A Károlyi-palota egyik egykori szalontermét ma Lotz-teremnek hívjuk. Itt látható Lotz Károly olümposzi múzsákat ábrázoló, mennyezetre függesztett olajfestménye. Körötte egy art deco stílusú álmennyezetet készíttetett az épületet használó Fővárosi Képtár a múzsák neveivel és az őket jelképező attribútumokkal, amikor idekerült a festmény. Erről az ablak felőli oldalon elhelyezett Budapest-címer, és alatta az itt elhelyezés éve (1942) tanúskodik. A palota titkai novemberi részében ennek a festménynek a történetét ismerhetjük meg.

Eredetileg a Lotz-teremben is korabeli, stukkókkal díszített mennyezet volt, mint a szomszédos Vörös-teremben, ezt fedi le az álmennyezet, s az évszámból tudható, hogy a festménynek nincs köze már a Károlyiakhoz, noha a festő több Károlyiak által birtokolt épületet is díszített hasonló alkotással (a három unokatestvér, Károlyi Alajos Pollack téri palotájának előcsarnokát, Károlyi István és felesége, Csekonics Margit Múzeum utca 17. alatti palotája tánctermének mennyezetét, valamint Károlyi Sándor Múzeum utca 11. alatti palotájának lépcsőházát).

A Wodianer-palota a Gyár utcában (Klösz György, [1894 után], FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az 1889-ben keletkezett kép eredetileg az Alexander Wielemans von Monteforte bécsi építész tervei alapján épült, egykori Gyár utca 12. alatti (ma Liszt Ferenc tér és Paulay Ede utca sarka) Wodianer Albert-féle palota első emeleti dísztermének mennyezetére készült, az ottani térarányok figyelembevételével, ahogy azt Ybl Ervin Lotz Károly élete és művészete című 1938-as művében kiemeli:

A kompozíció fő irányai azonban a terem alakjához viszonyítva helyesen vannak megállapítva. Két egymásnak megfelelő csoport jutott a keskeny oldalakra, ahonnan nagyobb a távlat... A kerek nyíláson át pillantjuk meg középen az eget. ... A végleges megoldás számol a teremnek mind a négy oldalával, a főcsoportok a két keskeny oldalra kerültek, a jelentéktelenebb figurális motívumok pedig a szélesebb oldalakon helyezkednek el, ahol kisebb a távlat.

Lotz Károly

A megrendelő, id. Wodianer Albert (Szeged, 1818 – Budapest, 1898) katolizált izraelita családból származott. 1867-ben a Magyar Északi Vasút királyi biztosa, 1886-ban kaprioriai előnévvel báró, valamint a főrendiház örökös tagja lett. Műgyűjtő és bőkezű műpártoló volt. Feleségével, Atzél Zsófiával a legtöbbet mégis a Békés vármegyei Gyomáért és Endrődért tették, az általuk építtetett, Hauszmann Alajos tervezte gyomai kegyúri Jézus Szíve templomban nyugszanak.

A gyermektelen házaspár egykori pesti palotáját egy későbbi tulajdonosa 1941-ben lebontatta, ennek folyományaként került tehát a kép a már közgyűjteményi funkciójú Károlyi-palotába.

A Lotz-festmény a Károlyi-palota Lotz-termében (fotó: Gál Csaba, PIM)

A festmény német apától és magyar anyától származó alkotója, Lotz Károly (1833–1904) a magyar monumentális falfestészet legkiemelkedőbbje volt, többek között a Vigadó, a Nemzeti Múzeum, a Keleti pályaudvar, az Egyetemi Könyvtár, az Országház épületfestményeinek egy részét köszönhetjük zsenijének. A legszebb ilyen típusú műve az Állami Operaház nézőterének mennyezetképe 1884-ből, amely a nálunk lévő képhez hasonlóan az Olümposzra vezet bennünket.

A nálunk őrzött képet Ybl Ervin így írja le már idézett művében:

A kompozíció egyik széles oldalán a dicsőség tubás, pálmaágas alakja látható a legmerészebb rövidülésben, kiterjesztett szárnyakkal, lobogó, megtört színű szürkés lepellel, egy puttóval, a másik oldalon pedig két kis szárnyas amorett. Az egyik talapzaton áll, a másik rózsás kosarat nyújt föl hozzá, mögöttük lilavirágú folyondár, rózsaszínű lepel. A keskeny oldalakon a festett csarnok egy-egy ívének felső része a kép szélén tisztán érvényesül, a művészetek oldalán még nagyméretű volutás talapzat kerül eléje. [...] Fölötte kellemes csoportban a festészet, szobrászat és építészet allegorikus megszemélyesítői helyezkednek el, míg a csoport főalakja, az ideális megjelenésű költészet szárnyas puttók által tartott felhőkereveten trónol. [...] Kiterjesztett, nagy szárnyakkal, félprofilban ül, merengőn néz, jobbjában a líra, baljában irattekercs, leple mögötte lobog. Amorett lebeg felette koszorúval. A másik oldalon, a múzsák birodalmában a tánc szilaj alakja koronázza a csoportot. Terpsichorét mesterünk kibontott, repülő, szőke hajjal, fehér és rózsaszínű drapériával, magasra emelt karokkal, jobbjában tamburinnal ábrázolta, amint szemben állva a felhőtalapzat csúcsára lép.

A Lotz-festmény reprodukciója Ybl Ervin Lotz Károly élete és művészete című könyvében (MTA, Bp., 1938)

Egyébiránt főúri rezidenciák épületének díszítéseként már egy évszázaddal korábban is alkalmazták hazánkban az Olümposzt, illetve lakóit ábrázoló jeleneteket: ilyenek például Beller Jakab mennyezetképe a pétervásárai Keglevich-kastély dísztermében (1760), a féltoronyi (ma: Halbturn, Ausztria) császári kastély Franz Anton Maulbertsch által készített freskója (1765), Dorfmeister István festménye (1774) a Niczky-kastélyban, Ligvándon (ma: Nebersdorf, Ausztria), vagy Wurzinger Mihály szintén dísztermi alkotása a tuzséri Lónyay-kastélyban (1790).

A múzeum szó eredete a görög museionra vezethető vissza, amely a múzsák szent helyét, az emlékezés, a tudomány és a művészetek otthonát jelentette. Nem véletlen, hogy a magyar főnemesség tagjai előszeretettel ábrázoltatták lakóhelyeiken a görög mitologikus környezetet. Az ő mecénási tevékenységük alapvető feltétele volt annak, hogy elindulhasson a modern muzeológia Magyarországon. A Wodianer rendelte Lotz-festmény ezért (is) érezheti méltó helyen magát: a főúri lakhelyből lett közgyűjteményben, a PIM főépületét jelentő egykori Károlyi-palotában.

Komáromi Csaba