Legendás történet, amely szerint 1907-ben a szerelmes Ady Endre és Brüll Adél ellátogattak az írók körében egyre ismertebbé váló Székely Aladár fotográfus  műtermébe, hogy kettőjükről fényképet készíttessenek. 

Székely Aladár: Ady Endre és Brüll Adél, 1907 nyara, matt albumin, ltsz. 2005. (PIM Fotótár)

Székely ekkor már hét éve a fővárosban élt, s kuncsaftjait a józsefvárosi Mária Terézia tér 1. (ma Horváth Mihály tér) szám alatt lévő házban fogadta. Adynak és a gyermeket váró Lédának fel kellett gyalogolni a padlástérbe, ahol a műterem volt. A költő minden bizonnyal ekkor járt Budapesten először hivatásos fényképésznél, és elcsodálkozhatott a 10 x 5,3 m-es felvételi termen, a vasoszlopokkal tagolt nagy üvegablakon, a favázas, üveglemezekre képet rögzítő kamerán. De ami igazán megnyerő lehetett számára, az a mester tájékozott, érdeklődő személyisége. 

Elkészült az egyetlen, szinte csak az arcokra koncentráló kép, az egymás tekintetébe fúródó szerelmespár halhatatlan portréja. A költő meglepődhetett, hiszen talán még soha nem látta saját arcát ilyen közelről papírra másolva. Érzéseihez közel állónak, intimnek, de talán elsőre túl valósághűnek találta. 

A fényképésszel eltörették féltett kincsét, az üvegnegatívot, csak két papírkép maradt a látogatásról. A találkozás emléke azonban mindhármukban örökre megmaradt. 

Lédáról további, franciásan elegáns, a legjobb külső tulajdonságait hangsúlyozó, nagy kalapos portrék készültek; Ady később is csak Székelynél készíttetett fényképet, a fotográfus pedig minden, Ady vonásait őrző üvegnegatívot féltve őrzött. Hagyatéka 1977-ben került a Petőfi Irodalmi Múzeumba, részeként közel harminc Ady-vonatkozású és még hatvan darab másokat ábrázoló eredeti üvegnegatív, köztük számos önarckép is.

E. Csorba Csilla