Petőfi születésének 150. évfordulója tiszteletére, 1973-ban a múzeum új állandó kiállítást rendezett, amelyen Kemény György grafikus munkája is szerepelt. Az alkotó ekkor már az avantgárd mozgalmakhoz fűződő kapcsolata, pop-artos múltja miatt, s az IPARTERV nagy visszhangot kiváltó kiállításainak katalógus- és plakáttervezőjeként értelmiségi-művészi körökben nagyon elismert volt. A kiállítás plakátjának tervezőjét E. Csorba Csilla kérdezte.

Hincz Gyula: Pannóterv a Petőfi kiállításhoz (1971-72, tus, toll, akvarell, PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A Petőfi Irodalmi Múzeum Bolyongó üstökös című kiállításának egyik vállalt célkitűzése, hogy a megidézett nagy Petőfi-évfordulók – 1898, 1923, 1948, 1973 – mint kultuszjelenségek bemutatása során az intézmény történetének egy-egy állomását is felvillantsa. Petőfi születésének 150. évfordulója tiszteletére, 1973-ban a múzeum új állandó kiállítást rendezett, amelyen Kemény György munkája is látható volt. Az 1973-as kiállítás kurátorai, Balkányi Enikő, Baróti Dezső, Miklós Róbert, Sára Péter, Szekeres László a korábbi gyakorlatra, s az ebből leszűrt elméleti tudásra alapozva úgy alkották meg a koncepciót, hogy a kiállítás látványelemeit, az installáció egy részét kortárs képzőművészekkel terveztetik és kiviteleztetik. A bejárattal szemben egy hatalmas, körülbelül három és fél méter magas grafikai tabló fogadta a látogatót, Hincz Gyula Kossuth-díjas képzőművész alkotása. A piros-fekete kontrasztjára épülő, Petőfit a tömegből kimagasodó, zászlót lengető alakként ábrázoló lendületes alkotás monumentalitása ellenére a korabeli könyvillusztrációk hangulatát idézte. Forradalmi volt, hősies, ahogy elvárták, s virtuóz, ahogy a mester képes volt rajzolni. 

Hincz Gyula Petőfi pannója készülés közben, 1972

Az akkori állandó kiállítás arculatát, a közönséggel kommunikáló plakátját érdekes módon nem a 70. évéhez közeledő, tekintélyes művésszel, Hincz-cel terveztették, hanem meghívásos pályázatot írtak ki: Katona Lászlót, Kass Jánost és Kemény Györgyöt kérték fel a feladatra. Katona László a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának volt jól ismert grafikusa, képzőművészeti plakátok, katalógusok, művészeti kiadványok kerültek ki keze alól. Kass János az Iparművészeti Főiskolán könyvtervezést tanított, 1973-ig már számtalan könyvet illusztrált, kiváló tipográfus volt. 1973-ban éppen a PIM-ben nyílt kiállítása grafikáiból és plasztikáiból. Kemény György életrajzában kevesebb kapcsolódási pontot találunk a múzeumhoz, de a modern, meghökkentő, kortárs irányzatokat követő plakátművészethez annál többet. A főiskolán Hincz Gyula és Ék Sándor volt a tanára. 1973-ra az avantgárd mozgalmakhoz fűződő kapcsolata, pop-artos múltja miatt, s az IPARTERV nagy visszhangot kiváltó kiállításainak katalógus- és plakáttervezőjeként értelmiségi-művészi körökben nagyon elismert volt. 

Kass János: Plakátterv a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításához (1972, vegyes technika, PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Kemény György még idén februárban megtekintette a Bolyongó üstökös című kiállítást, ahol örömmel fedezte fel 1973-ban készített plakátját. Most vele idézzük meg e Petőfi-plakát készülésének körülményeit.

A pályázatra több munkát is beküldtél, ezek közül a legmerészebb valósult meg.
Nem emlékszem, hogy pályázat lett volna, azt hiszem, hogy megbíztak.

Nem, több pályamű is beérkezett, köztük Kass Jánosnak egy elegáns, klasszikus, szép tipográfiájú terve, rajta Ferenczy Béni Petőfi-szobra. De úgy látszik, hogy a múzeum ki akart törni a klasszikus formanyelvből, a fiatalokhoz akart szólni a te plakátoddal. Volt valamiféle lelki, szellemi kapcsolatod Petőfivel korábban?
Nem mondhatnám, illetve arra emlékszem, hogy édesanyám négy éves korom körül elvitt a József körúton lévő Longaphon üzletbe, amelynek az volt a szlogenje: „Saját hangja, vigye haza!”, s ott lemezre mondatta velem Petőfi Anyám tyúkja című versét. A lemezt apámnak ajándékoztuk, most is emlékszem a hibákra, amiket ejtettem. Nem Petőfi volt a kedvenc költőm, sokkal inkább Arany János vagy József Attila. Csehovért lelkesedtem, meg Örkényért.

Kemény György plakátterve a PIM kiállításához Orlai Petrics Soma festményének felhasználásával (1972, vegyes technika, PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Szeretted az irodalmat, olvastál sokat?
Mindent apámnak köszönhetek. Korán megtanultam olvasni, ő tette elém az első könyveket, ő vitt koncertre, kiállításokra. Hallatlan tájékozott, kreatív ember volt. Fotózott, filmezett, amatőr filmjei mindmáig megmaradtak. A közelmúltban Forgács Péter ezek felhasználásával készített rólam egy portréfilmet. Itt, a Károlyi-palotában apámmal voltam először, akkor még a Fővárosi Képtár kiállítását lehetett megnézni. Itt láttam az első absztrakt munkákat. 

1961-ben végeztél a Főiskolán sokszorosító grafika szakon. A kérdés adja magát: te is készítettél irodalmi illusztrációkat, mint ahogy nagyon sok grafikus ebből élt ez időben?
Nem szeretem az illusztráció műfaját, talán egy kivétellel, Gustav Doré Verne-illusztrációi nagyon tetszettek, sokszor nézegettem őket. Gábor Pált tartom a mesteremnek, évfolyamtársam volt Gyulai Líviusz, Major János, Maurer Dóra, Lakner László, stb. Közülük sokan készíttettek kiváló illusztrációkat, mint ahogy Csernus Tibor is. Én is kaptam megbízást könyvcímlap-tervekre, a Móra Kiadó elutasított, de például a Corvina Kiadónak idegen nyelvű könyvekhez, Mikszáth-kötethez, Gundel-szakácskönyvhöz terveztem szürreális borítókat. Fokozatosan megismerkedtem sok hazai művésszel, Kondor Bélával, Bálint Endrével, Erdély Miklóssal. A nyugati művészetről szóló tájékozódásomhoz Lakner László járult hozzá: nála gyűltünk össze, ha valami érdekes, a nyugati művészetben modern dolgot látni akartunk. A Főiskola elvégzése után nem sokkal megbízott az akkori Bábszínház igazgatója, hogy készítsek számukra plakátokat, s azután jöttek a filmes, színházi, kereskedelmi plakátok.

Kemény György plakátterve a PIM kiállításához a dagerrotípia ihletése alapján (1972, vegyes technika PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Akkor nem ért váratlanul a PIM felkérése? Szeretted ezt a munkát? 
Én szerencsére egész életemben azt csináltam, amit szerettem, enélkül el sem vállaltam volna. 

Terveid egyikén Orlai Petrich Soma festményének Petőfije látszik, ez elég klasszikus hatású, a másik kettőn viszont az egyetlen megmaradt fénykép, a dagerrotípia markáns, hiteles kontúrjai, a költő szúrós, metsző tekintete dominál. Milyen volt a viszonyod a fotográfiához?
Mint említettem: apám szorgalmas amatőr fotós volt. Tőle tanultam meg fényképezni, volt Leicám, Nikonom, s más gépek is. A Petőfi-dagerrotípia nagyon szép kép, volt a kezemben is, a múzeumban megnézhettem az eredetit. A kép és a szöveg kapcsolata érdekelt, nem annyira a fotó műtárgyjellege. Később, 1980-ban is fotó felhasználásával készítettem egy József Attila-plakátot az irodalmi múzeumnak. 

A PIM 1972. december 30-án nyílt Petőfi kiállításának megvalósult plakátja Kemény György terve alapján (1972, szitanyomat, PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A körbevágott, montázsszerűen beillesztett Petőfi-fejen raszterpontok jelennek meg, ezzel a korabeli nyomdatermékekre, s az ezek által mindenki számára gépiesen sokszorosítható Petőfi-képre utaltál, vagy a pop-art egyik kedvelt eszközét alkalmaztad? A narancs-rózsaszín párosítása szintén Warholra, Roy Lichtensteinre emlékeztet.
Nagyítás során minden fénykép pontokra esik szét, a pop-arton ekkor már túl voltam, bár igaz, Lichtenstein óriás raszterpontokkal dolgozott. A bíbor-narancs színt pedig többször alkalmaztam, s jóval később tudtam meg, hogy a számomra meghatározó festő, Mark Rothko is szerette e két szín együttállását.

Ha az életművedre gondolsz, beillesztenéd-e ezt a plakátot is a fontos munkáid sorába?
Igen, annyira így van, hogy amikor az akadémiai székfoglalómat tartottam 2017-ben, ezt a plakátot is vetítettem. Erről az alábbi linken lehet tájékozódni:

E. Csorba Csilla