A Vérző Magyarország térképmelléklete és egy ismeretlen Kosztolányi-kézirat
Irodalmi adatvizualizáció és Trianon
Eddig még nem közölt, ezért a szakma és a szélesebb nyilvánosság előtt egyaránt ismeretlen Kosztolányi-kézirat került a Petőfi Irodalmi Múzeumba, melyet éppen Trianon 101. évfordulóján ismertetünk meg olvasóinkkal. A következőkben azt járjuk körül, miért érdekes ez a néhány soros levelezőlap, hogyan jelent meg a mára felkapottá vált adatvizualizáció egy irodalomtörténeti munkában a két világháború között, és mi köze mindennek Trianonhoz.
Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért, szerkesztette: Kosztolányi Dezső, illusztrálta: Jeges Ernő, Budapest: Pallas, 1920.
A Petőfi Irodalmi Múzeum 2020-ban, hosszas tárgyalássorozat megnyugtató lezárásaként vásárolta meg azt a rendkívül értékes irodalmi gyűjteményt, amelyben az itt publikált Kosztolányi-kézirat is található. Ez idáig nagyobb közönség az Édes Anna / Kosztolányi – Trianon 100 című kiállításban láthatta az autográf másolatát, azonban a járványügyi korlátozások miatt ez csupán néhány hete, az újranyitással vált ismét lehetővé.
A 164 x 106 mm-es, postai levelezőlap méretű papíron zöld tintás címpecsét szerepel az író Tábor utcai címével és telefonszámával, a címzett nincs megjelölve. A jellegzetes zöld tintával írt szöveg a levelezőlap mindkét oldalát betölti, számos aláhúzással kiemelt részt tartalmaz, amit átírásunkban is jelzünk.
Kosztolányi Dezső levelezőlapjának elülső oldala (PIM)
Első külső fedőlapon: Amint említették, a Honfoglalás képe. (Alkalmasabbat bajos találni.)
Első belső lapon: Az elszakított területek műemlékei, szobrai, templomai össze-vissza szórva, egymásra halmozva, egy csoportban, kusza rendetlenségben, mint építőkövekből való játékok, melyeket gonosz gyermekek elvettek tőlünk, és szétdúltak, most pedig mintegy lomtárban hevernek.
Ezt az érzést kellene megjelenítenie egy jó művésznek.
Hátsó külső lapon: Ennek a szólásnak a művészi ábrázolása: a Kárpátoktól az Adriáig. A lomnici csúcs rátekint az Adriára. Hegy és tenger.
Hátsó belső lapon: Az az irodalmi térkép nagyembereink nevével, melyet az összeomlás után megjelent Vérző Magyarország című könyvemben (1920) elsőül rajzoltattam meg. Évek múlva Pintér Jenő irodalomtörténete is átvette tőlem. A könyv rendelkezésére van a szerkesztőségnek, ha kívánja.
Igaz tisztelettel:
Kosztolányi Dezső
Kosztolányi Dezső levelezőlapjának hátoldala (PIM)
A levelezőlap szövege – egyelőre – ismeretlen kiadvánnyal kapcsolatos terveket fogalmaz meg, a címzett valószínűsíthetően az a Szegi Pál (1902–1958) költő, műfordító, esszéista, kritikus, aki 1929-től a Pesti Hírlap vasárnapi mellékletét szerkesztette, s mint ilyen, Kosztolányival szoros munkakapcsolatban állt, ezért maradhatott el a címzés. Az azonosítás kiindulópontjaként elsősorban a Vérző Magyarország című antológia említése szolgál, amiről a Budapesti Hírlap 1920. szeptember 26-i száma ekként tudósít:
Egy nagyon szép és nagyon érdekes, hozzá fölöttébb értékes könyv jelent meg a mai napon a fenti jelszóval. Címe: Vérző Magyarország. Szerkesztette Kosztolányi Dezső, illusztrációit rajzolta Jeges Ernő, előszavát írta Horthy Miklós. Benne van jóformán egész mai íróvilágunk, új munkákkal. Benne vannak régi íróink szemelvényekkel. Benne vannak külföldi írók akik rólunk megemlékeztek. Van benne politika, tudomány, költészet, história, aforizma. Egy kis világ egy cél szolgálatában: a lesújtott, megcsonkított haza kultuszáéban. Egy érzésben, egy gondolatban, egy szándékban összeforrva a magyar értelmiség vezérvilága. Képek sokasága van benne, egyes elszakasztott városaink egy-egy része. Mappa van benne ama halhatatlan magyarok beleírásával, akiket ez elszakasztott részek adtak nekünk. A Vérző Magyarország fáj nekünk kimondhatatlanul, de ez a Vérző Magyarország alkalmas arra, hogy kecsegtető hittel és reménnyel vigasztalgasson és tettre serkentsen bennünket.
Az antológia melléklete
A térképre történő utalás a Pesti Hírlap ugyanezen a napon megjelent híradásában is szerepel:
„Vérző Magyarország” cím alatt Kosztolányi Dezső kiváló költőnk szerkesztésében díszes könyv jelent meg, mely Magyarországért harcol. Horthy Miklós kormányzó írta az előszót. Minden író egy eddig még meg nem jelent dolgát küldte be a könyvbe. Andrássy Gyula tanulmányában az új Balkánról ír. Apponyi Albert a régi országrészek elszakíthatatlanságáról, de itt találjuk Csernoch János, Raffay Sándor, Petry Elek sorait is, valamint Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Rákosi Jenő, Cholnoky
Jenő, Kozma Andor, Tóth Árpád, Lyka Károly, Komáromi János, Krúdy Gyula, Porzsolt Kálmán, Kádár Lehel, Lendvai István, Karinthy Frigyes, Vargha Gyula, Babits Mihály és mások egy-egy eredeti írását. A tót, a jugoszláv és erdélyi kérdést külön cikkek tárgyalják. A könyv összegyűjtötte az angol, francia, olasz, német verseket, amelyeket a magyarságról írtak, és azokat a nyilatkozatokat, vallomásokat, melyek az évszázadok során elhangzottak róla Luther Mártontól Nietzscheig, Dantétól Carducciig, Napoleontól Sully Prudhommeig. Megemlítjük a térképet is, mely a megszállott területen született írókat, tudósokat, közéleti férfiakat tünteti föl.
Pintér Jenő irodalomtörténete ugyanakkor meglepő kontextusban merül fel. Minden bizonnyal itt a neves irodalomtörténésznek 1928-ban (ekkor jött ki a Vérző Magyarország második, javított kiadása is) megjelent kétkötetes Magyar irodalomtörténetére célozhatott Kosztolányi, melyet a címlap és a borító is képes kiadásként aposztrofál, s a korban is így hivatkoztak rá.
Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete I, Budapest: Franklin, 1928.
Ennek a kiadványnak igen értékes, és mai szemmel meglepően korszerű fejezete valóban irodalmi táblázatokat és térképeket tartalmaz, ezek azonban szigorúan az irodalomtudomány által számontartott személyekhez (költők, elbeszélők és színműírók), irodalmi társaságokhoz köthető helységneveket jelenítenek meg a kiadás időpontjában már nem létező történelmi Magyarország egyszerűsített térképén, a manapság adatvizualizációnak vagy infografikának nevezett diszciplína szép példáját adva.
Pintér irodalomtörténetének irodalmi térképe I.
Pintér irodalomtörténetének irodalmi térképe II.
Ahogyan az a fenti fényképen látszik Kosztolányi térképmellékletre tett utalása inkább az ’átvétel’ szó nagyvonalú használatára vall, mintsem a mondott illusztráció tényleges felhasználására.
A további kutatások fényében mindenesetre felvethető, hogy az irodalmi adatvizualizáció egyik korai, ha nem a legelső példáját találjuk az 1945 után tiltólistára került irredenta kiadványban.
Parádi Andrea
