak az élvonalbeli szerzők anyagait gyűjteményezzük, hiszen sosem lehet tudni, hogy a kánon hogyan változik az idők folyamán. Mi őrizzük például Altai Margit meseíró hagyatékának megmaradt darabjait, amelynek része az a német nyelvű, kézzel írt mesefüzér, amit maga a szerző illusztrált.
Ha egy írónak inkább lokális jelentősége van, akkor lehet, hogy a hagyatékának nem a PIM-ben lesz jó helye. Ilyenkor mindig igyekszünk javasolni egy másik közgyűjteményt, ahol szívesen fogadhatják. Hiszen elsődleges cél, hogy a hagyatékok közgyűjteményekbe kerüljenek. Mérlegelni kell azt is, hogy kutatnák-e az adott anyagot nálunk.
Törekszünk arra is, hogy a hagyatékok egyben maradjanak. Ha például egy képzőművész hagyatékában találunk öt darab levelet valamely neves írónktól, arra nem fogunk lecsapni, mert azok azzal az adott anyaggal állnak kontextusban, ha kiszakítanánk eredeti közegéből, a kutatási értéke csökkenne.
Fotó: Gál Csaba/PIM
Milyen állományvédelmi szempontokat kell figyelembe venni a raktárban?
A kéziratraktárban 19–21 fokos hőmérséklet és 50%-os relatív páratartalom van. A mai tudásunk szerint így minimálisra lehet csökkenteni a hordozók állapotromlását. A papír két legnagyobb ellenségén, a tűzön és a vízen túl a kéziratokat védeni kell a rovaroktól és a rágcsálóktól is.
Amikor beérkezik egy hagyaték, akkor először mindig a restaurátor vizsgálja át, hogy kiderüljön, az adott anyag bevihető-e a raktárba. A papír nagy ellensége még a penészgomba. Ha a restaurátor aktív penészre utaló jelet talál, akkor az egész anyagot fertőtleníteni kell, amit egy külső cég végez el.
A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselőjének, Szabó Dezsőnek négydobozos hagyatékrészét is a PIM őrzi. Ebben található például az a Móricz Zsigmond-levél, amelyben így ír: „Fene módon túlbecsülöd a Nyugatot, ha azt hiszed, hogy ott pénz van, mi is várjuk valahonnan, ha berepülne.” Az írói levelek mellett számos testületi levél szerepel ebben az anyagban, amik amellett, hogy árnyalják a kort, gyönyörű fejlécekkel és cégjelzésekkel rendelkeznek.
Móricz Zsigmond levele Szabó Dezsőnek, 1931. február 28. (Forrás: PIM)
Ezt követően savmentes irattári papírdobozokba kerül az anyag, ami biztosítja a lapok megfelelő szellőzését. Az egyes kéziratokat is savmentes papírral választjuk el egymástól – amennyiben szükséges –, sőt a palliumok is savmentesek.
Hogyan rendszerezitek a beérkező anyagokat?
A múzeum elsősorban nem kéziratot, hanem hagyatékot gyűjt, amelynek kéziratos egységei kerülnek a Kézirattárba.
Az első nagy rendezési elv, hogy a hagyatékban található leveleket elválasztjuk a többi dokumentumtól. Ezeket aztán sorba állítjuk: a hagyaték tulajdonosa által küldött levelek (ha van ilyen) kerülnek előre, majd a többit a levélírók nevének alfabetikus sorrendje szerint rendszerezzük. Ha egyvalakitől több levél is érkezett az adott íróhoz, azokat kronologikusan rendezzük egy palliumba. Ezek így képeznek egy címleírási egységet.
Az irodalmi műveket műfajokra bontva kategorizáljuk, legvégül pedig a személyi és egyéb dokumentumok csoportosítása kerül sorra. És minden hagyatékban akad nem az adott írótól származó kézirat is, ezek kerülnek a rendezési sor végére.
Nagyon fontos, hogy a rendszerezést követően az egyes tételek adatbázis-kezelőben való tudományos leírását elvégezzük, ami kiterjed az olyan apróbb részletekre is, mint a levélpapír fejléce, a különböző bélyegzők, régi képeslapoknál a képes oldal feltüntetése, vagy az adott dokumentumban említett írók/művek, hogy ezzel is segítsük a kutatókat. A katalógusok címleírásai a kutatók számára leglényegesebb információkat tartalmazzák.
Mivel a hagyatékok különböző méretűek a 3-4 dobozostól egészen akár a százdobozosig, ezért bizonyos anyagok feldolgozása évekbe is telhet.
Hogyan kerülhetnek be anyagok a PIM Kézirattárába?
Erre három mód van: ajándékozás, adás-vétel vagy intézmények közötti átadás. Az elmúlt néhány évben a PIM újra több aukción is részt tudott venni és vásárolhatott is. Persze, ha egy árverésen felbukkan egy kézirat, amire több közgyűjtemény is igényt tart, akkor igyekszünk előzetesen konzultálni, hogy egymásnak ne teremtsünk versenyhelyzetet.
Fotó: Gál Csaba/PIM
Kisebb szenzáció volt, amikor Elek Artúr és Osvát Ernő egybeoltott hagyatékának egy részét egyszerűen behozták hozzánk. Ez a kétdoboznyi anyag véletlenül bukkant fel. Olyan kincseket rejt, mint egy Osvát Ernőnek szóló Szép Ernő-levél, sok nyugatos szerző beküldött verskézirata, vagy Osvát kisméretű jegyzetfüzete, amelynek egyik oldalpárján egy teljes Nyugat-szám terve olvasható a szerkesztő apró, szikár betűivel. Az anyag egyik legértékesebb része Babits Mihály Levelek Irisz koszorújából című verseskötetének tisztázata.
Osvát Ernő jegyzetfüzetének egyik lapja, amelyen a Nyugat egyik lapszámának terve szerepel (Forrás: PIM)
Hogyan győződtök meg egy anyag eredetiségéről?
Mivel nincs közöttünk írásszakértő, így az irodalomtörténeti ismereteinkre és az ismert forrásokra támaszkodhatunk. A hitelesítés egyik fontos szegmense lehet a bent lévő kéziratokkal való összehasonlítás. Muzeológiai szempontból a legfontosabb, hogy meghatározzuk a kézirat származását. Mivel a PIM jellemzően nem egyedi kéziratokat gyűjt, hanem hagyatékokat, így gyakran tudunk beszélni az adott hagyaték vagy hagyatékrész tulajdonosával is, aki számunkra lényeges adatokkal tud szolgálni.
Az eredetiség problémája leginkább akkor merül fel, ha a műtárgypiacon felbukkan egy kézirat, mint ahogy azt láttuk nemrégiben a József Attilának tulajdonított vers esetében. Személyiségi jogok miatt nem tudhatjuk, hogy ki az adott kézirat tulajdonosa. Ha nem ismert a kézirat provenienciája, akkor csak magához a kézirathoz nyúlhatunk. Ilyenkor viszont már szükséges lehet egy írásszakértő véleménye, aki vizsgálja a hordozót, a tintát, az írásképet.
Mennyire szükséges gyanakodni, ha hirtelen felbukkan egy olyan kézirat, mint amit a legutóbb József Attilának tulajdonítottak?
Nincs az a feldolgozott és jól dokumentált életmű, amely esetében ez ne történhetne meg bármikor. Nem minden író öndokumentáló típus, Ady vagy József Attila sem gyűjtötte és rendszerezte a saját anyagait.
Tavaly gyűjteményeztük például Várkonyi Nándor hagyatékát, amelyben feltűnt egy Ady-kézirat.Az eredetisége nem volt kérdéses, hisz Ady kézírása viszonylag jól beazonosítható, a vers a Nyugatban megjelent, és az örökösök hozzáfűzött adalékai (egy időben Várkonyi egyik leánytestvére dolgozott a Nyugat szerkesztőségében) is erősítették a proveniencia biztosságát.
Kézirat bárhonnan és bármikor előkerülhet. Volt már példa arra, hogy iskolai papírgyűjtés során egy szülő szúrt ki egy értékes hagyatékrészt, de olyan is, hogy egy könyvhagyatékból előkerült Tompa Mihály Emléklapra versének kézirata.
2020-ban sikerült hozzájutnunk egy különleges József Attila-kézirathoz. A csapat című versének első fólióját a ’70-es évek óta őrizzük, a második azonban lappangott, mígnem tavaly sikerült szerzeményeznünk, így most teljessé lett ez a kézirat.
Mi a helyzet a „born digital” kéziratokkal?
Régóta foglalkozunk a kérdéssel, egyelőre még nincsenek adekvát válaszok. Azt viszont tapasztaljuk, hogy a digitális technológia fejlődésével párhuzamosan a hagyományos kéziratok beáramlása megnövekedett. Az örökösök érzik, hogy ez az utolsó előtti pillanat, amikor még megmenthetők a kéziratos hagyatékok. Külföldről is rengeteg kézirat érkezik a PIM-be, a nyelvvesztés réme arra készteti a tulajdonosokat, hogy küldjék el/vissza a náluk levő anyagokat az anyaországba.
Nagy kérdés, hogy muzeológiailag miként archiváljuk a „born digital” kéziratokat. E „kéziratok” esetében nagyon sok kérdés felmerül: a „born digital” anyagokra is rá lehet tenni a megkülönböztető jelzeteket, ezek is lehetnek kutathatók, viszont még nincs konszenzus arról, hogy miként kell kezelni a szerző által törölt, majd a technológia segítségével újra előhívott anyagokat, vagy hogy miként lehet megfelelően szétválasztani az elektronikus levelezéseket, hogyan lehet, vagy lehet-e egyáltalán a jelszóval védett gépeket feltörni. Ezek megválaszolása még várat magára.
Fotó: Gál Csaba/PIM
Hogyan kutathatók a Kézirattárban őrzött anyagok?
A kutatási érdeklődés folyamatos, és az elmúlt 10-15 évben már nemcsak irodalomtörténészek és egyetemi hallgatók, hanem más társadalomtudósok is érkeztek. A mostani kutatások főként a levelezések felfejtését, a kontextusok megrajzolását, a mikrotörténetek feltárását célozzák.
A kutatószolgálat a Könyvtár nagy olvasótermében működik hétfőtől csütörtökig. A kutatónak előre jeleznie kell igényét telefonon vagy e-mailben. A kikért kéziratokat egy átadókönyvben vezetjük, valamint az irattári dobozban egy, a kézirat helyére tett, kitöltött őrjegy segíti az adminisztrációt. A PIM honlapján elérhető a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában található hagyatékok, jelentősebb kézirategyüttesek jegyzéke, valamint a hagyatékok nagy részére online is rá lehet keresni, de a katalógusban még nem szereplő, ám listázott hagyatékokból is lehet kikérni.
Kocsis Katica
