Ahogyan arról már több felületen is hírt adtunk, Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulója alkalmából a nagyívű fejlesztések és közművelődési programok mellett a muzeológia legkorszerűbb kihívásainak is megfelelő, látványos és izgalmas megoldásokkal a PIM állandó kiállítása is megújul. Petőfi 200 sorozatunkban ezúttal Rózsafalvi Zsuzsannával, a Kézirattár főosztályvezetőjével beszélgettünk. 

A bicentenárium kapcsán megújuló állandó kiállításról legutóbb Borbás Andrea társkurátorral készítettünk interjút, aki a tárlat látvány- és szövegvilágáról osztott meg néhány érdekességet. A Kézirattár vezetőjeként milyen feladatot tartogatott számodra ez a folyamat?

A kiállítás kurátora, Kalla Zsuzsa gyűjteményi főigazgató-helyettes még a tervezési folyamatok legelején olyan munkatársakat keresett maga mellé, akik egy-egy meghatározott területnek szakértői, valamint a főosztályokon őrzött dokumentumoknak, műtárgyaknak biztos ismerői lehetnek. Ez természetesen nagy munka, hiszen az adott gyűjtemény, esetemben a könyvgyűjtemény teljes átvizsgálását jelentette. Nevezetesen, hogy milyen műtárgyak, aprónyomtatványok, folyóiratok, kéziratok, illetve relikviák jelenhetnek meg az új kiállításban úgy, hogy az valóban más legyen, mint a korábbi, tíz éven át fennálló elődje. Először tehát ennek lehetőségeit néztük végig, majd a műtárgyak tükrében elindult az újragondolási folyamat.

Milyen érdekességekkel járt ez a vizsgálat?

Az egyes kötetek kiadástörténetével szembesülni volt talán a legérdekesebb, azzal, hogy milyen megállapodások, szerződések álltak egy-egy kiadvány mögött. Izgalmas volt elmélyedni a fordító Petőfi életművében is: kevéssé ismert, hogy Petőfi német közvetítéssel, francia regényeket fordított, vagy hogy ő ültette magyarra elsőként a Robin Hoodot.  A kiadványok kapcsán érdekes volt megfigyelni, hogy a Petőfivel kapcsolatban álló kiadóktól milyen módon kerültek bizonyos nyomtatványok többek között a Petőfi Társasághoz vagy esetleg a Jókai-hagyatékba. Ezek a most még aprónak tűnő információk szépen összeérnek majd a korábban Borbás Andrea által is említett adatvizualizációban. Ezeken felül, kifejezetten fontos pillanatként éltem meg, hogy kézbe vehettem azokat a köteteket, amelyekkel korábban a közoktatásban, majd az egyetemen és a kutatásaim során találkoztam. Egy muzeológus számára ugyanis felbecsülhetetlen érték mindössze négy-ötszázas példányszámú darabokon áttekinteni a kötéstáblákat, kötésvariánsokat, valamint a tulajdonosi bejegyzések sokszínűségét.

Forrás: PIM Könyvtár

Hogyan tudod szakmai szemmel megkülönböztetni egy-egy kötet jelentőségét?

Erről van egy, épp a témához illeszkedő példám: számos telefonhívás érkezett már hozzánk egy bizonyos, speciális Petőfi-kötettel kapcsolatban. Újra és újra eladásra szánják ugyanis az 1874-es, Athenaeum-féle Petőfi-összkiadást és annak utánnyomott variánsait, mivel annyira szép és reprezentatív, hogy általában egy hihetetlen értékes tárgyként tekintenek rá. Nekünk azonban tájékoztatnunk kell az eladókat, hogy ez az Emich Gusztáv nevéhez köthető nyomda- és kiadóvállalatból Athenaeummá szerveződött részvénytársaságnak egy tulajdonképpeni tömegkiadványa volt. Egy nagyon szép díszmű, a korszak legjobb illusztrátorai dolgoztak rajta, de mivel sok ezer példányszámban és számos kötésvariánssal megjelent, nem igazán egyedi darab.

Forrás: PIM Könyvtár

A történet lényege tehát, hogy az, ami a laikus szemével értékesnek tűnik, gyűjteményi szemmel lehet hétköznapi is. A kiállítás tekintetében is érdemes így gondolkodni: tudjuk például, hogy A hóhér köteléből, vagy a János vitézből milyen kevés példány maradt fenn, és ismert az is, hogy van olyan kötete a múzeumnak, ami kizárólag nálunk elérhető: ez egy betiltott, bezúzott Emich-féle kiadás. Ha megnézzük magát a kötetet, lehet, hogy látvány szempontjából nem ad hozzá a kompozícióhoz, de Petőfi életművének, magának a kiadás történetének mégis kiemelkedő darabja. Ezeket az érdekességeket izgalmas fölfedezni, rendszerezni (bővebben lásd itt).

A gyűjteményi rendszerezés folyamatát, illetve az előzetes ismereteidet tekintve hogy látod, mennyire kell újragondolni napjainkban a költő közvetíthetőségét?

Abszolút nem érzékelem, hogy különösebb nehézség volna Petőfi szövegeinek közvetítése. A fiatalok felé sem, hiszen a felnövekvő nemzedék is kíváncsi, érdeklődő, csupán más mintákon, példákon kell megismertetni velük azt az igazán gazdag szókincset, amivel a költő dolgozott. Petőfi versein keresztül nyelvet is lehet tanulni. Induljunk ki a Felhők ciklus könnyen befogadható, szinte sms-rövidségű darabjaiból, amelyek akár modern költeményeknek is beillenének. Ezek után már egészen más egy-egy hosszú elbeszélő költemény olvasása is.

A készülő tárlat összesen hat teret foglal magában, amelyet különböző motívumok, bizonyos hívószavak kapcsolnak össze – így érzékeltetve az életmű sokszínűségét. Szeretnénk keretek között megmutatni, mennyire izgalmas, ahogyan a költő a saját, rövidke életét alárendeli egy egy-egy életformának, életérzésnek, korhangulatnak, világlátásnak, tehát például a hazaszeretetnek, az alkotásnak, a vándorlásnak, a tájnak. Ezek a sokak szerint egocentrikus költemények tehát tulajdonképpen minden korosztálynak tartogatnak felfedezendő és megértendő szövegeket, izgalmas szemléletet, világlátást. 

Ezek szerint Petőfi tényleg minden időben korszerű és modern?

A saját tapasztalatom szerint igen. Nekem kisgyermekeim vannak, és kifejezetten szeretik Petőfit, pedig sosem erőltettem rájuk. (nevet) Egyébként a tankönyvekben is egyre inkább megfigyelhető, hogy irodalmi szövegekkel illusztrálják a társtudományokat, hiszen ezek a példák remekül összekapcsolják a különböző területeket, segítik a megértést. Az egységben láttatás és látás nagyon fontos eleme kell hogy legyen az oktatásnak – Petőfi sokrétűsége pedig erre különösen alkalmas. A közelmúltban láttam Török Zoltán azóta díjnyertes filmjét, a Vadlovakat, amelynek képi világa teljesen jól illusztrálható lenne például Petőfi szövegeivel, mert a kettő egyszerűen egymásba játszik. Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy sosem külön kis világok vannak, hanem műfajok és művészetek, szöveg és kép találkoznak egymással, amelyeket nekünk megfelelően kell olvasni és érteni tudni.

Nagyon rezonálnak a gondolataitok Borbás Andreával, ő is Petőfi kapocsszerepét emelte ki.  

Ráadásul az a hatásmechanizmus is szembetűnő, ahogyan egyes tájköltészeti alkotások hatottak például a tíz-húsz-harminc évvel későbbi festészetre, grafikára is. Visszatérve az előző gondolatmenethez és kapcsolódva Andreához, pontosan a kapocsszerepből adódóan nem is biztos, hogy Petőfi rászorul a népszerűsítésre. A tárlatban igyekszünk majd inkább megfelelően érzékeltetni a közvetlen, szinte élőbeszédszerű nyelvet és izgalmas életutat.

Forrás: PIM Könyvtár

Hogyan alakult a korábban említett terek és szimbólumok tervezése a szövegek tükrében?

Alapvetően mindannyian arra gondoltunk, hogy ahogyan az életút kronologikus feldolgozása, azaz a monografikus megjelenítés már az egyes életművekről való gondolkodásban is korszerűtlennek tűnik, úgy nekünk is mindenképp el kell rugaszkodnunk ettől a megközelítéstől, de legalábbis egy párhuzamos értelmezési lehetőséget kínálni fel. Így jutottunk el a topikokhoz, címszavakhoz, hiszen, ha ezeket megfelelően egymás mellé illesztjük, talán még pontosabb, érdekesebb képet tudunk mutatni a látogatóknak. A költő által bejárt életutat a kötelék, róna, rémek, vándor és áldozat, valamint az erő hívószavak vezetik majd. Természetesen fontos szempontként szolgál az új szövegekkel való megismertetés is, de a gyűjteményünkben található műtárgyakat is bele kellett komponálnunk a terekbe. Az első terem például a Petőfi Ház szellemiségét, az életmű és a hagyaték gondozásának misszióját idézi majd, így az onnan, hozzánk bekerülő gyűjteményi anyagoknak is kiemelt jelentőségük van.

Érdekes ez a háttérfolyamat, ahogyan a sok apró szempont végül a kiállítótérben összeáll.

Igen, illetve az is nagyon fontos, hogy Petőfi Sándornak folyamatos, erőteljes kultusza volt a dualizmus időszakában, a hatvanas-hetvenes években is. Gondoljunk csak arra, amikor a Vasárnapi Ujság Petőfi-emlékeket gyűjtött. A kultuszhoz pedig könnyen kapcsolódnak legendák is, így a muzeológus feladata az, hogy a visszaemlékezések tükrében egy valószerű, igazságfókuszú leírást készítsen egy-egy műtárgy kapcsán. A másik ábrázolandó folyamat az a jelentős kapcsolati háló, ami pontosan a háttérből láttatja, ismerteti meg az életút egyes állomásait.

Petőfi kora a sajtónyilvánosság kialakulásának ideje, melyben a költő kulcsszerepet játszott. Mindazok pedig, akik az ő kapcsolatrendszerét képezték, zömében részei az alkotói folyamatnak: legyen szó színészekről, írókról, lapszerkesztőkről, katonai személyekről. Ehhez hozzájárult a robbanásszerűen fejlődő Pest, a maga homogenitásával és sokféleségével, ami egy teljesen új magatartásformát idézett elő a korszakban. 

A tárlat tehát a reformkort is szélesebb fókuszban láttatja majd. Hogyan, milyen kortárs olvasatban érzékeli majd a látogató a korszakban alkotó, sokhangú költő tevékenységét?

Úgy sejtem, ez a kiállítás megkívánja majd, hogy többször is betérjenek a látogatók. Az első alkalommal egy nagyon erős összképet ad majd, ami aztán egy-egy teremben elmélyülve bontakozhat ki. Bizonyos fokig a műtárgyak is cserélődni fognak, az első teremben lévő unikális dokumentumokat, kéziratokat, védett könyveket bizonyos tematikák kapcsán újrarendezhetjük majd, hiszen nem szabad elfelejteni, milyen fontos hagyatékrész található az Országos Széchenyi Könyvtárban, a Magyar Tudományos Akadémián, illetve az ország más gyűjteményeiben is.

Emellett az adatvizualizáció folyamatát is kiemelném, mivel a folyamat kifejezetten érdekes élmény volt számunkra is: fantasztikus, ahogyan képileg lehetőségünk nyílik modellezni, hogy miközben Petőfi vándorolt és az országot járta, milyen területeket ismert meg és hány különböző emberrel találkozott. Olyannyira részletekbe menően vizsgálható egy-egy téma, minthogy mely városokban töltötte a legtöbb időt, illetve hány verse született az adott területen. Persze nem árulhatok el minden részletet, de tervünk szerint a minőségi és mennyiségi mutatók mind a képi, mind pedig a tárgyi megjelenítésben összeérnek majd. Így különleges élmény lesz megfigyelni, hogyan érnek egymásba különböző identitások és hatások, és mindezek hogyan érvényesültek a költő személyiségének rétegeiben.

Demeter Anna