2021. júl 07.

Jegyzetek egy ismeretlen Babits-fénykép apropóján

írta: pimblog
Jegyzetek egy ismeretlen Babits-fénykép apropóján

Új szerzemény a múzeum Művészeti, Relikvia- és Fotótárában

Eddig ismeretlen, Babits Mihályt ábrázoló fényképet vásárolt a múzeum Művészeti, Relikvia- és Fotótára. A portréfotó közel száztíz évvel ezelőtt Székely Aladár műtermében készült. A kissé elhalványult felvételre hónapokkal a PIM Székely Aladár-fotókiállításának 2020. októberi megnyitása után családja hagyatékában egy magánszemély talált rá.  

1_az_uj_babits_korbe_kell_vagni.jpg

Székely Aladár: Babits Mihály, 1913 (Forrás: PIM)

Az elsárgult fotográfia fekvő formátumú, amelyen Babits alulnézetből fényképezett, ülő, kissé hátradőlő figurája derékig ábrázolt. Az elegáns, sötét öltönyt, mellényt, fehér, keménygalléros inget és nyakkendőt viselő alak a képen átlós kompozícióban, hangsúlyosan a fotó jobb oldali térfelén jelenik meg. Testét háromnegyed profilban látjuk, amint bal karjával szék karfájára könyököl, fejét kézfejére támasztja, arca elgondolkodó, szelíd tekintettel maga elé réved. Kinyújtott jobb karját a mögötte elmosódottan kivehető íróasztal lapján nyugtatja. Balra, karja mögött, az asztalon egymás mellé döntött könyvek kissé életlen, világos foltja látszik, amely kiemelkedik a sötét háttérből, és jól kiegyensúlyozza a jobb oldalon hangsúlyosan megjelenő arc, ing és bal kézfej szintén fehéres foltját. A könyvek mint rekvizitumok szerepeltetése, a gondolkodó póz és elrévedő tekintet, az elmosódó kontúrok és a halvány színek bizonyos líraiságot kölcsönöznek a képnek, sugallva, hogy a fotó szereplője a szellem embere. 

Bár a paszpartu sérült, szakadozott, maga a fénykép épségben maradt; alatta jól látszik Székely saját kezű, ceruzás szerzői névaláírása, és megőrződött a Váci utcai műtermet hirdető rajzos, Gara Arnold által tervezett vignetta is.  

1_az_uj_babits_korbe_kell_vagni_1.jpg

Székely Aladár Váci utcai műtermét hirdető rajzos, Gara Arnold által tervezett vignettája a Babits fotón (Forrás: PIM)

Eddig úgy tudtuk, hogy Székely Aladár műtermében 1913-ban öt különféle portréfelvétel született a költőről, egy álló, csaknem háromnegyed alakos, és négy mellkép, amelyek könyöklő pózban mutatják őt. A most előkerült fotó felülírja ismereteinket, ez az újabb könyöklő arckép lett a hatodik Babits-portré Székely képeinek sorában. Nem tudunk további példányáról, és arról sem, hogy a sajtóban valaha közzétették volna. 

Babits Mihályról nyolcszáznál is több fényképet ismerünk, aránytalanul többet, mint más nyugatos szerzőről, köszönhetően elsősorban feleségének, Török Sophie-nak, aki saját fényképezőgépével, lelkes fotóamatőrként, 1921-ben kötött házasságuktól kezdődően ambíciójának tekintette, hogy neves férjének ünnep- és hétköznapjait, közös életük társas és családi eseményeit megörökítse az utókor számára. Ilyen mennyiségben fennmaradt fényképanyag ellenére miért bír nagy jelentőséggel mégis, ha előkerül egy újabb Babits-felvétel? Mondhatnánk, ugyanabból az okból, ami miatt Babits például a legapróbb, Arany Jánossal kapcsolatos dolgot is fontosnak tartotta. Török Sophie emlékezete szerint: „Minden törmelék kövecske kincs volt számára, ha csak egy paránnyal is ki tudta egészíteni Arany János költői vagy emberi képét.” Tudjuk, hogy szobájának falán egy kegyelettel őrzött, igen ritka, bekeretezett Arany-fotográfia függött. Miért éreznénk hát mi, kései utódok másképpen, ha Babits életművét vagy ábrázolásai sorát gazdagító újabb tárgyra bukkanunk?

A most felfedezett Babits-kép mindemellett kvalitásával és a többiétől eltérő kompozíciójával, lírai hangulatával is kiemelkedik a Babits-portrék sorából. 

1913-ban, a felvétel készítése idején a költő már jó hírnévnek örvend, irodalmi berkekben tekintéllyel bír, maga mögött tudhat két verseskötetet, ebben az évben lát napvilágot fordításában Dante Isteni színjátékának első része, a Pokol. A Nyugat folyóirat főmunkatársa, neve a lap címlapján szerepel, matinékon, esteken, felolvasásokon vesz részt. Az Irodalomtörténeti Társaság is tagjai közé választja, mindeközben gimnáziumi tanárként dolgozik a fővárosi Tisztviselőtelepen, lakást is itt bérel, a Szabóky utca 54. szám alatt. 

Babits egykori diákja, Tiszay Andor késői visszaemlékezése szerint a költő külső megjelenése alapján ebben az időben – 1912 és 1916 között – „sötétbőrű, de azért mindig sápadt, beesett arcával, tétova tekintetével a szerencsétlenség szobra, a félszegség mintaképe”, aki fél a nőktől, s kerüli őket. Hogy egy fénykép alkalmasint milyen virtuális attitűdformáló, karakterteremtő erővel bír, s hogy milyen olvasatokat eredményezhet, képzeteket kelthet, arra jó példa Török Sophie Naplójegyzeteinek alábbi pár sora. 1921-ben, egy 1918-as emlékét felidézve, az Érdekes Újság Dekameronjának II. kötetében (1913) napvilágot látott Székely-fotó kapcsán – amelyen Babits világos öltönyben áll és komoly arccal a nézőre tekint – jegyzi le:

„…itt láttam az első arcképet Mihályról. Nehéz akkori impresszióimat kifejezni, de úgy emlékszem, sokat néztem képét ismerős örömmel, szomorú magányos kis szobámban. Szépnek láttam tüzes fiatalságában, és izgatott raffinált gyönyörökkel színes fantáziája, s sötét szemének démoni kifejezése. Az hittem, körülrajongják őt az asszonyok és dédelgetik […] Úgy emlékszem még, hogy kíméletlennek képzeltem azt az arcot és szerelmében erőszakosnak, noha az ilyen férfi sohsem volt ideálom.”  

szekelya1_1.png

Az Új vizeken... Székely Aladár-kiállítás enteriőrje (Fotó: Birtalan Zsolt/PIM)

Török Sophie-nak Babits fotóját vallató szavai – különösen a kép magányos, szomorú csodálásának motívuma – kísértetiesen emlékeztetnek a 16 éves Boncza Berta 1911-ben Adyhoz írott bemutatkozó levelére, amelynek apropója ugyancsak egy Székely Aladár-fénykép volt, esetében a könyöklő Adyé: „…egy lánypensionnatben ezen a szomorú őszi délutánon kezembe került a maga arcképe…” – írta Bertuka, a későbbi Csinszka.  A párhuzam akár légből kapottnak is tűnhet, hiszen a két eredeti szöveg keletkezése között legalább 10 év telt el, és azért is, mert Boncza Berta levele elveszett, s azt csupán két évtizeddel később, emlékezetből jegyezte le, így sorait Török Sophie nem ismerhette. A párhuzam azonban mégis szót érdemel, elsősorban Székely Aladár fényképész különleges tehetsége miatt, aki mindkét költő esetében megalkotja, talán fogalmazhatunk így, az úgynevezett sztárfotó prototípusát. Másfelől szót érdemel Csinszka személye miatt is, aki 1919 tavaszától egy rövid esztendőn át mint Babits szerelme, utóbb féltékenységet ébreszthetett Török Sophie-ban. Nem lehetett könnyű elkönyvelnie, hogy az ő Babitscsal rohamtempóban megkötött házasságát még annyi kölcsönös mély érzelem és intimitás sem előzte meg, mint a kevéssel korábban lezárult Babits–Csinszka kapcsolatot. Török Sophie 1921-től írt Naplójegyzeteinek fentebb idézett, a költő 1913-as fotójára vonatkozó túláradó szavai – talán éppen Csinszka miatt? –  vélhetően az utókornak is szólnak, amennyiben megkísérlik dokumentálni, hogy Török Sophie-nak Babits iránti vonzalma már a megismerkedésük előtti időre nyúlik vissza.

3_konyoklos_babits_002.jpg

Székely Aladár könyöklős Babits-fotója (Forrás: PIM)

Szabó Lőrinc – akinek köztudottan nem jelentéktelen szerep jutott Babits és Török Sophie frigyének elrendezésében –, amikor ugyancsak az 1913-as, álló alakos Babits-fotográfiát említi egy visszaemlékezésében, szavait bizonnyal az egykori egyetemi tanár, majd atyai jó barát iránti tisztelet motiválja:

„A fiatal Babits borotvált, sima, rejtetten fanatikus és zárkózott arcát, a keménygalléros tanárarcot és a meleg, barna szemeket pár évvel hamarabb láttam már egy illusztrált könyvben, s nem tetszett; akkor, úgy látszik, még csak byroninak vagy petőfiesnek tudtam egy híres költő arcát elképzelni.”

Az a bizonyos, úgynevezett álló alakos, az Érdekes Újság Dekameronjának lapjain megjelent Babits-fotó ugyanabban az időben és alkalomból készült Székely műtermében, mint a most, újonnan előkerült kép, amely a maga elé meredő, kezét íróasztalon nyugtató költőt mutatja. Vajon miért az álló alakos, szembenéző portrét helyezte el Kabos Ede szerkesztő Babits önéletrajza és novellája mellé a Dekameronba? Talán, mert élettel telibb, szuggesztívebb karaktert sugárzott? Vajon volt-e Babitsnak beleszólása a választásba, vagy sem?  Netán ő is elégedettebb volt karakteresebbre sikerült ábrázolásával? Nem tudjuk. Mindenesetre, amikor 1915-ben megjelent Székely Aladár Írók és művészek albuma, abba sem a most újdonságként csodált lírai, maga elé néző Babits-felvétel nem került, sem az álló kép, hanem az a fotó, amely utóbb a költő legismertebb portréja lett: a könyöklős, a szemlélővel szembenéző, szűk kivágású arckép. 

2_az_allo_babits_erdekes_ujsag_dekameronja.jpg

Az álló alakos, az Érdekes Újság Dekameronjának lapjain megjelent Babits-fotó (Forrás: PIM)

Felvetődhet a kérdés, hogy 1913-ban egyáltalán mi vihette Babitsot Székely Aladár műtermébe, vajon ki kezdeményezhette a fényképsorozat készítését?

Székely Aladár ekkor már neves, tehetős mester volt, segédekkel, elegáns műteremmel, sőt műtermekkel, túl Ady Endre, Ambrus Zoltán, Balázs Béla, Benedek Elek, Bródy Sándor, Fenyő Miksa, Ignotus, Kaffka Margit, Lesznai Anna, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Schöpflin Aladár, Szomory Dezső és más befutott írók, valamint képzőművészek, színészek, zenészek és egyéb hírességek, arisztokraták és tehetős polgárok arcképeinek készítésén. Meglehet, hogy Babitsnak pusztán a Dekameronban való megjelenéshez volt szüksége egy képre, és emiatt kereste fel a műtermet. Esetleg maga Székely Aladár kérte fel a költőt, mivel portréja már régen hiányzott az oeuvre-jéből? Ez sem lehetetlen. Ráadásul a fotográfus 1913-ban már nagyban dolgozott Írók és művészek címmel tervezett albuma anyagán, pont ez év novemberében fordult levélben Ady Endréhez, hogy írjon előszót a kötethez.

Székely Aladár 1913 után további három alkalommal is fényképezte műtermében Babitsot, azonban mindegyik esetben kizárólag páros portrék születtek: esküvője alkalmából Török Sophie-val 1921 januárjában, de még korábban, 1917 körül kedves tanítványával, Komjáthy Aladárral, 1917 nyarán pedig barátjával, Ady Endrével. Kettejük talán legjobban sikerült, közös, Bibliát néző fotográfiáját, amelyet utóbb Ady neki szóló dedikációval is ellátott, Babits bekereteztette, és szobájának falán helyezte el – közvetlenül Arany János fényképe mellé.

Kovács Ida

Szólj hozzá

fotográfia hagyaték kulisszatitkok Babits Mihály PIM Nyugat Kovács Ida Török Sophie irodalmi múzeum Székely Aladár