Kik birtokolták azt a telket, amelyen ma a Károlyi-palota áll? Mit tudunk róluk, hogyan került hozzájuk e telek, és milyen épületet emeltek rajta? A palota titkai sorozat e havi részében Komáromi Csaba a Károlyi-palota telkének egykori tulajdonosairól mesél.

A törökdúlás utáni első pesti telekösszeírás szerint annak a 3626 négyszögöles teleknek, amelyen ma a PIM főépülete helyezkedik el, báró Johann Stephan von Werlein (+1691) budai kamarai inspektor, majd adminisztrátor volt a tulajdonosa. Hivatalát 1686 végétől töltötte be, feladata volt az uralkodó, I. Lipót helyi képviselete az Udvari Kamara megbízásából és a töröktől visszafoglalt területek igazgatása. A gyakorlatban például ő leltározta föl a Budán megmaradt értékeket a vár visszafoglalása után. 

Az ingatlan 1694-ben Werlein fiától, Edmundtól Johann Nikolaus von Wilfersheim(b) tábori élelmezési biztos tulajdonába került, aki Budán az élésraktárak, hajómalmok, malmok sütőházak felügyeletéért volt felelős. Rendelésére telkén 1696 és 1698 között a stájerországi kőműves és építész, Martin K(h)alcher épített emeletes, 18 szobás házat. A mai épület északi homlokzatát határoló (ma: Ferenczy István) utca 1714-ben kapta az ekkori tulajdonos családról a nevét, amelyet 1787-es Cukor utcává való átnevezéséig viselt.

Zajezdai gróf Patachich Gábor kalocsai érsek (olaj, vászon, Hanisch Mátyás, Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár)

A 18. század közepétől két olyan katolikus egyházi tekintély birtokolta az ingatlant (nemcsak az épületet, hanem a hozzá tartozó nagy kertet is), akik maguk is főúri családból származtak. 

Egyikük, Patachich (Patačić) Gábor Hermann Antal (1698–1745) horvát származású nemesi család fia volt. 1718 és 1722 között Rómában tanult a Collegium Germanicum et Hungaricumban. Teológiai doktorátusának megszerzése után Varasd plébánosa lett, majd Zágrábban kanonok. 1729/31-től szerémi püspök, majd 1733-tól kalocsa–bácsi érsek (s címéből következően Bács vármegye főispánja) volt. 1708-tól zajezdai előnévvel bárói, majd már érsekként a grófi cím birtokosa. Gábor érsek akkor szegényes kinézetű székhelyén, Kalocsán új szeminárium és káptalan kialakítását kezdeményezte, elkezdte újjáépíttetni – feltehetően a salzburgi származású neves pesti építész, Mayerhoffer András tervei szerint – az érseki székesegyházat, valamint 1740-ben felépíttette a hajósi érseki vadászkastélyt. 

 A kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyház főhomlokzata

Mária Terézia 1741. június 25-i, pozsonyi koronázásán elvégezte a címével járó szokásos feladatokat. 1742-ben ő celebrálta az első misét az intézményünk főépületével átellenben fekvő, épp napjainkban megújult, szintén Mayerhoffer építette pálos (ma: Egyetemi) templomban. Egy évvel később a másik közeli (Ferenciek tere), ma is álló Alkantarai Szent Péter-templomot is ő szentelte fel. A két templomot összekötő utcában található lakóingatlant 1744-ben fivéreivel együtt 11.000 forintért vette meg, ám használni nemigen tudta, mert a következő év végén meghalt Bécsben.

A pesti pálos Kisboldogasszony (Egyetemi) templom főhomlokzata

Örököseitől 1748-ban vette meg az egyre értékesebbé váló területet – ekkor már 18.000 forintért – a regnáló egri püspök, szalai és tavarnai gróf Barkóczy Ferenc (1700–1765), akiről a sorozat következő részében részletesen is mesélünk.

Komáromi Csaba