Ritka dokumentumot őriz gyűjteményében a múzeum, amely érdekes időutazásra invitálja az olvasót a 19–20. század fordulója tájékán. Ezúttal a főleg közvilágításra használt légszesz történetét és kultusztörténeti jelentőségét mutatja be a PIM Kézirattár két főmuzeológusa, Komáromi Csaba és Sulyok Bernadett.

Hogy mi a világító gáz? Erre a kérdésre mi, obskúrus bölcsészek nem tudtuk megadni azonnal a választ. Ellentétben a földgáz jelentésével, amelynek mibenléte nagyon is meghatározza mindennapjainkat. Nos, a világító gáz nem más, mint a légszesz. Hogy mi a légszesz? Szén légmentes környezetben történő hevítése által (száraz lepárlás) – koksz, kátrány és víz mellett – keletkezett, a levegőnél nehezebb, légnemű anyag, amelyet elsősorban nem fűtésre, hanem világításra, főleg közvilágításra használtak.

Először Angliában, Londonban világítottak gázlámpával 1807-ben, s aztán terjedt el a kontinensen. Pesten 1816-ban gyúlt az első ilyen lámpa a Nemzeti Múzeum gyűjteményét befogadó régi egyetemi épület előtt (az ELTE jogi karának mai központi épülete helyén, az intézményünknek otthont adó Károlyi-palotával srégen szemben), de igazán csak az 1850-es évek második felében terjedt el.

Az első gázgyárat az Általános Osztrák Légszesztársulat építtette fel 1856-ban Pest-Budán, a Józsefvárosban, a mai II. János Pál pápa téren (erre emlékeztet a térből nyíló Légszesz utca neve is). Ez is angol mintát követett, mint a többi európai gázgyár. A kezdetek után ellaposodott a lelkesedés – bár a közvilágítás fokozatosan bővült –, majd csak az 1890-es években élénkült meg ismét a kereslet az újonnan feltalált és bevezetett Auer-égőknek köszönhetően, amely megszüntette a nyílt láng használatát, és jóval gazdaságosabbá tette a gázfelhasználást, valamint fényereje is elégségesnek mutatkozott.

Fővárosi Légszeszgyár a Köztemető út és Légszesz utca kereszteződésénél, 1900-as évek (FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ennek az időszaknak tipikus figurája volt a lámpagyújtogató, aki fontos posztot látott el, hiszen az idejében felgyújtott lámpa biztonságossá tette az éjjeli közlekedést, az idejében eloltott lámpa pedig csökkentette a szolgáltató kiadásait. Összességében elmondható, hogy a kezdetben igen tűzveszélyes és jellegzetes szagot árasztó gázvilágítás viszonylag rövid, átmeneti jelenség volt a fővárosi világítás történetében, s bár még az 1960-as években is voltak lámpagyújtogatók, a 20. század elejétől fokozatosan teret nyert a ma is általános villanyvilágítás.

A Petőfi Házat a Bajza utcai Feszty–Jókai-villában (Jókai Mór 1892 és 1899 között lakott itt) alakították ki. A Petőfi Társaság által, 1876-os alapításától kezdve gyűjtött Petőfi vonatkozású emlékeket, relikviákat, műtárgyakat, kéziratokat mutatták itt be. 

Feszty–Jókai-villa Budapesten, a Bajza utcában, 1894 (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A Társaság 1907-ben kezdte meg az épület felújítását, és a munkálatok befejeztével, 1909. november 7-én nyitották meg a látogatók előtt. Az épület múzeummá alakítása a magyaros szecesszió jegyében történt, a kiállítóhelyiségeken kívül helyet kapott benne ereklyetár, kutatószoba és könyvtár is.

Petőfi Ház (Petőfi Sándor és Jókai Mór ereklye-múzeum), 1907 (OSZK)

A Társaság irattári dokumentumainak revíziójakor került ellenőrzésre a Petőfi Múzeum Világító gáz című nyugtakönyve (V. 4559/324) is, amelybe éppen a megnyitás és a következő év légszesz-óraállásait rögzítették. Feltehető, hogy azért csak az 1910-es év végéig vannak bejegyzések, mert az addigi gázszolgáltató, az Általános Osztrák–Magyar Légszesztársulat átadta a szolgáltatás jogát megváltás útján a fővárosnak 1910. december 15-én, ettől kezdve a Budapest Székesfőváros Gázművei látta el gázzal a várost. Tehát a szolgáltatóváltás miatt valószínűleg újfajta elszámolási dokumentációt vezettek be, amelynek azonban sajnos nem találtunk a nyomára. Mivel az elődvállalat iratai nem kerültek be Budapest Főváros Levéltárába, ezért a nálunk őrzött, annak pecsétjével is ellátott dokumentum ebből a szempontból is talán ritkaságnak számíthat. A füzetke utasításokat tartalmaz még a világító gáz biztonságos használatára vonatkozóan, és a díjbeszedés menetét is szabályozza magyar és német nyelven. 

Komáromi Csaba, Sulyok Bernadett