A könyvtár periodikagyűjteményének különleges részét képezi a közel félezer tételből álló naptár- és kalendáriumgyűjtemény, amely a 17. századtól napjainkig tartalmazza az irodalmi szempontból értékes, a gyűjtemény profiljába illeszkedő darabokat.

Egy 1830-ban kiadott kalendárium a Jékely-hagyatékból (Forrás: PIM)

Számszerűleg a legtekintélyesebb részt a 19. században megjelent naptárak képviselik. Különösen a század második felében vált népszerűvé ez a kiadványtípus. A naptáraknak fontos szerepük volt az irodalmi életben, szépirodalmi vonatkozásaik jelentősek, ugyanakkor a kiadványok az élet minden területén jelen voltak. Egyedülálló információt szolgáltattak minden korban: az élethez való gyakorlati, praktikus tudást, eligazodást adott a használója számára. Fontos gazdasági, társadalmi szerepe mellett értékes művelődéstörténeti, asztronómiai, szépirodalmi, vallási, néprajzi, nyelvészeti adalékokat tartalmaztak. 

Aurora naptár hölgyeknek, 1867 (Forrás: PIM)

A kalendáriumok a korabeli társadalom megértése és vizsgálata szempontjából is fontos lenyomatai az adott kornak.
Tartalmi sokszínűségük a gyakorlati élet és a szellemi kultúra különböző szintjének vetületét adják. A kalendárium ajánlásaiból, címképeiből, előfizetési jegyzékből, tulajdonosi bejegyzésekből és bélyegzőkből, a használók kéziratos bejegyzéseiből sok következtetést vonhatunk le a korabeli olvasói rétegekről és felhasználókról. A marginálián olvasható gazdasági, pénzügyi feljegyzések, családi események, hétköznapi vagy éppen szokatlan történések leírásaiból nemcsak izgalmas kortörténeti tükör bontakozik ki, de a személyes életutak, sorsok, biográfiák megrajzolására is lehetőséget ad. A naptárak, mint gyakorlati és szellemi olvasmányok is egyben, a használó íráshoz-olvasáshoz való viszonyáról, műveltségéről, a világban betöltött szerepéről, személyiségjegyeiről, habitusáról is tanúskodik

Barát fülek naptára 1871-re (Forrás: PIM)

A nagy képes naptárak példányszáma általában 5000–10.000 között mozgott.
Ide tartozik Emich Gusztáv nagy képes naptársorozata is, amelynek sikerét jól mutatja, hogy nem volt szükség előfizetők gyűjtésére.

Udvarhelyi Miklós kalendáriuma

Emich Gusztáv nagy képes naptára, 1867 (Forrás: PIM)

Az 1863. évre kiadott Emich Gusztáv-féle naptár címlapján a fekete tintaírással írt possesori bejegyzés a tulajdonos személyéről árulkodik. Udvarhelyi Miklós (1792–1864) színházigazgató, rendező életének utolsó évének naplója, írásos lenyomata ez a kalendárium. Leltárkönyvünk szerint 1968-ban, mintegy 100 évvel később, Udvarhelyi hagyatékaként került be a naptár a könyvtári gyűjteménybe. Utolsó bejegyzését 70. születésnapján, halála előtt két hónappal nagybetegen vetette a papírra. Ekkor fiai sorsáról, pályájának alakulásáról ír. Az utolsó időkben a személyes, családi szálak voltak fontosak a számára. Bejegyzéseiből azonban nemcsak a családi kapcsolati háló bomlik ki, hanem képet kapunk utazásairól, gyakori vendégszerepléseiről is. A kolozsvári színház igazgatója, majd a pesti Nemzeti Színház tagja volt, Katona József barátjaként a Bánk Bán ősbemutatójának megszervezése is az ő nevéhez fűződik, és az első magyar operatársulat is neki köszönheti létrejöttét.

Emich Gusztáv nagy képes naptára, 1867 (Forrás: PIM)

Török Károly naptára

2020 decemberében egy aukciós vásárlás során került a PIM Könyvtárának tulajdonába az Aurora album-naptár magyar hölgyek számára (1867–1868) első két kötete Heckenast kiadásában. Eredetileg a meglévő hiányokat pótoltuk volna a jó állapotban lévő könyvek megvételével, de a nyomtatott szöveg melletti kézírásos bejegyzések, a tulajdonos naplótöredékei, életeseményei gazdagabb perspektívába helyezték a köteteket, értékük megsokszorozódott ezáltal. 

Aurora album-naptár magyar hölgyek számára, 1867 (Forrás: PIM)

Az előzéklapokon feltüntetett rövid leírásból fény derül a könyv – egykori, első – tulajdonosára. A kézírás Török Károlyé (1843–1875), egy fiatalon meghalt hódmezővásárhelyi költőé, etnográfusé volt, akinek a neve feledésbe merült. A kézírás eredetét 1922-ben, több mint 50 évvel később Szilágyi Dezső tisztázta, amikor hozzá került az önéletírásként is szolgáló naptár. A havonta, folyamatosan vezetett, pontos, szűkszavú leírások, amelyeket fekete tintával vetett papírra első tulajdonosa, egybefüggő naplót alkotnak. Általuk életének másfél évét kísérhetjük nyomon.

Aurora album-naptár magyar hölgyek számára, 1867 (Forrás: PIM)

Török Károlyról kevés életrajzi adat áll rendelkezésünkre. 1843-ban Hódmezővásárhelyen született, s ugyanitt, mindössze 32 évesen, tüdővészben halt meg. Elsősorban költőként, népmese- és népdalgyűjtőként jegyzik. A Magyar népköltési gyűjtemény sorozatában, 1872-ben megjelent Csongrád megyei gyűjtés az ő nevéhez fűződik. Néprajzi dolgozatait számos szakfolyóirat, kalendárium, heti- és napilap közölte. A Koszorúban és a Vasárnapi Újságban jelentek meg tárcái, rövidebb írásai. 

Török Károly (Forrás: sulinet.hu)

Egy 25 éves, meglehetősen nagy anyagi nyomorban szenvedő fiatalember hétköznapi küszködéseinek lenyomata a napló, aki Hódmezővásárhelyről Budapestre kerülvén, szállást és munkát, támogatókat találva próbál boldogulni. A hónapok melletti üres lapokon található bejegyzések az életét alapvetően determináló egzisztenciális kérdések körül forognak, emlékeztető füzetként a havi kiadások és bevételekről tudósítanak, mintegy pénzügyi elszámolásként. Személyiségének jellemző vonása, hogy tartozásait minél előbb igyekezett rendezni. 

A financiális gondok, a folyamatos létbizonytalanság mellett a másik, életét meghatározó eseménysor: az írói hivatásra készülve munkáinak a fogadtatása. Nyomon követhetjük, hogy ebben az időben milyen megbízásai, vállalásai voltak az egyes irodalmi orgánumok felé. Az elkészült tárcák, cikkek címét és az értük járó honoráriumot is pontosan feljegyzi. Nem mindennapos élmény lehetett számára a pesti színházi élet. 1868. február 3-án a Nemzeti Színház Tartuffe-bemutatóját ő is látta.

Aurora album-naptár magyar hölgyek számára, 1869 (Forrás: PIM)

Tárkány Szűcs Ernő, aki a félbehagyott életmű legteljesebb méltatását adta, részletesen ír a pesti tartózkodásról, hogy Török többször költözött rövid idő alatt. Első lakásáról azonban nincs információja. A naplóbejegyzése alapján ez a rejtély most megoldódik, hiszen 1867-ben tartózkodási helyéül megnevezi a pontos pesti címet, a ceruzaírásos első bejegyzések között találjuk: „Szállást választottunk Pesten, a Nagystáczió utcza 30-adik szám alatti házban...” – írja naplója kezdő soraiban, vagyis a Józsefvárosban, a mai Baross utcában lakott. Alig egy hónappal beköltözése után, 1867 őszén már Gyulai Pál gyermekeit tanítja, Gyulai – havi 15 forinttal –  támogatja a fiatal pályakezdőt.

Török Károly: Csongrádmegyei Gyűjtés, 1872 (hasonmás kiadás, forrás: bookline.hu)

Naplójának nagy kuriózuma az a bejegyzés, ami arról árulkodik, hogy Petőfi Zoltánnal 1868 novemberétől közös szálláson laktak. Török Károly költözött a 20 éves Petőfihez, és lakbért fizetett neki.
Szülővárosához is erősen kötődött, a családi, rokoni szálak fontosak voltak számára, amit a rendszeres vonatutazások – Pest és Hódmezővásárhely között – is bizonyítanak. Kb. 2-3 havonta látogatott haza. Ennél is sűrűbbek a levélváltások nemcsak az otthon maradt családtagokkal, de barátokkal is. Otthoni tartózkodása esetén nem vezeti a naplót, így marad ki egy-egy hónap. Ifjúkori barátja, legbizalmasabb iskolatársa Reiniger Jakab, akivel rendszeres levelező viszonyban állt, nagyon szerény, szorgalmas, sokat olvasott embernek jellemzi, halála után ő szerkeszti össze néhai barátja írásait.

Nemzeti Kalendáriom, 1817 (Forrás: PIM)

A kis alakú irodalmi albumok megkímélt állapota arról tanúskodik, hogy tulajdonosa nagy becsben tartotta őket, a nyomtatott szövegben javításokat is eszközölt. Vélhetően az egyik szerzőtől kaphatta ajándékba, olvasásra, írásra egyaránt használta a könyveket. Az életéből hátralévő évek eseményeiről nincs birtokunkban kézzel írott forrás, de feltételezhető, hogy precizitása és az anyagi szükségszerűség okán folyamatosan vezetett naplót. 

A gyűjteményünkben megtalálható naptárak bejegyzései nagyon változatosak a pár soros, mezőgazdasági bejegyzésektől kezdve az akkurátus életrajzi naplóig.

Bolond Miska naptára, 1858

Használóik eltérő kulturális háttérrel, motivációval rendelkeztek. Jól megfigyelhető az az ív, hogy a paraszti társadalom tagjaként hová jut, mivé válik az iskolázottság, önművelés terén a naptár írója/olvasója, miképp változik értékpreferenciája, világképe, amely nemcsak a feljegyzett szövegek tartalmán, de az íráskép változásán is jól látszik.

A kiragadott példák érzékeltetik, hogyan, miképp válik a nyomtatott kalendárium mint közérdekű információtár és szórakoztató olvasmány személyes naplóvá, szinte használati tárggyá, amelynek megőrzése generációkon keresztül hagyományozódik. A nyomtatott információk és kézzel írt feljegyzések együttesen teszik pótolhatatlanná használója számára, s válik a családi krónika részévé a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.

Nemzeti Kalendáriom, 1802 (Forrás: PIM)

A biográfiaként megjelenő feljegyzések vagy összefüggő szövegtöredékek nemcsak az adott korszakhoz visznek közelebb, de az egyes élettörténetek rekonstruálásában is segíthetnek, eddig ismeretlen adatok napvilágra kerülésével összeállhat egy teljesebb kép egy-egy személy életútjának követésében, megértésében, további mentalitás- és társadalomtörténeti vizsgálódásoknak adva helyet.

Nagy Réka