Az Új vizeken. Írók és művészek Székely Aladár műtermében című kiállítás kis alapterülete nem tette lehetővé, hogy néhány olyan művet, összefüggést megjelenítsünk, amely inkább adalék, mint fő tendencia, de megismerése érdekesnek tűnhet a fotótörténetben jártasak számára is. Ilyen például a Sassy Attila grafikusművész által készített kis remekmű, egy szecessziós kisgrafika motívumtörténete.

Székely Aladár az 1900-as évek elejétől Pesten, a Józsefvárosban két műtermet is működtetett, egyet a Mária Terézia tér 1. számú ház tetőterében, a másikat a József körút 62. számú ház földszintjén. Míg kezdetben a beszerezhető tucatgrafika keretezte a műtermeire vonatkozó információkat, 1909 táján már a kemény hátlapkartonra a Sassy Attila (1880–1967) által tervezett modern grafika került. Vajon milyen előzmények után választotta Székely Aladár éppen e művészt fotóstúdióinak hirdetéséhez? 

Sassy Attila: Ópium-álmok 5. lap (PIM Művészeti Tár) 

Az Aiglon művésznevet választó Sassy Attila ekkor – mai szóval élve – nagyon trendinek számított.1909-ben jelent meg az Ópium-álmok című, kilenc lapból álló füzete, amely hamar országosan ismertté tette. Az Aubrey Beardsley angol grafikus munkáira emlékeztető szimbolista gondolati és szecessziós formai világ, a magas minőség, a drog hatására működő érzékek, megidézett erotika, a meztelen női testek finom gonddal, álomszerű fantáziával megteremtett formái, többek – így Csáth Géza és testvére, Jász Dezső – érdeklődését is felkeltették. A mű jelentőségére vall, hogy Sassy rajzsorozata hathatott Gulácsy Lajos Az ópiumszívó álma című festményének keletkezésére és Csáth Géza egy-egy művére is. Csáth az Ópium-álmokról értő, érintettként valló kritikát jelentetett meg a Nyugat folyóirat hasábjain. (Csáth Géza: Jegyzetek egy új rajzgyűjteményről és a művészetekről, Nyugat, 1910/2.)

Az album egyik lapján feltűnik két, profilból egy-egy vonallal ábrázolt nőalak, akiknek testét egy, a homlokuktól kiinduló, alakjukat légiessé tevő dekoratív lepel borítja. A kendő mintázatán virág, páva és keleties motívumok fedezhetők fel. 

Nemigen történt ez ideig említés arról az íróról, aki Sassy sorozata elé rövid bevezetőt írt, Rónai Mihályról. Rónai Mihály (1879–1945) a századelő elfeledett novellistája, állatorvos, tudományos publikációk szerzője. Testvére az 1910-ben, a Váci utca 17.-ben műtermet nyitó Rónai Dénes fotográfusnak, s unokatestvére Székely Aladárnak. Rónai Dénes mielőtt a főváros felkapott utcájában nyitott volna műtermet, több vidéki városban működött fényképészmesterként, így 1903–1909 között Egerben – kezdetben egyedül, majd testvérével, Rónai Hajnallal együtt, valamint 1909–1910-ben Szolnokon.

A Rónai családban megismert Sassy Attilát a rokoni kapcsolatok révén feltehetően elsőként Rónai Dénes kérte meg egy névjegy készítésére, az egri műterme népszerűsítéséhez. A Rónai Dénes számára rajzolt névjegyen feltűnik az Ópium-álmok már idézett nőalakja, palástszerű leplét apró pávamotívumok díszítik. Előtte paradicsomi világ tárul fel, a pontokból összeálló nap virágokkal teli fák erdejére veti sugarát. A Rónai Dénes számára készült lapon jobbra lent egy redőnyös fényképezőgép stilizált változata is látszik az Eger és Szolnok felirat mellett, így feltételezhető, hogy a művet 1909-re datálhatjuk.

Ugyanekkor kerülhetett sor arra is, hogy Székely Aladár szépen prosperáló pesti műtermeihez művészi reklámgrafika készüljön. Míg Rónai Dénes névjegye a barna árnyalatiban játszik, Székely Aladáré drapp alapon kék vonalakkal nyomott. A háromosztatú lap felső harmadában a hasznos információk: név, címek, szolgáltatások olvashatók, alul pedig az érdemek, kitüntetések és a telefonszám. Sassy Attila ez alkalommal a már ismert rajzokból is építkezik: a középső mezőben az ópiumos fantázia ihlette alakok a fényképezés aktusának vízióját jelenítik meg: jobbra, a már korábban megismert fátylas nőalak itt egy hatalmas masinát működtető spiritiszta lénnyé alakul. Vékony karja, hosszú, érzéki ujjai egy fényképezőgép objektívjének sapkáját távolítják el, a nagy kalitkaszerű gépezetből a vágyak kavargó füstje száll felfelé. A szamovárra emlékeztető géppel szemben egy fiatal, virágos lepellel takart nő, a modell alakja látható, mellette tulipánfa nő.

Rónai Dénes névjegye és Székely Aladár fotóinak hátlapgrafikája, mindkettő Sassy Attila terve (PIM Művészeti Tár)

A szimbolizmus kifinomult motívumai egy valóságos szituációt idéznek a leheletkönnyű rajzok segítségével, az élet és művészet eggyé válik. Egy kortárs költő (Vidor Marcell) ráérez a Sassy-grafika érzékiséget sugárzó erejére:

A differenciált ember finomságával rafináltan kényes dolgokat sűrített össze, és még vonalvezetése is az érzékiséget juttatta kifejezésre.

Kaffka Margit barátsága, Ady ismeretsége, Csáth Géza elismerése művészkörökben sokban erősítette Sassy Attila népszerűségét. Csáth Aiglont kész művésznek és kivételes tehetségnek tartotta,

mert ezt a megfoghatatlan valamit, ami őt magát megkülönbözteti másoktól, ki tudja fejezni a választott kis eszközeivel, ki tudja fejezni határozottsággal, biztonsággal, szuverénül, öntudatos őszinteséggel. Afelől nem lehet kétség, hogy minél korlátoltabbak az eszközök, ez a feladat annál nehezebb. Annál több elmélyedésre, keresésre van szükség.

Sassy Attila művészete nyomot hagyott Székely Aladár emlékezetében, s az 1920-as években – amikor a grafikusművész a szecessziós, stílusról az art deco szellemiségét tükröző stílusra váltott, s több kiállításon is bemutatkozott – saját gyűjteményét egy Kávéházi jelenetet ábrázoló Sassy-művel, egy szénrajzzal gazdagította. A rajz ma (Székely Aladár hagyatékából) a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona.

Sassy Attila: Kávéházi jelenet (PIM Művészeti Tár)

A motívumvándorlás, azaz azonos kompozíció többfunkciós felhasználása jellemző Székely Aladár által felkért másik grafikus, Kozma Lajos (1884–1948) tervezőre is. A Kozma által rajzolt arculat fotóhátlapon, levélpapíron jelenik meg, s Székely Aladár ex librisét is ez adja. Székely Aladár figyelmét Kozma Utolsó ábrándok – Melódiák című szimbolista grafikai sorozata kelthette fel (1908), valamint Ady verseihez készült illusztrációinak stílusát kedvelhette meg. A művész által 1909-ben, A Ház kiadásában megjelentetett Ex libris mappában már szerepel Székely Aladár emblémája is. A szimbolizmus törekvéseit tükröző kis lapon sűrűsödnek az ornamentális elemek, fejfa, az alkotás teremtő géniuszának angyal alakja, mindez a fényképész mesterségének, munkaeszközének stilizált megjelenítésével: dobozalakú fényképezőgép, rajta szem, a teremtő géniusz, aki alakítja a hozzá felszálló vágyakat. 

A Kozma Lajos tervezte hátlap és Székely Aladár Kozma-féle ex librise (PIM Művészeti Tár)

A Székely-műterem arculatát 1914–1915-től új művész, Gara Arnold formálja. Ezt követően, bár Székely benne élt a művészeti élet sűrűjében, sok művésszel tartott fenn baráti kapcsolatot, bár műterme arculatának megújítására kísérletet tett, de végül azt nem változtatta meg. A Gara Arnold-féle embléma maradt évtizedekig a Váci utca 18.-béli műterem brandje, márkajelzése.