Gelencsér Gábor filmesztéta. Fotó: Gál Csaba / PIM

A tavaly megrendezésre kerülő centenáriumi Mészöly-kiállítás keretében a Petőfi Irodalmi Múzeum egy pályázatot írt ki fiatal amatőr filmkészítőknek. Mészöly szövegeiben a tárgyi világ töredékes emlékeket őriz, létük az ember számára nehezen hozzáférhető, teljesen soha fel nem tárható. Mészöly tárgyak iránti érzékenysége különösen tanulságos egy irodalmi múzeum számára, ahova számos írói tárgy és relikvia érkezik. Ezekből a tárgyakból kell az irodalmi muzeológusnak a töredékesen kiolvasható történeteket értelmeznie és koherens narratívává alakítania. Mi ezzel a pályázattal arra szerettük volna inspirálni a szélesebb közönséget – és kitüntetetten a fiatalságot –, hogy kreatív megoldásokkal ők is vegyenek részt az értelmező munkában. Bíró Yvette filmesztéta kifejezését használva egy olyan képzeletgyakorlatra invitáltuk az érdeklődőket, mely során a megadott tárgyak, fotók, zene- és hanganyagok segítségével készíthettek kísérletező, asszociatív filmetűdöket a tárgyakban tetten érhető történetekről.

A pályázat kiírásakor gyűjteményi elemeket tettünk hozzáférhetővé, ezek felhasználásával kellett a pályázóknak filmetűdöket készíteniük. A megadott anyagokon keresztül a múzeum több tára is képviselve érezhette magát. Ezek között megtalálható két szövegrészlet Az atléta halálából; A teremtés spirálján c. értekezés hanganyaga Mészöly felolvasásában; Vázsonyi János Saul megtérése c. szaxofonimprovizációja, amely a Két portré – Mészöly-Pilinszky 100 c. kiállítás megnyitóján hangzott el, illetve a Mészölyről készült, valamint hozzá tartozó tárgyak fotói. A pályázat kiírásakor idézhető, átalakítható, dramatizálható tárgyakat kerestünk, olyanokat, amelyekről úgy képzeltük, könnyen kapcsolhatóak a mészölyi szövegvilághoz. Nagyon nagy örömet okozott számunkra, hogy a beérkezett pályaművekben ezek a tárgyak – ugyanúgy, mint a többi általunk megadott szöveg és archív hanganyag – a film médiumának segítségével szinte átlényegültek.

Zurbó Dorottya, filmkészítő. Fotó: Gál Csaba / PIM

Így lett Pál Dániel filmjében egy hímzett monogramból főcím, egy cipőkanálból enigmatikus grafikai elem, így adtak hangot Deák Linda filmjében Vázsonyi János kiállításmegnyitón elhangzott improvizációjának motívumai egy hegyi patak csobogásának, így jelent meg Peresztegi Hanna animációjában sárga tekergő fonál formájában egy közvetlen, szavak híján kapcsolatot kereső mosoly Az atléta halálából. A feladatból is adódott, hogy a pályamunkák mindegyike a filmkép és szöveg lehetséges kapcsolatait kutatta, kifejezett erőssége volt ez a kísérletezés Dohány Dominik filmjének, melynek bevezető, filmesszébe illő képsoraiban maga a médiumváltás, a szöveg közvetítettségének problematikája is megjelent: kihangosította Mészöly szabadkozó kommentárját, miszerint az általa épp elemzett és így elhangzó szöveg “talán nem felolvasásra való”.

Kara Dávid grafikus, VJ. Fotó: Gál Csaba / PIM

Nagyon megérintett bennünket a pályamunkákban felbukkanó tárgyak személyessége, Csipkereki Máté filmjében például szinte testközelivé vált az, ahogy egy kitaposott papucs, vagy egy épp karnyújtásnyira kikészített újság egy állandó, szertartásossá vált mozdulatot őriz. Ugyanezt a szertartásossá vált, „szfinxszerű súlyosbodást” kutatja Kecskés András munkája, aki a gyászmunka során megmozdíthatatlanná vált tárgyak kötöttségét és a rájuk vonatkozó tiltás ösztönös és nehéz rendjét tematizálta, mikor a tárgyak helyére vonatkozó szabály áthágásával járó súlyos lélektani válságot filmnyelvi eszközökkel elénk tárta.

A beérkezett pályamunkák közül a zsűri a következő filmek készítőinek ítélt helyezést:

Harmadik helyezett: Peresztegi Hanna: A küllők árnyékában

A pályázat harmadik helyezettje Peresztegi Hanna. Regényrészlet-adaptációját az animáción keresztül valósítja meg. A melankolikus benyomást Lucjo Reverie-zongorája és a narrátor emlékező pozíciója adja. Mészöly kötődött a dokumentarizmushoz, a filmben látta a valóság tettenérésének lehetőségét, s írásával is törekedett arra, hogy eljusson a történések egyszerű kimondásához. Egy animáció ezzel ellentétben stilizál, nem dokumentálja, hanem a rajz eszközeivel újraalkotja a valóságot. Hanna filmje azonban egyszerű és letisztult formanyelvével hűen tükrözi Mészöly redukcióra törekvő írásvilágát. Legszebb pillanata, amikor az animációs film kifesti a vásznat, és az előző jelenetek rajzaival telítődött semmit jeleníti meg, s a mészölyi próza elvonatkoztatását viszi színre. Utolsó képkockájában ebből a semmiből bontakoztatja ki Mészöly fekete sáljának animációval újraalkotott képét, amivel visszautal a tárgyi valósághoz és annak tünékenységéhez.

Második helyezett: Dohány Dominik: A tettenérés kamerája

A második helyezett, Dohány Dominik átfogó képet ad Az atléta halálának egészéről. Nem pusztán a felhasznált szövegekkel dolgozik, hanem összefoglalja az egész történetet: mintha egy jövőben esedékes Mészöly-regény-filmadaptáció ajánlóját néznénk. A tárgyak köré csoportosuló emlékezés pontos lenyomata a mészölyi prózának, a szaxofon pedig a melankolikus játékfilmek világát idézi. Dominik filmjének különlegessége, hogy képileg költői érzékenységgel nyúlt Mészöly művéhez, miközben igyekezett megtartani a regény tárgyilagosságát. Dominik a regény elemeit megrágta, szétszedte, összerakta, kísérletezett, közben végig szem előtt tartotta, hogy hű maradjon forrásához. Aki ismeri a művet, átérezheti a filmben a magány súlyát vagy az emlékek montázsszerű kavalkádját. Ahogy az idő múlásával az eltelt éveink hétköznapjaiból törvényszerű, hogy pillanatok és érzetek maradnak bennünk, úgy tömörül a regény belső monológja egy közel ötperces montázzsá. Az atléta halálában számos fényképleírás jelenik meg, Dominik kisfilmjében pedig a megírt képek újraalkotása fontos szerepet kap, és a film nézése közben az az érzésünk támad, mintha valóban azokról a képekről szólna a szöveg, és nem fordítva. Dominik pontos, ugyanakkor szabad, súlyos, de játékos albumszerű filmadaptációjával kerülünk közelebb Mészöly szövegvilágához.

Első helyezett: Pál Dániel: A teremtés spirálja

A zsűri Pál Dániel filmetűdjének ítélte a pályázat első díját, a formabontó minimalista koncepció bátor megvalósításáért. Dániel a kontrasztokkal dolgozik. A megértés és nemtudás, homály és élesség, mozgás és mozdulatlanság folytonos váltakoztatásával keringeti Vázsonyi szólóját: mintha a Teremtés spirálján c. értekezést látnánk a hétköznapokban – az utcán, a járműveken – megelevenedni. Az 1920-as évek avantgárd filmalkotóinak kísérletező ambícióit, az úgynevezett városszimfóniák világát idézi az alkotás a fekete-fehér képi asszociációk és vizuális ritmus megteremtésével. A szaxofon sodró dallamait a különböző tömegközlekedési eszközökön utazó kamera által rögzített suhanó városképek illusztrálják. A főcím alatti dokumentarista képek és feliratok Mészöly tárgyi relikviáit mutatják, muníciót szolgáltatva a film második felében kibontakozó filmnyelvi absztrakciónak, amely a homályos, szubjektív városképek által a nézői képzelet szárnyalásának, a szabad asszociációknak ad teret. Az alkotó ily módon idézi meg és lép dialógusba a mészölyi próza dokumentarizmusával és tárgyilagosságával, s ez a filmnyelvi kísérletezés méltó párja Mészöly szellemiségének.

A pályázatra beérkezett összes művet a múzeum az alkotók engedélyével nyilvántartásba veszi, és a Médiatár gyűjteményébe emeli, hogy a pályamunkák a későbbiekben kutathatóvá váljanak.

Dohány Dominik és csapata, a pályázat második helyezettjei. Fotó: Gál Csaba / PIM

 A többi beérkezett pályamunka itt tekinthető meg:

Csipkereki Máté: Tárgyak

Csipkereki Máté az egyik legnehezebb utat választotta, ugyanis az összes megadott anyagot felhasználta, azonban teljesen kiragadja kisfilmjét a mészölyi kontextusból. A múlt és a jelen közötti átmenetet, az emlékezést a (mészölyi) fotók megelevenítésével jeleníti meg; a hanganyag a rádióból szól; a tárgyak mozdulatlansága és megszokott rendje a várakozáson és magányon keresztül nyilvánul meg. A várakozás és a magány jelenléte a filmben egy rendkívül fontos funkciót is betölt: ha úgy tetszik, érzékenyítő szándéka is van egy adott társadalmi csoport – jelen esetben az idősek – felé.

Jan Stachowski: Out of nothing

Jan Stachowsky kisfilmje – bár kreatív és technikailag is érett mutatvány – nélkülözi mind a megadott anyagok használatát, mind a mészölyi kontextust.

Deák Linda: A tettenérés kamerája

Deák Linda Az atléta halála egyik részletének adaptációját készítette el. Letisztult filmjében a néma történetmesélés útján szereplői arc- és mozdulatjátékaival értelmezi újra a kis falusi jelenetet. Vázsonyi keserédes improvizációja patakként vonul végig a tájon. A helyszínválasztás tökéletes és magával ragadó.

Kecskés András: A mozdulatlanság lélektana

Kecskés András bátran használja az egymással ellentétes hatású „hangulatokat”: régi, nyugodt szobabelsők és az erőteljes színeket váltogató szobák, diszkózenével átfűtve; nyugalmas felolvasás és zaklatott kiabálás. A tudatállapot-változás elszenvedése, tárgyak és emberek mozdulatlansága, a főhős zaklatottsága: nagyszerűen montázsolja a fotókat, a szövegeket és a hanganyag egyes momentumait.

Kádár Anna, Magyary Anna, Tóth Szabina